“Két kezem formálja, a lábam járja, szívem muzsikája!“Magyar cigány mesterségek, virtuóz táncok, életérzések...Az előadás legfőbb célkitűzése, hogy a lehető legkomplexebben és legsokrétűbben mutassa be a cigány néphez kapcsolódó mesterségeket. Ahogy maguk a mesterségek is igen változatosak, úgy az előadás is törekszik a formai és művészi sokszínűségre. Mindehhez a Kárpát-medence magyar nyelvterületének változatos cigány táncait, zenei és énekes anyagát használja eszközéül, kitekintéssel a nyugat- és kelet-európai cigány kultúrára. Bemutatásra kerül többek között a kovács-, és a drótosmesterség, bepillantást nyerhetünk a teknőscigányok és a sármunkával foglalkozó cigányok mindennapjaiba, valamint a mutatványosok és a zenészek életébe is. Az előadás dramaturgiai kötőanyaga a cigányok vándortermészetének ábrázolása. Az előadást átszövi a mesterségek kavalkádja, melyből mindig kiemelődik egy. Az etűdös szerkesztésmód arra is lehetőséget ad, hogy váltogassák egymást a hol balladisztikus és lírai, hol pedig épp az élénk, komikus jelenetek, miközben nem csak a mesterségekről, hanem a cigány nép eredetéről és történetéről is képet kapunk.Az előadásban közremüködik a Szentendre Táncegyüttes, a Baross Imre Artistaképző Intézet artista tanulói, a Canarro zenekar és Pálházi Bence bandája. Flameco táncok: Inhof KatalinArtista oktató: Kőműves TiborÉnek: Lakatos Mónika és Rostás Mihály Mazsi , Balogh Melinda, Kacsó Hanga Borbála
Zsolt Béla regénye alapján. Egy író, aki a 20. század legnagyobb katasztrófáját élte át, és aki a magyar holokausztirodalom egyik remekművét hagyta hátra. Egy regény, amely a zsidóüldözés és a koncentrációs táborok poklát tárja fel, de nem veszíti el a hitét az emberi méltóságban és a reményben. Egy előadás, amely követi az író és a kilenc koffer útját, felidézi a magyar zsidó közösség történelmi tragédiáját. Egy előadás, amely hozzájárul ahhoz, hogy a magyar közönség szélesebb körben is ismét felfedezze Zsolt Bélát, a Nyugat második nemzedékének tagját, a „hírhedett felforgatót és zsurnalisztát”. Színpadmester: Schallinger Tamás Színpadra alkalmazta Schallinger Richárd és Molnár-Keresztyén Gabriella Konzulens: Szabó István filmrendező
“Küldtél már magadnak hangüzenetet? Mert úgy érezted teljesen egyedül maradtál a világgalszemben?Adtál már magadnak jutifalatokat minden elvégzett feladat után, hogy legyen erőd belekezdeni akövetkezőbe?Kerestél már csak azért új feladatot, hogy elfelejtsd az előzőt?Érezted már azt, hogy más nem segít, csak ha felülsz a biciklidre, és addig meg sem állsz, amíg nemfáj mindened?Hogy valami helyzet- vagy perspektívaváltásra van szükséged?És elkezdesz külföldi munkalehetőségeket keresni…Vagy csak bezoomolsz az elmédbe, hogy elutazz egy távoli szigetre…És arra gondolsz, hogy nem a világ teremti a feszültséget számodra, csak néhány ember...És amíg el nem múlik ez a rossz érzés, te fel nem kelsz a kanapéról.Kértél már kölcsön őrangyalt?”Kilenc civil ember, akinek van valami fontos ügye, aki munka után vagy mellett, szabadidejébenönkéntes munkát végez. Sokféle területről jöttek, sokféle tevékenységet végeznek, sok mindenbenazonosan látják a világot, de persze ők sem értenek mindenben egyet. Itt a lehetőség jobbanmegismerni őket: miért kezdtek el önkénteskedni? Mi az ügyük? Mi motiválja és mi akadályozza őket?Mitől félnek? Mi viszi őket töretlenül előre? Saját történeteiket mesélik el a MU Színház színpadán. Alkotótárs/pszichológus: Kovács AdélMozgás: Ujvári MilánÉnek: Fekete Anikó Produkciós vezető: Kárpáti LiliProjektvezető: Erős Balázs Fény: Di Pol Tamás Játsszák: Avarkeszi Kati, Halász Péter, Jánosi Flóra, Kmety Györgyi, Kővágó Veronika, Nádor Zsófi, Paskuj Panka, Pidl Tamara, Surányi Anna
Kormos Anett legújabb estjében mesél mindarról, ami az elmúlt időszakban történt vele.Stand up előadásában szó lesz házasságról, válásról, gyerekről, kamaszgyerekről, világvégéről, és mindenről, ami miatt sírni kéne, de csak röhögve lehet túlélni.Az est célja, hogy a néző hazafelé tartva úgy érezze: az ő élete...végülis egészen tűrhető.
