Egyetértek Veled, a történet valóban MESE!
Mégpedig felnőtteknek szóló mese, s ilyetén módon a helyén kell kezelni.
S ahogyan a mesék általában, úgy ez is tartalmaz valós - és nem valós elemeket! :-))

Szia!

Kb. egyetértek a véleményeddel, s azzal is, hogy bár megfogalmazunk kritikákat, attól még kedveljük a sorozatot!
Hozzád hasonlóan én is nagyon várom már, hogy "Mirta és kompániája" összes aljas tettére fény derüljön, s elnyerjék méltó büntetésüket!

Szia!

Semmi gond! :-))
Örülök, hogy felfedezted a pozitív megnyilvánulásaimat.
Jól jellemeztél, valóban így van, ahogyan írtad! :-))

Bevallom, nagyon tetszett a történet, s jó véleménnyel voltam a főszereplőkről, mármint a pozitív karakterekről. :-)))
Ugyanakkor azt is elismertem, hogy jók a színészi alakítások, a "hárpiák" közül leginkább Graciela játéka tetszett legjobban, utána következett Mirta, majd Angelina.
Graciela remekül alkalmazta az arcjátékot, ezért tetszett nagyon!
De: Mindhárman remekül hozták az ellenszenves karaktert!

Mivel Chopin a kedvenc zeneszerzőm, nagyon örültem / örülök az időről időre fel-felbukkanó Chopin - keringőknek, s egyéb Chopin - daraboknak. (Kivéve Angelina hátborzongató zongorajátékát)

Szerintem az ominózus megjegyzést a színészekről nem napraforgó írta.
Ebben a tekintetben is leírtam a véleményemet, s ezt azóta is tartom, hogy abban az időben, amikor ez a telenovella készült, jóval igényesebb sorozatok születtek, pontosan azért, mert a színészek is minőségi alakítást nyújtottak.
Napjainkban szinte futószalagon gyártják a szappanoperákat, s ezekről elég lesújtó a véleményem, sajnos egyre silányabbak.
A Luz María viszont még érdemes a megtekintésre!

Nem állt szándékomban Gustavót ócsárolni, bár valóban írtam jó néhány kritikus megjegyzést vele kapcsolatban, éppen azért, mert elszomorított, hogy a készítők negatív irányban változtatták meg a számomra addig oly szimpatikus karaktert.
Az előző "kisregényemben" írtam arról, hogy mi nem tetszett / tetszik vele kapcsolatban.
Máskülönben mindig kedveltem, s látod, addig szuggerálsz, hogy a végén egyre inkább sajnálni kezdem amiatt, hogy Mirta a kedvére manipulálja.
Tényleg kedvemre való volt a gondolkodásmódja: Az, hogy szerette a birtokát, az alkalmazottaival való bánásmódja, az, hogy nem ugrott fejest rögtön az előnyösnek tűnő üzletbe, hanem az érvek és ellenérvek mérlegelése után nemet tudott rá mondani.
Továbbá az is szimpatikus, hogy szereti a lovakat! (A családunk minden tagja így volt / van ezzel, s a "régi szép időkben" gyönyörű lovaink voltak.)
Emlékszem, annak idején még Édesapám is nézte a sorozatot, s elismerő megjegyzésekkel illette Gustavo lovait.
El tudom képzelni, hogy a nagyapáimnak is tetszettek volna! :-)))

Alaposan elkalandoztam, vissza a sorozathoz: "sunflower" Gustavo viselkedésével kapcsolatos kritikájával is kb. egyet tudok érteni, sokban egybecseng az én véleményemmel.

Ne is emlegesd a marxista történelemszemléletet, sajnos volt hozzá "szerencsém". :-(
Esetleg Te lennél Zoja Kozmogyemszkaja, a partizánlány? :-)))
A viccet félretéve: Jól tetted, hogy írtál, s tudunk egy kicsit beszélgetni a sorozatról, kár, hogy nem tetted hamarább!

Örülök, hogy Neked is tetszett a tegnapi rész!
Nekem főleg azért, hogy Lucecita és Modesta is határozottan viselkedett!
Tényleg nem szabad túlságosan jóhiszeműnek lenniük, Mirtát a helyén kell kezelni!
Enrique karaktere is egyre jobban tetszik, meglepően jól látja a dolgokat!
Gustavo tovább őrlődik, s ez valóban sajnálatos, de szerencsére ez az állapot már nem tart sokáig!

