„Estella: …húszéves voltam, amikor utoljára látott. Ha már oly kegyelettel emlékszik rám, azt akartam, hogy emlék maradjak. De nem, ön a valóságot akarta. Ezt a szomorú és nevetséges valóságot.Hector: …Nézze ezeket a mély ráncokat, ősz hajamat, dúlt lelkem zavarát szemem tükrében… Ötven év óta útban vagyok maga felé. Eddig tekintettel voltam a konvenciókra. Most már elég!” „Nézze, milyen szép asszony most is az anyám, fehér hajjal. Őt szeretném eljátszani!” –mondta Tolnay Klári, amikor a fiatal Hubay Miklós azt kérdezte az akkor negyvenes éveiben járó művésznőtől, volna-e valami eddig megvalósítatlan szerepálma. Tolnay hozzátette: „Tudja, én olyan szerepet szeretnék, amelyben öregen is vonzom a férfiakat, süssön belőlem a…az Eros!” Erre a beszélgetésre 1959-ben került sor, amikor Ádám Ottó rendező arra kérte a sikeres drámaírót és műfordítót, hogy a népszerű Tolnay számára keressen egy francia egyfelvonásost, amit egy másikkal együtt játszana egy estén a művésznő. Hubay azonban a beszélgetés ihletésére inkább saját darab írásába fogott. Így született meg az Ők tudják, mi a szerelem. Témáját Hubay a valóságból, Hector Berlioz zeneszerző emlékirataiból merítette. Tolnay partnere akkor a harmincegy éves Sinkovits Imre lett. Az előadás olyan sikeres volt, hogy negyven évig játszották, és mindketten „beleöregedtek” szerepeikbe. A francia romantikus zeneszerző, Berlioz élete alkonyán felkeresi gyermekkori szerelmét, Dubeoef Estellát, és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit korábban a konvenciókhoz igazodva mélyen eltemettek magukban. De sohasem késő „megállítani az időt”, az igaz szerelem kortalanul ott él mindenkiben, csak bátorság kell megélni azt. Hubay a darab mottójául Weöres Sándor Boldogság című verséből választott részletet: „Vének leszünk és ráncosak, // de szívünkben virágosak. // Nagy felhő-hintánk csupa láng…” Hubay Miklós (1918–2011) tudatosan építette fel hatalmas drámaírói életművét. Nemcsak kiváló művész, hanem a magyar művelődéstörténetnek is nagy alakja, korának egyik legműveltebb, legtájékozottabb irodalmára volt, lenyűgöző esszéista. Művész, tudós, tanár. Élt és dolgozott Genfben, később Firenzében, műfordítóként is jelentőset alkotott. „Estella: …húszéves voltam, amikor utoljára látott. Ha már oly kegyelettel emlékszik rám, azt akartam, hogy emlék maradjak. De nem, ön a valóságot akarta. Ezt a szomorú és nevetséges valóságot. Hector: …Nézze ezeket a mély ráncokat, ősz hajamat, dúlt lelkem zavarát szemem tükrében… Ötven év óta útban vagyok maga felé. Eddig tekintettel voltam a konvenciókra. Most már elég!”
Békésen alvó házaspár egy széles, nagy, hitvesi duplaágyban. És akkor, az éjszaka közepén a férfi hirtelen felriad: roppant nyomást érez a mellén. Ez infarktus - gondolja - és akkor itt a vég. S itt a számvetés ideje. Úgy érzi elfecsérelte, elrontotta az egész életét, s szerinte mindennek fő oka a mellette alvó, szuszogó asszony, aki - most is!- ahelyett, hogy vele törődne, édesdeden mosolyog, és feltehetően nagyon kellemes dolgokról álmodik. A férfi ekkor tehetetlen dühében, elfelejtkezve előbbi halálfélelméről leborítja asszonyát az ágyról, majd bejelenti: elköltözik és új életet, új asszonyt keres, mielőtt még nem késő. Az elhatározás azonban mindig könnyebb, mint a végrehajtás...A házaspár éjszakai, több menetes, sírni - és nevetnivaló élet halál harcáról szól Hanoch Levin izraeli szerző íróilag és színpadilag bravúros színdarabja. Az emberi párkapcsolatok olyan mély és igaz alaphelyzetéről beszél, amellyel legalább is egyszer nagyon sok férfi és nő szembesült, szembesül, vagy szembesülni fog élete folyamán.Levin az izreali drámairodalom és színház legnagyobb alakja rövidre szabott életében roppant intenzíven alkotott: 57 évig élt, 56 színdarabot írt, ezen kívül dalok, prózai művek, versek és jelentős színpadi rendezések őrzik meg nevét az utókornak.Két nemzetközileg is ismert alkotása közül az egyik a Csehov novellákból komponált színpadi szöveg, a Rekviem, az ő saját rendezésében a Tel Aviv-i Cameri Színház előadásában itt Budapesten is vendégszerepelt visszhangos sikerrel. (Ilan Eldad szerint Levin igazi nemzetközi elismertsége itt, Budapesten, ezzel a vendégjátékkal kezdődött.) S a második nagy siker Az élet mint olyan című tragikomédiája, amelyet manapság a világon egyre több helyen játszanak. A magyar szöveg Parti Nagy Lajos bravúros átiratában az ellenállhatatlan humor és megrendítő tragikum végletei között egyensúlyoz. A rendező pedig Ilan Eldad, aki már két kiemelkedően nagysikerű előadást is rendezett Budapesten.(Rose, Hat hét hat tánc) A budapesti előadás alapjául szolgáló szöveget Orbán Eszter fordította a dráma angol változatából.
