Rachmaninov: II. (c-moll) zongoraverseny, op. 18
Sibelius: II. (D-dúr) szimfónia, op. 43
Egy zongoraverseny, amely a depresszióból segítette ki Rachmaninovot. Egy szimfónia, amely meghozta Sibelius számára az európai sikert. Egy karmester, aki mindkét szerzőnek szakavatott tolmácsolója, és egy zongorista, akinek a zeneirodalom legnehezebb versenyművei sem jelentenek akadályt. Őket egyesíti most a Budapesti Fesztiválzenekar.
1901-ben fontos események zajlottak a zenevilágban: Rachmaninov befejezte II. zongoraversenyét, Sibelius pedig elkezdte II. szimfóniáját. Mindkét mű áttörést jelentett szerzőjének: előbbinek segített leszokni az alkoholról és kilábalni egy sikertelen bemutató okozta depresszióból, utóbbinak pedig hatalmas sikert hozott az egész kontinensen. Az estet az orosz Dmitrij Kitajenko vezényli, aki mindkét szerző szimfóniáiból készített már több díjjal is jutalmazott lemezt, szólistaként pedig a. „csodálatos, heves és végtelenül virtuóz”,dél-koreai Yeol Eum Son lép színpadra. A The Times „a tisztaság és fölény mintapéldájaként” emlegette a fiatal zongoristát, akinek Rachmaninov II. zongoraversenyének megszólaltatásához mindezekre a tulajdonságokra szüksége is lesz. A koncert második felében hallható Sibelius-mű alapgondolata egy békés olasz kiránduláson született meg. A II. szimfónia a szerző utolsó olyan műve, amelyben egyértelműen tiszteleg a klasszikus formák és a nagy elődök, így Beethoven előtt is.