Summa summarum: Igaz, hogy több kritika is elhangzott a sorozattal kapcsolatban, de szerintem senki sem esett át a ló másik oldalára, azaz: Nemcsak azért nézte / nézi, hogy beleköthessen!

Aha, szóval a zumba ezért is hasznos. Én sajnos egy lusta dög vagyok, aki túl sokat néz képernyőt... és Limáról még én sem tettem le, már csak azért sem, mert most nyáron fogalmazódott meg bennem.....

Szia!

Köszi, hogy megosztod a véleményedet és egy kicsit engem is megdicsérsz. Ismétlem, hogy semmi bajom az ellenvéleményekkel, arra ösztönöz, hogy újra átgondoljam amit eddig gondoltam, beszélgetünk, tanulunk érvelni, ezek mind jó dolgok. Nekem azzal a hozzáállással van bajom, amit szegény napraforgóra zúdítottam: hogy még a sorozat létét sem fogadjuk el értéknek, vagy hogy magunkkal sem vagyunk őszinték. És ha a saját érzéseinket vagy véleményünket nem merjük felvállalni, hogyan tudnánk mások véleménye iránt befogadóak lenni.
A te hozzáállásodat teljesen el tudom fogadni, a részletekben azért fogok majd vitatkozni.

"...Ezek után abból a célból ragaszkodni Mirtához, hogy majd ő megerősít, igazol bármit is, finoman fogalmazva is csacskaság....."

Nyilván nem ezért ragaszkodik hozzá, hanem már úgy összenőtt vele, olyan ismerős közeg. Ápolónő, anya, szerető, a háztartást rendben tartó személy... olyan megnyugtató háttér. Gustavo életében eddig még nem volt egy olyan Enrique-figura sem, akivel személyes dolgokról tudott volna beszélni, csak Mirta volt. Igen, tapasztalhatta, hogy Mirta nem segít a múltját felidézni, de erre azt a magyarázatot kapja tőle, hogy Gustavo ilyenkor mindig beteg lesz, belázasodik, fáj a feje, őt akarja megkímélni a fájdalomtól. A gondoskodó ápolónő szerepe.

".....Ráadásul Mirtával az oldalán és az ágyában mégis hogy akar majd élete szerelme elé állni, ha egyszer véletlen felbukkan? ...."

Hát ezügyben én nem vagyok annyira romantikus, én el tudom fogadni a férfiember testi szükségleteit... és egyáltalán nem biztos, hogy megtalálja azt az asszonyt. Akkor meg hány évig illene várnia?

"....Ha pedig ez egy mese, akkor ő nem egy egyszerű, gyarló ember, hanem egy mese főhőse, ezért szerintem igenis elvárhatjuk tőle, hogy kivételes tulajdonságokkal rendelkezzen, mint például az éleslátás, az állhatatosság, stb. ...."

Oké, nálam nem kell, hogy szuperhős legyen kivételes tulajdonságokkal, akkor újradefiniálom a sorozat meséhez való viszonyát: romantikus történet meseszerű elemekkel, úgymint gazdag fiú beleszeret a szegény lányba, de sok próbát kell kiállniuk, amíg egymáséi lehetnek, pl. le kell győzniük a gonosz boszorkát. Így már stimmel?

És így még sokáig elbeszélgethetünk.....

Igen, egy kicsit azért szomorodtam el, mert én tudom, látom, hogy ez a történet csak egy mese, jó, rossz, de csak egy mese. És úgy látom, hogy jó páran valóban komolyan veszik ezt a mesét.
Komolyan veszik Lucecita nyavalygásait, és komolyan veszik Gustavo hülyéskedést is.

Én is szeretem és nézem, de azért soha nem felejtem el,hogy ez csak egy mese. MESE. Ezért aztán ne éljük bele annyira magunkat.....
Na mindegy, gondolom, ezt mindenki figyelmen kívül fogja hagyni, mert ugye imádjuk Gustavot és pláne Lucecitát....
meg az ostoba történetüket.............

Szerintem sincs azzal semmi gond, hogy G nem emlékezik csak ezt a sok butaságot ne írták volna bele ilyen hosszan, elég lett volna 8-10 rész , és nem így kellet volna meg oldani az emlékezést sem, mert ez Mirta izű, meg a sarlatán aki nem is orvos, meg a cseléd ahogy írjátok, egyszóval nekem ezzel vannak gondjaim amiért nem nézem, csak olvasok.

