A pizzafutár, akit bankrablásra kényszerítenek, két nős pasas, akik végre kirúghatnak a hámból és az ürge, akinek ellopták a személyazonosságát. Furcsa vígjátékok, és mind 2011-ből!
Péntek: 30 perc vagy annyi se (2011)
Ruben Fleischertől, a Zombieland rendezőjétől azért ne várjunk teljesen normális vígjátékot, és a balfék pizzafutár balladája nem is teljesen épeszű. Hősünk, Nick (A sokszor kicsit idegesítő Jesse Eisenberg), amikor éppen nem szív, akkor pizzát szállít házhoz, ami nem nagy kihívás, kivéve akkor, amikor két kisstílű bűnözővel hozza össze a sors. A két fickó elrabolja Nicket, majd a mellére bombát erősítenek. Elmondják, hogy felrobbantják a szerkezetet, amennyiben az utasításuknak megfelelően nem rabol ki egy bankot. Nick az egykori barátjához, Chethez (A sokszor nagyon idegesítő Aziz Ansari) fordul segítségért. Miközben az idő egyre fogy, a két barátnak nemcsak a bűnözőkkel, a zsarukkal is meggyűlik a baja, ráadásul a köztük lévő régi ellentétek is kiújulnak. Lesz is sok rohangálás, és a bomba mellé egy lángszóró is kerül!
Szombat: Elhajlási engedély (2011)
Rick (Owen Wilson) és Fred (Jason Sudeikis) jó barátok, mindketten régóta házasok. Szeretik a feleségüket, de ez nem jelenti azt, hogy ne néznének más nőkre. Egy idő után a két nejnek is feltűnik, hogy nem őket stírölik. Grace (Christina Applegate) és Maggie (Jenna Fischer) sajátos módon próbálja leszoktatni őket erről. Egy hét kimenőt adnak férjeiknek, és az elhajlási engedély birtokában azt csinálnak, amit akarnak, nem kell számot adniuk semmiről. De ha letelik a hét, vissza kell térniük a hűséges párjaikhoz.Míg a hölgyek vidékre utaznak, a két pasi fejest ugrik a szabadságba, ám hamar megtapasztalják, hogy más az álmodozás, és más a valóság. A Farelly testvérek ennél rendszerint vadabb és furcsább vígjátékokat készítenek, de sebaj, azért itt is elég bizarr dolgok történnek hőseinkkel, akik csak egy kicsit csajozni szeretnének.
Vasárnap: Személyiségtolvaj (2011)
Bár nem az a sztáralkat, Melissa McCarthy ekkortájt robbant be Hollywoodban, és sorra kapta meg a főszerepeket többnyire meglehetősen jó és eredeti vígjátékokban – igaz, néha mellé is nyúlt, de többnyire baromi szórakoztató volt. A Személyiségtolvaj az erősebb, szerethetőbb munkái közé tartozik, de ez Jason Batemannek is köszönhető. Pedig most is ugyanazt játssza, mint mindig, a szerethető átlagembert, akit mások kihasználnak, jelen esetben a McCarthy által játszott személyiségtolvaj, aki a férfi adatainak birtokában az ország másik felében költi annak pénzét. Aki persze ki van bukva, és a szélhámosnő nyomába ered, de nem elég dörzsölt és kemény ahhoz, hogy csak úgy visszavegye az életét, de a tolvajnak is akad némi gondja, mert gyilkosok eredtek a nyomába…
