Tavaly májusban került fel a Netflixre Ricky Gervais legutóbbi stand-up előadása, a Supernature (A természetfeletti és egyéb képtelenségek), amit nyugodtan lehet nagy hatásúnak hívni. A premier után jó páran tiltakoztak a közösségi médiában a transztémájú poénok miatt, és a jelek szerint van, aki máig nem tudta feldolgozni az elhangzottakat, mert egy friss hír szerint halálos fenyegetéseket kapott a komikus, a most zajló turnéján ezért meg is erősítik a biztonsági intézkedéseket.

Az Armageddon című előadás hozzánk nem jut el, ezért kimentünk Bécsbe, hogy megnézzük, ott folytatja-e a felforgatást Gervais, ahol legutóbb abbahagyta, vagy bűnbánatot tanúsítva szelídebb hangnemre vált. Ami biztos, hogy a rajongók nem rettentek el, teljesen megtöltötte a tömeg az óriási Wiener Stadthalle épületét, ahogy a turné többi állomásán sem családias klubhelyiségek, hanem a legnagyobb arénák adják a helyszínt.

A tényállás röviden: a transztéma, egyetlen poént leszámítva, kimaradt a műsorból, de bekerült helyette a repertoárba az illegális bevándorlás, a pedofília, az AIDS, a kulturális kisajátítás, az N-betűs szó, az éhínség és többek közt gyerekhalandóság, úgyhogy teljesült a kívánsága annak, aki szerette volna, ha a komikus kevesebbet genderezik, de annak is, aki azért jött, hogy meghatározott időnként felszisszenhessen.

Áll a bál Ricky Gervais új netflixes standupja miatt

Transzneműekkel kapcsolatos vicceket sütött el.

Az előzmények

Gervais mindenesetre nem bán semmit, sőt. Aki látta az előző stand-up specialjait, vagy a Golden Globe-os fellépéseit, vagy bármelyik interjúját, azt nyilván nem lepi meg, hogy meglehetősen vastag a bőre, és imádja, hogy imádják utálni, a veleszületett arroganciájára pedig még rá is játszik.

Az mondták, hogy ilyet nem lehet mondani. Pedig lehet. És mondtam is” -

kezdi, visszautalva a botrányra, majd közli, hogy akkora volt a felháborodás, hogy a Supernature az év legnézettebb specialje lett.

Megtanultam a leckét”

- mondja vigyorogva, és a közönség veszi a lapot.

Az előadás címe, az Armageddon arra utal, hogy egyre rosszabb állapotban van a bolygónk, és úgy általában az emberiség, de Gervais nem komplex világmegfejtéssel vagy boomeres búsongással készült, ez a keret csak ürügy arra, hogy ide-oda csapongva megpiszkálhasson mindenféle tabut. A globális kitekintés jegyében szóba kerül a kínai gyerekmunka, az afrikai éhínség vagy a nők helyzete Pakisztánban, de ezeknél nyilván nem a jelenségen élcelődik, hanem a jelenséghez kapcsolódó attitűdjeinken – utóbbi esetben például azon a kettős mércén, hogy nyugaton más megítélés alá esik a nők „hazai” és harmadik világbeli elnyomatása. Első esetben felháborodunk (jogosan), utóbbinál szemérmesen félrenézünk.

Illusztrációként Gervais ehhez a helyszíni közönség reakcióit használja, rámutatva, mennyire elcsendesedtek a nézők a rázósabb témánál. Ugyanilyen ravasz provokáció az is, amikor az egyik poén egy (képzeletbeli) mozgássérült kisfiún csattan, és a visszafogott reakciók hallatán Gervais megnyugtatja a közönséget, hogy nevethetnek nyugodtan, mert a kis Timmy valójában rasszista, homofób és nőgyűlölő is - ha tudna, akkor erőszakolna is.