Igen, tudhatjuk, hogy ez csak egy mese, nem igazán kell komolyan venni. Igen, aranyos Lucecita,meg az egész hozzáállása. De ahogy még Enrique is látja, érzi, Gustavo hozzáállása nagyon nem az igazi. És ő próbál kicsit segíteni és úgy beszél,hogy Gustavo térjen magához, de nagyon nem ér vele célt.
Mirta, meg a műsorai - mivel tudja, hogy Modesta mindent tud róla, meg a kitalált betegségéről, bizony most már nem tehet meg akármit.Mert azt ő sem tudhatja, hogy ha Modesta mident, és valóban mindent elmond Gustavonak, akkor mi lesz a következmény. Mert kicsit sem biztos abban, hogy Gustavo valóban "megőrül". Sőt, valószínű, hogy nem. És ha nem, akkor mi lez? Vissza fog emlékezni mindenre, Mirta valósi szerepére is.
A baj az, hogy borzasztó sokáig várnak...

milyen kár, hogy "lájkolni" nem lehet itt, mert akkor adtam volna neki egy párat...(

Hát Ti aztán jól belehúztatok a fórumozásba... Néhány napra kivontam magam a forgalomból és mire újra beléptem ide, alig győztem visszalapozgatni a sok hozzászólást...
Nekem tetszik, hogy ütköznek a vélemények. Az a sorozat, film, színházi előadás, stb., ami emberekből nem vált ki érzéseket, ami nem késztet arra, hogy véleményt alkoss, ami nem indít el gondolatokat, az nem sokat ér. Itt nem ez a helyzet!
Factsmatter én örülök, hogy leírtad a védőbeszédedet Gustavo mellett, mert az érveid miatt egy kicsit elnézőbb lettem vele szemben. Bár azért nem győztél meg teljesen... Értem én, hogy Mirta az egyetlen kapocs a múltjához, de gondolkodó emberként azt már fel kellett volna fognia, hogy Mirta egyáltalán nem akarja, hogy emlékezzen. Hiszen Mirta mindig csak azt ismételgeti neki, hogy ne törődjön a múlttal, kezdjen új életet. És talán már azt a kérdést is fel tehette volna, hogy ennek mi lehet az oka. Ha jól emlékszem volt is egy olyan jelenet, amikor Gustavo elég közel került ahhoz, hogy valami konkrétumot felidézzen és akkor Mirta bepánikolt és magából kikelve ordítozott vele, hogy megtiltja neki, hogy ezt tegye. Ezek után abból a célból ragaszkodni Mirtához, hogy majd ő megerősít, igazol bármit is, finoman fogalmazva is csacskaság.
Azt hiszem pont Te írtad le érvként, hogy ígéretet tett Mirtának, hogy feleségül veszi őt, ha nem találja meg azt a nőt, akit a múltjában igazán szeretett. A Mirtának tett ígéretre én nem emlékszem, de arra igen, hogy Gustavo többször is emlegeti, hogy úgy érzi, hogy volt egy asszony a múltjában, akit mindenkinél jobban szeretett és szeretné őt megtalálni. Tudva azt, hogy Mirta szerelmes belé, hogy feleségül akar hozzá menni, nem gondolhatja Gustavo, hogy ebben pont Mirta fog neki segíteni. Ráadásul Mirtával az oldalán és az ágyában mégis hogy akar majd élete szerelme elé állni, ha egyszer véletlen felbukkan? - "Úgy örülök, hogy végre találkoztunk, hogy végre emlékszem rád, bár amíg távol voltunk egymástól addig sem volt olyan rossz, egész kellemesen teltek a nappalok és az éjszakák is Mirtával. De hidd el, csak addig voltam vele, amíg téged meg nem találtalak..." - Valljuk be ez nem igazán mesebeli befejezés.
Lehetünk Gustavoval szemben elnézőek és mondhatjuk azt, hogy ő is csak ember gyarlóságokkal és gyengeségekkel, de akkor ez már nem egy mese. Ha pedig ez egy mese, akkor ő nem egy egyszerű, gyarló ember, hanem egy mese főhőse, ezért szerintem igenis elvárhatjuk tőle, hogy kivételes tulajdonságokkal rendelkezzen, mint például az éleslátás, az állhatatosság, stb.

