Kár, hogy elszúrták ezeket a képregényfilmeket

  • PORT.hu

Pedig lett volna bennük potenciál.

Zöld Lámpás

Ryan Rynolds rettenetesen gyűlöli a varázsgyűrűs űrrendőrről szóló filmet, bár a Zöld Lámpás egyszerűen csak pocsék, egy cseppnyi indulatot sem érdemel - van, aki egyáltalán emlékszik rá? Az egészen bizonyos, hogy nincs senki ezen a világon, akinek ez lenne a kedvenc filmje. Ha megfeledkezünk arról, hogy az egész úgy, ahogy van, pocsék, akkor egyetlen sarkalatos kérdés marad: kinek jutott eszébe, hogy a zöld kezeslábast CGI-jal rajzolják Reynoldsra?

 

Batman Superman ellen - Az igazság hajnala

A Marvel sikerét megirigyelve a DC is nekifogott, hogy kiépítse saját filmes univerzumát, de míg korábban az ő figuráik filmjei voltak sikeresebbek és meghatározók (a klasszikus Superman, Tim Burton és Christopher Nolan Batmanjai), addig a DCU összeröffentése a kétségbeesett kapkodás jegyében született. Már a filmek látványvilágát és hangulatát is elbaltázták: az erőltetett komorság nagyon művinek és kenyelmetlennek hat, csakúgy, mint a steril, agyonszűrőzött, a realitásnak még csak az illúzióját sem nyújtó látványvilág. a Batman vs. Superman mindössze a második film volt a sorban, de a DC-Warner nem vacakolt a világ aprólékos építgetésével, rögtön Bosszúállók-léptékűvé akarta tágítani azt. Elég rosszul is sült el: a történet zsúfolt és zavaros, ugyanakkor végtelenül banális, a karakterek rosszak, Jessie Eisenberg Lex Luthorként a mellélőtt színészválasztás iskolapéldája. Két értéke van csupán: Gal Gadot tökéletes Wonder Woman, Ben Affleck pedig meglepően jó Batman - kár, hogy e filmek körüli bénázások megutáltatták vele a szerepet, le is lépett.

 

Öngyilkos osztag

Hogyan kell tökéletesen megvezetni a nézőt? Ha megnézzük az Öngyilkos osztag vagány, vicces trailerét, majd közvetlenül utána a filmet, rögvest megtudjuk. Minden adva volt, hogy egy vagány akciófilm szülessen, ehhez képest egy sehonnan sehová nem tartó, zavaros ZS-filmet kaptunk, Jared Leto strici-Jokere pedig egyenesen kínos - és a nézők számára nem mentség, hogy egy jócskán megvágott változat került a mozikba. Egyedül Margot Robbie Harley Quinnje élte túl ezt a katasztrófát, be is került a popkultúra legfrissebb ikonjai közé. 

 

Spirit - A sikító város

Emlékszik valaki erre a filmre? Mikor Frank Miller a Sin City sikere után valamiéret azt hitte, tudna filmet is rendezni? És hogy jó ötletnek tartotta, hogy annak stílusát koppintsa, mert miért is ne? Hiszen ha egyszer bevált, beválhat másodjára is, még akkor is, ha annak a hangulatnak és vizualitásnak köze sincs Will Eisner képregényeinek világához. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Spirit tulajdonképpen szórakoztató, ha míg nézzük, megszüntetjük az agyműködésünket, de azért örömteli, hogy Miller soha többé nem rendezett.

 

Hulk

Ang Lee sajátos felfogású szuperhősfilmje annyiban kilóg az eddig felsoroltak közül, hogy ha nem is jó, de feltétlenül figyelemreméltó, hiszen elsősorban Bruce Banner tragédiájára fókuszál, illetve az apjával való kapcsolatára - az akciójelenetek szinte csak a kötelező kellékek. Szegény Hulk már a maga korában is nevetségesen nézett ki, de a sivatagi harc még mindig szórakoztató, illetve az is érdekes, ahogy Lee a képregényes panelszerkezetet és szövegezést belecsempészi a filmbe. Mindenesetre a zöld mokánynak kijárna már egy tisztességes szólófilm.