Egyébként a 99 vs 1 fölvet problémákat:
Megkülönböztetik e a két esetet:
1. a Korán útmutatásai alaopján arab tenoristák lerombolják a New-York-i toronyházakat
(hiedelem; a Korán az elsõdleges morális parancs letéteményese
2. Megépül egy holdrakéta, ember leszáll a Holdon, aztán visszatér
(hiedelem: az ember által megalkotott tudomány igaz és használható)
Mindkét esetben hiedelemrõl van szó,
a közvetlen tapasztalás hiányzik a konkrétan cselekvõ egyének életébõl.
Kár, hogy nem hallottam Csányit. . . .

Csányi "q*va jó"!

a 99 vs 1 % arra emlékeztet,
hogy a Homo sapiens agya is csak minimális arányban van kihasználva,
bár talán nem ennyire szélsõségesen(de erre nem emlékszem)

"intim közelségben a 'Saul fia' és az 'Oscar' szavak. . . ."!
Orbitálisan primitív hatásvadász megfogalmazás, sztem inkább kontraproduktív,
mint reménykeltõ, sõt én ennek hatására csak remélem, hog "koppanás" lesz,
tehát esetemben "kontra" reményt kelt.
Messze nem ennyire jó film !!!!!

Egyrészt, addig még eltelik bõ fél év, sok film kerül a mozikba.
Másrészt, addig még eltelik bõ fél év, mi az, hogy a küszöbön?
Harmadrészt, egy szenzációhajhász újságcikk sokk nagyotmondást megér, de azért nem kéne a realitásokat túlságosan felfújni. Szerintem nagyon jó film, de messze nem tökéletes.

"de miért hiszünk? Csak?!"

Csányi Vilmos a pszinapszison tartott egy elõadást, a témája a hiedelmek világa volt. Az átlag felnõtt ember "tudásának" 99%-a hiedelem és csak 1% tapasztalás. Vagyis: 99% hit. Ennek a hitrendszernek az absztrakciós szintjein más és más fogalmak vannak. Az erkölcs, a normakövetés belsõ motivációinak rendszerében van egy pont, ahol egyszerûen HASZNOSSÁ válik a spiritualitás (ami nem feltétlenül istenhit - a zen buddhizmusban pl nem igazán beszélhetünk istenrõl).

"A jó és rossz közötti határvonalat Isten nélkül is tudhatjuk."

A zsidó teremtéstörténet, pontosabban az édenbõl való kiûzetés története épp arról szól, hogy a jó és rossz közötti határvonalat önkényesen, szükségképpen hiányos ismeretek alapján próbáljuk megrajzolni. Meg akarjuk ítélni, mi a jó és mi a rossz, anélkül, hogy tisztában lennénk a történtek hátterével.

*** SPOILER ***

"És egyébként bizony a fiú nem volt a fia"

Én úgy értettem, hogy volt egy fia, de sosem élt együtt a nõvel, aki megszülte (és a gyerekkel sem).
És abban a hitben volt, hogy ez az a fiú. Kiderült valahol a filmbõl, hogy tévedett...?

Küszöbön a szenzáció?

http://www.origo.hu/filmklub/blog/dijak/20150726-a-saul-fia-oda-juthat-ahova-magyar-film-meg-soha-oscar-nemes-jeles-laszlo-sony-andy-vajna.html

310?

"a jó Isten tudná"

bizony, errõl szól a zsidó biblia teremtéstörténete.
csak Isten mondhatja meg, mi a jó és mi a rossz (mert csak Isten látja az ember egész életét, minden percét, minden cselekedetét, minden gondolatát). mi emberek néhány morzsát látunk, honnan vesszük a bátorságot arra, hogy ítélkezzünk mások felett, jónak és rossznak nevezzük õket? Hát onnan, hogy a mitikus történet szerint ettünk a jó és rossz tudásának gyümölcsébõl. De a megismeréshez nem jutottunk hozzá, nem lettünk Istenné - csak az ítélkezés eszköze lett a miénk. Mondja a mitikus történet, 3500 év távlatából jól követve a modern (ateista) pszichológia tanait..