Nem szeretném, ha a megfogalmazott kritika miatt bárki azt hinné, hogy nem szeretem ezt a sorozatot. Minden hibájuk, gyengeségük ellenére szurkolok a főhőseinknek, hogy újra egymásra találjanak, és már azt is szeretném látni, ahogy az ellenlábasaik elbuknak és meglakolnak bűneikért.

Látod ha a részek általában olyanok lettek volna, mint a tegnapi, egy szavam se lett volna... Kifejezetten jól volt "megcsinálva", bár amikor a doktort felismerni véli Gustavo, az a válasz, hogy "nem volt szerencsém" - mondjuk mondhatta volna azt is, hogy ... lehetséges... dehát ne legyünk telhetetlenek...

A zenét ismerem (zumbás vagyok..) de azt tényleg nem is figyeltem hogy az előadónak köze van a sorozathoz, Chopin zenéjét jegyeztem csak meg..( De arról még nem tettem le, hogy egyszer tényleg menézem Limát..)

Igen, igen... de az az igazi Lima, az lenne az igazi. Most, hogy Limában volt a Pánamerikai Játékok megnyitója, olyan gyönyörű felvételeket mutattak a városról, hogy tényleg csorgott a nyálam...
Ha van rá időd, nézd meg ezt a videót, Gian Marco (akinek szintén van köze a sorozathoz:))) énekel benne a szép képek mellett....

https://www.youtube.com/watch?v=fS7ftHKZTH0&t=103s

Szia!

Bocsánat, hogy nem segítettem a szélmalomharcban, de először úgy ömlesztve olvastam a hozzászólásokat, annyira még nem különült el, hogy ki-kicsoda. Aztán a vége felé már jobban láttam mögöttük az egyes személyeket. És láttam a pozitív megnyilvánulásaidat, meg azt is, hogy békében vagy önmagaddal meg a véleményeddel.
Amikor nagyon-nagyon bizsergett az ujjam, hogy most mindjárt beírok, az volt, amikor valaki (és ha nem napraforgó volt, akkor már most bocsánat) arról írt, hogy a színészek miért vállalnak el ilyen szerepeket. Szerettem volna őket megvédeni, de mérlegeltem, hogy megéri-e nekem az időt és az energiát. Akkor visszafogtam magam.
Utána viszont annyira eluralkodott szegény Gustavo, mint karakter ócsárlása (én ebben már a Te hangodat is hallani véltem), hogy őt még jobban szerettem volna védeni. Szerencsére jött a szikra, Giuditta0905 hozzászólása (az itt fórumozók többsége még valószínűleg a marxista/materialista szemlélettel kezdte el a történelemtanulást, és érti), és akkor kitört bennem a forradalom, áttörtem a saját korlátaimat, és kiadtam magamból, amit gondoltam.
És most már nincs visszaút számomra, mert a búcsú után mégis visszajöttem, így a becsület megkívánja, hogy kitartsak a sorozat végéig, és bárki megszólít engem, arra reagáljak.

Szóval a tegnapi epizód nekem is tetszett, jól kirajzolódtak azok a kétségek, amik a szereplőkben dolgoznak.

Tökéletes ! Képzeld el, hogy pont akkor jártam ott, amikor kezdődött a sorozat. Kiszálltam a buszból és mit látok ? Mindig mondtam, hogy a világ egy nagy falu...

Szia örömmel olvasom a nagy kígyó Mirta lelepleződött fény derült a hazugságára, hogy nem is volt semmi baja.Egyszer csak lebukik a sok gonoszsága kiderül.

A legutóbbi epizód nagyon tetszett.
Egy vak lóért nem adtam volna, hogy Mirta oly jól kifundált terve dugába dőlt!
Ofélia, bármennyire is okosnak képzeli magát, bizony buta, mint a tök!
Ha valóban okos volna, beéri annyival, hogy csendben kárörvend, de ő - ahogyan a buta emberek általában - nem tudott féket tenni a nyelvére, rögtön fecsegni kezdett, s ez lett a veszte!
Mirta immár csak addig színlelheti a "betegséget", amíg ezt hagyják, hisz Gustavo kivételével immár a ház összes lakója tudja az igazat!
Modesta szerencsére rögtön kapcsolt. :-)))
Bár nem volt túl jó a kedvem, mégis mosolyra késztetett, ahogyan sarokba szorította a perszónát!
Határozott volt, ahogyan azt kell egy ilyen némberrel szemben!

