Mózes (héberül משה, lat. Moyses) 1. bibliai próféta, 2. a szorult helyzetbe került amerikai polgárokat kimenekítő CIA-tisztek neve az argóban. Az Argo-akcióban Ben Affleck saját magát rendezte olyan jól, ahogy még eddig soha. Az év egyik legjobb filmje lett belőle.
Az igaz történeteken alapuló filmeket mindig is nagyon szerettük, a bemutató után frankón utána lehetett olvasni az eseményeknek a könyvtárban, milyen izgalmas már az, ahogy az ember kinyomozza, hogy vajon tényleg annyira nagy gyökér volt Gordon Liddy, a Watergate-botrány egyik ikonikus alakja, mint amilyennek Sidney Lumet beállította, és az is izgalmas kérdés volt, hogy Bob Woodward vajon tényleg úgy nézett-e ki, mint Robert Redford (nem).
Az Argo-akció nemcsak ezért nagyon jó film, mármint azért, mert fenntartja a néző érdeklődését még hetekkel a moziélményt követően, hanem azért, mert visszahozta a moziba azt a nagy filmet, amilyen a Sakál napja vagy az Elnök emberei volt, és képes volt két órán át úgy a székbe szegezni a nézőt, hogy az elfelejtette, hogy pontosan tudja, mi lesz az utolsó jelenet, és a drámai csúcsponton úgy szorítja a szék karfáját, hogy belefehéredik a bütyke.
Az Argo egy eszement mentőakció története, amire 1979-ben került sor Teheránban, ahol akkoriban nagyon nem volt jó amerikainak lenni. A később iráni túszválság néven emlegetett 444 napos hepaj alatt a helyi erők fogva tartottak 52 amerikait, a teheráni nagykövetség alkalmazottait. A film ennek az eseménynek egy kevésbé ismert mellékszálját dolgozza fel, azt, amiben hat amerikai még az iszlamista erők betörése előtt sikeresen lógott ki a nagykövetség egyik oldalsó bejáratán, és a keresett menedéket egy baráti konzul rezidenciáján. A filmben párhuzamosan látjuk, hogy lesznek egyre idegesebbek a kvázi önkéntes házi őrizetben tétlenkedő amerikaiak, hogyan keresik őket a dzsihadisták és mit tesz a CIA otthon, hogy kiszabadítsa őket.
Affleck nagyszerű arányérzékkel oldja meg a feladatot, egyik történet sem nyomja el a másikat, a szálakat hibátlanul vezeti végig, lehet sajnálni a korhű barkóban és tömött Cintula-bajuszban parádézó amerikaiakat, röhögni azon, amilyen baromságokat találnak ki a külügyben a mentőakcióra, (például azt, hogy biciklizzenek át a hegyeken), és izgulni, hogy a végtelenül sztoikus ábrázatú kisembert alakító Ben Affleck elmeroggyant terve összejöjjön. A mentőakciót jobb híján úgy képzeli el Tony Mendez, hogy az Iránban ragadt amerikaiakat egy filmstábnak adja el, akik egy sci-fihez keresnek forgatási helyszíneket Iránban. Ő meg majd beutazik szépen Teheránba, és hamis papírokkal kihozza őket.
Ezt persze csak úgy lehet megcsinálni, ha a fedősztori megáll, és hiába kérdez utána bárki, a stábról tudnak Hollywoodban, sőt, stúdió is áll mögöttük, van kész forgatókönyv, plakát, jelmez, megvolt a szereposztás, a forgatást nagy csinnadrattával bejelentették a sajtónak is, szóval ha minden úgy történik, mintha tényleg egy újabb Csillagok háborúja-klónra készülnének a filmesek. És ezt, kérem szépen, a CIA és pár hollywoodi arc tető alá is hozta. Egyszerre lebilincselő és iszonyú vicces az, ahogy a tervből valóság lesz, ahogy Mendezék összerakják a filmtervet, közben vaskosan beszólnak a filmvilágnak, mintegy kikacsintva ránk, a nézőre, mint például akkor, amikor azt mondja Mendez az egyik konzulátusi irodistának, hogy te leszel a rendező, ahhoz nem kell érteni.
22
A szereposztás az alacsony költségvetéshez képest padádés, Affleck mellett Bryan Cranston, Alan Arkin, John Goodman, Victor Garber, Kyle Chandler, Željko Ivanek és Philip Baker Hall is szerepel a filmben, azaz főleg tévészínészekre osztották a legtöbb szerepet, de ez cseppet sem látszik az Argón. A Los Angelesben forgatott teheráni jelenetek hitelesek, a rendező Affleck sokkal jobb, mint a színész, ezért a film feszes, izgalmas és élvezetes, olyan élményt ad, amilyet nagyon régen tapasztaltunk moziban. Értékelés: 9/10.
