Melyik David Fincher legjobb filmje?

  • Marczisovszky Márton / PORT.hu

Mindegyik filmje nagyon másik, mégis jellemző rá minden alkotása a Hetediktől a Holtodiglanig.

A 54 éves David Fincher úgy vált mára az egyik legfontosabb rendezők egyikévé, megkerülhetetlen figurává, hogy eddigi karrierje alatt mindössze tíz filmet rendezett. Ilyen szempontból talán Darren Aronofskyhoz lehetne hasonlítani, bár kettejük közül talán Fincher az ismertebb, hiszen ő már azelőtt relatíve ismert volt, hogy elkezdett volna filmeket rendezni..

Fincher videoklipek rendezésével kezdte a pályáját, és a 80-as évek második felének, a 90-es évek elejének egészen fontos slágereihez készült klipek fűződnek a nevéhez. Egyebek mellett ő rendezte George Michael Freedom! ‘90 című slágeréhez a klipet, ahogy Madonna Vogue és Express Yourself című számaihoz készült klip is az ő munkája, de például az Aeorsmith-szel is dolgozott, amikor a Janie’s Got A Gunhoz forgatott videót.

A klipjeire is jellemző volt az a sötét, leginkább kékes, fémes, narancsszínű világ, ami aztán sokáig a legtöbb filmjében tettenérhető volt, de ezen pont az utóbbi időben kezdett változtatni. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, milyen filmek kapcsolódnak a nevéhez, met elég súlyos a lista!

A végső megoldás: Halál (1992)

Rögtön az első filmje egy olyan alkotás volt, amit az Alien-franchise atyja, Ridley Scott szíve szerint eltüntetne a Föld színéről, sőt az ehhez szükséges lépéseket meg is tette, ahogy az az Alien-sorozat időrendjében rendet rakó cikkünkből kiderül. A hamarosan elkészülő Alien 5 többek között azért születik meg, hogy a Fincher-féle harmadik részt kánonon kívül lehessen helyezni.

PORT.hu - Most tuti megérted, hogy illeszkednek a sorozatba az új Alien-filmek

Készül a közeljovőben ugyanis két új Alien-film is, az egyiket, a Prometheus 2-nek szánt Alien: Covenant címűt az első filmeket rendező Ridley Scott rendezi majd. A másikat a District 9 miatt ismert Neill Blomkamp rendezi, Scott lesz a producere, ez lesz elvileg az Alien 5, ami igazából Alien 6-tá vált egyből azután, hogy Scott bejelentette, hogy a Prometheus 2 címe Alien: Covenant lesz.

Fincher ugyanis azzal kezdte élete első nagyjátékfilmjét, hogy a második rész végén megmenekülő csapatot úgy ahogy van kinyírta a harmadik rész elején, hogy aztán egy teljesen saját Alien-sztorit forgathasson le. Elég bátor lépés egy kezdő rendezőtől, de úgy néz ki, az idő őt igazolta, a filmmel egyáltalán nem vágta el magát Hollywoodban, sőt.

Hetedik (1995)

Három évvel később érkezett a Hetedik című film, ami a mai napig a valaha volt talán legjobb pszichothriller, ráadásul sokat segített Brad Pittnek abban, hogy eltávolodjon a róla kialakult szőke szépfiú eszményképtől.

Fincher filmje annyira sötét, annyira gonosz és annyira csavaros, hogy a mai napig felveszi a versenyt izgalomban bármilyen mostanában készült filmmel, pedig az 1995-ös film gyakorlatilag zsánert teremtett, és számtalan alkotásban próbálták már elkapni a hangulatát, de nem sokszor sikerült megközelíteni.

Eleve megdöbbentően durva képek voltak benne, amiken ma már talán kicsit kevésbé csodálkozunk, de még most is erősek, a több mint 20 évvel ezelőtti bemutatásakor pedig gyakorlatilag sokkolóak voltak. A veterán zsaru és a pályakezdő kollégája rémálomhajszáját egy őrült sorozatgyilkos nyomában talán senkinek sem kell bemutatni. A két főszereplő, Brad Pitt és Morgan Freeman párosa tökéletesen működik, ahogy a film gyakorlatilag minden aspektusa teljesen rendben van, Darius Khondji operatőri munkája pedig rengeteget hozzátesz ahhoz, hogy a film olyan nyomasztó legyen, amilyen.

