Programkereső

Téma: Társalgó

Spoiler
Marcipáncica_ 2009 jún. 02. - 19:01:18
(39515/94215)
néha azon hülök el, hogy olyan "semmilyen" hapsik dõzsölnek a jó nõkben akik aztán tényleg csak a jópofa fellépéssel és dumával rendelkeznek! :DD
és bakker, õk teszik jól. nem szabadna rágörcsölni mindenre, lazábban kellene tudni felfogni az életet és máris talán könnyebben menne sok minden. nem? (persze ez magamnak is szól.... bár már jó ideje tudok magamon nevetni, - és ez a gyógyulás jele :D )
Válasz
offtopic
meszag 2009 jún. 02. - 19:01:14
(39514/94215)
Na ehhez kell a gyakorlat. elõször mindenki így kezdi. Próbálj többet nõk között lenni, csak úgy cél nélkül, és a társaság középpontjába kerülni. Erre jó a tréfás, vicces Vipera!
Válasz
offtopic
meszag 2009 jún. 02. - 18:58:28
(39513/94215)
Detto! :D
Válasz
Marcipáncica_ 2009 jún. 02. - 18:58:04
(39512/94215)
fõzelék? :DDD
ez hogy jön a cicusokhoz?

szeretem persze. de ma vacsira sült-marcipánmacskát tervezek, mert már megint egész délután aludt és ez engem irritál :DDDDDD
Válasz
Marcipáncica_ 2009 jún. 02. - 18:56:38
(39511/94215)
kis falu? ne viccelj már! a legjobb terep: kis patak, kis tó, nádasos madaras virágos erdõs egyéb séták. vagy felmászni egy vadlesre... stb, stb. mondjuk egy körömcipõs csajjal pár pont elég nehezen megvalósitható :)
a kihasználásról csak annyit: én is hagytam évekig... pff. pont semmire nem mentem vele. segíteni csak annak aki tényleg fontos a számodra, vagy pl. bizonyos eszmék miatt (pl. adakozás), de ne hagyd hogy kihasználjanak. az ilyenért sosincs cserébe nemhogy egy köszönõ szó, de egy jó gondolat sem. és pont az ilyenek tudnak "rászokni" az élõsködésre. annak adj, akinek szívbõl tudsz adni anélkül hogy azt kihasználásnak éreznéd, a többi meg mehet a levesbe :P egy minimális kis önzõség kell az életben :D
Válasz
feketevipera 2009 jún. 02. - 18:54:45
(39510/94215)
Hát még ha szerelmes lettem volna, akkor tényleg vak lehettem volna, de nem voltam szerelmes. Tetszett nekem, illetve talán egy picivel több. Nehéz ezt megfogalmazni. Azt sem akartam, hogy mindig csak rólam legyen szó, igyekeztem kimutatni azt, hogy õ mennyire érdekel engem, csak sajnos nem sikerült. Nagyon rágörcsöltem arra, hogy "mi van, ha...". Féltem, hogy már túl késõ lesz, féltem, hogy elrontok valamit. Féltem attól, hogy nem leszek jó társaság neki, mert másokkal talán egy picit felszabadultabban tudott õ is viselkedni, és ez még gátlásosabbá tett. Annyi mindent elrontottam. :((((((
Válasz
offtopic
meszag 2009 jún. 02. - 18:53:45
(39509/94215)
:QQQQQQQQQ, egy kicsit sok lenne a jóból, nem?
Válasz
Marcipáncica_ 2009 jún. 02. - 18:51:13
(39508/94215)
pedig az ördögi köröket meg kell elõbb-utóbb szakítani! ;)
tudod, ez az egész valahogy úgy mûködik, hogy amíg nem vagy elég pozitív kisugárzású addig nem fognak megmaradni melletted az emberek. legalábbis a felszínesebb, vagy az újonnan kialakult kapcsolatok (akik nem ismerik a tényleges legbelsõbb énedet) biztosan nem. az emberek elsõ körben automatikusan az olyanok társaságát keresik (ez ösztönös, vagy mondhatnám hogy tudatalatti) akik nem leszippantják õket energiailag, hanem akik társaságában feltöltõdhetnek. sokszor olvas az ember olyan frázisokat mint hogy: "mosolyogj és a világ visszamosolyog rád" és sorolhatnám, de ha belegondolsz ez is pl baromira igaz!! amíg Te nem hiszed el hogy igenis lehet egy tök jó kapcsolatod, lehet belõled bárki és bármi, addig másoknak miért kéne? ;) amíg nem "vonzod be" magadhoz az embereket a pozitív kisugárzásoddal addig bizony minden sokkal nehezebb lesz. de ehhez Te kellesz egyedül... és egy kis váltás az életszemléletedben. :) fel a fejjel! és hogy klasszikusokat idézzek: "ha folyton csak pityeregsz ki fog veled kufircolni?" (Emma Thompson - igazából szerelem)
Válasz
feketevipera 2009 jún. 02. - 18:49:45
(39507/94215)
Hát... az az igazság, hogy eléggé eltérõ a munkarendünk is, meg hát nem nagyon tudtam volna hová elvinni. Egy kis faluban... Ráadásul sosem tudtunk teljesen ketten maradni, engem meg feszélyezett az, hogy sokan voltak körülöttünk. Már ahhoz is ketten kellett volna, hogy maradjunk, hogy elhívjam egy kettesben eltöltendõ sétához, vagy ilyesmi. Remélem, érzed a helyzet fonákságát. Meg igazából nem a helytõl függ az egész, hanem attól, hogy én eléggé zárkózott ember vagyok, és most túlságosan görcsöltem azon a feladaton, hogy meghódítsam õt. (Az önbizalmamról meg csak annyit, hogy azt általában rombolni szokták. Jó páran kigúnyoltak, sokan kihasználták a segítõkészségemet, a korombeli lányok közül viszont nem sokan mondták azt, hogy helyes, rendes srác vagyok, pedig ez sokat számított volna.)
