Bábel

A Teremtés könyvének tizennegyedik fejezete írja le a bábeli torony építésének történetét és következményeit. Miután az emberek eltervezték az égig érő torony megalkotását, az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot. Így szólt: "Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek megvalósulását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!" Alejandro González Inárritu filmje a bibliai történet következményeinek mai példázata, s egyben az évad talán legsikeresebb, legtöbb elismeréssel méltatott alkotása. Cannes-ból elhozta a legjobb rendezés és az ökumenikus zsűri díját, a Golden Globe legjobb drámai filmjének kitüntetettje, és hátravan még sok-sok jelöléssel az Oscar-gála.

A Bábel a mexikói rendező trilógiájának befejező része. A Korcs szerelmeket még hazájában forgatta, a 21 grammot az Egyesült Államokban, a mostani alkotás pedig három kontinensen készült, a szereplők legalább öt nyelven beszélnek, beleértve a siketek jelbeszédét is. A három filmet összeköti a közös dramaturgia, a puzzleszerű, kirakós építkezés. A látszólag független jelenetek és epizódok a történet végére összeállnak, példázva a rendező emberképének legfontosabb jegyét: esetleges vagy tudatos tetteinkkel - akarva-akaratlanul - nemcsak saját sorsunkat alakítjuk, hanem a szűkebb-tágabb környezet, Bábel esetében a világ eseményeit is.

Valahol Marokkóban, a sivatag kellős közepén, egy kecskepásztor vadászfegyvert vásárol a szomszédjától, hogy távol tartsa a nyájtól a sakálokat. Két fia ellenőrizni akarja, vajon három kilométerre is elhord-e a puska, ahogy azt az eladó ígérte. Célba vesznek egy távolban haladó autóbuszt.

Egy amerikai házaspár, Susan és Richard a sivatagban tesz körutazást, hogy kilábaljon a szerelem sivatagából, abból a válságból, melyet harmadik gyermekük elvesztése okozott. Ők is az autóbuszon ülnek, s a becsapódó golyó súlyosan megsebesíti a feleséget.

San Diegóban az említett házaspár házvezetőnője és két gyermekük dadusa, a mexikói Amelia izgatottan várja, hogy elindulhasson a határon túlra, fia esküvőjére. A váltás bébiszitter azonban nem érkezik meg, ezért Amelia a két gyerekkel és unokaöccsével nekivág az egynaposra tervezett útnak.

Tokióban egy fiatal, siketnéma lány három hónapja vesztette el anyját, s apját okolja a halálesetért. Depressziójából, testi és lelki magányából úgy próbál kitörni, hogy beleveti magát a metropolis forgatagába.

A kecskebojtár Juszuf meggondolatlan lövése mozgásba hozza a film különböző rétegeit. Szerencsére a rendező nemcsak azt példázza a mozaikos történettel, hogy a különböző nyelvek, kultúrák és emberek kilátástalan küzdelmet folytatnak egymás megértéséért, hanem az élet természetes, a felemelkedés reményét és a bukás lehetőségét magába foglaló lüktetését is ábrázolja. Az isten háta mögötti településen a felesége életéért küzdő Richard megtapasztalja az ellenségeskedést és a segítő együttérzést is, s újra közel kerül Susanhoz. A fergeteges mexikói lakodalmat a visszatérés rémálomszerű jelenetei követik. A nomád család idillje percek alatt hullik semmivé. Ezekhez képest a japán szál némileg kimódoltnak és erőltetettnek, képileg is túlzottan artisztikusnak tűnik. Alejandro González Inárritu hívei legfeljebb azt vethetik még föl, hogy az előző filmek karcosságához képest túlságosan is lekerekített a történet.

A kiváló színészgárdából csak a férjet játszó Brad Pittet emeljük ki. Remek alakítása azt a téveszmét oszlatja el, már nem először, hogy valakiből csak előnyös megjelenése miatt is lehet világsztár. Az nem baj, ha ebben a bábeli világban valaki férfi, de a tehetsége révén válik nemzedéke meghatározó színészévé.

Kövessen minket a Facebookon!

Budapest Bár a MÜPÁban
Budapest Bár a MÜPÁban

2018. október 22., 20:00, MÜPA

Jegyvásárlás