Szlovák erőműből lett hajógyárba vezet az elsőfilmes Kristóf György Cannes-ban debütált munkája, a főszerepet pedig a nagyszerű Terhes Sándor kapta, akire régóta várt egy ilyen lehetőség.
Arra azért mindenki felkapta a fejét, hogy a fesztiválveterán, nagynevű Mundruczó Kornél új munkája mellett egy másik magyar egészestés alkotást is meghívtak Cannes-ba, ráadásul egy elsőfilmes rendező filmjét, ami azért elég nagy szó. És ez elég nagy várakozásokat is hoz magával, így az év legrövidebb címéért is versenyző Out rendezője, a felvidéki magyar, de amúgy abszolút világpolgár Kristóf György nyilván izgul az itteni fogadtatás miatt.
Hősünk is szlovákiai magyar, Ágoston, a középkorú mérnök, aki egy leépítés során elveszíti munkáját a helyi erőműben. Talán az igazgató bátorító-vigasztaló beszéde ragadt meg a fejében, vagy amúgy is motoszkált benne a gondolat, de állást vállal egy lettországi hajógyárban, ahol aztán minden nap pecázhat is, gondolja ő. Megérkezve azonban azzal kell szembesülnie, hogy a gyárban nem is tudnak az érkezéséről, mivel átverte őt egy kamu munkaközvetítő. Azért sikerül kikönyörögnie némi munkát, és lassan kezd megbarátkozni új környezetével, számos furcsa figurával ismerkedve meg, de valahogy mindig minden elromlik. Például amikor egy nagyszájú orosszal haverkodik össze.
Az Out tipikus elsőfilmes produkció, annak minden előnyével és hátrányával, frissességével, aránytalanságaival és szerethetőségével. Persze a világhírű prágai FAMU-n végzett Kristóf keveset kockáztatott. A filmtervvel részt vett a cannes-i filmfesztivál Atelier elnevezésű filmterv fejlesztő fórumán, ahol nyilván sok mindent helyrepofoztak, rengeteg tanácsot kaphatott, operatőrnek pedig a ma már világhírűnek számító Pohárnok Gergelyt kérte fel, aki valóban kihozta a maximumot az amúgy is mutatós helyszínekből, a legjobb húzása azonban a főszereplő kiválasztása volt.
Terhes Sándor veterán színész, rengetegen dolgoznak vele szívesen, például Mundruczó Kornél – éppen a Jupiter holdjában is láthatjuk -, de különös módon főszerepet nem szoktak rábízni. Ez a történet és ez a karakter viszont elképesztően illik hozzá, nyúzottan optimista arca viszi a filmet. Pedig az ilyesmit nehéz eladni: a keveset beszélő, a történésekre többnyire csak reagáló főszereplő alakjában rengeteg filmes klisé zsúfolódik össze, de Terhesnél mégis frissnek hat a figura, van egy kisugárzása, ami pontosan behatározhatóan kelet-európai, mégis univerzális.
És Terhes sokat segít a filmnek abban is, hogy a karakter teljesen indokolatlan döntései mellett el tudjunk menni – mi a csöcsnek cipel magával egy fülnélküli, kitömött nyulat? -, vagy kevésbé zavarjon az, ha a film veszít a ritmusából. Mert bizony gyakran veszít, sokszor húz elő túl egyértelmű szimbólumokat, és gyakran foglalkozik olyan színesnek szánt alakokkal, akikkel hősünket összehozza a sors, hogy aztán el is feledkezzen róluk – és talán túlságosan érződik rajta Aki Kaurismaki hatása. Sebaj, a következő Kristóf György film biztos megszabadul ezektől a hibáktól, állítólag egy táncos sci-fi thriller lesz!
Értékelés: 6/10