Játsz/ma (1997)

Az ember azt gondolná, hogy a Hetedik után nehéz újat mondani, pláne egy annyira kevéssé rutinos rendezőnek, mint amilyen akkoriban Fincher volt. A Michael Douglas és Sean Penn főszereplésével készült Játsz/ma viszonylag vegyes kritikákat kapott.

Nehéz meghatározni a Játsz/ma műfaját, leginkább arról van szó, hogy David Fincher két órán keresztül szórakozik a nézővel, hogy lehetőleg egyáltalán ne jöjjön rá jó sokáig, hogy mire megy ki a film. Ezt már a Hetedikkel elkezdte, de a Játsz/mával vitte a csúcsra, de úgy látszik, a dolog túl jól sikerült, rengetegen utálják a filmet.

Pedig abszolút jó alkotásról van szó, amire a legjobb példa, hogy a Hetedikhez hasonlóan ez is simán kiállta az idő próbáját, bármikor meg lehet nézni még ma is, ha egy csavaros, izgalmas, a nézőt abban az értelemben megdolgoztató filmre vágyik az ember, amikor rendesen oda kell figyelni a történésekre, különben nem értjük meg a dolgokat a nagy kavarásban.

Harcosok klubja (1999)

Az Edward Norton és Brad Pitt főszereplésével készült, remek mellékszereplőket felvonultató film talán Fincher főműve, talán ennél a filmnél jött neki össze a leginkább minden.

Az alkotásnak a mai napig óriási rajongótábora van, a sztori kellően szövevényes, felismerhetőek rajta a klasszikus, Fincherre jellemző jegyek, miszerint szórakozik a nézővel, hogy ne tudja kitalálni, mire megy ki a játék, viszont nem annyira megterhelő, mint a Játsz/ma, és súlyos téma ellenére sokkal könnyedebb hangvételű, mint a Hetedik.

Az anarchista Brad Pitt és az irodai ülőmunkájából kitörni vágyó Edward Norton kapcsolatáról szóló film nagyon nagyot szólt, még úgy is, hogy ebben az évben jött ki egy másik nagy, generációs film, a Mátrix is.

A Hetedikhez hasonlóan ezt a filmet is jelölték Oscarra, és szintén a hetedikhez hasonlóan csak technikai kategóriában, a Hetediket a vágásért jelölték, a Harcosok klubját a legjob effektek díjára terjesztették elő. Ezt a díjat egyébként nem túl meglepő módon a már említett Mátrix kapta meg.

Pánikszoba (2002)

A 2002-es Pánikszoba sztorija nagyon egyszerű, olyannyira, hogy az ember nem is gondolná, hogy izgalmas filmet lehet belőle forgatni. Jodie Foster és a lánya, a nagyon fiatal Kristen Stewart beköltöznek egy bazinagy házba, amiben ki van alakítva egy szuperbiztonságos pánikszoba, ahova be lehet menekülni, ha betörés vagy valami hasonló történik.

Természetesen történik betörés, Fosterék be is menekülnek a szobába, ahova biztosan nem tudnak bejutni a betörők. A történetet itt le lehetne zárni, de nyilván nem erről van szó. Az izgalmak csak itt kezdődnek, mert bejutni ugyan be tudtak, de ezzel el is zárták magukat a külvilágtól, kimenni nem tudnak, mert ott vannak a betörők, és megkezdődik egy nagyon feszült, gyakorlatilag végig egy-két szobában játszódó thriller remek alakításokal és hasonló thrillerektől némileg szokatlan elemekkel.

A Pánikszoba nem annyira átütő, mint a korábbi filmjei, de tisztességgel összerakott alkotás, nem véletlenül adják a mai napig előszeretettel a tévék.

A Zodiákus (2007)

Ha a Játsz/ma megosztó volt, akkor nehéz megmondani, hogy milyen volt Fincher 2007-es filmje, amit rengetegen nagyon vártak, hiszen a rendező ezzel öt év hallgatás után tért vissza a nagyjátékfilmekhez.

