A Netflix egy ideje már igen ütős műsorkínálattal rendelkezik, és nemcsak saját filmekben illetve tévésorozatokban erős a platform (lásd Stranger Things, Vaják, Tőrbe ejtve 2 és társai), hanem a dokuszériák frontján is. Elég csak az elmúlt egy-két év húzócímjeire gondolni: a Mítosz és mogul: John DeLorean, a Pamela közelről vagy az Arnold mind mind olyan alkotások voltak, amelyek miatt mennybe menesztették a streaming óriást – többek között mi is, itt a PORT.hun.

A Netflix, folytatva az eddigi sormintát, a Vissza a jövőbe csodajárgánya, a Baywatch-sztár Pamela Anderson és az edzőtermek mellett Hollywoodot is meghódító Schwarzenegger után ezúttal is a '80-as és a '90-es évek szórakoztatóiparának egy újabb ikonikus szeletét mutatja be: Muscles & Mayhem: An Unauthorized Story of American Gladiators (nálunk: Izmok és káosz: Az amerikai gladiátorok története) címmel

ötrészes dokusorozatban enged bepillantást a népszerű sportvetélkedő, az American Gladiators kulisszái mögé.

Azoknak az olvasóinknak a kedvéért, akik a magyarországi rendszerváltás szelével beköszöntő tányérantennás korszakot nem a tévé előtt, hanem egy beton pingpongasztal alatt töltötték, gyorsan összefoglaljuk, mi is volt ez a világszerte milliókat lázban tartó műsor.

Lényegében ez volt a Ninja Warrior, a Wipeout és minden olyan tévés vetélkedő ősatyja, ahol feszülős tornadresszbe bújt, kisportolt testű férfiaknak és nőknek kell egy fogantyúkkal, platformokkal és más habszivacs kellékekkel teli akadálypályán megküzdenie egymással a végső győzelemért.

Az American Gladiators az Egyesült Államokban 1989-től 1996-ig futott. Hozzánk persze (mint annyi minden más ekkoriban) ez a műsor is csak némi spéttel érkezett meg, ráadásul Magyarországon 1993 és 1999 között mindössze két német adón, az RTL-en és a DSF sportcsatornán volt elcsíphető. Ez persze nem akadályozott meg senkit abban, hogy komplett általános iskolai osztályok nézzék ugyanúgy, mint a vasárnapi Walt Disney-mesedélutánt – jelen sorok írója például kis túlzással az American Gladiatorsból meg a többi Pro7-, Sat1- és RTL-műsorból tanult meg alapszinten németül, annyiszor hallotta minden héten, hogy Jetzt im Kino!, Ich habe die Kraft!, Das echte Fantasyspiel – Neu von MB! no és persze Ich bin dein Vater!

Az American Gladiators – vagy ahogy a TVR Hét és a többi műsorújság írta: Amerikai gladiátorok – egész egyszerűen sikerre volt ítélve, mert a szereplői pont jókor voltak jó helyen. A '80-as évek vége és a '90-es évek eleje ugyanis a testkultusz dicsőítéséről szólt, 

ez volt a kigyúrt izomkolosszusok és a leggingses-úszódresszes, dauerolt hajú bombanők aranykora, amikor kígyózó sorok várták a mozik előtt Stallone és Schwarzenegger aktuális filmsikereit, otthon pedig mindenki a Baywatch-ot nézte és Cindy Crawford fitnesskazettájával égette a hasáról a zsírt.

Ebben a muszklitáncoltató közegben gondolt egy merészet egy levitézlett Elvis-imitátor, bizonyos Johnny C. Ferraro: össze kellene gyúrni az ókori gladiátorviadalokat az iskolai sportversenyekkel és a népszerűsége csúcsán lévő pankrációval, aztán jó pénzért eladni a komplett spandexben parádézós bazári látványosságot valamelyik tévécsatornának. Bár a visszaemlékezések szerint a pilot epizód botrányosan rosszra sikeredett, a sportban utazó Trans World International és a hollywoodi Samuel Goldwyn Company látott benne fantáziát, így megkezdődhettek egy teljes évad felvételei a patinás Universal stúdióban (ahol egyébként kezdetben élő közönség híján a hullámvasutazásra és filmes kulisszatitkokra vágyó turistákat rángatták be nézőnek).

