Színészek, akik életük alakítását nyújtották - olyan filmekben, amit a kutya se látott

Csupa remek színészről van szó alapjáraton is, de akadtak olyan munkáik, amikre igazán büszkék lehetnek, viszont valamiért a alig ment el valaki megnézni őket, vagy a téma, vagy éppen a rossz marketing miatt - vagy mert tőlük mást vártak.

Ryan Reynolds - A szerencse forgandó (2015)

Gerry (Ben Mendelsohn) tehetséges pókerjátékos, akinek azonban az utóbbi időben nem megy úgy a játék, és emiatt anyagi problémákkal küszködik. A sors azonban az útjába sodorja a fiatal, karizmatikus kártyást (Ryan Reynolds). Gyorsan összebarátkoznak egymással, majd Gerry meggyőzi Curtist, hogy kísérje el őt New Orleansba, a legendás High Stakes Poker versenyre. Ahogy a Mississippit követve elindulnak a messzi délre, minden bárban és kaszinóban megállnak, próbára téve a szerencséjüket. A győzelmek és vereségek összekovácsolják őket.

A filmben az a különös, hogy az alakításon semennyire nem üt át Reynolds személyisége, ami azért minden szerepe alól „kilátszik”, ami nem feltétlen baj, hiszen egy nagyon vicces, nagyon karizmatikus srácról beszélünk, de

pályafutása során talán itt került először sor arra, hogy teljesen visszafogja magát, és elmerüljön a szerepben.

A közönség „meg is jutalmazta” ezért, a film összesen 422 746 dollárt hozott össze a mozikban – így van, még a félmillióig sem jutott el!

Oscar Isaac - Egy durva év (2014)

A saját erejéből felkapaszkodott Abel Morales szépen gyarapodó fuvarozó cégét megpróbálja tisztességesen vezetni. Hatalmas és kockázatos üzletet készül nyélbe ütni, és a versenytársai is ronda trükköket vetnek be ellene, ő mégis megpróbál tiszta maradni az alapvetően mocskos és korrupt üzletágban. Külön figyel a beosztottjaira, együttműködik a hatóságokkal, és a tartálykocsijait ért támadások ellenére sem hajlandó felfegyverezni a sofőröket. 1981-ben, Reagen elnökségének első hónapjaiban járunk, az Egyesült Államok kollektív erkölcsi válságának mélypontján, a bűnözés az egekben. Morales hiába szeretné becsületesen intézni az ügyeit, ahol farkastörvények uralkodnak, ott előbb-utóbb mindenki kénytelen bepiszkítani a kezét. A profit kényszere és a bűn itt bizony szétválaszthatatlan ok és okozat. J.C. Chandor (Krízispont, Minden odavan) filmje 20 millió dolláros költségvetésének alig a felét hozta vissza, de

segített abban, hogy végre felfigyeljenek Hollywoodban a zseniális Isaacre.

Matthew McConaughey - Gyilkos Joe (2011)

Hogy a legendás William Friedkin (Francia kapcsolat, Az ördögűző) kései filmje egy ILYEN szereposztással miért nem lett kultfilm, az számomra rejtély. Igaz, 2011-ben még senki nem tartotta igazán jó színésznek Matthew McConaughey-t – a nagy fordulat egy-két évvel jött a Mud (2012) és a Mielőtt meghaltam (2013) révén, és persze az utóbbiért járó Oscar, és minden megváltozott. De először volt ez a film, amelyben Chris-re (Emile Hirsch), a huszonkét éves drogdílerre rájár a rúd. Ám a dolgok rosszról még rosszabbra fordulnak, mikor alkalmazza a sima modorú bérgyilkost, Gyilkos Joe-t (McConaughey), aki mellesleg rendőrtiszt, hogy ölje meg anyját annak ötvenezer dolláros életbiztosításáért. Anyuka valóban nem patyolat, miatta van fia a pácban, mert ellopta minden pénzét. Mivel egy centje sincs, Chris belemegy, hogy felajánlja a húgát, Dottie-t (Juno Temple) szexuális fedezetként Joe szolgáltatásaiért cserébe, míg hozzá nem jut a biztosítási pénzhez. Már amennyiben az valaha be is folyik. A filmet szerették a kritikusok, több díjra jelölték, de a mozipénztáraknál nagyot hasalt.

Kristen Stewart - A stylist (2016)  

Bár pályafutását iszonyú tehetséges gyerekszínészként kezdte, Stewart az elmúlt hosszú-hosszú éveket nagyrészt azzal töltötte – akárcsak filmbeli társa, Robert Pattinson -, hogy mindenkivel megpróbálja elfeledtetni az Alkonyatot (2008) és annak folytatásait. Második közös munkája a magyar származású francia filmrendezővel, Olivier Assayasszal – a Sils Maria felhői (2014) után, amiért amerikai létére megkapta a francia Ceasar-díjat – karrierje talán legegyszerűbb, mégis legbensőségesebb alakítását hozta el. Itt ő Maureen, a Párizsban élő fiatal amerikai nő, aki hírességek ruhatárát állítja össze. Ugyanakkor természetfeletti képességei vannak: szellemekkel lép kapcsolatba, köztük ikertestvérével, Lewis-szal, aki nemrég hunyt el. Maureen telefonjára egy nap titokzatos üzenetek kezdenek érkezni egy ismeretlentől, és innen az addig visszafogott drámaként pörgő film hirtelen pszichothrillerre vált át.

Bár kritikai siker volt, a film nem tudott kitörni az európai artmozis körből,

világszerte alig 2,8 millió dollárt hozott össze.

