A mai rész, ahogy megbizonyosodtam szinkronosan is róla, az egy katasztrófa volt. Kemal leszúrásáig nem is volt baj. Volt izgalom, hogy sikerül-e megszerezni a felvételeket, valamint a Nihan - Asu csípkelõdés is nagyon jó volt. Ütött az a mondat Nihantól Asunak: Kemal azzal lepett meg, hogy egyedül költözött be a lakásba? :D :D :D Imádtam.

De a szúrástól kezdve úgy éreztem, idiótának néznek.
Kezdjük ott: Emir célja mi volt? Megtámadni, megsebesíteni Kemalt, vagy megölni, ahogy mondta, ez legyen az utolsó éjszakája. Az utolsó éjszakát ki is ejtette a száján, és ha felbéreli az embereit, akinek szerintem nem ez az elsõ stiklijük: úgy kell megölni valakit, hogy beleszúrnak egyet a hasába, és meg se várják, hogy összerogyjon? Véletlenül sem a szívébe, nyakába, és még csak nem is 3-4 késszúrás, szimplán egy. Ne azt lássa ebbe bele valaki, hogy én azt vártam, hogy Kemalt öljék meg, dehogy, istenments, és akkor még ezt tették símaszk nélkül: majd elvérzik, biztos nem leli meg senki se. Biztos nem maradt annyi ereje, hogy hívjon egy mentõt. Olyan kispályássá tette õket. Emir mit akart? Hisz mikor megtudta kórházban van, nem õrjöngött, hogy nem halt meg és meggyógyult. Isten bizony nem értem akkor már meddig akart elmenni.
Na de mindegy, és akkor lehet azt is mondani, aki hülye haljon meg. Mert igen, Kemal idióta módra képes lett volna meghalni, ahelyett, hogy hívott volna egy mentõt magához, vagy ha még volt ereje elkocsikázni Nihanig, elkocsikázhatott volna a kórházig is, orvosi ügyeletig. Õ megy a szívszerelméhez találkozni, hogy átadja azokat a felvételeket, amire annyira kíváncsi volt, amire szervezkedett ennyit, az egésszel így semmit sem ért el. Inkább meghal, minthogy harcoljon az életéért, hogy harcolhasson a szerelméért. De nehogy Nihan meglássa, hogy megsérült, és már elfolyt egy liter vére, vagyis 2 pacányi. Nihan elmegy, majd gondol egyet fogja magát és visszamegy, az ok legyen annyi, hogy a forgatókönyvíró szerint neki kell megtalálnia ájult szerelmét. És nem hív mentõt, sír egy sort felette, ébresztgeti, majd az olyan embert, aki teljesen elengedte magát, magas sarkú cipõben odatipeg vele a kocsijához (képes egymaga elcipelni) és beteszi, és nemhogy elindulna, még ébresztgeti, illetve jajjveszékel felette.

Nekem nem a szúrással van a bajom, nincs olyan sorozat, hogy a fõhõs ne ússza meg a kórházat, de ez a kivitelezés, meg ahogy oda eljut botrányos.
Ezt az epizódot már azonnal ki is törlöm az emlékembõl, hogy ez megtörtént. Legutóbb akkor égett ki az agyam ennyire, amikor megnéztem az Amor de barrio (Paloma) elsõ fél részét. És én már lapoztam is.

