Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
capt.nemo
szept. 10. 10:56:33
jah igen: amikor a önnön tehetetlenségét legyőzendő, a kövér ember lábra áll és megteszi a lépéseket, meg egy orbitális lenyúlás a WALL-E -ből !!!
érzelem nem egyenlő megvezetett érzelgősséggel vagy hamis érzékenyítéssel (manipuláció). most komolyan attól kellene meghatódnunk, BF egy magatehetetlen óriáscsecsemőként pislog ki a fejéből, és bokszzsákként áldozati pózban tetszeleg, (mászolyog), mert csúnyán beszél vele a kamaszlánya?? valójában örülni kellene hogy egyáltalán érdemesnek tartja az utáltra.. mert az azt jelenti hogy még nem közömbös számára. és meg akarja vásárolni a feloldozását. egyébként nem fogott meg ez a melodráma annyira, hogy utána nézek mi a jelentősége se a 'kenyőcsárus' csávónak egy stupid vallásellenes kirohanáson túl, se ennek az esszéfétisnek ami őszinteségirohamba kulminál, se a moby dick-féle hatásvadászatnak.
vannak filmek amikben milliószor több (valódi) érzelem van, anélkül hogy erre törekednének.
Ehhez a filmhez, vagyis inkább annak megértéséhez amibe betekintésd ad szükséges egy bizonyos szintű értelmi- és érzelmi intelligencia. Sajnos személyes tapasztalataim és jelenlegi egészségi-, lelkiállapotom miatt is nagyon is együttérzek a főszereplővel... Sokan nem fogják megérteni milyen is így élni nap mint nap... Nem csak a fizikálisan nagy teher az ilyen állapot, de lelkileg is! Bizonyos szempontból egy önmagát gerjesztő folyamatos mókuskerék, mely segítség nélkül egyenesen a halál felé száguld és szinte lehetetlen megállítani ezt a folyamatot. De mint mondtam, sokan sose fogjátok megérteni milyen ez... és azt kívánom soha ne is kerüljetek ilyen kilátástalan helyzetbe!
Zseniális volt, nem csak az oszkár díjas alakítás, hanem maga a film is. Brendan Fraserre szabták a szerepet, mind tudjuk a tragikus balesetek és a zaklatás miatt vegetált a karrierje, meghízott stb. Ez a film egy apáról szól aki egy rossz, vagy nem rossz döntése miatt elhagyta a gyerekét és egy ideig nem kereste. Ezért a döntéséért hatalmas árat fizetett, a pokolba került vagy is oda vitte magát, úgy érezte ezt érdemli. Próbálta megölni a bálnát, hogy megfizessen a tetteiért és ezálltal unalmas életét láthatjuk. Ezzel eltereli a figyelmét a lánya akinek az élete szintén a bálna körül forog a saját életéről, mert belé égett, hogy az apja elhagyta őt egy férfiért. Charlie rá jön csak az igazság segíthet a világon, még akkor is ha borzalmas hatással van. Külön kiemelném mikor Charlie kiakad azon, hogy a fiú azt feltételezi, hogy azért bünteti őt Istem, mert meleg és a fiú is így gondolja amikor a Bibliából olvas fel neki, pedig amit jelentősnek érzett szöveget félre értelmezték és a végén rájön Charlie, hogy nem az Ő bűneiről ír a Biblia, nem számít az élete, nem a bűneiért bünhődik és a végén fényé válik.
Nekem eleve antipatikus Aronofsky pátoszossága, de ez ebben a filmben szerencsére csak a legvégén érhető tetten, és még jól is áll neki. Jó kis dráma, de mégis mélyebbnek próbál látszani, mint amilyen mélyre valójában hatol. Fraser kiváló, ahogy az ázsiai színésznő is, de a szektás srác és a lánya sajnos gyenge alakítások. Aki szereti Aronofsky-t, az ezt is szeretni fogja.
Nem rossz film..egyálltalán nem rossz. Nekem van olyan rokonom, aki amióta élek, mindig is kerekes szében élt, így ez a része a filmnek talán kevésbé volt felkavaró, mit az átlag nézőnek. Mert tudom milyen, ha át kell segíten valakit a wc-re, vagy segítni felhúzni a nadrágját. Szóval ezek a dolgok engem nem sokkoltak, aki ápolt már idősebb embert, vagy mozgássérültet, azoknak ezek elég megszokottak lesznek.
Itt nincsenek rossz emberek, csak különöző sorsok, de valami képpen mindeniki kötődik és szereti a főszereplőt. Szerintem ez egy szép film, egy esendő emberről, aki próbálja élete legnagyobb hibáját a vég közelettével, ha nem is rendbehozni, de jobb útra terelni.
Most lett vége. Hát...én azt mondom hogy aki unatkozik az ne nézze meg,mert jobban unatkozni fog. Sajnos így jártam én is. Nekem eléggé unalmas volt. Szinte ugyan az történik az egész filmben. Túl hosszú.
Nekem nem volt senkivel semmi bajom.
A színészi játék nagyon jó volt mindenkinél. Bár Sadie Sink kicsit irritáló. És fura a szinkronhangja. (más van megszokva) De egyébként mindenki jó volt.
Sajnos nem tudom azt mondani hogy holnap is megnézem.
A végét kicsit nem is értettem. De ha jól értem akkor a pasas meghalt.
Színdarabból készült kamaradráma egy extrémen kövér, brutálisan elhízott, groteszk, gusztustalan, menni alig bíró palival a főszerepben, aki ráadásul még buzi is. A történet a gajra ment életének utsó hetét követi végig, miközben feltárja betegségének lelki okait, illetve bemutatja a lányával + a volt feleségével való lehangoló kapcsolatát.