„Hogy lehet halálhírt hitelesen közölni színpadon? Betegségről, szeretteink haláláról nem könnyű fogalmazni. A téma epikus, bár hordoz magában abszurditást és szürrealitást, ami segíthet. Viszont túl személyes. Miért terhelném ezzel a közönséget? Tisztázom magamban, miért is akarom ezt színpadra állítani. A fájdalom már csillapodott, az emlékek megkoptak, az élet szalad előre, minden nap vele, mármint a hiányával, így megy ez már húsz éve. Mégis izgat ennek a kihívásnak a lehetetlensége. Tavaly nyáron történt, hogy egyszer csak futás közben bevillant egy írói játék. A könyörtelen betegségből adódó dramaturgiai utazás. Nem bírtam ellenállni. Aztán a játék hamar átváltozott, szobafogság lett belőle, nem mozdulhattam ki, amíg meg nem találtam a megfelelő szavakat. Sosem kerestem ennyi ideig egy mondatot, egy kérdést, egy választ. Hogy lehet halálhírt hitelesen közölni színpadon? Hovogyavan? Vavajovon sivikeverüvül?” (Pass Andrea) A tökéletes látás fokozatosan fejlődik ki a születésünket követő hat-nyolc hónap alatt. Eleinte az agy még nem képes feldolgozni az érkező vizuális információkat. Ahogy telnek a hónapok, az agy fejlődésével nő az éleslátás távolsága is, mondhatjuk, rázúmolunk a minket fogadó világra. Megtanulunk járni és szép lassan minden ingert megismerünk. Jó esetben megszeretjük az életet és nem tudunk a szépségével betelni. Van azonban egy betegség, ami az életünk végéhez vezető úton fokozatosan visszaveszi a befogadásra alkalmas érzékeket. Főszereplőnk, Endre, lépésről lépésre távolodik el attól a csodától, amit annyira nehéz elengedni.„Az úgynevezett „felnőttszínházi” alkotók közül, jelentsen ez bármit is, Pintéren kívül ma talán csak Schilling Árpádot foglalkoztatja kitartóan a felnőtt- gyerek viszony. És Pass Andreát. Akinek megközelítése és színházi hangja egyaránt személyes és saját. És bátor: maga írja és maga rendezi előadásait. Szerzői színházat csinál, mint nálunk olyan kevesen.” (Herczog Noémi, Élet és Irodalom)
Opera tizenhárom jelenetben, két részben, orosz nyelven, magyar, angol és orosz felirattal. A Magyar Állami Operaház és a Genfi Nagyszínház koprodukciója. Lev Tolsztoj Háború és béke című történelmi regénymonstrumából a zenedráma megírására Oroszország náci megszállása ihlette Prokofjevet. Az opera első felének Békéje Prokofjev legszebb és legintimebb tablóit vonultatja fel, és éles ellentétben áll a második, Háború-rész cári (mondhatni szovjet) jeleneteivel. Prokofjev mesterien festi meg a hatalmas tömeg harcát és benne az egyes szereplőket. Szerelem és halál egyetlen gigantikus meséjévé szövi a cselekményt. A 72 karaktert felvonultató operát a katalán származású Calixto Bieito rendezésében láthatja közönségünk. Librettó Lev Tolsztoj regénye nyomán: Szergej Prokofjev, Mira MendelsonRendező: Calixto BieitoDíszlettervező: Rebecca RingstJelmeztervező: Ingo KrüglerVilágítástervező: Michael BauerVideó: Sarah DerendingerDramaturg: Beate BreidenbachMagyar nyelvű feliratok Alter Katalin nyersfordítása alapján: Benkő MinkaAngol nyelvű feliratok: Richard Neel
Ki ne ismerné a svéd írónő copfos bajkeverőjét, az örök rebellis, neveletlen Pippit? Mellette nem lehet unatkozni, mert ő az, akivel mindig történik valami, de akinek mindig helyén az esze és a szíve.
