7/10
Rojita 2022 aug. 13. - 23:42:05 7/10
(1/1)
Nem láttam még, sőt, nem is hallottam erről a korai Várkonyi-filmről, - amit most a FB-on találtam. Bűnügyi filmnek hirdették anno a mozikban, ami tk az utolsó 30 percre helytállt is. Az első óra azonban egy "hurrá, de szépen élünk itthon" társadalmi optimizmust sugárzott. Mindenki boldogan élt és dolgozott. A munkás, akár 2 műszakot is teljesített egymás után és természetesen munka után esti egyetemre járt, sőt, randevúzni a párját egy balett-előadásra vitte és nem a sarki kiskocsmába. Az értelmiségiek , - ugyan nagyon sokat beszéltek, értekeztek, röpgyűléseztek, de lelkesek voltak és nem nézték le a munkásokat. A munkahelyi főnök, jelen esetben egy kutató intézet vezetője, egy öreg, morgó professzor, tele a régi, polgári világ emlékeivel, nyakig elmerülve a tudományban, csak fél szemmel, fél füllel figyelve a környezetét, - de azért elkötelezett magyar.
Még el is hinném a sok boldogságot, hiszen a filmet 6 évvel egy több évig elhúzódó borzalmas háború után forgatták, amikor mindeni csak élni, dolgozni, szeretni és felejteni szeretett volna. Ezért nem volt egy mondatnyi panasz se a nehézségekről, áruhiányról, szegénységről, Nem láttunk már romokat Bp utcáin, csak az impozáns Dunát már álló híddal és a sértetlen, hatalmas Parlamentet a háttérben. Azonban, a falakon, mindenütt ott függött a "nagy apa" fotója és kb. 10 percen át, 2-3 jelenetben is keresték, idézték, értelmezték a Nagy Vezér" gondolatát.
A korabeli filmekhez szokatlanul hosszú, 100 perces film bizony erős állami támogatást kaphatott, h kimondja, levezesse, h az új ellenség, a korábbi barát, aki mindent bevett, h győzzön a meghirdetett hidegháborúban.
Egy külön betétet kapott a filmben Berlin 1951-es városképe, amelyet egy német stáb forgatott. Mindenütt romok, torz szobrok, épületek, eltűnt utcák. Mint a sivatagban az oázis, itt-ott már újjáépített lakóház, sőt szálloda is állt.
Mint egy szomorú, de lelkes kor dokumentuma a film. Legfőbb érdeme, hogy munkát adott és megörökítette sok kiváló, máig felejthetetlen magyar színész játékát. (Szirtes Ádám, Benkő Gyula, Gobbi Hilda, Sulyok Mária, Uray Tivadar és a fsz. Somlay Artúr, - akinek ez volt az utolsó filmszerepe.)