Kész csoda, importáltunk egy amerikai gimis oktató-akció filmet, amely nem az unom már, mit tettél tavaly nyáron-féle csöcsön nőtt fel, és nem az van, hogy a soundtrack viszi el a vállán a filmet, meg a plázai láz. Igaz, a szintén trendszerű és nagyon amerikai rimék és retro gondolat van benne elvetve, de az is kicsit másképp. Alkotói egy hetvenes évek eleji, azonos című tévésorozatból nyúlták le az ötletet, jól összedolgoztak a veterán alkotókkal és azok szerzői jogvédőivel. Mindenki pacsizhat végre mindenkivel, kölcsönösen leveregethetik egymás válláról a port és a terheket, meg nyilatkozgathatnak hízelgően oda-vissza. A régi rendezőknek azért jó, mert talán újra megveszi a sorozatot a Starsky és Hutchcsal együtt valami szövetségi tévéadó, és csengeti a zsét, a régi színészeket újra felfedezik és meginterjúvolják: hogy tetszett nekik az a szereplő, aki őket alakította, lennének-e a szüleik, lennének-e a helyükben s a többi, az újaknak pedig kész kaland egy olyan sztori, ami a hamvas hatvanas és a korai hetvenes évek igazán először lázadó amerikai fiatalságát ugyanúgy képes reprezentálni, mint a kilencvenes évek végi kiégett, koszos drogos, szexista, beletörődő, de jobb sorsra érdemes tinédzserekét. A film egyébként az amerikai kritikusok szerint kicsit komorabb, mint az elődje, a széria, de mit lehet tenni, sötétebb korban élünk ugye. A nagy autók, az elhagyatott tengerparti pampákon készült felvételek és a szellős soulzene azért frissít valamit a drogdealerekkel teli klubok, a rendőrőrs meg az autómosók szűk levegőjén, az meg nem baj, hogy nem kell magunkat halálra röhögni a divatjamúlt frizurákon.