Kinek képzeled magad szívesebben? Kukorica Jancsinak, vagy Iluskának? Francia királylány lennél gondolatban, vagy huszár? Mintha egy kirakat tükrébe néznél, amely mögött megmozdulnak a babák, megszólítanak a tárgyak.
Bohumil Hrabal közel negyvenévnyi írásaiból összeállított novella-gyűjteményéből emelünk ki egy-egy történetet. A szerzőre hagyatkozva olyan elsöprő fekete humorral ábrázoljuk a kisember válogatlanul pokoli, reménytelen élethelyzeteit, hogy minden fekete-fehérré fakult, kilátástalannak látszó történet(a szerző zsenialitásának köszönhetően) diadalmasan a mennybe megy.Ezzel a fantasztikus érzet-kontraszttal szeretnénk megmutatni mindennapi életünkben az mblematikus pillanatokat. A történetek végsősoron a túlinformált világunk komorságán szándékoznak éket ütni,a kedvetlenségünkön felülkerekedve játékos kiutat mutatni a valóság tragédiáiból. Színészegyeztető: Rácz Annamária
Kemény Zsigmond regénye alapján. Az erdélyi fejedelemség aranykorában, I. Rákóczi György uralkodásának idejében járunk. Az ismert, rendezett világ alaposan felfordul: dúl a harmincéves háború, a nagyhatalmak ádáz küzdelme zajlik eszmék és vallási meggyőződések zászlaja alatt, azért, hogy ki gyakorolja a kontinens feletti irányítást. Erdélyben látszólag béke honol, de a fejedelemség valójában halálos szorításban vergődik. A vallásháborúk idején hamar megkérdőjeleződik minden: a morális értékek cseppfolyóssá, relatívvá válnak. Az erkölcs, a hit, a szeretet, a hűség alapfogalmai átalakulnak a hatalomvágy, a szerelem és a rajongó szenvedély sorsformáló tüzében. Rendezőasszisztens: Ficsor Eszter
Népszerű romantikus filmjelenetek momentumai sodorják útjukon főhőseinket. Éber álmodozás a mozivásznon, álomszerű valóság a színpadon. Rengeteg humor, és a filmtörténet legromantikusabb dallamai csendülnek fel egy érzelmektől izzó színházi estén. Zongorán közreműködik: Szitha Miklós
- gyerek egy részben - a Manna és a Csokonai15 közös produkciója. Gyorsan és rágás nélkül eszel, miközben öltöztetsz valakit, akinek az első szava a NEM? Egész napokat végigharcolsz, hogy elaltass valakit, aki amúgy nagyon álmos? Megtanulsz örülni annak, ha kétórás tömbökben aludhatsz? Térdmagasságig kék-zöld folt vagy, és az arcod merő harapás? Koncertek helyett játszótérre jársz? Állandóan cipelsz valamit, sietsz valahova, és izzadsz valamiért? Valaki mindig jobban tudja, hogy kellene csinálni? Ha legalább öt kérdésre igennel válaszoltál, akkor feltehetően kisgyermekes szülő vagy, és rohadt nehéz volt leszervezned, hogy végre el tudj jönni erre az előadásra, de megéri. Ha pedig 7-ből nulla, akkor jól kinevetheted az önkéntes rabszolgák zenés bénázásait, miközben áldod a józan eszedet. A GYED abszurd éveinek bemutatásán kívül arra is vállalkozunk, hogy egész Budapesten a mi előadásunkban legyen a legtöbb említés a véres mellbimbókról, és megmutassuk, hogyan kell leszerelni a buszos néniket. Hangfelvételek: Signals To Noise Lab
Berlin. Az 1930-as évek elején. Igazi világváros, ahol minden megtörténhet és meg is történik. Hontalan kalandorok, a vágy, a remény és a szabadság megszállottjai adnak itt egymásnak találkozót. A város sötét szívében egy ócska lokál falatnyi színpadán estéről estére föllép a sikerre mohón áhítozó, extravagáns énekesnő, Sally Bowles, aki Amerikából vetődött ide. A véletlen sodorja őt össze az Angliából érkező fiatal, ambiciózus írójelölttel, Cliff Bradshaw-val, és egymásba szeretnek. A szerelem rátalál a panziótulajdonosnő Schneider kisasszonyra, és örökké hű lovagjára, Schultz úrra, a zöldség-kiskereskedőre is. Az élet még csodálatos, még béke van... A legendás musical és a belőle készült világhírű film Liza Minnelli-vel a főszerepben sokunknak nagy élménye. A cím hallatán azonnal dúdoljuk a népszerű dalokat, az Ananász-t, a Money-Money-t, a Mein Herr-t és a Kabaré-t. Kisfiú: Chater Áron/Orbán Hunor/Orbán Tamás/Rátkay Ábel
Thomas Mann műve egy idősödő férfi legtitkosabb gondolatainak megvallása. Érzi, sejti, hogy közeleg a vég, és azt is, hogy minden, ami igazán fontos, kimaradt az eddigi életéből. De hogy lehet ez? Hiszen dolgozott, alkotott, emelkedett a pályáján, a világ elismert művészként, jó nevű íróként tekint rá. Mi akkor ez a furcsa, hirtelen jött keserű elégedetlenség? Van-e olyan, amiért még élni érdemes? És olyan, amiért akár meghalni is? Olvasó-gondolkodó színház zenével.
