5 film, amiben komikusok drámáznak

Meglepő, amikor egy komédiás tőle addig általában idegen, drámai szerepben tűnik fel, és sokan nem pusztán megállják a helyüket, hanem egyenesen fantasztikus alakítást nyújtanak.

Sötétkamra

Vitathatatlan, hogy Robin Williams volt az egyik legnagyobb komikus, aki valaha a földgolyón élt, eszelősen túlpörgött, hihetetlenül vicces, ugyanakkor végtelenül szomorú, magányos fickó. Pályafutása során rendre játszott komolyabb szerepeket is, de így vagy úgy, általában lehetősége adódott a bolondozásra. Mark Romanek pszichothrillerében azonban Williams sötét oldalát láthatjuk, bármiféle humor nélkül: hideglelősen, zseniálisan alakítja a szó szerint szürke alakot, aki a szupermarket fotós sarkában hívja elő a családi fényképet, és annyira a mániájává válik az egyik család, hogy már maga is elhiszi, hogy hozzájuk tartozik, és tesz is róla, hogy az úgy is legyen. Sokkal több figyelmet érdemelne a Sötétkamra, mint amennyit kapott, és nemcsak Williams játéka, hanem különleges látványvilága miatt is.

 

Elveszett jelentés

Sofia Coppola filmje igazán különleges, csendes darab. Az Elveszett jelentés komoly lépés volt Scarlett Johansson számára, hogy A-listás sztár legyen belőle, de új szakaszt nyitott Bill Murray karrierjében is. Az ezredforduló előtti évekre a harsány komédiás Murray kezdett eltünedezni az olyan filmekkel, mint Az ember, aki túl keveset tudott vagy a Hatalmas aranyos. Wes Anderson 1998-as Okostojása fedezte fel a kevésbé őrült, inkább cinikus és melankolikus arcát, ami a 2003-as az Elveszett jelentéssel vált azóta is meghatározóvá. Murray itt még csendesebb énjéhez képest is visszafogott, és ez a szomorkás, öregedő fickó kurtán-furcsán tökéletes párja volt a zavarba ejtően fiatal Johanssonnak.

 

Egy makulátlan elme örök ragyogása

Talán nem tiszteletlenség Carrey-t Robin Williamshez hasonlítani az őrülettel határos komédiázás és a mélységes bánat két véglete kapcsán, a legnagyobb különbség azonban az, hogy míg Williams bohócálarca mögött rendre felsejlett a szomorúság, Carrey menet közben fedte fel valódi melankolikus, olykor nyomasztóan depressziós énjét (bár, tegyük hozzá, a siker mellett kapott elég sok tragédiát is az élettől). A Truman Show és az Ember Holdon mind fontos állomásai voltak ennek a folyamatnak, ám a ma is ismert arcát talán az Egy makulátlan elme örök ragyogásában láthattuk először. 

 

A család kicsi kincse

Steve Carell A hivatal amerikai változatának idióta főnökével, Michael Scott karakterével lett ismert, és az egész estés filmekben is legjobb esetben balféket (40 éves szűz) vagy általában valami teljesen agyhalott sült bolondot (A híres Ron Burgundy legendája) játszott. Kellemes meglepetés volt a kiváló A család kicsi kincse, amelyben egy összezuhant, meleg irodalomtanárt alakít, aki nem sokkal korábban kísérelt meg öngyilkosságot. A színész azóta ügyesen futtatja párhuzamosan a komolyabb és a vígjátéki szerepeket; a Foxcatcherért Oscarra is jelölték.

 

Csiszolatlan gyémánt

Tavaly év végén szinte szenzációszámba ment a Netflix filmje, amiben Adam Sandler nem a szokásos idiótát alakította, hanem ügyesen használta ripacskodását egy drámai szerepben. Tegyük hozzá, a 2017-es The Meyerowitz Stories (New and Selected) című filmben már kellemesen meglepte mind a nézőket, mind a kritikusokat komoly, érett alakításával. Sandler tud jó is lenni, ha akar, kérdés, hogy csak kiruccanásnak tekinti ezeket a filmeket, vagy tényleg szeretne változtatni a karrierjén, mert egyébként a futószalagon szállított gagyijai érthetetlen módon rettentő sikeresek.

Forrás: Netflix

 

 

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.