Minden kornak megvannak a maga jellegzetességei, és ha egy film abban az időszakban játszódik, akkor előszeretettel alkalmazza is ezeket. Ha pedig olyan évtizedről van szó, amire nosztalgiával tekintünk vissza, akkor kifejezetten jól esik felfedezni ezeket a motívumokat. Következzen öt olyan dolog, ami nem hiányozhat egy ’80-as években játszódó filmből.

Játéktermek

Manapság a fiatalok már otthon játszanak a gépeken, miközben online beszélgetnek közben, de a nyolcvanas években az olyan játékokat, mint a Pac-Man vagy a Donkey Kong, csak a játéktermekben lehetett játszani.

Ezek a helyek egyúttal közösségi térként is funkcionáltak, ahol a fiatalok találkoztak egymással,

azért, ha egy film a ’80-as években játszódik, akkor biztos, hogy a fiatalok a játékteremben bandáznak – legalább egyszer. Erre épített a Pixel című Adam Sandler-film 1982-ben zajló nyitójelenete is, aminek a helyszíne természetesen egy játékterem.

Zene

Az egyik legjellemzőbb dolog, amit a néző az összes ’80-as években játszódó filmtől elvár, az a korbeli zene. A nyolcvanas évek hangzásvilága nélkül ezek a filmek nem is működnének, és ebben nagy szerepe van az olyan montázszenéknek, mint amik a Karate kölyök vagy Rocky alatt szólnak.

Ezek az elsősorban érzelmes balladák vagy szintipop számok teljes mértékben meghatározták a korszak filmjeinek zenei világát.

Mindezt érdekesen figurázta ki a 2000-ben bemutatott Amerikai pszichó, melyben Patrick Bateman (Christian Bale), aki rajong a New Wave-ért, a Hip to Be Square című szám dallamaira végez az egyik áldozatával.

Hidegháború

Természetesen nemcsak a kulturális és társadalmi, de a politikai hatások sem maradhatnak ki egy valamirevaló, nyolcvanas években játszódó filmből. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közti politikai feszültség az egész ’80-as évekre árnyékot vetett. Az ekkor játszódó filmekben

gyakori a gonosz orosz karakter vagy kollaboráns,

még akkor is, ha maga a film nem a hidegháborúról szól. A legtöbb, nyolcvanas években játszódó filmben a hidegháború bemutatása egy épp aktuális helyzetre világít rá. Több alkotásban is megtaláljuk ezt: az Atomszőke a hidegháború végé felé, nem sokkal a berlini fal leomlása előtt játszódik, a Tom Hanks főszereplésével készült Charlie Wilson háborúja pedig egy kongresszusi képviselő igaz történetét meséli el a '80-as években zajló szovjet-afgán háború idején.

ez is érdekelhet

5 dolog, amiért a Nulladik óra a 80-as évek nosztalgiavonata és a tinifilmek esszenciája

Bár szinte fejből fújom a tinifilmek paneljeit, eddig még mindig kimaradt az a film, ami mindezt megalapozta. Épp itt volt az idő, hogy végre megnézzem a Nulladik órát - eredeti címén The Breakfast Club-ot -, ha már a SkyShowtime is elém lökte.

Tovább

Frizura

A különböző korszakokban játszódó filmeknél a frizurának mindig megfelelőnek kell lennie. A ’80-as években

a dauerolt és a márna séró volt a menő, de a legfontosabb irányelv a „több mindig jobb” volt.

A vígjátékok ezt gyakran már a karikatúráig viszik, amikor hatalmas, groteszk hajkölteményeket mutatnak be. A Nászok ásza című filmben az Adam Sandler által alakított Robert Hartnak nemcsak hosszú és nagy frizkója volt, de körülötte mindenki az ő példáját követte. A film egy esküvői énekes történetét meséli el 1985-ben, és tele van merész hajkölteményekkel.

Jellegzetes karakterek

Minden kornak megvannak a jellemző figurái, de talán a ’80-as éveknek vannak a legjellegzetesebb karakterei. Ha csak elkezdjük sorolni, hogy:

• sportolók
• pompomlányok
• kockák
• bántalmazók
• drogosok

máris megvan, melyik évtizedből valók ezek a figurák. Ezek ráadásul

különböző kasztokat képviselnek a középsulis hierarchiában,

ahogy azt a Nulladik óra című, 1985-ös film találóan bemutatja. De ezt láthatjuk viszont a Stranger Thingsben és a '84 nyara című filmben is.

(via Screenrant)