„A föld ne forogjon, hanem álljon”– mondja halála előtt Baradlay Kazimir a szabadságharc előtti napokban. De a forradalom után a világ megváltozik, és Baradlayné szembe megy férje végrendeletével, hogy fiait a magyar haza védelmének szolgálatába állítsa. Jókai Mór regénye ma is aktuális kérdéseket feszeget, amit a regényből írt új darab továbbgondol. Hazaszeretet vagy önérdek? Te melyiket választanád? Kortesek, forradalmárok, szalon vendégek: Rovó Tamás, Szabó Miklós, Magony Imre, Nagy Judit, Simon Kimberli, Radics Luca, Barna Levente
Vasas Művek és a Szkéné előadása. Egy elidegenedett világba, önmaga emlékeibe zárt és ragadt ember keresi a kapcsolódást, a köteléket a távoli külvilággal, és a magány kínzó monotonitásában szemléli annak eredőjét és kutatja életének megmaradt és féltve őrzött értékeit és pillanatait. Az egyedüllét reflektorfényében felsejlő elhallgatott félelmek és félresöpört vágyak mindössze a sallangmentes igazságot kínálhatják, és így lehet a várva várt nagy találkozás, a találkozás önmagával. Smink: Pintér Áron Technikai vezető: Molnár Péter
Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című elbeszéléskötete nyomán „Az ember kínlódik a gyerekeiért, vergődik, mint a szárazra vetett hal, ők meg elpártoltak tőlem. Azt mondják, többet értenek nálunk. Hiába, a mai gyerekek túlságosan okosak…” – így panaszkodik Tóbiás, a tejesember (igen, AZ a tejesember) a gyerekeiről. Tevje, a Hegedűs a háztetőn főhőse eredetileg Tóbiás, Sólem Aléchem teremtménye, aki igyekszik jó apja lenni lányainak, de nem érti, felnőve mivé válnak, mikor ő mást képzelt, mást tervezett, máshogy emlékszik rájuk. A méltán híres musicalhez képest az eredeti elbeszéléskötet talán még árnyaltabban mutatja be, hogyan birkóznak meg szüleink azzal, hogy felneveljenek minket – és micsoda teher nekik látni a mi küszködésünket; hiszen mivégre küszködtek akkor ők egész életükben, ha nem értünk… És vajon hogyan tudnának jól szeretni minket? valamint fiúk, férfiak és lovak: BAGOLY ANDRÁS, LENDVAI PÉTER, MACH MÁTÉ, NÁDASI IVÁN, PÁLI "SVÉD" SZABOLCS, VÁRVÖLGYI SZABOLCS Fordító: Brodszky ErzsébetSzínpadi adaptáció: Németh Virág Jegyek
A Travelogue (Útleírás) egy szóló kortárstánc előadás, amely a szerző közelmúltban bekövetkezett lakóhely váltásáról, és az új környezethez való alkalmazkodásáról szól. Ez egy bensőséges utazás a belső és a külső világokon keresztül a mozgás bizonyos dinamikájából és minőségéből fakadóan, melyek úgy működnek, akár egy mágikus portál, amely magába az előadásba vezet. Az előadás egy autoetnográfia, és a való életből származó, jelentőségteljes hang- és fotó effekteket tartalmaz, a szerző új környezetbe való áttelepülésének időszakából. Zrinski kezdetben Katye Coe és Amy Voris táncművészek, a London Contemporary Dance School kortárstánc MA programjának részeként létrejött projektjéből merített. Az eredeti projekt lehetőséget nyújtott arra, hogy különböző helyeken és médiumokban alkalmazzák, valamint bevezetésül szolgált a módszertanokba is. Egyúttal, megismertette Zrinskit a szóló előadásokra alkalmas mozgásanyag készítéséhez használt eszközökkel. A folyamat érdekes élményekben részesítette a szerzőt, akit ez arra késztetett, hogy további kutatásokba fogjon, aminek eredményeként az autoetnográfiai multimédiás szóló, a Travelogue született. Koncepció, koreográfia, előadás, videó: Stošija ZrinskiFénytervező: Mark WebberJelmez: Frances Morris és Nada Sokolić VukićZene és hangok: Johnnie Lawson, Bob Marley & Wailers, Stošija ZrinskiTechnikus: Tomislav ZrinskiTanácsadók: Katye Coe és Hilary Stainsby
2023. decemberétől Verebes István is újra a Karinthyban rendez. Fejes Endre ikonikus művét, a Vonó Ignácot állítja színpadra főszerepben Balázs Andreával és Előd Álmossal. Kiss Manyi és Garas Dezső legendás előadásában 1970-ben láthatta a közönség. Végtelenül kedves és szívszorító történet, amely azóta sem vesztette aktualitását.
