Magyar kisváros, ahol megállt az idő. Ha az égen nincsenek is álló hullócsillagok, a falon még látszik a tegnapi jelkép helye. Mindenki mindenkit ismer, sőt, mindent tudnak is egymásról az emberek. S bár országos szinten is nehezen heverné ki a politika, ha az embereknek lenne emlékezetük, szűk környezetben még pikánsabb, amint a harcos párttitkárból bátor demokrata, a vonalas tanácselnökből eurokonform polgármester lesz. Természetesen mindenki a rendszerváltás pártján volt, csak úgy dőltek a szovjet emlékművek, ha elcsendesedtek a hajnalok. Vagy legalábbis jobb, ha ez marad meg az emlékezetben - emlékház is épül a kivágott diófák helyén, hogy hirdesse, hol állt a ledöntött birodalmi jelkép.
Még akkor is, ha ezt az emlékezetet a messzire kívánt partizánromantika strukturálja. Olyan jó lenne egy szép nagy történetben elfeledtetni, hogyan váltható aprópénzre a történelem: miként épít magának emlékházat a régióelnökségig konszolidálódott egykori forradalmár, illetve hogyan tárgyiasul középtávú bizniszben a tegnapi meggyőződés. A kisváros erős embere az országos politikában is megmérettetné magát, a polgármester összecsap a helyi ellenzékkel, miközben a külföldi befektetőt várják, hogy a kolbászüzem felvirágozzék. Nem csak kenyérrel él az ember.
Tipikus történet tipikus emberekkel: elhízott notabilitások, regionális főnökök, lokális szépségkirálynők. A háziszolgaként ténykedő rendőr és postás pedig igazából a kolbásztöltéshez ért, amiért természetesen egy fillért sem kapnak. Még dolgozói részvényeket sem nagyon. Az állandóan részeg német turistának sejtelme sincs róla, hogy ő a joint venture oszlopa, ugyanis senki nem tud németül, hogy ezt elmondja neki. Nix dajcs.
Závada komédiája mai környezetben játszódik, de a XIX-XX. századi magyar irodalom kisvárosait idézi. Mikszáth és Bíró Lajos köszön vissza a kerti medence mellé szerelt riasztó mögül, Móricz pedig ott áll a mobiltöltő és a plazmatévé között. A Szólj anyádnak, jöjjön ki! az ő örökösük. A komédia mögött annak a keserű felismerése áll, hogy rendszerek jönnek-mennek, de az ország ugyanott marad: West-Balkán.
Ennek megfelelően a tragédia nem működne hitelesen, így nem marad más, mint a tragédia emléke. A kisváros királyának lánya (Gubík Ágnes) éjszín ruháját a darab végéig nem veti le; a falusi Hamlet alternatív zenét hallgat és nyelvészetet tanul. A család távolról visszajött rejtélyes látogatója, Motika (Quintus Konrád) pedig afféle Oresztészként tenne igazságot, ha ez az igazság kellene még valakinek.
Závada darabja akkor él igazán, amikor nevettet. Bár a poénok néha durvának tűnnek, ehhez a világhoz jobban illik a commedia dellarte vaskos humora, mint az intellektuális mosoly. Nem nevetünk, röhögünk magunkon. Amikor azonban a helyi kiskirály megöli a vendéget, a darab tragikus befejezése indokolatlanul megtöri a felépített ívet.
A darab már-már tablószerűen sok színészt mozgat, és ez mozgalmassá teszi a színpadot. Miközben kiemelkedik a Boszák Frigyest alakító Karczag Ferenc és Sztárek Andrea, a feleség figurája, a mellékszerepeket játszók teszik igazi komédiává a Szólj anyádnak-ot. Mikó István már-már a magyar folklór részeként formálja meg a korrupt polgármestert, Harsányi Attila főmérnöke már a mai kor hőse. Amikor a darab végén felemeli a mobiltelefont, mozdulatában benne van: erre a pillanatra várt - most az ő ideje jön.
Repülj hajóm, rajtad a holnap hőse. Ugyanitt alig használt ladikok olcsón kiadók.
