Szia!

Ok - nem gond, hozod, amikor tudod.:-) Volt, hogy én is csak késõ este tudtam jönni vele.

:-)

Hali!

Én kicsit kések a mai tartalommal, mert még csak most fogom megnézni...
Értekeztünk a munkahelyemen, hát elég lelombozó volt az is!

Sziasztok!:-)

Igaz, én nem voltam a kérõk között, de annál inkább meglepetésként ért a fordítás!:-))) Köszönet érte Tücsök!:-)))

Na, de akkor engedelmetekkel felteszem a mai Zorro képeket, sajnos most nem sikerültek olyan jól, így lesznek jelenetkimaradások.:-((

nincs mit! :)))

ÓHHHHHHH! Éreztem, hogy valami nagyon szépen/széprõl érzelemgazdag módon ír Lily!! Annyira csodás a fordítás is!! KÖSZÖNÖM TÜCSÖK!!!!!! :))

aaaaaaaaaaaaaawww ezt meg sajna nem láttam tegnap

http://www.youtube.com/watch?v=oYCHsALTpr4
:)))))

váááá de gyönyörû ez is :)))
http://www.dailymotion.com/video/k7otwpc7YiJFceWgtI

ja, sziasztok, szép napot mindenkinek!

nem mondom, hogy tökéeltes fordítás, de többen kérték a lényegét, hát itt van :)

by Lily

Ki is CHRISTIAN MEIER valójában?

Nem hiszem, hogy könnyû Christian Meiernek lenni. Miközben egyre többet olvasok és látom különféle munkáiban és személyiségek megformálásában... egyre több a kérdés, amit felteszek magamnak: ki õ igazából?

Sokszor olvastam, hogy a gyönyörû testalkat sok ajtót megnyit, vagyis egyszerûen azoknak az embereknek, akik szépek kívülrõl, több lehetõségük van az életben, mint a - mondjuk úgy - normálisnak, átlagosnak vagy beleértve a kevésbé vonzókat, de ha szép a testalkatod vagy szép arccal rendelkezel, az emberek képesek könnyebben és kétségek nélkül segíteni neked, ha elveszett vagy, vagy szóba állni veled... Jóllehet teljesen idegen vagy számukra.

Sajnálatosan a szép testalkat teszi azt, hogy az emberek, általános szabály miatt, kívülrõl látnak és sokat piszmognak ezen, vagy talán soha sem próbálkoznak meg azzal, hogy belülrõl nézzenek téged, törõdve azzal, hogy megismerjék az értékeidet, az életedet, az érzéseidet és ne keressék a lényeget, azt ami valójában vagy; mikor mindannyian tudjuk, hogy valójában ez az ami a legfontosabb. És azt kérdezem magamtól: Hányszor került ezzel szembe szegény Christian, aki ezzel a helyzettel viaskodik? Habár sok sikert elért a profi karrierjében, úgy tûnik, hogy ez egy nyílt területen vívott ütközet Chris számára, demonstrálni, hogy õ nem csak egy jóképû arc és egy mesés test, hanem õ Színész Úr is, ahogy tudjuk mindannyian. Könnyû elképzelni, hogy valahányszor megismer egy nõt, harcolnia kell, hogy lerombolja ezt a képet, ezt az elsõ benyomást, ami teljesen fizikai, hogy átléphessen azzá aki õ, aki mindig kíván lenni, hogy õt akarják megismerni, és mert a csomagolás szép, nem lehet észrevétlen, bármennyire is próbálkozik. Kérdezem, hány ember kívánná, hogy ezt mondják neki: TE VAGY A LEGJÓKÉPÛBB! ez olyasvalami, ami vitathatatlanul táplálja bárki EGOját, de az EGO nem több, mint ego és ne várd, hogy vezet valahova.

Néha észreveszem az interjúkban, hogy már unalmas, amikor ugyanerrõl a témáról beszélnek, Galán, Guapo stb, és amikor válaszol, észrevehetõ ugyanez az unalom vagy ezt csak én képzelem? A tekintete néha huncut, de az esetek többségében látom benne, és mélyen érzem, hogy sokszor szomorúságot áraszt, egészen a melankóliáig, mondom én. Hogyan lehet, hogy egy olyan férfinak, mint Chris, szomorúság van a tekintetében? Nem, biztosan tévedek, de nekem a fekete humora is sokat elárul és megtanultam, hogy a nevetések, a viccek és szarkazmusok közt sok árulkodik arról, amit valaki valójában gondol és érez.

Milyen lenne a zenéje ma – ha írna, valószínûleg ez a zene, Chris aktuális mûje kifejezné az elkerülhetetlen üzeneteket. A dalai érte beszélnek, és azt mondják, hogy a dolgok hasonlítanak a gazdáikra – Elbûvöl a zenéje, elbûvölne, ha láthatnám egyszer-egyszer tõle, hogy azt teszi, amit oly sokszor elmondott, hogy fontos neki!

