Hopp, azt hittem, hozzászólok, de úgy tûnik, Zsolt írt itt egy témazáró dolgozatot...

jó volt, nem is tudok hozzátenni semmit sem. tán az egyik legalaposabb 2001 ûrodisszeia-monográfiát követted el magyar nyelven...:)

Sziasztok!

Több mint egy éve ígértem Mbujaki-nak, hogy válaszolok pár kérdésére, a filmmel kapcsolatban, de aztán (fõleg a lustaságomnak köszönhetõ :-) ez elmaradt.

Most némi kiegészítéssel megpróbálom bepótolni:

Ez a film a látványos sci-fi –k alapja. Lehet szeretni, vagy nem szeretni. Nem azért készült, hogy mindenkinek elnyerje a tetszését. Monumentális, de nem populáris alkotás.
Az ûrbéli jelenetek többnyire még mai szemmel nézve is elképesztõek, képzeljük el, hogy hatottak 1968-ban! Van köztük egy-két kissé megmosolyogtató összefényképezés is, de egyáltalán nem vészes, és ehhez gyorsan tegyük hozzá, hogy a film a Holdraszállás elõtt egy évvel került bemutatásra, mégis a Hold tökéletesen jelenik meg. Szerintem a súlytalanságot azóta sem sikerült ilyen „súlyosnak” ábrázolni. Látszik hogy minden egyes mozdulatot precízen ki kell mérni.

A film és a könyv párhuzamosan készült el. A könyv késõbb került kiadásra, gondolom azért, mert Kubrick elõször a filmet akarta a nagyközönség elõtt bemutatni. (Van is erre utalás A. C. Clarke: 2001 Elveszett világai-címû kötetében.) Talán ez az egyetlen hiba, amit elkövetett, mert a filmet nem igazán lehet 100%-osan értelmezni, a könyv olvasása nélkül. (Az írott változat egyébként sok lényeges dologban eltér a filmtõl, pl. ott nem a Jupiter, hanem a Szaturnusz körül vannak a problémák. A film nem ugyanolyan, mint a könyv, de ugyanolyan jó, és ez ritkaság!) Én a filmet úgy 8-10 évesen láttam elõször, és nagyon élveztem, mert apám már ismerte a történetet, és végig narrátorkodott. :-) A két kezemmel biztos nem tudnám megszámolni, hogy azóta hányszor láttam, és nyugodt szívvel merem azt mondani, hogy az elsõ 15-20 alkalommal nagyon élveztem, mert mindig tudott valami újat mutatni. Most már csak nagyon ritkán veszem elõ, és akkor is csak a kedvenc jeleneteimet nézem meg, mert már kívülrõl fújom az egészet.

A most következõ részt csak az olvassa, aki kíváncsi a történetre! Aki esetleg tervezi megnézni a második részt (2010 A kapcsolat éve: Sok kérdésre ad választ, bár nem mindenre.), vagy elolvasná a könyvet, esetleg megpróbálná egymaga kisilabizálni a lényeget, az inkább mellõzze az itt következõ írást!