Carpe diem két részben. A múlt század közepén egy hagyománytisztelő amerikai iskola tanári karában felbukkan egy különc, sajátos módszerekkel oktató pedagógus, John Keating. A rigorózus szabályok szerint tanuló diákok életét felkavarja a jövevény, aki azt szeretné, vegyék észre, hogy gondolataik szabadon szárnyalhatnak, hogy életük maga a művészet.A diákok lassan elkezdik felfedezni saját személyiségüket, az iskolában pedig visszafordíthatatlanul elindul a lázadás...Az 1989-es világsikerű Oscar-díjas filmklasszikus írója, Tom Schulman maga készítette el forgatókönyvének színpadi változatát, ezt mutatja be az Átrium a számtalan szakmai és kritikai díjjal elismert Vidovszky György, az ifjúsági drámák avatott szakembere rendezésében.
Az andalúz napfényt idéző tradicionális flamenco darabok zongorán és hegedűn szólalnak meg lüktető ritmikai kísérettel. Sokszínű hegedűjáték, virtuóz zongorajátékkal összefonódva, A flamenco nyers ereje és ősi jellege mellett megjelenik egy modernebb, finomabb hangulat. Muzsika és tánc összefonódva. Közreműködnek:Böröcz Petra – táncGyörgy Andrea – hegedűGál Katalin – zongoraBózsa Anikó – cajón, tapsVarga Veronika mv. – nagybőgő, ének
Egy zimankós téli reggelen Prudencia Hart Phd hallgató kis Ford Ka-jával megindul egykonferenciára a skót határvidékre, Kelsoba... Előadásának címe: Az alvilág inherensinterioritása a néphagyományokról szóló diskurzusokban...Egész nap sűrűn esik a hó...Prudencia Hart a hóval ellepett városban ragad...Minden megtörténik, ami megtörténhet...És az is, ami nem...Álomszerű, önfelfedező utazás, elvarázsolt alakok, ördögi találkozások, sok zene...
Tudták, hogy az Újszínház art–deco stílusú épülete 115 éve mulatónak készült? Parisiana néven működött. Ez volt az első kabarénak helyet adó épület Budapesten, ahol színművészek is felléptek. Az Újszínház társulata tisztelegve a nagy elődök előtt klasszikus kabaréműsorral készül: humoros jelenetekkel, viccekkel, kuplékkal, sanzonokkal. A kabaré az a műfaj, mely a közönség örömére, szórakoztatására jött létre, hiszen nincs jobb gyógyír, mint a nevetés.Idén 150 éves szeretett fővárosunk, Budapest, melynek nemcsak sajátos pesti viccei, hanem dalai és kupléi is emblematikusak. A kor legnépszerűbb zeneszerzőit is megihlették Buda, Óbuda és Pest kis utcái, sőt, versengtek, hogy az ő dalaik hangozzanak el a kabarék műsorában. Eisemann Mihály, Zerkovitz Béla, Márkus Alfréd, Horváth Jenő, Fényes Szabolcs olyan slágereket írt, melyeket ma is valamennyien ismerünk, szeretünk és dúdolunk.
