Nem nagyon lehet máshol kezdeni ezt az elég szomorú, ugyanakkor kétségtelenül nevetséges történetet, mint a rendező személyénél,
Az álmok, a vágyak veszedelmes dolgok, ha egy pillanatra is megfeledkezünk a kezelésükhöz feltétlenül szükséges diszkrécióról,
Makk Károly: Egy hét Pesten és Budán - Áh, dehogy - mondja az idős mester szinte naponta a tévében, ha épp azt kérdezik tőle,
Jöhetne már valaki, egy magyar filmrendező, egy neves magyar esztéta vagy egy sikeres bolgár rockénekes, és mondhatná, hogy
Szerintem nézzük először a dolog jó oldalát, mi, magyarok - persze tudjuk ezt régóta, csak szerénységünk tiltja feszt hangoztatni
Elég csak felületes szemlélőnek lenni, akkor is belátható: a világ gyermekirodalma mindig is kitüntetett figyelmet szentelt
Peremkerületi szerelmes komédia: Békásmegyeren járunk, a főhős szerelembe esik, mi vívódást és civódást hoz magával, míg
Úgy gondolom, álprobléma, meg nem is nagyon érdekel, de elég gyakran fölmerül, hogy egy moziban vetített filmről szóló írás
A cím megfejtésre szorul, hangutánzó készítmény: a csuklás maga. Maga a film viszont nem szorul megfejtésre, magáért beszél,
Mint arról múlt heti számunkban hírt adtunk, van még egy magyar résztvevője az 59. Velencei Filmfesztiválnak. Buvári Tamás
Félek, ha belekapunk, rögtön elvész a lényeg, elébe lép a valóság, és jól kitakarja. Ezért a gyakorlati tudnivalókat, mint
A kínaiak már a spájzban vannak, finoman szólva is. E tényt kezelhetjük a politikai korrektség jegyében, de fölfoghatjuk
Átmegyek rajta, cseng a híd.Hogy a XIX. századról való közgondolkodást mennyire befolyásolta Jókai Mór szelleme, arról éppenséggel
Szeretni valakit valamiért, az nagyon nagy dolog. Aztán jön valaki, és azt mondja: az a valami az nem is létezik, nincs is,
Megint egy mozi, amit úgyszólván lehetetlen vagy csuda nehéz ártatlanul nézni, sőt lehetséges elfogultságainknak se szeri,
"Miért nem jelenik meg a rendszerváltás története a magyar filmben?" - teszi föl a kérdést a szakfolyóirat e havi száma,
Marica grófnő az OperettszínházbanFöltűnt már, hogy mennyivel kevesebb az operett, mondjuk a televízióban? Jó-e az, vagy