A film elején egy hányattatott sorsú emberszabású klánt láthatunk. Gyûjtögetõ életmódot folytatnak, de a sivatagban nem sokmindent lehet már találni, ezért éheznek, a kihalás szélén állnak. Láthatjuk, amint egy leopárd is tizedeli õket (ez a könyvben részletesebben is ábrázolva van).
Következõ jelenet: Kedvenc majomklánunk békésen iszogat egy tóból (vagy inkább pocsolyából), de odajön egy másik csapat, és heves ökölrázással, visítozással, és egyéb röhejes mozdulatokkal, elüldözi õket a víztõl.
Megható éjszakai képsorokat láthatunk, amint hõseink, sziklaodújukban immár nemcsak éheznek, hanem szomjaznak is. :-) Minden egyes apró zörejtõl megijednek, összerezzennek, és minden apró morzsán összevesznek.
Reggel: Odújuk elõtt, egy nyilvánvalóan nem természet alkotta tárgyat találnak. Egy hosszú, téglatest alakú oszlopot. (Nevezzük nevén: Monolit.) Elõször félnek tõle, ezért természetesen visítoznak rá, meg az öklüket is rázzák, de aztán megbarátkoznak vele, köré gyûlnek, és a képsorokból nyilvánvalóan látszik, hogy hatással van rájuk (könyvben részletezve). Valószínûleg valaki ezen a tárgyon keresztül figyeli hõseinket.
Késõbb: Az egyik emberszabású elkezd csontokkal játszadozni, hadonászni. (A film egy-egy vágással érzékelteti a nézõvel, hogy ezt a monolit hatására teszi.) Fölkap egy állat-tetembõl egy combcsontot, majd ezzel szétveri a tetem koponyáját, és rájön hogy ez egy remek fegyver.
Vágás: Kedvenceink már húst zabálnak.

(„A majomemberek álltak és bámultak, majd elragadtatott csodálattal vették körül Holdlátót és áldozatát.
Aztán egyikük fölkapta a véres fegyvert, és verni kezdte a halott disznót. A többiek is csatlakoztak hozzá, s
addig verték bottal, kõvel, amit épp találtak, míg a disznó alaktalan ronccsá nem vált.
Akkor elunták magukat; némelyikük tovább-ballagott, mások meg tétován állták körül a fölismerhetetlen
hullát - elhatározásuktól egy világ jövõje függött. Meglepõen hosszú idõ telt el így, aztán az egyik szoptatós
anya nyalogatni kezdte a mancsában tartott véres követ.
S még hosszabb idõ, amíg Holdlátó, annak ellenére, amit a hasáb mutatott neki, valóban megértette, hogy
soha többé nem kell éheznie.”)
A. C. Clarke 2001 Ûrodüsszia

Viszont még mindig szomjasak, így gyorsan vissza kell szerezni a pocsolyát a másik csapattól. Másnap meg is teszik! Az ellenséges csapat továbbra is visítozik, rázza az öklét, így próbálja újra elijeszteni csapatunkat. Majmaink minden egyes tagja fel van fegyverezve egy-egy csontbunkóval, így nincs szükségük (annyira :-) a visítozásra, ökölrázásra. Mivel egyik csapat sem hajlandó tágítani, így a két „törzsfõnök” küzd meg egymással. Nem tart sokáig, kedvencünk halálos csapást mér, a másik csapat vezetõjére. Ettõl az ellenséges csapat tagjai elijednek. A filmtörténelem egyik leghíresebb vágása következik, amint az egyik majomember földobja a kezében lévõ csontot, és a repülõ csont, egy vágással átváltozik egy ûrszondává.

Itt vége van az elsõ résznek. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem tudtam eldönteni, hogy ezek az elõemberek most betanított, kissé lecsupaszított majmok, vagy színészek.
A „2001 elveszett világai” erre is választ adott: Színészek. A Majmok bolygójával egyetemben, ezt a filmet is jelölték a legjobb smink kategóriában, és a Majmok bolygója nyert! (Szerintem ez röhej!) Arthur C. Clarke ezt írja:

„úgy gondoltuk, ténylegesen is megjelenítünk valamiféle, lehetõleg az emberképtõl nem túl messzire esõ, földön kívüli létformát. De a sminkeseknek még ez is rettentõ
nagy problémát jelentett volna, hogy hihetõ legyen a dolog.
Ezt azonban meg lehetett volna oldani - mint azt Stuart Freeborn késõbb be is bizonyította briliáns
mûvével, A majomemberrel. (Dühített, hogy az 1969-es akadémiai díjak között a sminkesek Oscarját
a Majmok bolygója kapta! A lehetõ leghangosabban morfondíroztam azon, hogy vajon a zsûri azért
mellõzte-e a 2001-et, mert azt gondolták, talán igazi majmokat szerepeltettünk a filmben?)”