Lucecita is remekül kikövetkeztette a dolgokat arról, hogy a "sarlatán" Mirta cinkosa!

Nagyon meghatott, ahogyan búcsúzott a kislányától, hisz egy anya számára nincs fájdalmasabb, mint elválni a gyermekétől.
Legfőképp ezért sajnáltam Lucecitát, hogy éveken keresztül semmit sem tudott a kislányáról, nem láthatta felnőni, nem láthatta az első lépteit, nem hallhatta az első szavait...
Szerencsére bármennyire is igyekezett ellene fordítani Mirta, Marita ösztönösen ragaszkodik Lucecitához, könnyedén sikerült elnyernie a kislánya szeretetét!

Gustavoban ismét megmozdult valami, a bolt és Dr. Gutiérrez láttán.

Enrique - bármennyire megmosolyogtató is némely megnyilvánulása - ismét fején találta a szöget, jól ráérzett, hogy Mirta manipulálni próbálja Gustavót!
Annál szomorúbb, hogy Gustavo mindebből egyelőre semmit sem vesz észre!

Ahogyan a korábbi hozzászólásomban is leírtam, talán azért emlékszem elég jól a történetre, mert kevés telenovellát láttam.
Nem értünk egyez abban, hogy Lucecita "szeret szenvedni", de erről már korábban sokat beszéltünk.
Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy jószívű és kedves teremtés, s nem mellesleg jóhiszemű, ezért - is - kellett olyan sokat szenvednie, míg végül elnyeri a boldogságot!

Azért a sorozat során ő is "felnő", sokkal határozottabbá válik, megtanul kiállni önmagáért.
Nagyon tetszett, ahogyan rögtön kikövetkeztette, hogy Mirta és "sarlatán" egy követ fújnak!
Pedig erről eddig senki nem beszélt neki, holott Dr. Gutiérrez már majdnem mindennel tisztában van, s a sejtéseit megosztotta Modestával is.
Nem kezdte el mentegetni az orvost, hogy Mirta biztosan félrevezette, stb.
Úgy tűnik, Caruca éleslátása jó példa előtte!
Csak helyeselni tudom ezt a hozzáállást!

Azzal sem értek egyet, hogy Gustavo tutyimutyi alak, de erről is elég sokat diskuráltunk anno. :-)))

Egyébként nem szükséges ironizálni, szívesen beszélgetek a sorozatról.
Azt írod, NEM MERTÉL írni ide, a fórumra.
Nem értem, miért nem írtál már korábban is.
"Felbukkant végre egy pozitív vélemény..."
Ezt pláne nem értem, annál is inkább, mert ha olvastad a hozzászólásokat, akkor látnod kellett, hogy én elég sok pozitív hozzászólást írtam.
Igaz, nem ömlengtem, de általában én voltam az, aki "megvédte" a főszereplők megnyilvánulásait.
Nem sorolom a példákat, pedig lehetne napestig.
Azért kettőt mégis megemlítek: Lucecita "üzletasszonnyá" válásáról, illetve azzal kapcsolatban, hogy nem lehet felróni Lucecitának, hogy hitt Mirtának és a "sarlatánnak".
Utóbbiról pláne részletesen kifejtettem a véleményemet.
Örülök, hogy ezekkel Te is azonosulsz! :-))))
Szóról szóra ugyanazt írtam, amit "bazsok" felhasználó, csak korábban, amikor szóba kerültek ezek a dolgok.
Ergo: Nekem is elkelt volna némi segítség, amikor vívtam a "szélmalomharcot"! :-))))

Nem ócsároltam unos-untalan a sorozatot, nem kerestem a kákán a csomót.
Úgy érzem, ha bíráltam, akkor józan kritikával éltem, s ezt vállalom!

A kritika még nem egyenlő a fanyalgással!

Tavaly december - a vetítés elkezdése - óta beszélgetünk néhányan a sorozatról, eszmét cserélünk, és sok esetben előfordul, hogy nem értünk egyet, de általában mindig dűlőre tudtunk jutni, s elfogadjuk egymás véleményét.
Ennek megfelelően a Tiédet is elfogadom! :-)))

Szia!

Orvos ismerősömmel már korábban is beszélgettünk erről, s egyetértettünk abban, hogy valóban nem irigylésre méltó állapot, ha valaki nem emlékszik semmire a korábbi életéből.
Belegondoltam, vajon én hogyan élném meg ezt, de őszintén szólva, nem jutottam ötről a hatra, azaz: fogalmam sincs!

