Programkereső

Téma: New York árnyai

Spoiler
8/10
Beyond silence 2010 máj. 23. - 00:48:07 8/10
(3/3)
Furcsamód leköt a New York árnyai, a mai átlag szemmel nézve eseménytelensége ellenére: a hétköznapi, utca és életképekbõl süt a Cassavetes-féle elképesztõ valószerûség, hitelesség. Az észrevétlenül létezõ színészi játék abszolút uralja a képeket, a színészek valódi emberekként élnek, valódi karaktereket megjelenítve, valódi társas helyzetekként a jelentekben. REALIZMUS.

Negatívumként írható a már néha kissé zavaró, amatõr hatásúan nyers fényképezés és vágás. Nem is a Cassavetesnél megszokott éles vágásokra gondolok, hanem a filmnyelvileg problémás nézõpont váltásokra, amelyek néhol egy jeleneten belül is olyan hatást keltenek hogy gondolkozóba ejti a nézõt hogy ugrottunk-e egy másik idõpontba vagy az elõzõvel folytatólagos a kép.

Az általam az utóbb látott John Cassavetes filmek közül (Arcok, Egy hatás alatt álló nõ) egyértelmûen ez tetszett a legjobban. Improvizatív jellege ellenére, ez keltette a legsikerültebb, legösszeszedettebb érzést nálam.
Válasz
critixx 2008 okt. 25. - 18:50:20
(2/3)
Pontosan. A New York árnyai nem "mesét" regél el, hanem egy helyzetet bont ki, emberi arcképeket mutat be. A hõsök nem cselekvõ epikus hõsök - Cassavetes voltaképpen ezáltal lépett túl a klasszikus "regényes" filmformán -, õk voltaképpen a modern film (és irodalom, színház) "kallódó emberei", akik "csupán léteznek". A cím, "Shadows" tökéletesen kifejezi ezt: õk nem héroszok, nem nagy karakterek (értsd hollywoodi epikus cselekvõ hõsök), csupán "árnyak", akik a felhõkarcolók árnyékában meghúzódva élik kiúttalan életüket. Nem véletlen, hogy ekkora hatása lett a filmnek, és mindenki csodálta, hogy ennyire nyíltan ellenszegült a hollywoodi "Álomgyár" mûvi világával.

Azért a film végén látható felirat enyhe túlzás, Cassavetes megírta a történetet, csupán - mint mindig - hagyta színészeit, hogy kibontsák saját érzelmeiket, reakcióikat, stb. a karakterek megformálásakor.
Válasz
Redfield 2007 márc. 22. - 10:50:14
(1/3)
A film sugároz egyfajta hangulatot. Régies egykedvûség. Többször volt olyan érzésem, hogy ami történik, az nem elég. Sokkal többnek és jobbnak kellene a szereplõkkel. Pedig ez egy teljesen átlagos mese, ez is volt a rendezõ célja. Elsõ filmnek (fõleg abban az idõben nézve) nagyon is jó.
Válasz