Válasz
offtopic
meszag 2009 jún. 02. - 18:43:32
(39506/94215)
:DDD, de jó!
Válasz
offtopic
meszag 2009 jún. 02. - 18:43:08
(39505/94215)
Látod, pedig a humorod - aminek bõvében vagy - biztos sokat segített volna. Meg a spontaneitás. Azt úgy is tudja mindenki, hogy a szerelmes ember sokat téved, bakizik, mert vak. :)
A saját pályádra kell terelni a témát legközelebb, amiben jó vagy, azt mutatni. És beszélni, beszélni.. :)
Válasz
feketevipera 2009 jún. 02. - 18:42:40
(39504/94215)
Igen, ez egy ilyen ördögi kör. A helyzet az, hogy mielõtt márciusban õt megismertem, túlestem egy nagy csalódáson. Igaz, abból az ismerkedésbõl se lett semmi, pedig õt nagyon szerettem, és nagyon bíztam abban, hogy talán lehet valami. Ez a kudarc nagyon megviselt (még ha nem is kellett volna egy az egyben személyes kudarcként felfognom), és akkor eldöntöttem, hogy mindent másképpen csinálok. Kevésbé leszek gyors, kevésbé fogom rázúdítani az érzelmeimet erre a másik leányzóra. De ezt is elbénáztam.
Válasz
Marcipáncica_ 2009 jún. 02. - 18:42:37
(39503/94215)
ha az lennél ilyet küldenék ajándékba :P
Válasz
Marcipáncica_ 2009 jún. 02. - 18:41:05
(39502/94215)
ha stresszes vagy beszélgetõs szitukban, akkor olyankor az a megoldás, hogy kimozdulsz a béna feszengõs közegbõl. pl. nem leültök valahova beszélgetni, hanem elmentek valahova (bárhova) ahol lehet csinálni valamit dumcsi közben - még ha csak sétálgattok egy parkban az is jó. és akkor sokszor már magától jön a téma. egy haverom viszi magával a fotógépét, és ha zavarban van akkor nagy átéléssel beállitgat 1-2 percig és fotóz. teljesen vicces, de mûködik.
Válasz
feketevipera 2009 jún. 02. - 18:38:18
(39501/94215)
Nézd, már eltelt vagy másfél hónap, mire bókolni kezdtem neki. Nem ebben volt a hiba, hanem az én bénaságomban.
Válasz
Marcipáncica_ 2009 jún. 02. - 18:37:42
(39500/94215)
angyal? na ne már :))))
elõbb nõnek szarvaim és patás lábam mint szárnyam... :PP
Válasz
feketevipera 2009 jún. 02. - 18:36:08
(39499/94215)
Nem ezt mondta, hanem azt, hogy tényleg kedves, rendes srác vagyok, meg hogy jólesett neki, hogy szépeket mondtam. Csak úgy érezheti, hogy velem nem tud mirõl beszélgetni, hogy nem sok közös témánk van. Én próbáltam õt kérdezgetni (igaz, olyan dolgokról nem nagyon, amikbõl valójában megismehettem volna), õ viszont nem nagyon kérdezett engem. Még a legelején volt szó arról, hogy hol tanult, ilyenek, de utána nagyon görcsös lettem, túlságosan elmentem a bókok irányába, és úgy láthatta, hogy igazából nincs közös témánk. Pedig lehet, hogy lett volna, csak nem segített õ sem, pedig láthatta volna rajtam, hogy gátlásosabb típus vagyok. Ráadásul azt mondta, hogy még a volt barátjával kapcsolatban sem tudja, hogy mit érez, hogy most egyedüllétre van szüksége. Én mondtam, hogy bármennyit várok rá. Azt mondta, hogy tud ördög is lenni, mondtam, hogy az nem számít, és hogy én is vagyok olyan néha. Azt is mondtam, hogy csak szeretetet és törõdést akartam neki adni. Kérdeztem, hogy barátként esetleg találkozhatnánk-e, de nem akart, szerintem félt attól, hogy nem csak baráti találkozó lenne belõle. Pedig ma még ajándékot is vittem neki, meg olyan szép terveim voltak délutánra. :(((((
Válasz
Marcipáncica_ 2009 jún. 02. - 18:34:02
(39498/94215)
húú, látom nagy lelki tréning van... :S ismerõs a szitu, mintha régi legkedvencebb kollégám szavait hallanám. egy az egyben ugyanezeket mondogatta. aztán összejött az egyik szintén közös kolleginával, és egy csapásra kivirult, lett önbizalma meg minden. az a vicc, hogyha fordítva meg tudta volna ezt valósítani, hogy önbizalommal tekint a világra, már ezer éve semmi gondja nem lett volna... csak hát azon sokat kell dolgozni.
ja... és bocsi, nem akarok belevauvau... csak annyira ismerõs volt pár gondolat amiket vipera Te írtál. :)
Válasz
offtopic
meszag 2009 jún. 02. - 18:32:18
(39497/94215)
Neeeeem, :DDD. Nem a kérdésre gondoltam lassítani, hanem az érzelmeid túláradására.
Válasz
offtopic
meszag 2009 jún. 02. - 18:30:11
(39496/94215)
:DDD, ez jó!
Válasz