‒ egyszerfenn, egyszerlenn szünet nélkül ‒ Külön köszönet: Parti Nóra, Csengery Dániel, László Zsolt, Kocsis Gergely, Kocsis Pál, Marton Róbert, Szatory Dávid Fenn és lenn, fenn és lenn, fenn és lenn. Így éli mindennapjait özvegy Maros Andorné született Kozinkay Piroska a Pannónia (volt Rajk László) utcában, a huszadik század kilencvenes éveiben, meg az azt megelőző hatvan (vagy hetven) évben. Egyszer fenn, aztán lenn – ahogy az a mániás depressziósoknál szokás. A fenti időszak csodás: a nyugdíjasélet vidám, a barátok hűségesek, a család szerető, és az új szerelem lehetősége sem reménytelen. Aztán beköszönt a lent, a pokol: az öregség kínokkal teli, a magány elviselhetetlen, a család hálátlan, a szerelem pedig… ki emlékszik már arra?! Lenn, lenn, lenn, lenn. Így éli mindennapjait Maros László humorista, „a vicces Ladó”, ahogy egy ország ismeri. Házassága romokban, Vera, a szép tévébemondónő csak a bolondját járatja vele, értelmiségi humorán időnként ugyan nevet a közönség, de ő már szinte semmin. Volna mit rendbehozni az életében, de mivel anya csak egy van, ráadásul olyan, amilyen, legtöbbször az ő életét kénytelen egyengetni. És ezt özvegy Maros Andorné született Kozinkay Piroska bizony el is várja. A jó „Lacpac” első szóra ugrik, otthagyva csapot-papot, legyen szó munkáról, családi eseményről, titkos randevúról. Ladó szabad szeretne lenni, de életét beárnyékolja a folyamatos készenlét és függés – hiszen sosem lehet tudni, mikor csörren a telefon. És ha mégsem ér rá, jön a lelki terror, majd a lelkiismeret-furdalás. Történik mindez egy darabjaira hullott családban, amelynek tagjai nem képesek valóban beszélni sem magukról, sem egymásról. Az élet meg csak telik, amíg… Meddig éljük felmenőink életét és mikor kezdjük el élni a sajátunkat?Miért olyan rohadt nehéz megértenünk egymást családon belül?Mennyit tudunk a mentális betegségekről? Illetve bocsánat… mennyit beszélünk róluk egymás közt? Mennyit tudunk arról, mit jelent megöregedni, és egy élet vége felé közeledni?És mennyire vagyunk azonosak azzal az örökséggel, amit a lehető legtávolabb szeretnénk tudni magunktól?
Egy viharos estén titokzatos idegen érkezik a mélyszegénységben élő falu kocsmájába. A nyomorban tengődő emberekben újraéled a remény, hogy vannak még igazi hősök. Mitől lesz valaki kivételes? Mit tesz az emberrel a hírnév? Milyen jövő vár egy magára hagyott közösségre? Synge darabja keserédes humorral, mély emberismerettel, végtelenül szerethető karakterekkel mesél szerelemről, rajongásról és az emberi kiszolgáltatottságról. Helybéliek: Kóbor Balázs, Nánási Attila, Túrzai Zsombor, Szterhárszky László, Varga Nándor