No comment! :-)

A következõ rész eleje sokak „kedvence”. :-) Az ûrbéli jelenetben végighallgathatjuk Johann Strauss Kék Duna keringõjének elsõ felét.
Egy amerikai ûrrepülõgépet láthatunk, benne egyetlen utassal. (Ez alapján ki lehet következtetni, hogy fontos személy, és rendkívüli esemény történt.) A forgó ûrállomás, ahova tart nem véletlenül forog, hisz a centrifugális ill. centripetális erõvel mesterséges gravitációt hoztak létre. Az ûrállomás mindig pontosan a Föld és a Hold között helyezkedik el, a Lagrange-ponton. Az ûrállomás azért készült, hogy megállót képezzen a Föld és a Hold között, így nem kell a Holdra tartó ûrhajóknak, egy holdkompot is magukkal cipelniük.
Az ûrrepülõ dokkolása, amikor belülrõl mutatják az ûrállomást, szerintem még ma is elképesztõen látványos!
Az utas: Dr. Heywood Floyd az Amerikai Ûrhajózási Tanács elnöke. Az ûrállomásra megérkezve becsekkol, majd fölhívja a kislányát videotelefonon (ezt Clarke egész pontosan jósolta meg!!! :-). A telefon után összefut egy orosz ismerõsével (ez egy nemzetközi létesítmény), és annak kollégáival. A beszélgetés közben Floyd elmondja, hogy a Clavius, amerikai holdbázisra tart. Erre az oroszoknak felcsillan a szemük, mert már régóta nem stimmel valami a Clavius körül. Senkit nem engednek leszállni, és a telefonba is csak egy gépi hang szól bele. Elmondják Floydnak hogy úgy hallották, valami járvány ütötte fel a fejét, a Claviuson. Nem erõsíti meg, de nem is tagadja ezt, mondván „nincs felhatalmazása”. Elbúcsúznak, majd irány a Hold!
A holdkompon játszódó jelenet közben meghallgathatjuk a Kék Duna keringõ második felét. :-) Itt egy apró poénra hívnám föl a figyelmet: Floyd kaja után elmegy WC-re (Zero gravity toilet). Itt érdemes megnézni hogy ennek a Null gravitációs toalett-nek mekkora a használati utasítása.
A holdkomp dokkolása megintcsak nagyon korrekten van elkészítve.
Hold: Egy tárgyalóteremben folytatódik a történet a Clavius bázison. Dr. Floyd elnézést kér mindenkitõl, hogy azt terjesztették, hogy járvány miatt van a vesztegzár, de szükség van a titkolózásra. Elmondja, hogy amit találtak a Holdon, valószínûleg nagyon megrázná a társadalmat, a megfelelõ tálalás nélkül. Megköszöni a figyelmet, majd elindulnak a titokzatos lelet felé.
Egy igen érdekes jármûvel tartanak az ásatás felé, közben elmondják Dr. Floydnak, hogy találták meg. Óriási mágneses mezõt észleltek, pár méterrel a talaj alatt, a Tycho kráternél. Mintha szándékosan úgy temették volna el, hogy biztosan megtalálják.
Mikor megérkeznek az ásatáshoz láthatjuk, hogy egy külsõre ugyanolyan monolitot ástak ki, mint amilyen még évmilliókkal ezelõtt segített a majomembereknek, öntudatra ébredni.
Miközben ott állnak, fényképezkednek a monolit mellett, egyszercsak egy fülsüketítõ visítás hallatszik mindegyik szkafander rádiójából. A rádiójel a monolitból jött és a Jupiter felé tart.

Itt van vége a második résznek. Azért a könyvben ez a rádiójel jobban részletezve van:
Amikor odamentek, a Holdon pont „hajnalodott” azon a területen, tehát a monolit elõször láthatta meg a napfényt, és ez indította be a gépezetet. Bizonyos ûrszondák vették a rádiójeleket, és ez alapján tudták kiszámolni, hogy a Jupiter volt a cél.