A film legnagyobb erénye talán, hogy olyan szereplőgárdával dolgozott, amit ma már elég nehéz lenne egy hasonló filmre összerántani, Robert Downey Jr, Jake Gyllenhaal, Mark Ruffalo játszották a főszerepeket, de feltűnt benne a Vészhelyzet Green doktora, Anthony Edwards vagy éppen Chloë Sevigny.

A történet valós eseményeket dolgoz fel, a Zodiákus nevű sorozatgyilkos utáni hajszát a 60-as évek végétől egészen a 2000-es évek elejéig. Mivel próbált a lehető legakkurátusabb lenni, ezért a filmben egyrészt végig záporoznak az adatok, másrészt viszonylag nehezen áll össze a sztori, hiszen a Zodiákusról a mai napig nem derült ki, hogy kicsoda hivatalosan, úgy pedig elég nehéz kerek sztorit forgatni egy hajszáról, ha igazából nincs vége.

A két és félórás játékidő sem segíti a film befogadását, különösen úgy, hogy ebben nincsenek nagy akciójelenetek, meg pulzusemelően izgalmas részek. Van benne remek színészi játék, meg remekül berendezett, hangulatos terek, jó díszletek, szép lassan csordogáló sztori, és a nyomozói és újságírói munka alapos bemutatása.

De A Zodiákus inkább egy filmtörténeti érdekesség arról, hogy egy kvázi rekonstrukciós dokumentumfilmet is el lehet adni játékfilmnek, mint Fincher egyik nagy dobása ebből az időszakból.

Benjamin Button kölönös élete (2008)

Ebből az időszakból ugyanis Fincher nagy dobása a Benjamin Button különös élete című film Brad Pitt és Cate Blanchett főszereplésével, és egy olyan férfiról szól, aki visszafele éli le az életét. Vagyis vénemberként születik meg és csecsemőként hal meg.

A történet ötlete remek, viszont sajnos semmivel sem tudott többet mutatni annál, mint amit itt leírtunk. Egy nagyon szépen elkészített, Finchertől teljesen idegen, totálisan szentimentális film lett a Benjamin Button, ami ugyan a rendező korábbi és későbbi munkáit ismerve elég nagy csalódás, arra viszont mindenképpen jó volt, hogy jelöljék egy rakás kategóriában az Oscaron.

A technikai díjak közül hármat is elhozott, köztük a legjobb maszkmesteri munkáért járó díjat, és ez sajnos mindent elmond a filmről.

Social Network - A közösségi háló (2010)

Szerencsére nem kellett sokat várni, és Fincher visszatért ahhoz, amihez a legjobban ért: a komor thrillerek világába. Na, de hogyan lehet komor thrillert forgatni arról, hogy megszületik a világ legnagyobb közösségi oldala, a Facebook, ahol mindenki boldog?

Erre ad tökéletes választ a Social Network, ami egy egyébként is érdekes, és úgy nagyjából valóban meg is történt sztorit mesél el olyan feszülten, ahogy talán csak David Fincher tudja.

Dióhéjban arról van szó, hogy Mark Zuckerberg a Facebook alapjául szolgáló közösségi szolgáltatást gyakorlatilag lenyúlta az egyetemi évfolyamtársaitól, a barátain némileg átgázolt, hogy internetmilliárdos legyen belőle. Az egész filmben a legmeglepőbb, hogy Zuckerberg annyira szararc mégsem lehet, ha hagyta Finchernek, hogy az egész filmben akkora gyökérnek állítsa be, mint amekkora végig.

Ismét remek, fiatal, nem elkoptatott színészeket talált a szerepekhez, ez az egyik nagy erőssége egyébként. Jesse Eisenberget, Andrew Garfieldot, Justin Timberlake-et és Rooney Marát láthatjuk a főbb szerepekben

A rendezés ügyes, jók a karakterek, nagyon hangulatos a kivitelezés, többek között a Nine Inch Nailsből ismert Trent Reznornak is köszönhetően, aki a film egyedi zenéjét szerezte.

Az eredmény három Oscar-díj, a legjobb adaptációnak, a legjobb vágásnak és a legjobb zenének járó díjak. A Benjamin Buttonhoz hasonlóan a filmet is jelölték legjbob filmnek, illetve Finchert legjobb rendezőnek, de ezeket a díjakat nem kapta meg.