Forrás: Cirko Film

 

Christian Slater - A legrosszabb nap (2007)

A 2000-es évekre Christian Slater nagyrészt túl volt már a karrierje csúcspontján. Igaz, 2016-ben visszatért a Mr. Robottal, amiért Golden Globe-ot is kapott, de a köztes években is letett valamit az asztalra, még akkor is, ha alig látta valaki. Mégpedig Frank A. Cappello fekete vígjátékában, ami olyan, mintha a Hivatali patkányok még sötétebb, még groteszkebb verziója lenne, ő a magányos és paranoiás Bob Maconel (Slater), aki egy igazi vesztes, aki pisztolyt tart az irodájában azzal a céllal, hogy bármikor lelőhesse kollégáit és főnökét, Shelbyt (William H. Macy). Amikor az egyik munkatársa a munkahelyi stressz következtében idegösszeroppanást kap és elköveti azt, amit Bob évek óta tervez, ő is fegyvert ragad és ártalmatlanítja az ámokfutót. Tettével pillanatok alatt ő lesz a vállalat hőse, és élete új fordulatot vesz.

Slater mindig is iszonyú karizmatikus, szerethető alakokat játszott, de most teljesen más irányba ment – kár, hogy ennek nem sokan voltak tanúi.

Forrás: Blue Sky Media

 

Carey Mulligan - Vadon (2018)

Az amerikai független filmes világ színészikonja, Paul Dano Richard Ford regényéből készítette el első, rendezőként jegyzett játékfilmjét, amelynek forgatókönyvét Zoe Kazannal közösen írta meg. Az 1960-as években járunk, Montanában. Joe kamaszkorát beárnyékolja szülei – a háztartásbeli Jeanette (Mulligan) és a helyi golfklubban dolgozó Jerry (Jake Gyllenhaal) – házasságának válsága. És az ilyen „háztartási drámák” két dologra jók, arra, hogy egy ambiciózus művész így tanulja ki a szakmát, és arra, hogy kissé alulértékelt színészek életük talán legjobb szerepét játsszák el bennük, nyilván saját magánéletükből is rengeteg dolgot csempészve alakításukba.

És Miss Mulligan mindenkit lejátszik a vászonról,

ahogy azt valamivel később az Ígéretes fiatal nőben (2020) is tette – a hatalmas különbség, hogy az utóbbi, vérbő bosszúfilmet rengetegen látták, a Vadont, ami végül mindössze 3,7 millió dollárra volt jó, már nem annyira.

Forrás: Sony Pictures Releasing

 

James McAvoy - Mocsok (2013)  

James McAvoynak sokáig csak a kedves, szimpatikus arcát ismerte a világ. Elvégre ő volt a Vágy és vezeklés hősszerelmese, az X-Men filmek fiatal Xavier professzora és folytathatnám, de ekkor jött az Irvine Welsh regényéből született 2013-as Mocsok, amelynek már a címe is sokat elárul főhőséről, és megismertük a skót színész másik arcát is.

Hősünk, Bruce Robertson ugyanis egy cinikus állat, egy szociopata barom,

aki drogozik, piál, kurvázik, örömét leli mások megalázásában, barátai és munkatársai kihasználásában és egymás ellen fordításában. Bruce nem egy tisztességes ember, nem olyasvalaki, akit a gyerekeink közelébe engednénk. A gond csak az, hogy Bruce Robertson rendőr. Az éjsötét mesében a a hangsúly McAvoy játékára került, aki valóban komoly teljesítményt nyújt: itt ugyanis úgy kell gusztustalannak, visszataszítónak és gyűlölhetőnek látszani, hogy alatta végig látszódjon, de inkább csak érződjön egy valamikor tisztességes és jóravaló ember jelenléte, akit valami egészen kegyetlen módon vitt félre az élet és saját gyengesége.

Forrás: ADS Service Kft.

 

Kate Beckinsale - Szerelem és barátság (2015)

Szegény Kate Beckinsale-re mindenki csak az Underworld (2003) és folytatásai révén fog emlékezni, mint egy újabb színésznőre, aki egy középszintű rendezőhöz (jelen esetben Len Wisemanhez) ment férjhez, ami aztán ketté is törte a karrierjét. Ami részben igaz is, de tud igazán jól is játszani, csak zömében olyan alkotásokat választ, ahol ez nem elsődleges szempont. A Jane Austen egyik kevésbé ismert levélregényéből készült Szerelem és barátság a nagy kivétel, ahol az 1790-es évek Angliájában játszódó történetben ő az okos és gyönyörű özvegyasszony, Lady Susan Vernon, aki nemrég veszítette el a férjét. Ami alapjaiban ingatta meg az ő és egyetlen gyermeke anyagi helyzetét, ezért vidéki rokonai birtokán keres menedéket, ám utazásának igazi célja, hogy férjet találjon magának és elsőbálozó lányának, Federicának. A film olykor éles iróniával ábrázolja a 18. századi előkelő társaság világát, és Beckinsale-nek nagyon jól áll, hogy végre egy szövegcentrikus, a részletekre is ügyelő szerepet játszhat el, és meg is hálálja a lehetőséget.

Forrás: Roadside Attractions

Forrás: WhatCulture

A hirdetések megjelenítése akadályba ütközött.

Ezt okozhatja valamilyen hirdetésblokkoló (Adblock) használata, illetve egyes vírusirtók, böngésző kiegészítők, beállítások.

A hirdetés blokkolás kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamTovábbi segítségért kattints ide! Köszönjük, PORT.hu