Spoiler! Spoiler! Spoiler!

A fiú nem volt Saul fia, de el szerette volna temetni!

Spoiler! Spoiler! Spoiler!

A táboropkon belüli lövöldözésekrõl is tudnék írni kisebb irományt, de ebben a filmben nem ez a lényeg.

A jó és a rossz közötti határvonalat, ahogy már írtátok nagyon nehéz meghúzni, talán a Jó Isten tudná. Ha lenne /de bíznunk kell Benne/. mert:
Újszövetség:
Pilátus ezt mondta neki: „Akkor mégis király vagy te?” Jézus így válaszolt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” Pilátus így szólt hozzá: „Mi az igazság?” Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: „Én nem találok benne semmiféle bûnt.” (János 18:37–38)

nem, nem vagy egyedül.
én is másképp mentem ki a moziterembõl a Liza a rókatündér vagy az Agymanók után :)
de néha (tényleg néha) szükségünk van iránytûre.
ami mutatja, hogy nincsenek jók és rosszak.
a jó és rossz közötti határvonal az emberben belül van.
néha jusson eszünkbe, nehogy azt higgyük, mi vagyunk a jók.

Én a 10-es skálán 15-öt adtam a filmre. Mertem is volna kevesebbet adni! Aki kevesebbet ad, az náczi!
http://rnrszakosztaly.blog.hu/2010/06/03/a_naczivadasz_is_megnaczult

A Sch listája konkrétan egy hollywoody alaprecept (jók vs rosszak) auschwitzi jelmezben.
Egyébként profi iparosmunka, meg is kapta a "legszebben polirozott munkadarab" elismerést.

A Saul fia azért jóval több, mint egy háromsoros alaprecept, jelmezzel, zenével.

"elhagyja az élõket a halott(ak) kedvéért": nekem is ez maradt meg mint "mottó", a Saul névjegye.

Egy friss interjúban Claude Lanzmann https://en.wikipedia.org/wiki/Claude_Lanzmann aki tökéletesnek tartja a Sault, t.k. ezt mondja: "Nemes László...eddig ismeretlen fikciós nézõpontból közelítette meg a holokausztot, mélységesen tiszteletben tartva, hogy nem lehet lefilmezni azt, ami a gázkamrákban megtörtént."..."Elsõsorban azért, mert onnan senki sem jött ki élve, nincsenek tanúk."..."A sonderkommandósok életén keresztül...közelíti meg a náci perverziót és brutalitást."..."A Saul fiában még csak az árnyéka sem található a vulgaritásnak annak felidézésében, ami a megsemmisítõtáborokban zajlott." ..."Tökéletes bûntény, csak a hamvak maradtak, semmi más!" "...Nemes filmje abból a szempontból is tökéletes, hogy nem láttatja premier plánban a halált: az egymásra halmozott holttesteket...a háttérben mutatja."
Úgy érzem, amiket mond, kicsit (?) olyan mint az "én" 313-am. Csak számomra nem "tökéletes film", mert olyan sztem nincs.

Lanzmann nem szereti a Schindlert (utóbb állítólag Spielberg is belátta: tévedett) és -ha jól értem- a Sorstalanságot valamint Az élet szép-et sem.