A tetovált lány (2011)

Nagyon régi megállapítás, hogy ha valahol készül egy nagyon sikeres, de nem angol nyelvű film, akkor biztosan elkészül rövid időn belül a hollywoodi verziója, ami általában alaposan kiheréli az eredeti alkotást. Vannak természetesen példák arra, amikor jól sikerül nagy stúdiós adaptáció, de sajnos a 2011-es A tetovált lány is a csalódást keltő filmek sorát gyarapítja.

Ráadásul itt az adaptáció adaptációjáról van szó, ugyanis a Stieg Larsson regényéből készült 2009-es svéd verzió hollywoodi remake-jéről van szó. De olyan szinten, hogy Fincher filmje pár perc eltéréssel ugyanolyan hosszú, mint a 2009-es verzió, előbbi 158, utóbbi 152 perces.

A 2009-es svéd verzió a skandináv thrillerekre jellemző, karcos és csapongó módon mutatta be az egyébként nagyon izgalmas és kemény sztorit, meg a viszonylag szokatlan főszereplőket. Ezzel szemben a Fincher-féle hollywoodi verzió mintha ennek a lecsupaszított, szikár profizmussal előállított változata lett volna.

A zeneszerző egyébként megint Trent Reznor volt, ezúttal Atticus Ross-szal kiegészülve, és az tény, hogy Fincher filmjén sokat emelt a zene, meg is kapta a legjobb zenéért járó Oscar-jelölést.

A filmet összesen öt Oscarra jelölték, szóval nem kifejezetten rossz, csak némileg fölösleges a svéd eredeti után. Az öt jelölésből a legjobb vágásnak járó díjat meg is kapta.

Holtodiglan (2014)

Amikor a világ kezdhette volna azt gondolni, hogy Fincher is olyan rendező lesz, mint sokan mások, hogy néhány kezdeti, baromi jó film után szépen betagozódik egy elfogadható középszerre, és nem durrant már nagyot, csak igyekszik minél jobb bevételeket hozó filmeket összehozni, akkor jött a 2014-es Holtodiglan, és most megint úgy állunk, hogy úristen, mikor jön már a következő Fincher-film.

Gillian Flynn regénye tökéletes alapanyag volt David Fincher filmjéhez, a rendező csak úgy lubickolt a sztoriban a feldolgozása közben. A legjobb filmjeihez hasonlóan itt is baromi egyszerű az alapszituáció: Ben Affleck felesége, Rosamund Pike eltűnik, ami elég nagy médiacirkuszt eredményez, különösen, hogy Affleck nem tűnik igazából megrendültnek.

Aztán szép lassan beindul a Fincher-féle agycsavarás, a néző pedig kapkodhatja a fejét, hogy már megint milyen őrületet néz. Tényleg remek alkotás, amiről nagyon nehéz úgy beszélni, hogy ne lőjük le a poénjait. Enyhe kifejezés azt mondani, hogy a film tele van csavarokkal és meglepő fordulatokkal. Majdnem két és fél óra tömény izgalom a Holtodiglan, ami ha elkapja a nézőt, akkor az utolsó képkockáig el sem engedi.

A Holtodiglan annak ellenére nem kapott egy nyamvadt Oscart sem, hogy Fincher egyértelműen legjbob filmje az utóbbi 15 évben. Jelölésből is csak összesen egy jutott neki, Rosamund Pike-ot jelölték a legjobb színésznők közé.

Itt tart jelenleg a rendező pályája, egyelőre egyáltalán nem tudni, hogy mikor láthatjuk majd moziban filmjét. Az utóbbi években elkezdett sorozatokkal is foglalkozni, ő a producere a Netflix Kártyavár című politikai sorozatának, illetve az első két részt ő is rendezte. Jövőre pedig érkezik szintén a Netflixen egy FBI-os, sorozatgyilkosos sorozat Mindhunter címmel, aminek nemcsak a producere, de elvileg a rendezője is ő lesz.

 

 

Swing Karácsony Gájer Bálinttal
Swing Karácsony Gájer Bálinttal

Gájer Bálint először ad koncertet a MÜPÁ-ban december 7-én.

Jegyvásárlás