Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Három szín: kék

Trois couleurs: Bleu
16 éven aluliak számára nem ajánlott francia-lengyel-svájci-angol filmdráma, 94 perc, 1993

Értékelés:

67 szavazatból
Szerinted?
90 hozzászólás
+ 2 kép
+ 4 kép

Értékelés:

67 szavazatból
Szerinted?
90 hozzászólás
Krzysztof Kieslowski Három szín trilógiájának első darabja a Kék. Az egyes színekhez a Nagy Francia Forradalom hármas jelszavából - szabadság, egyenlőség, testvériség - egyet-egyet illesztett a rendező.

A Kék főszereplője egy fiatalasszony, aki autóbalesetben elveszíti gyermekét és férjét, a híres zeneszerzőt. Elveszít mindent, ami az élethez köti. Elveszíti az Egyesült Európa Himnuszán munkálkodó művészt, akinek halálával mintha maga a zene pusztult volna el és az emberiség testvéri egyesülése hiúsulna meg. A folytatás terhe az asszonyra marad, s ő fájdalma elől a magány szabadságába, a szeretetlenségbe menekül.
Forgalmazó: Budapest Film

Stáblista

Szereplők

Juliette Binoche profilképe Juliette Binoche
Julie Vignon
Benoît Régent
Olivier
Florence Pernel profilképe Florence Pernel
Sandrine
Charlotte Véry
Lucille
Emmanuelle Riva profilképe Emmanuelle Riva
anya

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Íme a Jameson Cinefest programja!

Mára hazánk legnagyobb nemzetközi filmfesztiváljává vált a miskolci Jameson CineFest, ahol 2016. szeptember 9 és...

Díjak és jelölések

További jelölések mutatása

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
3/10
Owl 2017 aug. 17. - 11:22:42 3/10
Ez egy mûvészfilm lenne, de én hiányolom az egész mögül a tartalmat, pár nap után a megnézés nyújtotta élmény is kifakul, hogy végül feltegyük a kérdést: ezt most minek?
Válasz
gladiolus 2015 okt. 30. - 15:40:52
Hát, nagyrészt igazad van, ez nem egy szórakoztató mûsor. Ez egy amolyan elnyújtott és depresszív mûvészi stílusban készült dráma, azért mondanivalója az kétségkívül és tagadhatatlanul van, csak nagyon rányomja a bélyegét a közép-kelet európai, nyomott hangulat, meg talán az, hogy az 1990-es években készült, szóval régi, de ettõl még lehetne jó.
Érdekes, hogy például megnéztem múltkor az Ördöngösök c. amerikai filmet, ami 1955-ben készült, és ennek ellenére tízszer korszerûbb és modernebb stílusú az egész film és életérzés, amit közvetít, mint ez a Három szín sorozat.

