Blöff

Négyujjú Franky-nek van egy gyémántja. Már ő sem kifejezetten legálisan jutott hozzá, tekintve, hogy lopta. Most viszont az East End-i alvilág egy jelentős része hasonlóan illegális úton szeretné megkaparintani a majd tojásnyi méretű brillt. Érdek ütközik érdekkel, ököl arccal, pisztolygolyó fejjel, joghurt szélvédővel, autó emberrel: a történet bonyolódik.

Szó esik kesztyű nélküli illegális bokszmeccsekről és fogadásról is. Fokozatosan belekeverednek különböző nációk és kisebbségek, úgymint: zsidó, álzsidó, néger, orosz, ír-cigány, amerikai, "török". A történet tovább bonyolódik, az állatvilág is képviselteti magát, fontos szerephez jut egy kutya, egy Jaguár és egy sivatagi sas. A legalább hét szembenálló érdekcsoport végül jelentősen leamortizálja egymást, hogy közülük a legéletrevalóbb és legagyafúrtabb a legnagyobb blöffel, amit eddig vászon csak láthatott, átverje a többi hatot, no és persze a nagyérdeműt a vászon előtt.

Guy Ritchie nagyon hasonló filmet alkotott, mint az előző, "A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső". A történet itt is alapvetően két - amúgy meglehetősen szertelen - szálon fut, a kettő közül az egyik itt is egy szép kerek csattanóval ügyesen véget ér, több megoldhatatlannak tűnő problémát rövidre zárva, míg a másik elvarratlanul, mintegy függőben hagyja a cselekményt. Itt is sűrűn vannak extrém képi megoldások: gyorsítások, lassítások, osztott képmezők, ugyanaz az esemény több különböző nézőpontból mutatva. A zene itt is dögös és karakteres és pontosan illeszkedik a képsorokhoz. Nagyon hasonló tehát, csak mindenből több van benne: nagyobb gazemberek a szereplők, nagyobb az egymással szemben álló felek száma, ebből (is) következően pörgősebb a cselekmény, nagyobb a tét és a végén több a hulla.

A szereplők közül sokan ugyancsak ismerősek lehetnek már a Ravasz...-ból. Mindenki egyszerűen zseniális, talán azért, mert nagyjából önmagát játssza. Az egyetlen kivétel Brad Pitt lehet, akiről látatlanban nehéz megérteni, mit is keres tulajdonképpen ebben a filmben. Róla eddig nem nagyon tudtuk, hogy egy vándorcigány bokszbajnok volna fertelmes ír tájszólással, most viszont kiderül, hogy az is tud lenni, ha kell, és hogy igaz színészhez méltó alázattal egy kicsi, lelkes és európai csapatban is pontosan megtalálja a helyét, ha érdekes feladatot kap. Brad Pitt ilyen meghökkentően jó talán még nem is volt.

Ezt a filmet kérem, meg kell nézni, először is azért, mert nagyon jó, aztán mert fölöttébb szórakoztató és vicces, no meg azért, mert a közeljövőben mindenki erről fog beszélni, ebből idéznek majd szövegeket és jeleneteket, úgy hogy "meg amikor...".

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu