Szilveszteri fergetegpartik a Szomszédokban

Következzék néhány szilveszteri epizód, amikor a teleregény szereplői elfeledkeztek a nyomasztó közüzemi számlákról, és 200 méteres siránkozásban csak bronzéremre futotta nekik!

Bár papíron a Szomszédok mindössze kétévnyi szocializmust ért meg (a nézőlelkekben indulása óta 36-ot), már ennyi idő is bőven elégnek bizonyult ahhoz, hogy hazánkat a továbbiakban senki ne illethesse röhögés nélkül a „legvidámabb barakk” jelzővel. Horváth Ádám 1987-től 1999-ig adagolta nekünk az audiovizuális étvágygerjesztőt a ciánkapszulához, ám szilveszter közeledtével a Lantos utca óhatatlanul Tesz-Vesz Várossá változott – pontosabban annak pezsgőben és konyakban ázó verziójává. Lássunk ezekből néhány epizódot!

1987 – 18. rész

Vágásiek házibulijára két női meglepetésvendég érkezik, Feri pedig amolyan kádári Bruce Willisként, atlétatrikóban indítja be nyálelválasztásukat. A magázódásból ítélve az összejövetel hasonlóan lazának és fesztelennek ígérkezik, mint a Központi Bizottság novemberi kongresszusa. Sümeghy ellenben igazi hedonista partiállat benyomását kelti: miután egy üveg, évtizedes másnaposságot garantáló szovjet pezsgőt tarhál Lenke nénitől, beszívott császárpingvin módjára, frakkban flangál a lépcsőházban. Julcsi a környékbeli fiatalkorúakat invitálja a szabadba egy vészjósló fergetegpartira, és lőn: a gyerekzsúr egyszerre idézi A Legyek Urának és A kukorica gyermekeinek ominózus pillanatait. Sümeghy még mindig bolyong céltalanul, mint egy zárlatos Szputnyik, ráadásul megakadályozza, hogy Mágen és Juli önfeledten átkamatyolják magukat 1988-ba. A házibuliban eközben a hangulat a tetőfokára hág:

- Én rosszabbra számítottam.
- Az majd jön jövőre!

- zajlik a párbeszéd, és hogy az apokalipszis ne csak üres elvárás legyen az újévvel kapcsolatban, megkapjuk a teleregény első epizódvégi szentenciaáradatát is.

1988 – 44. rész

Pár nappal szilveszter előtt bepillantást nyerhetünk a munkásosztály év végi mindennapjaiba: a reptéren két alakváltó reptilián – akik később Ernő bácsiként és Góliátként térnek vissza a sorozatba – taxishiéna képében fenyegeti meg Taki bácsit. Lenke néni egy köpködőkobra nyájasságával fogadja a boltban forgató tévéstábot, Bőhm bácsi pedig lelkesen készül 1989-re, amikor már a májkrémes kátránypapír is luxuseledel lesz a nyugdíjasoknak, így lemondja a ház újságelőfizetéseit.

A Modorosság Kék Madara, Etus stikában szervezi Julcsinak a szilveszteri gyerekzsúrt, mely végül filmtörténeti jelentőségűvé avanzsál:

hasonlóan megrázó táncjelenetet ugyanis a Lovakat lelövik, ugye? című klasszikus sem nagyon vonultatott fel.

1998 – 279. rész

Január 1-jét írunk, a lakóközösség pedig a beszámolók szerint olyannyira fékeveszetten bulizott szilveszterkor, mint II. János Pál és a svájci gárdisták. Az üde kivételt Gábor Gábor testesíti meg, aki az elmúlt napon Borisz Jelcint tekintette példaképéül. A Mágenheimékhez ünnepi ebédre igyekvő vállalkozó változatlanul egy atlétikai gerely benyomását kelti, ráadásul – tisztázatlan okokból - kétszer olyan részegen száll ki Taki bácsi taxijából, mint ahogy elindul. Kutya, Sümeghy és barátnőik az olvasószobában köszöntik az új évet némi pezsgő és ránézésre radioaktív bolti aprósütemény társaságában, ám a társasház Péter Gábora, Kerei Gusztáv megzavarja az ünnepséget. Az adótanácsadó azt sérelmezi, hogy a Kutya nem verte le visszakézből a petárdázó-rakétázó prolik veséjét, így a köztársasági elnöki beszéd közben feltehetőleg kénytelen volt a jeltolmácsra koncentrálni. Végül

Gábor Gábor is befut Mágenékhez, ahol kipárolgásával Julcsi szobájában pusztítja ki a kaktuszállományt.

1998 – 305. rész

Meg nem erősített titkosszolgálati jelentések szerint a Pitralon-arcszesz és az alkohol aromájának elegyét már Szaddam Husszein is előszeretettel vetette be a kurdok ellen – az ominózus vegyület pedig a képernyőn át is érződik az olvasószobai jelenetben, ahol Kutya, Sümeghy és Feri már melegítenek a galaxis szétveréséhez. Az üzemi hőfok pedig már ahhoz is megfelelő, hogy kollektíven csicskítsák be Kerei adótanácsadót. Vágásiéknál újfent házibuli készülődik, és bizony szeszszagra gyűl az éji vad: hamarosan betoppan Janka néni, ám tapintatosan kirúgják a nyugdíjas maligánhiénát. Szerencséjére összeakad Kerei Gusztávval, aki szintén egy kétdecis Törleyvel készül Ozzy Osbourne babérjaira törni. Taki bácsiékhoz 50 km-es körzetben hivatalos mindenki, aki valaha is nyilvánosan sápítozott a közértben az áremelkedéseken, vagy egyéb módon folytatott kereszteshadjáratot a pozitív közhangulat ellen. Hofi Géza azonban nemcsak emiatt lóg ki a vendégseregből, hanem mert az állandó karakterekkel ellentétben tudatában van annak, hogy humorizál az adott közegben. A szentenciacunami ezúttal még pusztítóbb, ugyanis a mellékszereplőknek is jut egy-egy magvas gondolat.

Csaba tanár úr egy olyan monológra vetemedik, mely élő ember száját szilveszterkor soha nem hagyta el pláne az egymillió Janka néni országában:

Éjfélig még van idő. Vegyetek le egy jó könyvet, és keressetek ki egy szép mondatot. Megéri!