A harmadik rész elején megismerkedhetünk a Discovery ûrhajóval. Hatalmas létesítmény, az ûrben szerelték össze, célja a Jupiter. Az elöl lévõ gömbben laknak az utasok és a pilóták. A gömb tetején a pilótafülke, az alján a kompok ill. légzsilip található. A kettõ között vízszintesen, egy forgódob található, ez egy gravitációval ellátott „lakónegyed”.
Megismerkedhetünk a legénységgel: 5 emberbõl, és egy számítógépbõl áll. Az 5 emberbõl 3 hibernálva van, és csak a cél elérésekor ébresztik fel õket. A két ember: Dr. David Bowman (kapitány), és Dr. Frank Poole (helyettes). A számítógép, a HAL9000-es több feladatot is ellát. Õ irányítja az összes funkciót a hajón, képes önálló döntésekre. Ezen kívül sokszor õ az egyetlen „társaság” a hajón, így a Pilóták vele beszélgetnek, sakkoznak, stb…
Betekintést nyerhetünk a két ember unalmas életébe, az ûrhajón. Az unalmat megzavarja egy hibaüzenet, HAL-tõl. A hibaüzenet elõtt épp egy beszélgetés folyik a számítógép és Dave között arról, hogy milyen érdekes hogy a legénység 3 tagját még azelõtt hibernálták, hogy a hajóra tették a lábukat. Meg terjengett valami pletyka arról, hogy találtak valamit a Holdon.
A beszélgetés közben jön a hibaüzenet HAL-tõl, hogy az AE35-ös egység 72 órán belül meg fog hibásodni. Az AE35, az ûrhajó tetején található parabola antenna, ha meghibásodik, elvész a kapcsolat a Földdel. Az irányítás megadja az engedélyt, hogy kicseréljék az alkatrészt, még a meghibásodás elõtt. Egy több perces ûrben játszódó jelenet következik, a cserérõl. Ennél a jelenetnél lehet érezni azt, hogy milyen precízen ábrázolták a súlytalanságot, és az ûrt. Egy átlagos sci-fi –ben az ûrben azt hallanánk, hogy mennyire dübörög ez a nagy hajó. :-)
A csere után, az elvileg hibás alkatrészen, nem találják a hibát. Kissé kezd feszültté válni a légkör, amikor HAL azt javasolja, hogy tegyék vissza a hibás alkatrészt a helyére, majd várják meg míg tényleg meghibásodik, mert ekkor már valószínûleg könnyebben megtalálják a hibát.
Még bizalmatlanabbá válik a két pilóta, a számítógép felé, amikor a Földrõl közlik velük, hogy HAL téves riasztást adott. Ezt az állítást a Földön lévõ ikerszámítógép méréseire alapozták. HAL azzal védekezik, hogy máskor is történtek hasonló ellentmondások, de a végén mindig kiderült hogy „emberi hiba” okozta a problémát. Frank elkezd kérdezõsködni arról, hogy biztos-e az, hogy soha nem történt semmilyen hiba a 9000-es sorozaton belül, de HAL lezárja a vitát azzal, hogy „Soha sem Frank. Hogy õszinte legyek, én nem aggódnék emiatt.” A két ember látja, hogy fölösleges feszegetni a témát, ezért egy ürüggyel elvonulnak az egyik kompba, hogy négyszemközt tudjanak tanácskozni, és kikapcsolják a számítógép mikrofonjait, ezzel elveszti a hallását. A beszélgetés több