Nekem tetszett Kemál és Önder beszélgetése, felhívta a figyelmét rá, hogy talán Emír akarta eltenni láb alól (mint ahogy volt is). Aztán Önder pofátlanul meg is kérdi Emírtõl, aki tagadja ugyan, de legalább tudja, hogy gyanakszanak rá...
Hakki úr nagyon el akar rendezni mindent, a céget is, és az unokahúgát is jó kezekben akarná tudni, tehát lehet, hogy Suxelnek igaza van és beteg... Ugyan csak a nyugdíjról beszél, na de hát...
Én kicsit viccesnek találtam, hogy Emír mennyire bepipult, mert épp nem tudta, hol van Nihán. Nihán már máskor is elment ide-oda, órákra eltûnt a látóterébõl, alapítvány, eltévedés Kemállal, kimaradás fél éjszakára!, korábban meg mászkálás a kikötõben, vízbepottyanás, Leyla látogatása, Banuval való beszélgetése, mozizás Kemállal, stb....meg a túró tudja, hogy még mi. Hogy most ismét eltûnt pár órára és nem mondta meg elõre, hová megy, hát istenem. Emír akkora cirkuszt csap, amit senki sem ért. Én sem. Ez nekem olyan gyerekes. Majd pont ettõl a néhány órás távolléttõl mond le Emír Zeynep kerülgetésérõl... Na, ugyan már.
Aztán ott a füzet, írjon le mindent az anyjáról. Ez is olyan röhejes jelenet. Valahogy sehogyse illik egy Emírhez, hogy ott üldögél az ágy szélén és körmölget. Pfff.
Kemál is vicces picit. Elmegy Leylához, megcsinálja a csöpögõ csapot (nagy kaland, én is meg tudom csinálni, csak tömítést kell cserélni - 2 perc), aztán meg bever 1 db. szöget és még az ujjára is ráüt közben - másik 2 perc. Na ezzel tuti nem vezette le a feszültséget.

Én sokkal többet várok a mai estétõl, végül is nem véletlenül érte el Kemál, hogy Galip legyen a vendéglátójuk a saját házában. A felvételekre hajt, valamit kiterveltek Méreggel, hogyan szerezhetnék meg. Nem véletlenül kérte Galiptól azt sem, hogy Emír is legyen jelen a partin, nyilván õt szánja bûnbaknak.
Azért azon elmeditáltam kicsit, hogy milyen szuper cégek vannak, hogy este, vagy mondjuk reggel szólnak nekik, hogy másnap este, vagy épp aznap X fõs parti lesz itt-meg-itt, és nagyon szép büfét rittyentenek egy ismeretlen közegben.... klassz a cateringjük.

Amit én pár szóban leírtam Kemal és Nihan találkozásáról, azt Te gyönyörûen összeraktad képekben, nagyon tetszik. Nekem most csak ennyi tellett az erõmbõl /beteg vagyok/, de amikor megláttam azt a pillanatot, tudtam, hogy nem fogom kihagyni és megcsinálom.

Nem hiszem el, milyen csodálatos képeket tudsz alkotni. Zseniális.
Amúgy köszi a mai elismerést, de túl mélyen nem szoktam elrévedni a különféle témákban. Én inkább az az ember vagyok, aki szeret a lehetõ legtöbb mindenre rálátni valamennyire, és nem az, aki a legbelsõbbekig hatol és teljesen kiismer egy területet, specializálódik valamire.

Hát kitettek magukért, ez egy nagyon, de nagyon jó epizód. Nem is baj, mert holnap egy ratyi jön, már elõrenéztem. Nem a történéssel lesz bajom, mert azt sok sorozatban ellövik, hanem ami utána jön, de ennyire ne szaladjunk elõre, holnap majd fújtatok én is, mint Zeynep!!!