A sikerrecept pofonegyszerű volt. Közhírré tétetik, hogy aki úgy érzi, le tudja nyomni bunyóban, birkózásban, labdajátékokban., falmászásban, gyűrűn lengedezésben és más versenyszámokban Malibut, Geminit, Lasert, Ice-t, Towert, Titant, Stormot meg a többi mókás nevű, modern kori gladiátort, valamint nem tojik be, ha óriási fülpucoló pálcával püfölik 3 méteres magasságban, embernagyságú labdába zárva gurigatják ide-oda vagy épp teniszlabdákat(!) lődöző géppuskával(!) sorozzák meg, jelentkezzen a tévéműsorba, mert a világhír mellé akár több ezer dollárt is nyerhet.

Naná, hogy Amerika-szerte tömött sorokban tülekedtek a hibátlan fogsorú és fizikumú fitnesszbajnokok, kipattintott izmú könyvelők, amazonalkatú eladónők, NFL-karrierről álmodozó amerikai focisták és a '88-as szöuli olimpiáról valamilyen csúnya sérülés miatt épphogy lemaradt atléták, csak hogy bekerülhessenek az adásba játékosként. Érdekesség, hogy egyébként maguk a készítők is így gyűjtötték össze a gladiátorokat, vagyis azokat a félisteni adottságokkal rendelkező „Góliátokat”, akiknek állnia kellett sarat a részenként újabb és újabb „Dávidok” ellen.

A műsor természetesen pillanatok alatt óriási siker lett. Részben amiatt, mert a tévénézők úgy érezhették, itt a sportszerető kisembernek is lehet néha esélye a spandexbe bújt izomkolosszusok ellen. Másrészt pedig azért, mert a show idővel jól eladható franchise-zá vált:

minden gladiátornak saját rajongótábora lett, a gyerekek számára ugyanúgy legyőzhetetlen szuperhősökké és példaképekké váltak, mint Superman vagy Wonder Woman, és nemcsak akciófiguraként lehetett őket eladni, hanem poszterre és uzsonnásdobozra nyomtatva is!

A hírnévnek azonban ára van. A Netflix dokusorozata nemcsak azt mutatja be részletesen, hogyan robbant be a köztudatba a semmiből egy csapatnyi kigyúrt srác és lány, hanem azt is sorra veszik az egyes epizódok, miképpen ment tönkre az évadokon át csak vigyorgó és verekedő, vigyorgó és verekedő, végletekig kihasznált, túlhajszolt és alulfizetett izomhegyek testi és mentális egészsége...

Nyílt titok volt, hogy a szereplők kokszolnak, vagyis rendszeresen növekedési hormonokkal és tiltott szerekkel szúrják magukat, hogy még szebb legyen az izomzatuk a tévében.

Az illegális cuccoktól azonban többen is agresszívek lettek – a sorozat külön kitér Titan emlékezetes bírókergetésére, amikor 1990-ben úgy bepöccent egy figyelmeztetés miatt, hogy végül kirúgták a műsorból (bár arra a Netflix-stáb is rámutat, hogy Titan, azaz David Nelson sosem ismerte el hivatalosan, hogy a koksz miatt durrant el az agya).

Volt, aki a sorozatos sérülési miatt gyógyszerfüggő lett, mert a műsor népszerűsége csúcsán, amikor egy évadnyi adást 2 hét alatt leforgattak, az év maradék 50 hetében pedig országjáró road show-ra indultak, nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy kidőljön a sorból és elessen a gázsitól.