lehetõséget, ill. problémát vet fel. Úgy döntenek, hogy azt teszik, amit HAL mond, azaz kicserélik az alkatrészt, és megvárják, hogy meghibásodik-e. De mi van, ha nem hibásodik meg? Ez nyilván rossz hatással lenne HAL-re, kiszámíthatatlanná válhat, tehát ebben az esetben ki kell kapcsolni a fõ agyfunkcióit, és csak a legszükségesebb feladatait fogja ellátni. Felvetõdik azonban egy kérdés: Vajon Õ mit fog ehhez szólni? Itt egy képsor tudatja velünk, hogy bár a számítógép per pillanat teljesen süket, viszont remekül tud szájról olvasni…
Frank kimegy kicserélni az alkatrészt, Dave a pilótafülkébõl figyeli. Látszólag minden rendben, megszakítják a kapcsolatot a Földdel, hogy ki lehessen cserélni az AE35-öt, eközben Frank már kijött a kompból az ûrbe, és az antenna felé tart. Ekkor a komp életre kel, megfordul, és egyenesen Frank felé tart. (Közben a kép rázoomol HAL-nek a kompon lévõ szemére.) Dave-nek a látóterébõl kiesik ez az esemény, csak annyit lát, hogy barátja végigsuhan az egyik képernyõn, és teljesen koordinálatlan a mozgása. Az is nyilvánvalóan látszik hogy Frank szkafanderén elszakadt a légzõcsõ. HAL Dave-nek azt mondja, hogy nem tudja mi történt. Dave utánamegy egy másik komppal, pedig tudja hogy már menthetetlen a helyzet. Egy hosszú jelenet következik, aminek végén Dave „felmarkolja” barátja holttestét, a komp szerelõkarjaival. Eközben HAL sem tétlenkedik, mivel tudja, hogy ha az egyik pilóta meghal, akkor fel kell élesztenie egy hibernált tudóst, hogy teljes legyen a létszám. HAL ezért álmukban megöli a hibernált tudósokat, így már csak Dave-et kell elintéznie…
Dave visszaérkezik a Discovery-hez, Frank holttestével. Kéri HAL-t, hogy nyissa ki a zsilipajtót, de a számítógép úgy tesz, mintha nem hallaná, vagy lehet, hogy csak a válaszon elmélkedik. Dave természetesen nem tágít, folyamatosan kérdezi HAL-t, hogy hallja-e. HAL válaszol, de hamar kiderül, hogy esze-ágában sincs beengedni a pilótát, ezt azzal indokolja, hogy „Túl fontos nekem ez a küldetés. Nem hagyhatom, hogy veszélyeztesd.”. Utána ezt mondja: „Tudom, azt terveztétek, hogy kikapcsoltok engem.” Tehát ha Õ nem mûködik, akkor veszélyben a küldetés. Erre még visszatérünk! Ezek után Dave megfenyegeti, hogy a vészzsilipen át megy be, ami fölött HAL-nek nincs „hatalma”, csakhogy Dave az ûrhajón felejtette szkafandere sisakját, így a számítógép szerint kevés az esélye. Rövid szócsata után HAL azzal zárja le a vitát, hogy „Dave! Ennek a beszélgetésnek többé semmi értelme. Viszontlátásra!”. A pilótának nincs más választása, kénytelen megpróbálni sisak nélkül bejutni a vészzsilipen keresztül (több perces jelenet). Másodperceket kell a vákuumban töltenie, de végül sikerül bezárnia maga mögött a zsilipajtót. Már nem gondolkodik, csak megy kikapcsolni HAL-t.