Nagyon jó volt már a beszélgetés az erdõben Kemal és Önder között, de még jobb volt a felbátorodott Önder Emirrel szemben. Azért bennem volt, hogy kirúgja a botot a kezébõl, és taknyol egyet Önder, de nem így lett.
Egyre inkább az a sejtésem, hogy Hakki úr halálos beteg.
Szépen elcsempészik a sorozatban a promotálandó filmeket és sorozatokat. Legutóbb a Delibal, amit kint a törököknél úgy reklámoztak, mint nálunk a Fatmagült a Megtört szívek közben. Most pedig Ozan nézett egy Engin Akyürekkel /Fatmagül, Kara para ask, Ölene Kadar/ készült filmet/sorozatot. Jól kivehetõ volt az alakja. Ozant nem sajnálom, hogy fenyítve van, valahogy nem tudok vele együtt érezni. Inkább Nihant sajnálom, hogy a testvérének egy kullancsnak kell lenni rajta. Tudnia kell mikor, hol és kivel van Nihan. Megkaptuk a sorozatalkotóktól, hogy Emir, aki mostanában hanyagolta Nihant, ismét foglalkozik vele.
Bírom, hogy vannak ezek a hatalmas házak a gazdagnegyedben, és csak úgy kerteken keresztül mászkálnak egymáson, semmi nagy kerítés, semmi õrzés, csak úgy mászkálnak egymás portáján. Irtó érdekes ez.
A Kemal-Emir jelenetnek a beszólások voltak a legjobbak Kemal részérõl, minden egyes mondattal bõszítette Emirt. Elfogyott a cukor? Nem ismered a feleségedet! Nézd meg a szekrényben is. Na ezek gyilkos sorok! Emir majd lekaparta dühében az ajtófélfát.
Innentõl kezdve tudhattuk, hogy Kemal lesz az, aki megtalálja Nihant és úgy is lett. Nihan a közös teázós asztaluknál ült, és elmélkedett magában, bevillantak a szép emlékek. Na ez már nagyon hiányzott a héten, mind a múltban, és mind a jelenben játszódó jelenetek bejöttek. Errõl csináltam is két képet, hozom is õket, elolvadtam, mint egy jégkrémbaba. Mórocz Adrienn nagyon jól játszott a hangjával, megtalálta az egyensúlyt, és az 5 évvel ezelõtti jelenetek szerelmesek hangzásúak voltak, és nem kényesek. Szép volt, csajszi! Érdekes volt, hogy Nihan egy házaspárhoz hasonlította magukat, míg Kemal a kutyához és a macskához. Én TeamNihan vagyok, inkább mint, akik igazán szeretik egymást, mint egy igazi pár. Azon meg szakadtam a nevetéstõl, amikor összekaptak azon, hogy Nihan fizetni akart, és elmenekülni Kemal kérdései elõl, vagy még egy teát rendelni.
Nihan kapitány pedig letette a kis füzetet Emir elé, írjon neki az anyjáról. Egyszerinek oké, de ez Emirnél nem mûködik hosszú távon, mindenesetre egyszeri alkalomra jó visszavágó volt ez. Így kell csinálni, tetszik ez a nagyfokú határozottság benne.
És kaptunk az ezermester Kemalból is egy szeletet, ezen megint csak mosolyogni tudtam, ahogy le akarta magát foglalni, és akkor még jött tök komolyan az ablakszigeteléssel, jó hogy már ki nem cserélte õket. :D
Az pedig tetszett megint csak, hogy eltelt az este és nem érdekelte a készítõket, hogy a másnap napközbeni dolgokat is beleírják, hanem egybõl a partihoz ugrottunk a Galip-villában. Lényegretörõ, így kell ez. Lélekben viszont készülök a holnapi idiótaságokra. Lehet ki kéne hagynom és mikor kezdõdik újra ezt az epizódot nézni helyette.

Igaz, hogy öt évvel ezelõtti, de akkor is csodaszép...

Nagyon tetszett ez a mai rész!!
Emirt mindenki csak osztotta. Elõször Önder folytotta belé a szót, amikor közölte, tudja, hogy él az anyja. Nagyon bátor lett a papa, még így betegen is, féltem, hogy Emir neki megy.
Ozan, szegény, az nem igazán mert neki visszaszólni, amin nem csodálkozom, mert esküszöm, az õrültség jeleit láttam a szemeiben.

A legjobban a Kemal-Emir párbeszéd tetszett, az "Elfogyott a cukor?" témakörben. Kemal, ahogy mindkét kezét az ajtófélfának támasztva, mosolyogva, félvállról odaveti a szavakat Emirnek, aki porig alázva "tûri" mindezt, közben majd fel robban, teljesen megõrjítette az a tudat, hogy a felesége elhagyta, és igencsak rossz helyen keresi.

Aztán jött Nihan, õ még tett rá egy pár lapáttal, tényleg katonásan bánt vele, lehet, hogy ez kell neki?