(szomorú kortárs komédia) Amikor egy ötvenes, értelmiségi baráti társaság estétől hajnalig iszik, az őszinteség szárnyal, mint a legüdébb pálinka lehelete. Hogy éppen most van az a pillanat, amikor kiderül minden az istenített mesterről, az még tűzforróbbá teszi a hangulatot. Az egykori fiatalok, akik szeretett tanáruk lábai előtt térdeltek, ma végre felállnak, és egyenes derékkal folytatják eddig földbe döngölt életüket. Vagy nem. Erről szól ez a szomorú komédia. Lehet sírni és nevetni!16 éven felülieknek ajánlott!
Építkezés egy részben. Egy sötét, havas téli éjszakán K, a földmérő megérkezik a faluba, ami fölött Westwest gróf kastélya tornyosul. K-t földmérési munkákra rendelték oda, de bármennyire is igyekszik feljutni a kastélyba, nem sikerül kapcsolatba lépnie a megbízóival, csak a helyiekkel, akik viszont gyanakodva fogadják. Lehet, hogy a kastély nem is létezik, de talán K sem földmérő, bár másnap jelentkezik nála két segéd... Kafka regényét Bodó Viktor állítja színpadra a tőle megszokott abszurd fantáziával és groteszk humorral. Sordini: Bálnt Barna / Szentváry-Lukács Vajk/Máté Áron Hullaszállítók: Gazdik Márk / Patkós Gergő
Az Anconai szerelmesek kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, szellemes, zenés összekacsintás a hetvenes évek olasz slágereivel. Szerelem, slágerek, tánc, gegek, csipetnyi erotika, poénok, kacagás, happy end. Helyszín: egy dél-olasz városka Ancona terecskéje, a 70-es években. Szereplők: Don Tomao, lányát egyedül nevelő, korosodó amoroso; könnyűvérű szobalánya; szomszédja a magányos panziósnő; a pocsék kávét felszolgáló kávéház tulajdonos; az álruhába bújt római lány; a szerelmét reménytelenül kereső egyetemista fiú; az idevetődő hátrányos helyzetű utcazenész és egy tűzről pattant magyar lány. Az Anconai szerelmesek kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, szellemes, zenés összekacsintás a hetvenes évek olasz slágereivel. Szerelem, slágerek, tánc, gegek, csipetnyi erotika, poénok, kacagás, happy end.
Mit tegyünk, ha egy nap maga a Halál keres fel minket otthonunkban? És ha emléktáblánkat még életünkben elhelyezik a házunk falán? Hogyan búcsúzik a színpadtól és legendás partnerétől az ünnepelt primadonna? És hogy ér véget a találkozás egy régi szerelemmel? Van-e hatékony megoldás arra, hogy végre befejeződjék egy bosszantóan elhúzódó lakásfelújítás? Mitévők legyünk, ha a bálványozott jövendőmondó jóslata sehogy sem akar bejönni? És milyen titkokat őriz egy anya, egy szomszédasszony vagy egy tökéletes partinak tűnő jóképű fiatalember? A hosszú élet titka tizenhat története Magyarországon játszódik a huszadik és a huszonegyedik században és egytől egyig rólunk szólnak. Nagyszerűségünkről és kisszerűségeinkről, lágy- és kőszívünkről és arról, hogy hogyan találunk kiutat a legabszurdabb helyzetekből is, miközben gyakran elbukunk a hétköznapok küzdelmeiben. Az Osztálytalálkozó és A bezzeggyerek című nagysikerű novelláskötetet jegyző Rényi Ádám keserédes, abszurd és meglepő történeteinek hőseit és antihőseit négy színész kelti életre egysokszínű, sokhangulatú, nevetésben és könnyekben is gazdag, különleges előadásban. Rényi Ádám írásai alapján a színpadi változatot írta: Enyedi Éva és Rényi Ádám. Animációs tervező: Fábián Nikolett