„Ironikus, de a legtöbb érzelmi töltésû szöveg HAL-tól származik, amikor az „életéért” könyörög és elénekli a „Daisy”-t.” (Roger Ebert – Száz híres film)

HAL agyát az emberi agyról mintázták, így elég sokáig tartja magát, mert ahogy Dave sorra eltávolítja a paneleket, a számítógép megmaradt „agya” igyekszik pótolni a hiányzó funkciókat, de végül megadja magát, és fokozatosan egyre „fogyatékosabb” lesz.
Miután már csak az automata irányító funkciói maradtak fenn (tehát beszédnek, értelemnek nyoma sincs), elõjön a memóriájából egy videó, az eligazítás, melyet csak a Jupiterhez való megérkezés után kéne lejátszania. (Az is lehet hogy ez egyfajta biztonsági mechanizmus, hogy ha történne valami a számítógéppel, akkor is mindenképp lássa a legénység). A felvételen Dr. Heyvood Floyd tart eligazítást, és elmond mindent arról, hogy mit találtak a Holdon, és ennek a tárgynak, a rádiójeleinek a célja a Jupiter volt. Állítása szerint ezekrõl csak a HAL9000-es számítógép tudott. Következik az utolsó rész!

Elõtte egy kis magyarázat: Mitõl golyózott be HAL? Kicsit összetett, a második részben röviden elmagyarázzák, de most egy kicsit részletesebben is elmélkedjünk rajta!
HAL azt az utasítást kapta, hogy neki mindenképp teljesítenie kell a küldetést (még akkor is, ha a teljes legénység meghal, és egyedül marad), sõt neki mindennél fontosabbnak kell lennie a küldetésnek. David Bowman-ról kiderítette, hogy nem tud semmit a Holdon történtekrõl, és mivel õ errõl semmit nem tud, így hátráltatja a küldetést.
Viszont arról HAL sem tudott, hogy a hibernált kollégákat azért fagyasztották le még az indulás elõtt, mert õk valószínûleg tudtak mindent. Dave-et és Frank-et nem volt célszerû tájékoztatni, mert utazásuk alatt sok interjút kellett adniuk a különbözõ TV-csatornáknak, és véletlenül elszólhatták volna magukat. Problémát okozott még, hogy HAL-nek titkolóznia kellett. Egy számítógépnek a titkolózás egyenlõ a hazugsággal. A hazugság újabb hazugságokat szült, hibás hibajelentéseket, és zseniálisan úgy intézte, hogy pont ki legyen kapcsolva az adóvevõ antenna (a Föld felé, ráadásul ott erre számítottak, így semmilyen gyanút nem kavart, olyan mesét találhatott volna ki amilyet akar), miközben õ épp randalírozik a kompon, meg a hibernált utasokon. Az már csak olaj volt a tûzre, hogy kihallgatta, hogy ki akarják kapcsolni, hisz azt nem lehet! Akkor hogy bizonyosodik meg róla, hogy sikerült-e a küldetés? Végül HAL-nek lett igaza, mert most is "emberi hiba okozta a problémát", hisz egymásnak ellentmondó utasításokat kapott, és õ csak így tudta ezeket értelmezni.

(Az itt következõ rész, hogy Dave miképp vészeli át az egyedüllétet, és hogyan próbálnak neki támaszt nyújtani a Földrõl, a könyvben részletezve van, a filmbõl kimaradt.)

JUPITER – És túl a végtelenen: Dave eljutott a Jupiter mellé, itt talál még egy monolitot. Külsõre a különbség csak annyi, hogy ez pár méter helyett, kilométeres hosszúságú, de arányaiban megegyezik az elõzõekkel (egyébként éleinek aránya, az elsõ három szám négyzete, azaz 1:4:9). Dave a Discovery-t parkolópályára helyezi, majd elindul az egyik komppal a monolit felé. Amint közel kerül hozzá, megnyílik egy féreglyuk szerûség (az író csillagkapunak nevezte el), és Dave egy hosszú utazáson vesz részt, egy idegen világba. Hosszúságát Kubrick úgy próbálta érzékeltetni, hogy a jelenetet igen hosszúra tervezte. Tíz percen keresztül csak jönnek a színek, meg a különbözõ alakzatok, és a legtöbb embernek ez a tíz perc minimum húsznak tûnik. Két dolog: Van egy-két olyan effekt ebben a jelenetben, amit nem tudom, hogy készítettek el 1968-ban. Kb. a Nyolcadik utas: a halál azon jelenetének a színvonala, ahol felrobban a Nostromo. A két film között 11 év a differencia!
A másik: Szerintem nagyon jó arra ez a jelenet, hogy az ember kicsit elmélkedjen azon, hogy mennyi minden történt, ebben a látszólag eseménytelen filmben.
Dave megérkezik egy ismerõs helyre, egy szállodaszobába, ahol már járt azelõtt. Az idegenek az emlékezetébõl szedték ki, és hozták létre ezt a helyszínt. Az itt történteket kétféleképpen lehet értelmezni, az egyik az, hogy Dave egyfajta idõutazáson vesz részt, vagy az, hogy leéli az életét. Ezután lefekszik öregen, és újjászületik. Egy biztos, minden mozdulatát figyelik, az utolsó pillanatig. Mikor lefekszik, már nagyon öreg. Fekve rámutat valamire, majd nekünk is mutatja a kamera, hogy egy monolitra mutat rá, ami a virtuális hotelszobába került. Ezután megint az ágyat láthatjuk, de most már egy burokban lévõ csecsemõt láthatunk az ágyon, majd az õ szemszögébõl láthatjuk, hogy belemegy a monolitba, mely egy újabb csillagkapu visszafelé. Ezután mint csillaggyermek néz le a Földre. KONIEC

