Nem unatkoztam és nem maradtak bennem indulatok, csak egy apró hiányérzet, valami vágy az egész estét betöltő Gothár- nagyjátékfilm iránt, ami helyett a Paszport igazi, szabadidos ujjgyakorlat, és aki azt mondja, hogy erőtlen és halovány, annak nincsen igaza. Nem akarom, hogy igaza legyen. Az persze érezhető, hogy nem volt tele pénzzel és idővel, de levette a dolgot, és ennek megfelelően alakította a filmet: rövidre és kevés szereplősre, mert kicsiben és pasztellben is tud gondolkodni.
A három főszereplő még sok is, mert elég lett volna akár a szerencsétlen házaspár, Jelizaveta és Józsi
duettje. A két színész: Börcsök Enikő (aki ezért az alakításért az idei filmszemle legjobb női főszereplője díjat kapta) és Kocsis Gergely teljesen kitöltik az egy órát. Börcsök a végtelenül naiv, de szórakoztató viselkedésével, Kocsis pedig, akit eddig nem nagyon ismertünk, a maga természetesen csapkodó sutaságával. A dialógusok is szellemesek.
Litvai Nelly története nagyon átlagos, nyolcvanas évekbeli szabvány, arról szól, hogy a határon túli,
magyarok lakta területekről érdekházasság segítségével hogyan lehet a magyar Kánaánba jutni. Annyi a csavar, hogy itt tényleg együtt akar maradni az ukrán téglagyári munkásnő és a magyar pusztai
parasztgazda a jobb élet reményében. Fiatalok és eléggé korlátoltak, tehát megpróbálják a nagy közös
tyúkszaros jövőt, ahogy azt a férj nővére, Mari szerette volna, aki tulajdonképpen a film rezonőre,ezért az őt alakító Nagy Marival sem bánhatunk mostohán. Nem ő tehet róla, hogy szerepe hirtelen veszíti el a jelentőségét, elerőtlenedik, majd kilép a képből. A nővér a kerítő, levelezett Jelizavetával, mert ő szerette volna legjobban ezt a házasságot, iszákos, semmirekellő, durva öccse megjavításának reményében. Nem jött össze végül, Józsi szálkás deszkán csúszik az ital pokla felé, egyre inkább úgy viselkedik családjával, mint a marháival, és ebben még az sem akadályozza meg, hogy kislánya születik. Azután három ember életét hajtogatja élére nap mint nap. Jelizaveta vissza akar menekülni a falujába, de gyermekének nincs útlevele, ezért a terve meghiúsul. Felhajt biciklivel Budapestre mackónadrágban, és beleugrik a Dunába (nem bír kimaradni a város és a Duna), de nem úgy, hogy az fájjon. Mert Gothár, bár megmutatja a valóságot, mindig beadja az ellenszérumot. A világért sem gázolna a lelkünkbe. Vászka után ez a kis, televíziósra keresztelt, rövid, csúnyácska is beemelődött a karakteres és mágikus Gothár-készletbe.