Kemal és Nihan aranyosak voltak a teázónál, ugyanazok az emlékek, ahogy az ujjaik összeértek, civakodtak, mosolyogtak, boldogság volt õket nézni.
Az azonban már nem volt boldogság, amikor Leylánál volt Kemal, nagyon idegesen, féltékenyen, és Leyla rávilágította, hogy újra szerelmes, vagy valami ilyesmi, mert az utolsó szavaikat nem igazán hallottam. A telefonnak is ilyenkor kell megszólalni, na majd visszanézem.

Már várom a mai részt :)

Ilyen szituban már én is voltam.

Az elején írtam, hogy természetesen a megfelelõ kereteken belül. Nyilván nem a felhozott példákra gondoltam.

Suxel!
Te úgy bele tudsz mélyedni a dolgokba, tõled mindig lehet tanulni.

Olvasom a hozzászólásodat tegezés-magázás tekintetében. Tényleg nagyot változott a világ. Amikor én kezdtem (70-es évek eleje) az idõsebb kolléganõt néniztük,és bizony nagy megtiszteltetés volt,ha megengedte,hogy tegezzük,. Mindez egy nagyobb faluban,egy irodában. Most én vagyok a legidõsebb,kollégáim 25-45 között. Én bizony mindenkivel tegezõdöm,volt aki megkérdezte,hogy szabad-e,a többieknek én engedtem meg. Senki,de senki nem él vele vissza. Egyszerûbb a levelezés,a beszélgetés vele. A menyeimmel is tegezõdöm,evvel sincs baj. Viszont másutt nem tegezem le még a velem egyidõset sem,ha nem ismerem . Az óvodában jövök zavarba inkább.Jönnek délben az anyukák,a gyerek révén tudom ki õ,de nem idevalósi. Na ott már gondban vagyok. Letegezzem,magázzam. Hát inkább magázom,de ugyanakkor olyan falsnak érzem.

Ez igaz, itt a porton tegezõdünk, inkább a ritka magázás a furcsa (sõt, szinte sértés számba megy). De ha nagyon akarjuk, megnézhetjük egymás életkorát, hisz a profil hozzáférhetõ.
Na de ha az ember nem a virtuális világban társalog, hanem a való életben mozog, azért sokszor furcsa lenne. Ha beülök egy étterembe, elvárom, hogy a pincér udvariasan azt kérdezze, mivel szolgálhatok, avagy mit tetszik parancsolni? És igen kiakadnék, ha mondjuk imígyen szólna: Te mit akarsz, vagy na, mit eszel? Ezt még egy útszéli büfében is zokon venném. Vagy mondjuk a háziorvosod nem azt kérdezi, hogy mi a panaszod, hanem csak úgy lazán: neked meg mi bajod?
Szerintem muszáj betartani némely udvariassági formulát, még akkor is, ha egyszerûbbnek tûnik a tegezés.

Nekem ez azért zavarta a fülemet, mert hajdanán nekem volt nemzetközi marketing és nemzetközi menedzsment órám is, melyeknek tananyagát képezte az üzleti kommunikáció is. Nem mentünk végig az egyes országokon, de én arra emlékszek, hogy Törökországtól megkezdve, ahogyan haladunk tovább a Közel-Keletre egészen Szaúd-Arábiáig, egyre inkább formálissá válnak a szokások, és fontos jelentéssel bírnak ezeknek a megléte vagy hiánya. Esettanulmányok keretében is dolgoztunk fel olyan témát, hogyan terjeszkednek külföldi vállalatok ezekben az államokban, milyen az üzleti etikett. Ezért szúrt nekem igazán szemet ez a tegezõdés a török környezetben, talán egy olasz sorozatban kevésbé lett volna feltûnõ.