Ez a csillaggyermek história a könyvben részletezve van. Ezek a lények, akik a monolitokat gyártották (nevük: elsõszülöttek), a technika fejlõdése során megtanulták, hogy raktározzák tudatukat gépekben, ezáltal halhatatlanná váltak. Késõbb mentális képességeik fejlõdésével, megtanulták tudatukat, pusztán az anyagban tárolni, így ugyanúgy élhetnek, akár egy szellem, akárhová eljuthatnak pillanatok alatt, és !szinte! mindenhatóak.

Hát ennyi! Remélem nem volt nagyon belemagyarázós szájbarágós, és elnézést, hogy ilyen túlrészletezett, de így talán már senkinek nem marad megválaszolandó kérdése. Ez egy nagyon jó film, és sokaknak csak azért nem tetszik, mert nem egészen értik hogy mi történik benne, és sokan azt hiszik, hogy a cselekmény akár húsz percben is összefoglalható. Pedig ez egy nagyon tartalmas film, csak fõleg a képi információkra van kihegyezve. (Még én sem gondoltam volna, amikor elkezdtem, hogy a tartalma 5 A/4-es oldal gépelve… :-)

Remélem azért valaki végigolvassa :), és remélem most majd több ember fogja megszeretni ezt a remek sci-fit.

Azt már a legelején elismertem, hogy az eleje lassú. De a te hasonlatod - bár mutatós, és ezt is mondtam már - erõsen sarkított. Szerintem a mozgalmas rész HAL-lal együtt kezdõdik kb. a film közepén (ami ugye NEM az utolsó tíz perc), ott nõ a tempó, és kicsúcsosodik a feszültség. A vége egy külön blokk. Én így látom, sõt úgy gondolom, hogy ez objektíve is igaz.

Ha szerinted rossz a film dramaturgiája, há' ez van, a véleményeden úgysem tudok változtatni, de nem kell túlzásokba esni.

Próbáljátok meg ne mai szemmel nézni a filmet

A hasonlat mutatós, csak éppen egyáltalán nem illik a filmre. Igencsak szépen el van nyújtva a vége.
A középrészre pedig - ahol HAL van a középpontban - szintén nem tudom ráhúzni a "sakkozom egy unalmas délután" képet. Szerintem éppen ott nõ a feszültség, ami tudjuk, mivel zárul le.

A 2010 szerintem jó film, a probléma vele az, hogy a 2001-et nem lehet megismételni. Én meglepõdtem a 2010-en, hogy képes volt értelmesen folytatni a sztorit, anélkül, hogy meggyalázta volna az eredeti mûvet.

Sekélyes a vége?! Ember... akkor te egy kukkot sem értettél a filmbõl.

Abban egyetértek, hogy a film elsõ fele (ahol HAL még nem szerepel) baromi lassú. Arról ezer évig lehetne vitatkozni, hogy kell-e ennyire lassúnak lennie. De a második felérõl, meg a befejezésrõl felesleges...