bobin 287. hsz-éhez kapcsolódnék, õ érezhetõleg látta a filmet, s friss fejjel gondolkodik róla.
Amúgy, egyébként elképesztõ ez a sok náci tetû. Akinek nem inge,
persze egy pillanatig se vegye magára,de ez a magyarság szégyene,
ami itt megy ebben az országban.
bobin azt írja: »zavart a „körülöttem homályos minden” dolog. Arra jó egyedül,
hogy a fõhõs beszûkült érzékelését és világát megmutassa«, aztán írja,
hogy a színészekkel sincs igazán megelégedve, igaz, nincsennek nagy föladatok sem,
kifogásolja a beszédet(részben nem érthetõ, részben nem tetszik neki a stílus).
Nagyjából egyetértek, de kicsit korábbról kezdeném.
Nem vagyok híve egyetlen vallásnak sem, így a judaizmusnak sem,
tehát a fõhõs rabbi-keresõ igyekezetét nem tudom valami szent elragadtatottságnak tekinteni,
egyértelmûen felelõtlen és tragikus õrületnek érzem, ami így foglalható össze
(elhagyja az élõket a halott(ak) kedvéért – ez el is hangzik).
Ezzel különben nincs bajom, az adott körülmények között emberek bekattan(hat)nak,
ezért nem vet(he)tünk rájuk követ.
Aztán a végén bobin megkérdi, miért nem készítenek filmet olyan zsidó magyar emberrõl,
aki túléli a holokausztot? Hát, ugye nyitott kaput dönget, ott van ugyanis a Sorstalanság.
Tényleg kíváncsi lennék, ahhoz mit szólna.
Nekem az nem tetszett, ahogy egyébként a Schindler listája sem.
Az a helyzet, hogy amint a Saul fiát nézni kezdtem, elõször azt gondoltam,
NJL, a rendezõ, tarthatna továbbképzõ tanfolyamot
(Hogyan készítsünk filmet a holocaustról?) kitûntetetten KoltaiLajos és
Spielberg részére – lenne mit tanulniuk!
Azt leszögezem, hogy a szuper-naturalista fölfogás(jobb híján hadd nevezzem így),
amivel itt találkozunk elõször is meggyõzött,
hogy föltehetõleg a táborban elõször is megsüketültem volna
(és még azt mondják, hogy a cigányok hangoskodnak, na hiszen!).
Aztán a fõhõs bobin-féle beszûkültségén kívül
én még az általános fejetlenség jelzésének is tekintem:
obligát német precizitás ide vagy oda, nem egyszerû dolog egy népet kiirtani.
Szóval formailag ez a szuper-naturalizmus sztem jó elképzelés,
de azért ahogy fokozatosan megszoktam, elõjöttek problémák.
A cselekmény orbitális valószerûtlenségét e,lítem elsõnek.
Több millió esetbõl egy-kettõben elõfordulhat, hogy egy-egy személy véletlen-szerûen túléli a gázt,
de, hogy a hullával ekkora kavart lehessen kelteni, az föl sem merülhet:
hogy ne mondjam, ez komolytalan.
327-ben bubi78 ismerteti a wikipediából a történelmi eseményeket
(köszönet érte: bevallom, nem foglalkoztam a tábor(ok) történetével),
ha ezt nem olvasom, hajlamos lennék a nagy lövöldözést is a táboron belül,
aztán a nem is szökést, de inkább kitörést kizárólag szimbolikusan értelmezni.
Általában nem vagyok barátja a szimbolikus(esetleg mágikus) realizmusnak.
Pláne, van egy érdekes ellentmondás a szuper-naturalista forma
és a cselekmény allegorikussága között, ami nem biztos, hogy szerencsés:
Ha mindezt elfogadom cselekménynek, nem kifogásolhatom
a piruettezést az Appelplatzon(Sorstalanság), pedig kifogásolom
Fölmerült közben, hogy a fiú tényleg a fia volt-e Saulnak.
Egészen elképedtem, nekem addig teljesen nyilvánvaló volt, hogy errõl szó sem lehet,
egy ember teljes bekattanását láthatjuk, még azzal dúsítva,
hogy a fiú jelképez(het)i a teljes zsidóságot.
Szóval szvsz ez a film kissé zavaros. Jelentõs azonban és egyénien invenciózus.
De nem akkora durranás, mint azt hangoztatják, s mint ahogy magam is vártam.
Ha 10-es skálán kéne osztályoznom: 8 !