Nem véletlenül nevezik Ray Cooney-t az angol Feydeau-nak. A közel ötven éve, 1969-ben írt vígjátékuk folyamatosan szerepel a világ színházainak műsorán. Ez nem véletlen.
Egy: ha valakit hátulról előrefele átszúrt egy sonkakés, ha ez a valaki egy lakótelepi nő, ha a holttestet a férj a karjában tartja ugyan, de úgy, hogy a halott jobb keze már belóg a szemétledobóba, akkor ott vagy baleset történt, vagy nem.Kettő: hogyha helyszínelés közben a nyomozó hazatelefonál, és a felesége nem veszi fel a telefont, akkor az még nem gyanús, a feleség nyilván mosogat. Ha újra hazatelefonál, de megint üresen cseng a vonal, az már gyanús!Hogyan kell főzni a tyúkot? Ha akváriumot kért születésnapjára, akkor örül-e a gyerek a logikai fejlesztőnek? Mit csináljunk, ha nem?Az élet nehéz, legyünk mi a nehezebbek!
A darab kritikus hangvételű, és a zsidósággal kapcsolatos paranoiákról szól. A zsidó kultúrával foglalkozó, független színház szerint társadalmunkban a "zsidó vs. nem-zsidó" hivatkozású diskurzus ördögi köröket fut. Ezért fontos, hogy próbáljunk nyitni egymás felé mégpedig úgy, hogy saját közösségünkhöz is kritikai szemmel közelítünk. A darab előkészületeként a színház felhívást intézett a nyilvánosság irányába: mindenki beküldhetett zsidósággal kapcsolatos közhelyeket, majd vegyes kulturális hátterű fiatalokból álló csapatot verbuvált a darab megvalósítására. A cél, hogy a különböző látószögből közelítő, sokszor öröklött előítéleteit hordozó felek mindegyikét szembesíteni lehessen abszurd berögződöttségeivel. Mindezt rengeteg humorral!A Lefitymálva című darabban mindenkit kinevethetünk, önmagunkat is. Nevethetünk a két baráton, akik nem tudnak beszélgetni, mert az egyikük mindig attól fél, hogy antiszemitának, rasszistának bélyegzik majd: "Vigyázz, hogy mit mondasz, nagyon vigyázz!" - ismételgeti. Nevethetünk azokon, akiknek rögeszméje a "zsidó konspiráció". Kinevethetjük a sok zsákutcába torkolló, békítő kezdeményezést: "Kuss legyen már! Itt a lehetőség, hogy végre közelebb hozzuk egymáshoz a kurva kultúrákat! Kuss legyen! Koncentráljunk!" - kiabálja a darabban a fiatal riporter miközben zsidókat és antiszemitákat próbál kibékíteni. A darab igen kritikus a zsidó közösséggel szemben is, nagy adag (ön)iróniával láttatja a zsidóságon belüli mániákat, amelyeket részben két karakter - Rosenzweigberger, holokauszt-szakértő és Horovitzné, számos zsidó szervezet vezetőségi tagja - közvetítenek."A készülő színdarab egyszerre szimpatizál és gyűlölködik minden szélsőséggel, miközben önmagának is folytonosan gáncsot vet. Bevállaltan antiszemita és zsidóbérenc, egyértelműen antinacionalista és fajvédő. Egyszerre holokauszt-tagadó és tartja a holokausztot az aduásznak, amit bármikor elő lehet rántani a pakliból. Addig szeretnénk püfölni a fogalmakat és a kategóriákat, a félelmeket és a fájdalmakat, amíg azok teljesen el nem veszítik eredeti jelentésüket és funkciójukat.És ha olyanokkal találkozunk, akik ezt nem tartják humorosnak, hát kezdjük el gyűlölni a humor nélküli embereket! Kategorizáljunk, általánosítsunk és mutogassunk egymásra, amíg el nem fáradunk. Rettegjünk addig, amíg már képtelenek vagyunk komolyan venni rettegésünk tárgyát! (...) Legyünk vele tisztában, hogy mindannyian szörnyetegek vagyunk valakinek a szemében. Az együttélés lehetetlenségét már megírták minden lehetséges formában. Mi arra vállalkozunk, hogy bebizonyítsuk: a szörnyek igenis jól kijönnek egymással, vagy ha ez túl merész állítás, hát legalábbis képesek kiröhögni egymást és talán magukat is." - Vinnai András
A német színház és film megújítója, Rainer Werner Fassbinder műve egy idősödő takarítónő és egy bevándorló szerelmén keresztül az emberi kiszolgáltatottság történetét meséli el szívszorító egyszerűséggel és tisztasággal.