Azt gondolom, hogy egy ember, aki meg tud formálni olyan személyiségeket, mint Gustavo – példának említem õt, mert egy nagyon különleges személy, hibás adottságok nélkül, vagy tévedek? Nem hiszem. Van valami több ebben a személyiségben, ez több, mint egy szerep, szép kívül és csodás belül! - Chris jó fiú, jó apa, jó színész, nyugodt/passzív, félénk (õ szerinte) fáradhatatlanul dolgos, megunhatatlanul szereti hazáját; valaki, akinek megadatik a lehetõség, hogy utazhasson, ahová csak akar, de õ Perut választja, mint végzetet, hogy közel legyen a családjához, a gyökereihez, a gyermekeihez és úgy festi le házát, mint egy ideális helyet, ahol lenni kíván minden alkalommal, amikor munkája engedi. Nem úgy, mint más mûvészek, akik elhanyagolják az országukat örökké, Peru úgy tûnik egy nagyon szép hely és fontos az életében.

Kérem az Istent, hogy amikor eljön az idõ, ami gyógyíthatatlanul eljön minden embernél, mikor a test megszûnik létezni jelen valójában, hogy majd ekkor találja meg ezt a személyt, aki tele van érzelmi elvárásokkal, kérem Õt, hogy ezt a személyt tudja értékelni, azt, aki volt, aki létezik és aki lesz, mert ahogy mondja a refrén: nem csak kenyérbõl él a férfi – viszlát a szépséges pihenésben!

De amennyiben a véleményem nem számít, úgy tûnik nekem, hogy ezek az elkoptatott szavak ebben a szép spanyolországi interjúban sokat beszélnek Christian Meierrõl, az emberi valójáról, beszéltek 10 évvel ezelõtt és tovább beszélnek most 10 évvel késõbb is. Csak az a tett, hogy közel él a tengerhez, sokat árul el Chrisrõl és a romantikus lényérõl, újra kérdezem, tévedek? Nem hiszem. Mindig azzal dicsekedtem, hogy tudok olvasni a sorok közt és ezek – melyek a szájából származnak – bármely nyelven beszélni tudnak, nem csak az õ tiszta és áttesztõ, jól artikulált és mûvelt nyelvén.

„20 km-re lakom Limától, a parton. Felkelsz délelõtt és a tenger álomba ringat.”

Én egy karib-tengeri szigeten születtem, megismertem a kék tengert, a morajlásait, frissességét, enyheségét, álomba ringatását, a hidegségét és volt szerencsém megismerni a perui tengert is, de õszinte leszek hozzátok, amikor megismertem, soha nem gondoltam, hogy késõbb, amikor emlékezni fogok rá, ahelyett, hogy a színét és a sajátosságait idézném fel, valami egészen mást gondolok majd. Miután olvastam ezeket a gyönyörû szavakat, a szavakat, melyeket nem tapasztalsz egy akármilyen interjúban, akárhol, elhatároztam, hogy emlékezni fogok a perui tengerre. Egyszerûen úgy gondolva rá, mint egy SZERENCSÉS tengerre, egy tengerre, aki olyan nyelven beszél, ami a tengeri szellõvel utazik, egy nyelv, amit nem sok ember ért meg, egy tenger, ami álomba ringat. Nem gondoljátok, hogy ez egy szerencsés tenger, egy tenger, ami álomba ringatja Christian Meiert a reggeleken, amikor a perui házában van? Hmmm


Csak azt tudom mondani… ki ne lenne a perui tenger!

A "belülrõl bomlasztok" annyit tesz, hogy átmentem az aaaaa-topikba, ahonnan a támadás ért bennünket, hogy kiismerjem az ellenséget! Még gondolkodom rajta milyen hozadékkal zárult az a kirándulásom.

Szép jó reggelt mindenkinek!

Szia, Heni!

Öntsünk tiszta vizet a pohárba, mert amit te játszol velem, az nekem nagyon nem tetszik!

Úgy lépsz be rendszeresen, hogy annyi tiszteletet nem adsz, hogy köszönj!
Millió esetben segítettem neked, bármi kérésed volt, még úgy is, hogy a levegõbe kiabálod be az igényedet, anélkül, hogy bárkinek is címeznéd...

Újabban azt játszod, hogy - szintén köszönés nélkül - másoknak címezve, engem kritizálsz, mint most is, aztán lépsz is. Ha valakinek problémája lenne velem, máris szövetkezel vele... Ugyanezt teszed a Zorro-tartalommal kapcsolatban is: nem köszönsz, felteszed, és eltûnsz.

Ha úgy érzed, hogy te vagy a tökéletes személy arra, hogy a fórumot vezesd, tessék - a tiéd! Nekem ebbõl elég volt!

Sziasztok lányok, legyetek jók! :(