Összeszedtünk néhány esetet, amikor a színészek nem hajlottak kompromisszumra, hanem ragaszkodtak a saját elképzeléseikhez. Néha bejött a dolog, néha nem.
Van, aki fanyalgott rá, szerintünk a tavalyi év legjobb filmje volt, és hoz mindent, amit egy jó óriásmajmos filmnek hoznia kell: akciót, látványt és olyan rettentő melldöngetést, amilyenre csak King Kong képes.
Quentin Tarantino filmjei mind ugyanabban a világban játszódnak. Illetve kettőben, de minden összefügg mindennel.
Lehet, hogy így fog kinézni a szereposztás: Tom Cruise, Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Margot Robbie és természetesen Samuel L. Jackson. Elég menő lenne.
Már majdnem elfelejtettük, hogy volt ő Jedi is a rémes Star Wars filmekben, de gyakran játszik jól nevelt feketét, a kedvenc műfaja mégis a zsarufilm.
Az utóbbi évtizedben annyira beindult a szekér, hogy egymást érik a szuperhősös filmek, és ezeken máig tetten érhető A sebezhetetlen hatása, pedig 17 éve mutatták be. Shyamalan teljesen új dimenzót adott a filmes szuperhősöknek, ezért utólag még érdekesebb újranézni a rendező egyik legjobb filmjét.
Kellett egy kis idő, hogy megtanuljuk igazán értékelni Tarantino harmadik rendezését, de akárcsak főhősnője, a Jackie Brown is csodálatosan öregszik.
Bár az alapsztori enyhe idiotizmusba hajlik, Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson tisztességgel átharcolja, futja, izzadja a filmet, miközben ötpercenként leköcsögözik egymást.
Adott nyolc rosszarcú pasas, plusz egy undok nő összezárva a világ háta mögött a dermesztő hidegben, csőre töltött fegyverekkel és minimális túlélési eséllyel, és adott Tarantino régóta a legszórakoztatóbb, ha nem a legjobb munkája, amiben nagyon, de nagyon csúnyán beszélnek.