Rujder Vivien és Béres Bence improvizációit felhasználva írta Bíró Zsombor Aurél. "Nem azt mondom, nyilván. Ha valaki csak úgy odajön az utcán, hogy látta a Psychét, és gratulál, az jól tud esni. De azt nem akarom érezni, hogy meg kell sértődjek attól, ha valaki mondjuk nem gratulál. Én ezen nem gondolkozom, hogy most az iksz ipszilon ismerősöm miért nem gratulált. Ha nem gratulál, oké. Ha gratulál, oké. Nekem attól nem lesz több az egóm, hogy most sok ember gratulál vagy kevés. Egyébként igen. Sok ember gratulált. Nyilván. Csak hát abból is, ugye, mennyi az őszinte? Meg hát mi az egyáltalán, hogy gratuláció?" Sikeresek akarunk lenni. A csillogást és a reflektorfényt üldözzük, egy olyan világról álmodunk, ahol minden irányból a saját arcunk néz vissza ránk, és ahol a nevünket halljuk akkor is, ha nem beszél senki. A legkülönlegesebb képességünk pedig, hogy játszi könnyedséggel verjük át önmagunkat. Minden bűnünket megbocsátjuk, egy kis bánkódás, némi önmarcangolás után mindig sikerül elhessegetni a szégyent, legalább túllátunk a saját orrunkon, ezzel nyugtatjuk magunkat, és elhisszük, hogy az önreflexió vagy a művészet, aminek az oltárán az emberi integritásunkat is feláldozzuk, majd feloldoz. De mi történik, ha eljön az eszmélés pillanata?
Az előadás méltóságával és csendességével reflektál arra a zavarra és káoszra, ami észrevétlen telepszik rá a mindenségre és szépen felemészt mindnyájunkat. Az elnémultak című verstől (Fehér Renátó) inspirálódva, majdnem azonos munkacímmel készül a Grotesque Gymnastics társulat új előadása. A mi eszközeink a fizikalitásunk, a néma alakunk, a lengőrudakon feszült testeink látványa, lassú mozdulataink, melyekkel néma jeleket karcolunk a levegőbe, hogy felhívjuk a figyelmet a némaságunkba rejtett fontos mondatokra. Felhígult a közbeszéd. Hibásan értelmezett a véleménynyilvánítás szabadsága és a szabadság is. Akkora zaj van, hogy azt sem halljuk meg, ha valaki éppen nem mond semmit. Aki hallgat, annak beszélnie kéne, aki beszél, annak kussolni. Elértéktelenedtek a szavak. Mert gyüttmentek és prolik zagyvaságokkal harsogják tele az értékes ürességet. Az előadás utaztat az időben. Abba az időbe, mikor még az ikonok figuráinak égbe lendülő keze képes volt felhívni a figyelmet a közelgő veszedelemre. Akkor még éltek olyanok, akik meghallották a csendben a mondatokat. A társulatot 2013-ban alapította Téri Gáspár és Bardóczy Ilka. A társulat előadásainak nyelvezete a hagyományos cirkusznál líraibb, a líránál kíméletlenebb és nyersebb. Koreográfus: Bardóczy Ilka, Téri GáspárAlkotó előadók: Bardóczy Ilka, Téri Gáspár, Kudlák Eszter, Takács LacekElhangzó szöveg: Fehér Renátó - Az elnémultak c. verseZene: montázsFény: Téri Gáspár
Tarlington. Mervyn, a kisvárosi szálloda recepciósa mindig arra várt, hogy életének dögunalmát fölkavarja egy igazi dráma. Amikor lövés dörren az emeleti szobában, és Mervyn egyedül találja a gyanús, félkezű vendéget, a drogdílernek és csajának pedig nyoma veszett, már tudja: eljött a nap. Martin McDonagh misztikus, fekete komédiáinak sorát erősíti A nagy kézrablás is, mely az Erőszakik és A kripli alkotójának Magyarországon még nem játszott darabja, egy gyilkos humorú élet-halál harc. A párbeszédek Tarantino és Guy Ritchie figuráit idézik, a bűnügyi történetben mintha a Sin City és a Csupasz pisztoly filmek világa találkozna egymással…Amire a néző még számíthat – erős karakterek, erős kifejezések.