Ebben az esetben eldönthetetlen, hogy Gervais a túl lanyha reakciók miatt dobta be az extra poént, vagy eleve az volt a terve, hogy előbb meghökkenti a közönséget, és csak aztán nevetteti meg őket, de mindkét esetben jár a taps. Ugyanezt eljátssza akkor is, amikor a kínai blokk közben kijelenti, hogy eszébe jutott egy idevágó poén, de inkább nem mondja el, aztán a közönség követelésére mégis, és kiderül, hogy egy kutyaevős viccről van szó. Gervais is tudja, hogy ez egy elcsépelt poén, és mi, nézők is érezzük, hogy ezen nem illene nevetni (nemcsak azért mert sértő, hanem mert szakállas is), mégsem tudjuk megállni.

És ezzel igazoljuk is Gervais, illetve az előadás tételmondatát, ami még a bevezetőben hangzik el, vagyis, hogy nem választhatjuk meg a saját gondolatainkat, úgyhogy szégyellni sem érdemes, ha néha eszünkbe jut valami olyasmi, aminek nem szabadna. Szép dolog, hogy amikor egy mondatba került a kínai kisfiú és a kiskutya, mindenkinek a kutyaevés ugrik be? Nem az, és nem is lehetünk büszkék rá, de Gervais önzetlenül (irónia!) magára vállalja, hogy helyettünk is kimondja ezeket, és

a közös nevetés pillanatában már nem is szégyelljük magunkat annyira, és megkönnyebbülünk.

Ebből a szempontból nincs újdonság az előadásban, a módszer ugyanaz, csak a hangsúlyok kerültek át máshova. Most valamiért a pedofiltéma kattant be a komikusnak, és kiválóan demonstrálja, hogy megfelelő megközelítésben tényleg bármivel lehet viccelni. Levezeti például azt, hogy a pár éve letartóztatott, és rekordnak számító, 115 éves börtönbüntetésre ítélt férfit bizonyos szempontból helytelenül nevezik a médiában „Nagy-Britannia legszörnyűbb pedofiljának.”

A közönség ezen a ponton persze szörnyülködik, de a pedofília valójában még a kockázatmentesebb témák közé tartozik. Lehet, hogy sokan ízléstelennek tartják, de a pedofilok szakszervezete aligha fog majd nyílt levélben tiltakozni a Netflixnél. Gervais nem is elégszik meg ennyivel, előveszi a kulturális kisajátítás ügyét, és annak apropóján elsüt egy zseniális viccet az úgy nevezett „n-betűs szóról”, de ha fogadni kellene rá, hogy az Armageddon 2024-es netflixes premierje után milyen címekkel vadásszák majd a kattintást az online térben, akkor erre szavazunk:

Ricky Gervais migránsfóbiára cserélte a transzfóbiát!!!

És ha így történne, akkor az erős csúsztatás lenne, mert a kontextusból kiragadva, a lényegétől (a nevettetés szándékától, a mimikától és a hanghordozástól) megfosztva tálalnák a humorista mondatait.

Gervais ezzel nyilván tisztában van, ezért is nyúl bele az egyik legnagyobb kulturális darázsfészekbe, a „woke”-vitába is. A kifejezést az elmúlt időszakban kisajátították, és a túlhasználattal ki is üresítették a jobboldali és republikánus politikusok és megmondóemberek, de Gervais nem tart attól, hogy besorolják őt is ebbe a táborba, mert az előadás elején azzal viccel, hogy időközben ő is woke lett, majd a fináléban, a visszatapsolás után, visszatér a témára, immár „komolyan”, hogy kifejtse, változnak a szavak, és a woke kifejezés is megváltozott.

És ezzel vissza is érkeztünk oda, ahol Gervais a 2022-es stand-upját zárta. Ott is külön kiselőadásban magyarázta el, miért butaság vérig sértődni a nevettetés szándékával kimondott szavakon, és hogy mi is a stand-up funkciója szerinte.

Aki akkor nem akarta érteni, az most sem fogja, aki viszont szerette a Supernature-t, az az Armageddonban sem fog csalódni.

Ricky Gervais legjobb pillanatai

A gonosz humoráról ismert komikus nemcsak vicces, de drámai is tud lenni.

Még több Gervais