Kicsit keresgéltem ezzel kapcsolatban, és a következõt találtam egy folyóiratban:
"A névtörvény utáni sorrend a nyugati mintát követi. Az üzleti életben a modern megszólítást használják. Ez a családnévbõl és a hozzákapcsolt Baj (férfiaknál) és a Bajam (nõknél) szóból áll. Például Baj Cengiz, Bajam Meric". Ez alapján Baj Soydere és Baj Kozcuoğlut kellene használni, míg a sorozatban eredeti nyelven Emir beyt és Kemal beyt használnak, mind a kettõben megvan az illem, úgyhogy nem feltûnõ, legalább is én nekem nem az a tegezõdéssel szemben, amit viszont én elfogadok annak, hogy Emir mennyire tiszteletlen, hisz Asu sem tegezi le Emirt, hanem azt mondja neki Emir úr. Amúgy az elhangzott mondatok a jelenetben mindenhol elképzelhetõek tegezõdéssel és magázódással is egyet kivéve: "Késõbb sírhatsz a vállamon" ez fura lett volna Késõbb sírhat a vállamonként, ez a sor viszont nagyon tetszett. Tehát az álláspontom nekem ezzel kapcsolatban az, hogy beleszuszakolva belefért.

A tegezés-magázásban nagyot változott a világ.
Elõre bocsájtom, én tegezés párti vagyok, természetesen a megfelelõ kereteken belül. Szerintem így is meg lehet egymásnak adni a tiszteletet, és magázódva is lehet egymás fejéhez otrombaságokat vágni. Ha két ember úgy érzi, hogy tegezõdve könnyebb, miért ne, még ha 1-2 órára is.
Itt a porton is tegezõdünk, pedig nem tudjuk, ki hány éves, férfi, nõ, stb. és szerintem ebbõl nincs gond.

A sorozatokban meg sokszor hol tegezik, hol magázzák egymást ugyan azok a személyek minden magyarázat nélkül. Hogy ez fordítási hiba, vagy tényleg így van a forgatókönyvben, ki tudja.

Kemalnak egyre több baja lesz a tesóival, de sajnos nem valószínû, hogy meg tudja õket állítani. Emirnek sikerült mindkettõt hülyére venni. Tarikot a sikerrel, a jóléttel, az elismeréssel, Zeynepet a szerelemmel. Csak õk még nem tudják, hogy mindez csak hazugság, és mire megtudják már lehet, hogy késõ lesz.

Zeynep micsoda egy kis fúria, simán a szemébe hazudik Nihannak, mintha olvasná, és még õ sértõdik meg. Semmi és senki nem érdekli, elborította az agyát a rózsaszín köd, csak Emir létezik számára. Amikor megmondta Salihnak, hogy szakít vele, akkor is csak egy sóhaj /na ezen is túl vagyok/, egy hátra fordulás, egy mosoly és irány Emir. Tiszta lökött ez a csaj.

Tarik már lebukott Kemal elõtt, ami nem kis megdöbbenést okozott neki. Eddig se volt jó a kapcsolatuk /Tarik irigykedett rá, mondjuk errõl a szülõk tehetnek/, ezután meg lehet, hogy inkább ellenségek lesznek mint testvérek.

Sajnálom Kemalt, egyre több a rosszakarója, szegény már bûnözõkkel is szövetkezik.

Emír egyáltalán nem olyan csinos, mint elsõ blikkre láttam. Elõlrõl még igen, úgy jól néz ki, na de oldalról!. Kiugró nagy orra van, ahhoz képest az álla meg nincs egyvonalban a homlokával...
Ja, és nem kívánom, hogy neked ilyen Emír-féle fõnököd, vagy udvarlód legyen, nem lennél túl boldog velük...
-------
Az ismétlésnél felfigyeltem, hogy Nihán megnevezés nélkül, de azért figyelmezteti Kemált, hogy Emír a testvérein keresztül akarja õt bántani. Sajnos Kemál nem veszi a lapot, azt hisz, csak Tarikot használja fel ellene, pedig dehogy... Alighanem késõ lesz mire föleszmél és Zeynep nagyot koppan majd.