A képi világ sötét (csak a végén színesedik ki), a hangulat depresszív, nyomasztó, amelyhez remekül passzol a 4:3-as képarány. Befigyelnek erős képsorok, néha meglepően jól játszanak a feszültséggel, sőt akadnak egyenesen thrilleres motívumok. A jelmeztervezők meg a maszkmesterek profi munkát végeztek. A színészek úgyszintén: lehetett sejteni, hogy ez lesz a szar filmekről ismert Brendan Fraser létezésének alakítása (tényleg ez lett az), a többi színész ugyancsak jó, igaz a főhős lányának kurva idegesítő a karaktere.
Az átérezhető szenvedéspornón végigfut egy vallási szál és sok Moby Dick-utalás. Néhány jelenet óbégatásba megy át, valamint előfordulnak giccses, hatásvadász húzások, főként a lezárásban, ami az azt követő kifehéredett stáblistának köszönhetően, megidézi a Fekete hattyú befejezését.
Hát nem is tudom...
Brendan Fraser csodálatos...őt imádom és most is így voltam ezzel.
Maga a sztori és a film lebilincselő még is elég sok hiányérzetem volt a film végére.
Szerintem nagyon hiányzott egy rövid előzmény,bemutatás az életéről hogy hogy jutott ide..hiányzott hogy nem volt bemutatva a kapcsolata és a halála,hiányzott hogy nem volt a feleségével történetéről pár perc összefoglaló.
A lánya iszonyatosan idegesítő volt de a szerepét tökéletesen játszotta mennyire haragszik az apjára.
Nem értettem a hittérítő pasi miért pont hozzá csengetett be vagy mit akartak vele bemutatni.
Igazából ezek miatt a hiányérzetek miatt nekem nem volt a vége megható...nem is tudtam rajta sírni (pedig úgy gondoltam milyen megható lesz a vége)
Szerintem Brandon vitte a filmet és ezért lett hatalmas siker!
Hááát, nem is tudom. Egyrészt az elején (a videótól eltekintve) beszippantott, de aztán jöttek az aktuális sablonok (tudjukmi) és a vége annyira amerikai-hollywoodi csöpögős túltolás lett, hogy lerombolta a felépítményt... Pedig az eredeti sztori (egy kövér ember nehéz napjai) jó alapanyag volt.
Mondjuk így visszagondolva volt egy pont, amikortól valahogy (f)ellaposodott.
A Fővárosi Cirkusz előadásain éreztem ezt, amikor nincs nyugvópont és már nincs hova fokozni a dolgokat. És csak tapsolsz és tapsolsz, mert tényleg csoda dolgokat művelnek, de már kiégtél a sok "katarzistól". Ahogy a légzés során, kell a ki- és be ütem is, le is kell üljön a történet, kell a csend, nyugalom, hogy aztán megint üssön egy következő érzelemhullám. Nem lehet CSAK BE lélegezni.
Itt meg mindenki folyamatosan drámázik, üvölt és sír, akkor már nincs hova tovább feljebb, elértük a plafont.
Ez még a film baja: néha a kevesebb több. Mint a vége felé. Nem kell ekkora csinnadratta.
Nekem például pontosan ezért jobban tetszett a Biutiful.
Az ugyanúgy dráma, de földhözragadt, életszerű, nem ilyen szirupos a vége.
Ettől függetlenül a színészeknek jár az ötös a játékukért.
Más: a lány sokszor teljesen úgy nézett ki, mintha Emily Blunt rokona lenne.
Persze tekinthetjük úgy, hogy az végén a felállás, elindulás, a lépések már valójában nem történtek meg, csak az elméjében, mint látomás. De akkor is: adott maga ez a bőgéshalom, nagy és még nagyobb katarzis, és akkor rápakolnak egy ekkora blődséget, ami olyan hirtelen jön, hogy nehéz nem valósnak érezni...
Tudjuk, Hollywood eleve imádja ezeket a blama dolgokat: hogy a főhős 500 ember előtt áll és mindenki őt nézi a végén, meg hasonlók. Csakhogy ez itt mindent lerombol, amit annak ellenére próbál az ember követni, hogy az új amerikai túlkompenzálós-érzékenyítős álom áthatja a történetet.
Sajnálom, ebből valami jobbat illett volna kihozni. De hát kb. Dűne, Netflix filmek, stb.
Elképesztő film. Gyönyörű, megrendítő, torokgombóc-csináló.
Életemben kevés filmet néztem meg rögtön egymás után kétszer. Kettőt talán: Trainspotting, Blade Runner 1. És A bálna.
Lebilincselő.
A karakterek valóságosak, hús-vér ember mindenki. Az hangulat fojtogat, folyvást a sírás határán táncol az érzelmi világod. Mégis egy csöppnyi öröm, ami belesimul a főszereplő életébe, teszi olyan igazivá a filmet.
Brendan Fraser csodálatos.
Rob Simonsen zenéje elképesztően meghitt atmoszférát teremt.
Darren Aronofsky filmje másfél órányi elmélyült együttérzés és lelki intimitás.
Hiánypótló minden ember életében, aki üresnek érzi belső életét.
Iszonyatosan erős film, szó szerint. Elgondolkodtató, nem szájbarágós, olyan, ahol nem csak "a szépség a néző szemében rejlik" gondolat tolakszik előre, hanem - a kommenteket olvasva - sajnos az undorral keveredő értetlenség is. Egyéni sorsok sorozatos rossz döntések mentén történő találkozása, ahol hiba lenne ennél jobban kibontani bármit is. 10/10, egyértelmű.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások