Korábban még divat volt, most már egyszerűen csak közhely a valóságunkat híres sci-fikhez hasonlítani: az 1984, a Terminátor, a Robotzsaru, a Szárnyas fejvadász vagy a Különvélemény világának egy-egy eleme tényleg visszaköszön a világunkban, legfeljebb azt találgathatjuk, hogy megjósolták a jövőt, vagy éppen ötletet adtak a tech-guruknak. A Star Trek mobiltelefonos képsorai annyira találóak, hogy képtelen vagyok nem gyanakodni.

Amikor az 1985-ös, Roger Moore főszereplésével forgatott Halálvágta című James Bond-filmben bemutatnak egy arcfelismerő technológiát, a CIA egyik főnöke, Robert Wallace állítólag letelefonált a megfelelő osztályhoz, hogy megkérdezze: „Van nekünk ilyen?” A nemleges válasz után pedig rögtön hozzátette:

„És mennyi időbe kerülne megcsinálni?”

Az arcfelismerés sokáig valóban sci-fi technológiának tűnt. Amikor az 1970-ben, a Japánban tartott világexpón kiállítottak egy komputert, ami a látogatók arcát egy rájuk hasonlító hírességgel kapcsolta volna össze, a gép általában nagyot tévedett. 2001-ben Floridában a rendőrség próbálkozott egy bűnözők adatbázisára szabott arcfelismerő rendszerrel, de egyetlen letartóztatást sem sikerült összehozni. Még 2011-ben is reménytelennek tűnt a dolog, amikor az Intel egyik mérnöke bemutatott egy szoftvert, aminek egyetlen feladata az lett volna, hogy megkülönböztesse a női és férfi arcokat. Egy hosszú, vöröshajú nő volt a tesztalany, akivel kapcsolatban a számítógép meghozta a döntést: férfi.

Aztán kiderült, hogy a technológia jóval előrébb tart, mint gondoljuk

– és ez ugyancsak filmes közhely, legalábbis hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kormány vagy a titkosszolgálat kezében olyan technológiák vannak, amiről az egyszerű ember nem is álmodik. Pár évvel ezelőtt a MuckRock és az Open the Government civil szervezetek néhány kutatója elkezdett utánajárni, hogy használ-e ilyesféle technológiát az amerikai kormány. Legnagyobb meglepetésükre az atlantai rendőrség válaszolt nekik, és elárulták, hogy minden évben vaskos pénzeket fizetnek a Clearview AI nevű startup cégnek, ami a közösségi médiából szerzi meg az adatbázisában szereplő fotókat.

A 21. századi mozilátogatóknak – miközben a szoftveres mesterséges intelligencia, a biztonsági rendszerek és a nagy teljesítményű számítógépek napról-napra fejlődnek – nem véletlenül van olyan érzésük, hogy valamiféle cyberpunk disztópiában élünk. A filmes toposzok azonban hajlamosak félrevezetni minket: a legtöbbször van egy magányos hős, aki Tom Cruise-i futótempóval menekül a gonosz kormány elől, és látszólag semmi esélye. A valóság még ennél is érdekesebb.

A Clearview AI megalkotói például nem öltönyös üzletemberek, még csak nem is unalmas geekek a Szilícium-völgyből. Kashmir Hill a Your Face Belongs To Us című könyvében leírja, hogy az arcfelismerő szoftver egyik magányos pionírja a vietnámi-ausztráliai Hoan Ton-That volt, aki a 2010-es évek közepén butuska Facebook-kvízeket gyártott, és létrehozott egy még ennél is gyanúsabb adathalász szoftvert. Hiába házalt a készülő „találmánnyal”, nem vették komolyan, így aztán összeállt egy bizonyos Charles Johnsonnal, aki szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteket terjesztett a neten, és a szabadon hozzáférhető AI-technológiák segítségével olyan szoftvert akartak építeni, amely kiszúrja az ismert baloldali aktivistákat egy tömegben.

A cél útközben módosult, a vietnámi fejlesztő ráadásul idővel összeveszett amerikai társával, de a Clearview AI

nem jött volna létre, ha az alapítók nem hajlandók halászni a zavarosban.

A működő prototípus aztán már vonzotta befektetőket, még Peter Thiel, az egyik első nagy Facebook-részvényes is adott bele pénzt. 2020 januárjában, amikor létezésükről először számoltak be a nagyobb újságok, éppen a kínai koronavírusjárvány kirobbanását láttuk. A Clearview AI rögtön felajánlotta, hogy segít a fertőzöttek felismerésében – nem tudjuk, hogyan –, de szerencsére ilyesmire nem került sor.

Az arcfelismerő technológiák azonban radikálisan megváltoztatják, ahogy a közösségeink és a közösségi terekről gondolkodunk. A proponensei szerint elsősorban a bűnözés felszámolásában segít, de Kínában, ahol az állami megfigyelőrendszer már szinte mindenkit lát, nem ezt látjuk igazolódni. Pedig egy 2019-es adatszivárgás szerint már akkor is 6,9 millió rekord került a központi adatbázisba egyetlen nap, és ez a szám minden bizonnyal a hatványaira emelkedett azóta. A kínai megfigyelőrendszer talán javította a bűnözési statisztikát, de nélküle az ujgurok gyűjtőtáborba zárása sem lett volna ilyen eredményes.

Hoan Ton-That, a ClearviewAI mérnöke most már nem rejtőzködik, sőt, Kashmir könyvében Semmelweis Ignáchoz hasonlítja magát, akit nem ért meg a kora.

„A legnagyobb feladat azzal van, hogy hozzászoktassuk a tömegeket”

– mondja. A téma szakértői azonban más véleményen vannak: azt mondják, a Clearview nem technológiai lépés, hanem etikai határátlépés, hiszen a létrehozói megcsinálták azt, amit a Google és a Facebook korábban nem mert. Iparági mendemondák szerint sokáig hallgatólagos megegyezés volt a Szilícium-völgyben arról, hogy nem készül olyan mobilapplikáció, amely képes felismerni a szembejövő járókelőt, de a Clearview-t utánzó programok már mindenki számára elérhetők. A lengyel alapítású PimEyes mindössze 30 dollárért éppen erre képes. A főhadiszállása valahol az Egyesült Arab Emírségekben van, az irodái pedig a karibi térségben.

Ha valaki mobiltelefonon olvassa ezt a cikket, valószínűleg arc- vagy ujjlenyomatfelismerő szoftverrel oldotta fel a képernyőzárat.

Nehéz elképzelni, hogy alig több mint száz évvel ezelőtt az emberek vonakodtak útlevelet készíteni, mert a benne szereplő igazolványfotó a bűnügyi nyilvántartási fényképre emlékeztette őket.

Most már jóval kevésbé vagyunk óvatosak, pedig nem is egyértelmű, mi ijesztőbb: az, ha a szoftver pontos, vagy az, ha olykor-olykor nagyot hibázik.

Ez is érdekelhet!

Kultikus sci-fik, amik tényleg megjósolták a jövőt

Légdeszkánk sajnos még mindig nincs, de a Star Trek-sorozatok mobiltelefonjai és tabletjei, vagy a Terminátor-filmek harci drónjai ma már nagyon is működőképes dolgok.

Tovább