Az önmagából való kifordulást nem arra értettem, hogy erőszakossá vagy agresszívvé vált volna - bármennyire igyekezett ezt mindenkivel elhitetni Mirta, - hanem arra, hogy sok tekintetben megváltozott a viselkedése a korábbi önmagához képest, másképp reagált bizonyos dolgokra, mint hajdan. (Ez aztán cicerói körmondat lett a javából!)
Több esetben nem tetszettek / nem tetszenek a megnyilvánulásai, ezért illettem bíráló megjegyzésekkel.
Azért bosszant egy kicsit, mert korábban szinte kivétel nélkül azonosulni tudtam vele, a gondolkodásával, s ha olvastad a hozzászólásaimat, akkor láthattad, hogy általában pozitív értelemben írtam róla, sokszor "megvédtem" a bíráló megjegyzésekkel szemben.

Főképp az nem tetszik, hogy Mirta olyan könnyedén tudja befolyásolni!
Ráadásul ezzel szégyentelenül dicsekszik is - Oféliával egyetemben!
Azt még bizonyos fokig megértem, hogy ragaszkodik Mirtához és hálát érez iránta, de mindennek van határa, még a jóhiszeműségnek is!
Csak ismételni tudom önmagamat: Az emlékezetkieséssel még nem veszítette el a józan ítélőképességét!
Ráadásul ÖSZTÖN és MEGÉRZÉS is van a világon! Ettől ember az ember!
Számomra valószerűtlen, hogy valaki ennyire süket és vak legyen Mirtát illetően!
Legutóbb is, amikor Enrique próbálta figyelmeztetni, rögtön a védelmébe vette.
Az a véleményem, hogy a készítők itt kissé túllőttek a célon, mert ez a jóhiszeműség és naivitás már-már gyermeki.

Nem tehetek róla, hogy nem tudok feltétel nélkül lelkesedni a sorozatért!
Ettől még szeretem, máskülönben nem nézném, mert nem vagyok mazochista.
Az első vetítés alkalmával is láttam, és sok szép emlékem fűződik hozzá, ezért is örültem, hogy újra műsorra tűzték.
Sok minden megmaradt a történetből, valószínűleg azért, mivel nem néztem sok telenovellát, s azt a keveset, amit láttam, meg győztem jegyezni.

Nem állítottam, hogy bármikor is arra céloztál, miszerint Mirta segíteni akart az emlékek felidézésében.
Pont arra próbáltam rávilágítani, hogy nem akart, hisz Gustavo beszélt neki arról, hogy meggyónt egy papnak, Mirta mégsem világosította fel róla, hogy a testvérére emlékezett vissza.
Ennyi idő elteltével azért Gustavonak is feltűnhetett volna, hogy Mirta egyáltalán nem segíti elő az emlékezést, sőt!

A fényképről: Abban a hozzászólásban, amelyre reagáltam, Lucecita fényképéről írtál.
Akkor ezt sikerült tisztázni, itt a Lucecitánál talált fényképre gondoltál.
A másik fénykép az Angelina - kép, ami pláne nem mozgatott meg benne különösebben semmit.
Valószínűleg a Mendoza - ház is azért volt számára teljesen idegen, mert sosem érezte ott jól magát.

A bolt láttán bezzeg ismét megmozdult benne valami, ahogyan Lucecita jelenléte is felkavaró a számára, csak épp azt nem tudja, miért.

Én sem akarom szembeállítani Gustavot és Lucecitát, csupán arra céloztam, hogy Lucecita szenvedésével jobban tudok azonosulni, őt jobban sajnálom a kialakult helyzet miatt.
"Az Isten tudja, mért" (sic!) - Talán női szolidaritás! :-)))

Én is azt kívántam hajdan is, s ez azóta sem változott, hogy a két főhős annyi szenvedés után végre találja meg a boldogságot, igazán megérdemlik, megszenvedtek érte!
Soha nem gondoltam, hogy Lucecita bárki mással boldog lehetne!
Annak idején ez a téma is szóba került, mármint, hogy valaki hogyan képes így kitartani, és hűséges maradni.
Akkor ennek kapcsán - is - méltattam Lucecitát - némi családi analógiával megfűszerezve a véleményemet.

Most látom, hogy ismét valóságos "kisregényt" írtam, pedig eredetileg nem állt szándékomban.