Én ezt a Kéket még végignéztem, ezt még ki lehetett bírni. Viszont egy valamit kerülj el messzire, a Fehéret. Na az egy undorító része a trilógiának, nekem az egy végtelenül gusztustalanul nyomasztó, szenvelgõ, abberrált valami. Undorítónak találtam mind a fõszereplõ férfit, mind a nõt is, a nõt különösképpen, és a film mondanivalója is szánalmas.
Tegnap megpróbáltam megnézni a Piros c. részt, mert leírás alapján ez tûnik a legjobbnak, csak még nem tudtam befejezni. Majd meglátjuk.
De valóban, ez a három film nem igazán a kellemes szórakozásról szól, hangulat kell hozzájuk, és igen, nyomasztóak. De azért egyediek is ennek ellenére, csak maximum egyszer nézi meg az ember õket, többször biztos nem, és a Fehéret egyszer sem kellett volna. Fuj. :-)
Válasz
1/10
trudy 2015 okt. 28. - 21:50:45 1/10
Régóta terveztem hogy megnézem ezt a filmet, most nekiálltam, 10 percig bírtam. Õszintén szólva már a legelsõ jelenetnél, ahogy valami kék csomagolópapírt lengettek fél percig az autóból, már abból éreztem, hogy ez egy pocsék film lesz. Beletekergettem, de ugyanúgy nem történik semmi a 45. percnél és a végénél sem. Juliette Binoche nagyot alakít??? Egész végig ugyanazzal az unott savanyú képpel látható, néha halkan és artikulálatlanul makog valamit. Értem én hogy egy tragédiát dolgoz fel a film, de kinek van arra szüksége, hogy 1,5 órán keresztül azt nézze, valaki mennyire rettenetesen és monoton módon szenved? Egyedül azt éri el a film, hogy a nézõnek is marhagyorsan elmegy az élettõl a kedve és mindent feketének lát. Lehet valami szomorú meg nyomasztó de akkor legyen mellette még izgalmas és/vagy megható és/vagy tanulságos, mert ez így csak egy üres, modoros, random képkockákból összerakott valami, semmi olyan emberhez szóló tartalmat nem ad át, ami miatt érdemes megnézni egy filmet. Ráadásul a zene és a képi világ is teljesen tartalmatlan és összefüggéstelen.
Válasz
gladiolus 2015 aug. 01. - 16:50:00
Bocsánat, ezt a választ Elemesnek szántam.
Válasz
gladiolus 2015 aug. 01. - 16:49:26
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a Tízparancsolatra. Egyet már megnéztem, a másodikat, az Isten nevét szádra hiába ne vegyed címût, nem volt rossz. Ha sikerül megtalálni a többi részt, azokat is megnézem.
Mondanivalója van, az biztos, vontatott sem volt, és már maga a koncepció érdekes, hogy a Tízparancsolatra épülnek a történetek, és mai környezetben bontakoznak ki.
Válasz
offtopic
eIemes 2015 júl. 31. - 22:04:46
persze, tudom, ez nem így megy.
az önsorsrontók büszkék magukra.
Válasz
eIemes 2015 júl. 31. - 08:46:26
A trilógiát filmklubban néztem végig, így (kék - fehér - piros), nagyszerûen összerakott film. A hangulata számomra kicsit nehéz, néhol nyomasztó, de a három film együtt mégis ad valamit a gondolkodásmódhoz, életszemlélethez. Kieslowski készített egy tízrészes ciklust is "Tízparancsolat" címmel... Különös fényben megmutatva, mit jelentenek a dohosnak tûnõ mondatok ma, amikor értjük õket, és hogy mibe kerül ez a megértés. Szóval, lényeget meglátó és lényeget ábrázoló rendezõ.
Válasz
gladiolus 2015 júl. 31. - 08:13:19
Határozottan kiemelkedõ mûvészi eszköznek tartom a színek és az eszmék párosítását. Ez a film arról szól, hogyan lesz a tökéletesnek látszó, de valójában hamis, gyenge lábakon roskadozó káoszból rend.

Hogyan lesz a szõnyeg alá söpört elnyomottságból önmegvalósítás, az otthon ülõ és semmit nem csináló, láblógató feleségbõl öntudatra ébredõ, cselekvõ, kitisztult ember. Ez a nõ gyakorlatilag korábban elsorvadt a férje árnyékában. Sok nõ csinálja, vagy kénytelen csinálni ezt, csak ez egy elég jellemzõ és nagyon káros sztereotípiája a nõ társadalomban betöltendõ szerepének. Így élnek egy darabig, aztán nem értik, hogy a tökéletesnek látszó életükben uralkodó rend miért is borul fel hirtelen, amikor látszólag minden a helyén van. Viszont az ilyen felismerésekhez nagy veszteségek kellenek-mert az ember másból nehezen ért.

Nem találok kivetni valót a filmben, megfelelõ koncepciót dolgoz fel a megfelelõ keretek között. Binoche játékával sincs gondom, hiteles, õszinte, kifinomult.

Sosem fog a kedvenceim közé tartozni, de tanító jellegû és igényesen kidolgozott alkotás.
Válasz
offtopic
eIemes 2015 júl. 31. - 07:02:21
A "cselekvõ" és a "szenvedõ" elnevezést az alapján kapták, hogy KRÍZISHELYZETBEN hogyan reagál. Az egyik tipikus hozzáállás a hibáztatás, a felelõs keresése, és hogy majd a felelõs tegyen már valamit ("illetékes"). A másik tipikus hozzállás a helyzet felmérése és a cselekvés - a hibáztatásnak nyoma nincs, már a gondolkodásmódban sem.

A passzív/szenvedõ/hibáztató ember természetesen mindig úgy tartja, hogy neki van igaza :-) és sosem engedi, hogy a tények megzavarják a gondolkodását. No mindegy, csak gondoltam, hátha tényleg érdekel, mi történt a rendszerváltáskoru eufóriával és miért. További szép napot!
Válasz
offtopic
eIemes 2015 júl. 30. - 21:36:05
na, egyrészt, elfelejtettem offtopikként küldeni, másrészt, a rajzon az eredetileg fehér hátteret érthetetlen módon lilára festette a port fóruma. tehát az AKTÍV/CSELEKVÕ polgárok aránya Svédországban a legmagasabb, Görögországban a legalacsonyabb.
Válasz
Összes hozzászólás