Megtartható-e a magyarság, a magyar identitás, megőrizhető-e a magyar kultúra Erdély sajátságos történelmi helyzetében? Erre keresik a választ a szereplők: a magyar értékeket őrző múzeum atyja, Harisnyás Márton, a magyar orvos és a Harisnyás család többi, először menekülni akaró, majd mégis maradó tagja, akik egyszer csak egy politikai gyilkosság kellős közepén találják magukat. Sikerül-e ilyen körülmények között megmaradni a ’80-as évek Erdélyében? Sikerült-e ilyen körülmények között megmaradni? – tehetjük fel ma is a kérdést.
Az amerikai írónő Romance.com című vígjátéka az internetes ismerkedés világába vezeti be a nézőt, ahol mindenki annak adhatja ki magát, akinek csak akarja.
Semmiképpen nem ajánlják Pokorny Lia zenés estjét azoknak, akiket még nem talált el Ámor nyila. Azoknak viszont, akik már átestek azon a bizonyos veszedelmes kóron, vagy éppen jelenleg is elszenvedői, egyenesen kötelező! Fedezzék fel vele együtt a vágy ezernyi árnyalatát, hiszen van reménytelen szerelem, tiltott szerelem, ábrándos szerelem, bosszúszomjas szerelem, érzéki szerelem, bűnös szerelem, sőt, állítólag igaz szerelem is – bár erről megoszlanak a vélemények. Lia partnere az érzelmi és dalkavalkádban a fantasztikus harmonikaművész, Kéméndi Tamás, aki harmonikájából hangok és hangulatok millióit képes előcsalogatni... Akik nélkül nem jöhetett volna létre: Botos Éva, Zöldi Gergely, Grósz Zsuzsanna, Kárpáti Enikő, Varga Judit, Oszkai Rita, Juszt Balázs, Sziki Ágnes
A másodéves szerda esti imprócsoport mutatkozik be az Impró színpadán! Gyertek, nézzétek meg mit tanultak az elmúlt másfél évben az impróról, önmagukról és a közös építkezésről. Megmutatják, hogy mernek hibázni és kockáztatni, mernek nevetni és nevettetni, hogy szeretik a történeteket és hogy játszani: jó dolog.Ez az előadás nem csak barátoknak szól, hanem mindenkinek, aki kíváncsi arra, hogy lehet ennyi idő alatt improvizációs játékokon és gyakorlatokon keresztül megtanulni egymásra figyelni, működtetni a közös kreativitásunkat, a semmiből jeleneteket, történeteket építeni. Az impró szemlélet, játék, kihívás - és mind a játékosoknak, mind a közönségnek szórakoztató!
Thury Gábor, Thury Lili és Thury Zita közösségi színházi előadásukban egy családi örökségből indulnak ki: nagyapjuk az 1930-as években megtűrt, majd betiltott munkásmozgalmában töltött be fontos kultúraszervező szerepet. Többek között mozgás- és szavalókórusokkal készített előadásokat, hangot és önkifejezési platformot adva az akkori munkásságnak. A száz évvel ezelőtti összművészeti, közösségi jelleget megtartva a három testvér egy tipikusan 21. századi dolgozói csoportról készít előadást: a szabadúszókról. Az előadás alkotói és résztvevői közel egy éven keresztül gondolkodtak együtt a munka- és a szabadidő viszonyáról, a szabadúszás terheiről és szépségeiről, kiszolgáltatottságról, kényszerekről, önkizsákmányolásról és kiégésről. A kutatófolyamat tapasztalatai és a ‘20-30-as évekbeli archív anyagok alapján létrejövő előadás olyan élethelyzeteket vizsgál, amelyekben egyre inkább elmosódnak a határok a szabad- és munkaidő, a munkahely és a magánszféra között, és amelyek annyira hasonlóan különbözőek, hogy érdemes velük közösségben foglalkozni. Thury Gábor, Thury Lili és Thury Zita testvérek, különböző művészeti területeken dolgoznak. Közös érdeklődésük fókuszában a részvételi, közösségi alkotói gyakorlatok vannak, mely több eddigi egymástól különálló munkájukat is jellemzi. Résztvevők: Albert Zoltán, Bagdi Sára, Boda Tibor, Bogó Krisztina, Csibi Boróka, Donáti Flóra Lili, Dömötör Dominika, Hóbor Anikó, Hódi Virág, Kálmánczhelyi Gábor, Sáfrány Anna Viola, Selmeci Lili, Songoro Laura, Szakolczai Alida, Szabó Krisztina Mirka, Veres Gábor
Megváltó-projekt a 2020-as évek Magyarországán. Angyali üdvözlet a fehérje-feldolgozó árnyékában. Megtörtént eset alapján. Mi van akkor, ha Isten lámpaoltás után besurran egy szobába, aminek az ajtaja nem neki lett nyitva hagyva? Elvégzi a dolgát, a következményeit pedig viseljék az emberek. Mondjuk a polgármester meg az a fiatal lány. Semmiképpen sem Mária. Kategorikusan Marika. A fehérjefeldolgozó üzemben legalábbis így hívják. Az üzemben, ami csupa kitárt zseb, csupa félrenéző szem. Meg persze némi mutyi, lehetőleg befogott orral. Elvégre jól tudjuk: egy tisztességes politikust alkalomadtán még kissé undorítják is a kötelezettségei. Mennyire vagyunk kiszolgáltatva a hatalmi játszmáknak – Istennek, aki embert játszik, és az embereknek, akik Istent játszanak? A helyzet ura Dézsi Fruzsina második darabja, mely változatosan egyensúlyoz a filozófiai világdráma, a burleszk, a teológiai vitadráma és a nagykörúti musicalsiker között. Polgár Csaba a darabról: Dézsi Fruzsina moralitásjátéka bárhol is történjék, velünk történik. Magyar a fehérjefeldolgozó, magyar a melós, magyar a polgármester, magyar a cégvezetõ, magyar az apját támogató Marika, és még az Isten is Szécsi Pált hallgat. Összecsúszik menny és föld – esetünkben ez utóbbi nincs túl messze a pokoltól sem –, ugyanis miközben a darab szereplői egy dögégető paradicsomi világában próbálnak különböző trükkökkel túlélni, maga az Úr is ezt a helyet nézi ki magának egy új, sikeresebb megváltás helyszíneként. Polgár Csaba színész, rendező. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Ascher Tamás és Novák Eszter zenés osztályában végzett. Egyetem után az Örkény István Színházhoz szerződött, de a nemzetközi sikereket elért HOPPart Társulatnak is alapító tagja volt. Jelenleg színészi és rendezői munkái mellett az Örkény Stúdió művészeti vezetője. Magyarországi elfoglaltságain túl külföldi felkéréseket is vállal, legutóbb 2021-ben a litván Kaunasi Drámai Színházban Ibsen Peer Gyntjét vitte színre. Dézsi Fruzsina drámaíró, színházesztéta, a TÁP Színház állandó munkatársa. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett drámaíróként Albert Mária és Kárpáti Péter osztályában. Két alkalommal is részt vett a Színházi Dramaturgok Céhének drámafejlesztési programjában, a Nyílt Fórumban, legfrissebb munkája pedig 2022-ben jelent meg a Kortárs Magyar Dráma Díjjal jutalmazott Karaffa-kötetben. A rendező munkatársa: Tajti Boglárka
Alex játékmedvéjét Vasárnapnak hívják. Füle kockás, mancsa puha, gombszemével szelíden néz. Vajon mit gondol a medve, miközben egy szárítókötélen lóg a fürdőszobában? Fáj-e neki, ha megtépázzák, örül-e, ha megölelik?
Történetünk kezdete egyszerű, egyszerű, ahogy a fiatal Krabat múltja is az volt. Az volt, amíg álmában meg nem jelent előtte egy Fekete Malom, benne fekete varjakkal, és a feketemágia félszemű Mesterével. Krabat követi álmait, beáll a malomba, kezet fog a Mesterrel, de ez az egyszerű kézfogás megpecsételi sorsát, a Fekete Malmot nem hagyhatja el többé. Az egyszerűséget kiszorítják a titokzatos, megmagyarázhatatlan történések. Lassan világossá válik, hogy a Malomban Feketeiskola működik, és a tanítványok a munkájukért cserébe különleges képességeket kapnak. Krabat és barátai, a tanítványok megtapasztalják képességeik határait és az árat, amivel fizetniük kell érte. Krabat lázadni, harcolni kezd a szabadságért, de Mesterével szemben tehetetlen. Tehetetlen, hacsak az a titokzatos, tiszta lelkű kántorlány nem segít, akinek a nevét soha sem szabad kiejteni - nehogy a Mester tudomást szerezzen róla - akinek az utolsó próbához be kell mennie a Fekete Malomba, hogy Krabat kijuthasson. Bejutni egyszerű, de kilépni vagy egyikük sem, vagy csak együtt tudnak. A német ifjúsági irodalom egyik legnépszerűbb műve, Otfried Preuβler Krabat című regénye lebilincselően izgalmas történet barátságról, közösségről, varázslatról és felnőtté válásról. A filmen és színpadon is többször feldolgozott, klasszikus történet vadonatúj bábszínházi adaptációját Kali Ágnes és Hegymegi Máté írja. Dramaturg konzultáns: Gimesi Dóra Mozgóképtervező: Varga Vince
Nevetésterápia. Az előadás Andrássy Máté, Horváth Zoltán és Szabó Máté közös és egyéni etűdjeiből, jeleneteiből áll. "Olyan előadást szerettünk volna létrehozni mely új stílust teremt, ötvözi a klasszikus értelemben vett pantomim-színjátszás elemeit a mai kor pergő, gyors ritmusával. Összekevertük a pantomimet, a rock zenét, a stand up comedy-t, a szépirodalmat és az akció filmeket. Arra törekedtünk, hogy megteremtsük a ma kabaréját." Némajáték és annak szinkronizálása egyidőben - stílusgyakorlatok, szellemes ötletek, humoros jelenetek.
A Gólem Ifjúsági Társulat és Tanoda előadása. Fog-e esni ma? Mekkora lehet India? Milyen az igazi tea? Hány lovat vásárolhat az ember egy hétvége alatt? Mennyire kell aggódni, ha az ember lánya megfázik? Hova tegyük az új vázát? A Dashwood-házban mindig szól a zongora és pezseg a társasági élet. Csak arról nem beszél senki, ami igazán fontos. Hogyan beszéljünk az érzelmeinkről, ha nem mondhatunk semmit? Hogyan illik szeretnünk egymást? És egyáltalán, hogyan szeressük egymást? Mit tehet az, akinek nincsenek szavai, és mit tehet az, akinek túlontúl sok is van? Elinor Dashwood az értelem, Marianne Dashwood pedig az érzelem mellett teszi le a voksát. Mindketten hibáznak. Mert értelem és érzelem nem működhet egymás nélkül. Mert most és 200 évvel ezelőtt is: a nap végén mindannyian csak emberek vagyunk. Akkor is, ha holnap esni fog. Jane Austen azonos című regénye alapján írta: Ódor Gergő
Lackfi János és kreatívírás-tanítványai sistergős koktélt kevertek nekünk, a Momentán pedig hozza a szokásos tűzijátékot. Tudtátok, hogy a szavak tűz-és robbanásveszélyesek? Hiszen beléjük sűrítve ott van minden vágyunk, célunk, fájdalmunk, haragunk, örömünk! Ha egyszer kiszabadulnak, lesz nagy ihaj-csuhaj! Kirobban belőlük az összes Hufnágel Pisti, akikhez nem mentünk férjhez! Az összes szomszéd Mancika, akik falatnyi, vérforraló fehérneműket teregetnek az erkélyen. Az összes Okos Jóska, akik a világ minden kocsmapultját statikailag támasztva megmondják a tutit. Az összes gyerekkori fuldokolva cigizés a bokrok bunkerében. Az összes munkahelyi visszanyelt düh, hogy az a jó neonfényes égbolt szakadna rá a... Az összes domboldalon röhögve legurulás zölddel összekent ruhában. Az összes kutyadögönyözés, lemenő napba bámulás, vízbe csobbanás, fülbe visszajutott sunyi pletyka, hunyt szemmel letüdőzött savgerinc, elfújt szülinapi gyertya, biciklin szembefújó menetszél, leégett arcbőr, ujjakról leeszegetett málna, meglapogatott baráti hát... És még annyi minden. Általában erre azt mondják, élet... Lackfi János és kreatívírás-tanítványai ilyen sistergős koktélt kevertek nekünk, a Momentán pedig hozza a szokásos tűzijátékot. Porral oltók kíméljenek!