Akit nem érdekelnek bizonyos dolgok,ne nyúljanak hozzá!talán ez az egyetlen olyan film,ami reálisabb magyarázatot tud adni egy emberinél hatalmasabb civilizáció létezésére,persze meg kell hozzá nézni a második részt is.aki meg nem hisz a földönkívüliekben,az törõdjön inkább a számláival meg azzal amit elhitetnek vele!"Ekkora ûrt ennyi emberre elpazarolni elég nagy hülyeség"

a másodiknak 2010: A kapcsolat éve (ebbõl még készült film, bár szerintem nem valami jó, egyszer volt az mtv2-n). 2025 (asszem 25, de nem biztos) Harmadik ûrodüsszeia és van egy 3001: A végsõ odüsszeia. A címekre csak fejbõl emlékszem valamyelyik nem biztos így van, sz ha tényleg érdekel téged, akkor nézd meg valamelyik könyves netlapon. Én elkezdtem még a Másodikat könyvben olvasni, de nem kötött le hosszan. Az elsõ rész a tuti, na az nem semmi, a többi csak körítés, de elveszíti tõle a klasszis 2001 a báját.

Á! Értem, és a további részeknek mi a címük?

Én kérlek belenéztem abba a filmbe, bár keverem, az a Francis Ford-George Lucas-os fárasztó film, vagy az amelyik annak a hatása alatt készült. Mindegy amire te gondolsz, abból két fajta variáció létezik. Szerintem az újabb (értsd: nem eredeti) verzió a Barakka. Osztom a véleményedet mindkét szempontból. A 2001-et teljes pompájában kell élvezni, a Barakkát meg sehogy sem lehet élvezni (én nem tudtam).

Hát emberek, ti még sosem próbálkoztatok a Baraka - világok arcával, mi? Na, AZ fárasztó. Ezt viszont kár lett volna megvágni. Egy korszak jelképe.

A monolit valamiféle katalizátor az élet kialakításában. A Jupiter a kövektezõ cél, ahol értelmes élet születik (ez majd a további részekben teljesedik ki). David is a katalizátor hatáskörébe kerül, ez által egy új, fejlettebb létformává válik. Egy mondatban ennyi, de Kubrick megoldása sokkal zseniálisabb. Ahogy látjuk megöregedni David-et az egyszerûen fantasztikus.

Valaki magyarázza el nekem a végét, mert úgy tûnik, ez meghaladja az én szintemet.

Egyre jobban érdekel ez a film.Állítólag ez Kubrick papi egyik legjobb filmje,az egyik legjobb sci-fi-nek is mondják.Már alig várom,hogy levizsgáztathassam...

A 2001-Ûrodüsszeia kapcsán teljesen egyetértek veled,ami az Alient illeti,az már más kérdés,na de nem egyezhet mindenkinek az ízlése.
Kevesen emlegetik a 2001 kapcsán Keir Dullea és Gary Lockwood színészi játékát,szerintem nagyon jól visszaadják David Bowman és Frank Poole karakterét. A film alapja egyébként Clarke Õrszem címû novellája, a regényt a film alapján írta Clarke.

De szerintem a sorrend (bár már láttad a Kubrick-féle filmet... 2001 Ûrodisszea (film, Kubrick), ugyanez könyvbe, (A.C Clarke) a többit meg felejtsd el, csak ha nagyon nincs mást olvasnod/nézned...

Aha, értem, bocs. Mindig elfelejtem, hogy én már öreg vagyok..:P

Viszont ha A Jó, a Rossz stb. (amivel maximálisan egyetértek) bejön, akkor ennek is be kell jönnie, hiszen ugyanazok a "jancsói" hosszú snittek...:))

És természetesen a Solaris. Nézve ÉS olvasva! Egy téma, két remekmû. (Illetve nyilván három... Csak a Tarkovszkij-félét még nem láttam. Megpróbálom pótolni...)