Mi történik, ha a tehetséges ügyvédnő — aki nemi erőszak ügyekben sikeresen védi vádlottjait — maga válik áldozattá? A férfiakra szabott jogrendben megáll-e a szava az elkövetővel szemben? Elég-e a tehetsége bebizonyítani az igazságot, ha ő a szenvedő fél, a vádlott pedig szintén sikeres ügyvéd? Suzie Miller elsöprő erejű darabja korszerű és kínzó kérdésekre válaszol.
"Sohasem hittem, hogy az ember akkor szabad, ha azt teheti, amit akar: inkább akkor, ha soha sem kell megtennie, amit nem akar." – Rousseau „A sült tojás és a piruló kenyér illatától a mai napig jól tudom magam érezni. A mentáétól meg egyenesen hazarepülök. 1973. Nagykáta, Nagyrét utca 24. Gyiiif. Hazateleportáltam magam az ebédlőasztal melletti laminált hokedlire, a meleg sparhelt mellé. Oda, hétéves koromba, amikor az ember fülén még a potenciál folyik ki. Akinek bejött az élet, az nem fantáziál a sparheltről. Az csak előre. Akinek meg nem jött be, az egyfolytában csak hátra. Miért vagyok itt? Hogy kerültem ide? Miért pont ide? Miért most? Mi hiányzik belőlem? Miattam hiányzik, vagy mások nem adták ide? Ha adták, miért nem tudtam elfogadni? Egyiknek sem lennék a helyében, pedig az egyik mindig én vagyok.” Vajon máshogy végződtek volna a dolgok, ha Emmának születik egy fiútestvére, és nem rájuk, lányokra marad a családi vállalkozás? És ha a nővére, Adél nem menekül külföldre? És ha Emma nem menekül Pestre? És ha 1984. június hó 16. napjának estéjén nem találkozik a diszkóhajón azzal az 1 méter 95 centi magas, enyhén sportos, tejfel szőke, kék szemű, keskeny ajkú, nagy kezű férfival? Emma személye több mint húsz, nőkkel készített mélyinterjúból állt össze. Olyan történetek ezek, amelyekbe általában nem avatódunk be, mert zárt ajtók mögött játszódnak, és a résztvevők nem akarnak, vagy nem tudnak beszélni róluk. Ezúttal, ha csak közvetve is, Emmán keresztül megnyílnak nekünk, és megmutatják sorsuk egy-egy rejtett, elhallgatott pillanatát.
“Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.”Apák, fiúk, férjek és a játék. Mit jelent férfinak lenni ebben az évszázadban? Hogyan legyünk férfiak egy patriarchális társadalomban? Mire kötelez és mire ad lehetőséget ma férfinak lenni?A Káva Kulturális Műhely Állampolgári Színházának 4. etapja során október óta minden szerda este 12 férfi gondolkozott és játszott egymással ezen kérdések mentén, és most ebbe adnak betekintést egy színházi előadás formájában. Játszók, írók, résztvevők: Bártfai Gergely Benedek Zsolt Fazekas Csaba Kelemen Zsombor, Kocsis Mátyás Körmendy Boldizsár Nádas Dávid Orsós Krisztián Pipás Olivér, Pop István, Márk Rozbroy Viktor Valaczkai Dávid.Csoportvezető-rendezők: Sereglei András Somorjai Márton.