A gyertyát három végén égető, a turnébuszban sztriptízt nyomó, rajongókkal flörtölő Nitro pedig arról mesélt a Netflix sorozatában, hogy miután a '90-es évek olyan ismert alakjai vallották meg neki a műsor iránti rajongásukat, mint Bush elnök, Michael Jordan, Schwarzenegger és Kevin Costner, a hirtelen jött sztárság szele úgy meglegyintette, hogy rákapott a drogokra... 

Egy másik durva eset azzal a Malibuval történt meg, aki pont a kedvenc American Gladiators-szereplőm volt a '90-es években. A sorozatban rendszeresen visszatérő showelem volt az „emberi ágyúgolyó” elnevezésű műsorszám, amelyben a Tarzanként kötélen lengedező játékosoknak le kellett ütnie-rúgnia-könyökölnie egy emelvényről az ott habszivacs pajzzsal feszítő aktuális sztárgladiátort.

Malibu, a szörfös izompacsorta olyan szerencsétlenül zuhant le az oszlopról, hogy agyrázkódást kapott, felrepedt a homloka, eltört két bordája és az egyik ujja.

Bár egy későbbi adásban még azzal poénkodott, hogy a sérülése után egyszerűen csak kifeküdt a tengerpartra egy hideg sörrel és egy bombanővel, magába szívta a Nap erejét, és meggyógyult (valójában persze sosem látott közelről szörfdeszkát, az egész csak nézőhülyítés volt a show részeként), az orvosok figyelmeztették, hogy a következő ilyen csattanást valószínűleg már nem fogja túlélni, így a második évadtól nem láthatták őt többé a nézők... Malibunak pont szerencséje volt, mert a sportolói múltját és a tévés népszerűségét át tudta konvertálni egy B-filmes hollywoodi karrierbe: Deron McBee-ként számos sorozatban epizódszerepet kapott, nehézfiút alakított a Mindörökké Batmanben és a Batman és Robinban, de ő keltette életre a nagy erejű, hetvenkedő harcost is jelen sorok írójának kedvenc társasjátékában, az 1993-as DragonStrike-ban és hozzá kapcsolódó VHS-oktatófilmben.

Sajnos nem mindenki tudta aprópénzre váltani a műsor hozta népszerűséget, ráadásul amikor olyan „őstagok”, mint Gemini, Nitro és Ice fizetésemelést követeltek, valamint részesedést a merchandise-ból, egyszerűen kirúgták őket, és új izompacsirtákat vettek fel a helyükre.

A Netflix dokusorozata nem rejti véka alá, hogy a producerek mindvégig meg voltak győződve arról, hogy az American Gladiatort valójában a tévénézők a hozzájuk hasonló játékosok és a meghívott színészek, Playmate-ek és más celebek miatt szeretik, maguk a gladiátorok pedig csereszabatosak. Rosszul látták, így a műsor bukása csak idő kérdése volt. 

Bár a nagy szájuk és a pénzügyi követeléseik miatt korábban kirúgott Nitrót és Ice-t (aki ekkor már ráadásul túl volt egy feszült vitán az egyik producerrel, mert a műsor „jó imázsa érdekében” végig titkolnia kellett, hogy leszbikus!) végül a későbbi évadokra újból leigazolták, egy idő után már ők sem tudták visszacsábítani a készülékeke elé a más műsorokhoz átpártolt közönséget... A modern ókori cirkusz 1996-ban egyik napról a másikra véget ért. Akkoriban sokan nem is értették a miérteket – a Netflix hiánypótló dokuszériájából, amiben egykori szereplők és műsorkészítők egyaránt megszólaltak, most végre fény derült a teljes igazságra.

Ítélet: 9/10

Kiknek ajánljuk? Mindenkinek, aki a '90-es években ott ült a tévé előtt, amikor Ice, Nitro és Malibu hétről hétre kigyúrt könyvelőkkel és reménybeli olimpikonokkal csapott össze. És persze azoknak is, akiknek már csak halvány emlékeik vannak róluk, vagy esetleg gőzük sincs róla, kik azok az Amerikai Gladiátorok.