Dajkamesék? Szubverzív utópiák? A kollektív tudattalan utolsó őrzői? A patriarchátus élőhalottjai? A tündérmesék ma megosztóbbak, mint valaha. De velünk élnek – úgyhogy ideje kezdenünk velük valamit. Kiderül a titok – ezt jelenti a híres tündérmese (ami az erdő mélyén történik, nem fogod elhinni)! Saját élettörténeteinkkel dolgozva járatlan útra lépünk, ahol a beavató színház a meseterápiával és a lecture performance műfajával ötvöződik. Hagyjuk magunkat elveszni a meseértelmezések erdejében. Talán találkozunk. Varsányi Péter szabadúszó színházrendező 2017-ben végzett az SzFE-n. Jelenleg a FreeSzFE és a Salzburgi Mozarteum PhD hallgatója. Ezt az előadást a doktori kutatása keretén belül hozza létre alkotótársaival, Juhász Gabriellával, Kovács Domokossal, Sipos Györggyel és Farkas Verával. Meseterapeuta: Farkas Vera
"Érdekel a szituáció" - mondja a nincstelen gróf, amikor komornyik-ruhába bújva vállalja, hogy szolgálatba áll a gazdag bárónál és leányánál. A gróf, aki komornyikot alakít, egyébként sikeres színpadi szerző; a lány, aki szerelmes lesz a komornyikba, színésznői álmokat dédelget. A színésznő, aki a szomszéd birtokon nyaral, meg akarja szerezni a színpadi szerzőt; a lány a komornyikot; a lány apja pedig a grófot. A Lili bárónő "szituációjában" mindenki akar valakit - mindenki mást és mégis ugyanazt.A Huszka Jenő nagyszerű slágereivel dús operett-álom a szenvedély és a komikum végletes formái közé vezet - egy meglehetősen szűk, intim térben, a Súgó Raktárszínházban. A kettő találkozásából születő feszültség adja azt az energiát, melynek köszönhetően az előadás szétrobbantja a műfaj hagyományosan elfogadott kereteit.A Lili bárónő ezúttal egyszerre több és kevesebb is egy nagyoperettnél: csupán kilenc színész, két zenész és egy hihetetlen történet.
„…az egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban”Bartis Attila Bartis Attila 2015-ös nagyregényéből Mikó Csaba készít adaptációt a Radnóti Színház számára. A vége egy fotográfus szerelmeinek, családjának, karrierjének, s ezzel együtt a huszadik századnak összegzésre, feldolgozásra vagy éppen lezárásra váró, viharos története. A több generáción átívelő, emlékezetes alakokkal teli történet Szabad Andrásainak szerepében három színészt is láthatunk, az előadást Porogi Ádámmal, László Zsolttal és Katona Péter Dániel egyetemi hallgatóval a főszerepben Nagy Péter István rendezi. “Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni.” | Kemény István
Grecsó Zoltán és Simkó Beatrix duója Orfeusz és Eurüdiké mítoszát a mai viszonyok közé helyezi, egészen sajátosan értelmezve át az oly sokszor feldolgozott szerelmi történetet.
A harmadik bé osztály új tanítónőt kapott. A fiatal, alternatív pedagógiai elveket valló Palóc Ildikó végtelenül hisz az elfogadásban, a demokráciában, ellenzi a frontális oktatást és a tekintélyelvű pedagógiát. Sajnos azonban nem minden szülő nyitott az új értékekre.