Ez a tegezés dolog jöhetett abból is, hogy nálunk a munkahelyeken is nagyon elterjedt a tegezõdés. Nõk egymás között, férfiak egymással mindig tegezõdnek. Nõk és férfiak egymással elvileg akkor tegezõdhetnének, ha azt a nõ kezdeményezi, de bizony ezt sok nyomulós férfi nem várja meg és õ maga ajánlja a nõnek. Velem is elõfordult már, meglett asszonyként fiamkorú, sõt fiatalabb férfi tette fel a kérdést: tegezõdhetünk? És még meg is lepõdött, amikor azt mondtam, hogy NEM.
Belépvén egy üzletbe az eladó a 40 éves férfi vásárlót is vidáman letegezi és az is viszont. Én csak döbbenten nézem, hallgatom és nem értem, miért kell olyan embereknek tegezõdni, akik akkor látják egymást elõször és valószínûleg utoljára is. Mi a fene baj van a per Magá-val?
A tegezés egy bizalmi viszonyt feltételez és ez - szerintem nincs meg egy kollégával, akit egyszer látok egy héten a folyosón, vagy egy üzletben az eladóval, akitõl mondjuk veszek 10 csavart hozzáillõ tiplivel.
Nekem nem tetszik ez az irányvonal, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy bekerültem egy monumentális óvodába, ahol minden gyerek tegezi az óvónénit és viszont.
Láttam francia filmet eredeti nyelven, felírattal, ott az irodákban, egyéb munkahelyeken még a nõk is magázódtak egymás között, szerintem jobban is illik ez egy munkahelyhez, ami nem az otthonunk. A tegezõdés otthonra való, a család, rokonok és barátok közé, miért kell nekem vadidegenekkel jópofizni?
Ráadásul, ha az ember hibázik, elront valamit, akkor egy magázós viszonyban azt mondják neki, hogy : maga téved, nem jól látja a helyzetet, ez nem így van, hanem amúgy. Egy tegezõs viszonyban lazán odamondják, hogy: te hülye vagy, ezt rendesen elbaxtad. Hát kell ez nekem? nyilván nem.

Sajnos az udvariasság, meg a jó modor kiment a divatból.

Emírnek ez a nõhódító, nõbolondító hangja, egyáltalán nem természetes. Hányszor volt már, hogy amikor Zeyneppel beszélt, utána úgy dobta félre a telefont, hogy megvetõ arckifejezéssel annyit mondott, hogy "ostoba". Most is kinyomta a telefonját, mikor Zeynep hívta, aztán az sms-ére sem válaszolt, csak akkor, amikor Kemál udvariasan ugyan, de kirakta az értekezletrõl. Akkor is pont a tárgyaló elõtt válaszólt a libának, közben Kemált nézte. De hát Zeynep egy naiv liba, és tényleg nem lehet tudni, mit remél Emírtõl a hangzatos szép szavakon túl? El nem fog válni miatta, most Banu sorsára áhitozik? Titkos szeretõ, akit ide-oda rángatnak, amikor Emír bey épp ráér egy kicsit cicázni vele. Hát nem egy perspektíva.

Abszolút nem értek törökül, de most úgy hallgattam meg a verziót, hogy figyeljek is a "bey" szavakra, és bizony ott voltak a törökben az úr megfelelõi, meghallgattam a spanyolt is, és abban is ott voltak a Szenyórok, mind Emir, mind Kemal részérõl. Mint a tiszteletlenség jele, úgy akár elfért a tegezõdés is a tárgyalótermes jelenetnél, de jobb szeretem a kötõdést az eredeti szöveghez a tegezõdés-magázódást tekintve. Elsõre még nem is, de így már utánanézve kicsit furcsa ez a tegezõdés a munka közben is, mert az még oké, hogy munkán kívül nem urazzák egymást, de itt azért csak hivatalos személyek elõtt voltak, pláne úgy, hogy a többiek is hallották mit beszélnek. Nem nyerõ megnyilvánulás ilyen helyen, fontos, hogy milyen benyomást keltenek az ott lévõkben.

Makranczi Zalán meg nagyon jó Emir hangjának, szabály szerint jobban tetszik, mint az eredeti. Sokkal gonoszabbá teszi.
Emir csengõhangját meg leszedtem a telefonomra és beállítottam, hogy úgy szólaljon meg, ha hívnak. Megtetszett nagyon.