Tisztában kell lenni e politikai körök ügyleteivel

Egy palesztin keresztény üzenete a világnak

A keresztények besározzák a világ felé tett bizonyságukat azzal, hogy támogatják a Palesztinában zajló igazságtalanságokat, vagy csak passzív érdektelenséggel szemlélik.
Már csak órák kérdése, hogy az ENSZ döntést hozzon a palesztin államiságot érintõ kérdésben, ám még mindig nem késõ egy kis önvizsgálatot tartani, hogy mi magunk miként is állunk ehhez a valóban bonyolult problémához. Véleménye mindenkinek van, legyen akár politikai elemzõ, más közszereplõ, egyházi személyiség, vagy csak „egyszerû szemlélõdõ", ám ezek hangzavarában érdemes volna odafigyelni azokra, akik a helyszínen, közvetlen testközelbõl élik át azt, hogy mit jelent kereszténynek és palesztinnak lenni a Szentföldön.


A kiegyezés jelenthetné a szenvedés végét

Néhány napja Alex Awad, a Kelet-Jeruzsálemi Baptista Gyülekezet lelkésze, a Betlehemi Bibliai Fõiskola professzora és dékánja, az amerikai Egyesült Metodista Egyház Globális Szolgálatok Közgyûlésének tagja a következõket üzente a keresztény világnak:

„Az elkövetkezõ napokban Mahmúd Abbász palesztin elnök Palesztina független államként való elismerését és teljes jogú tagságát készül kérvényezni az ENSZ-nél. A keresztény hívõk és egyházi vezetõk többsége Ciszjordániában és Gázában támogatja a kezdeményezést. Ezt az álláspontot nem valamiféle Izrael-, vagy Amerika-ellenes érzület táplálja, hanem az a meggyõzõdés, hogy az arab-izraeli konfliktus megoldása nélkül nincs jövõjük a Közel-Keleten, s a palesztin államiság nélkül az ellentétnek sosem lesz vége. A Palesztinában és a szomszédos országokban tapasztalható politikai felfordulás miatt sok keresztény fontolóra vette hazájának elhagyását, hogy nyugati országokban keressen menedéket. Ez a folyamat addig fog folytatódni, amíg az arab-izraeli konfliktusban gyökerezõ politikai káosz véget nem ér.

Következésképpen a nyugati keresztényeknek, akik szívükön viselik a palesztin térségben és a Közel-Keleten élõ egyház sorsát, támogatniuk kell a palesztin államiság törekvéseit. A palesztinok, mint megannyi más nemzet, egy szabad, független, békés államot szeretnének a történelmi Palesztina 22%-án, s elismerték Izrael szuverenitását a terület 78%-án. A palesztinok hajlandóságot mutattak földcserékre Izrael Állammal, hogy teret adjanak annak, amit az izraeliek "új tényállásnak" neveznek. Továbbá a palesztinok hajlandóak megfontolni Izrael azon követelését, mely a palesztin állam teljes demilitarizálását, valamint Izrael Állam biztonságos határainak létrehozását igényli. Ráadásként, amint a Közel-Kelet és Észak-Afrika nagyszabású politikai ébredéseket él át, a palesztinokkal kötött béke Izrael Állam biztonságának és békéjének legfõbb garanciája. Egy valódi békemegállapodás ugyanazt a békét hozná meg úgy az izraelieknek, mint a palesztinoknak, s a világ más országainak, köztük az Egyesült Államoknak is. Azoknak, akik "Jeruzsálem békéjéért" imádkoznak, egyúttal a palesztin állam azonnali létrehozását is támogatniuk kell.



Alex Awad függgetlen palesztin államot és valódi békét szorgalmaz
A keresztények besározzák a világ felé tett bizonyságukat azzal, hogy támogatják a Palesztinában zajló igazságtalanságokat, vagy csak passzív érdektelenséggel szemlélik. Az izraeli kormány megtagadta a ciszjordániai telepek építésének leállítását, mely a párbeszéd újraindításának feltétele volt. Amikor az amerikai adminisztráció követelte az építkezések két hónapos befagyasztását, az izraeli kormány nem mûködött együtt. Most pedig az izraeliek a palesztinokat vádolják azzal, hogy nem tértek vissza a tárgyalóasztalhoz. Hogyan tárgyalhatna valaki a barátjával egy torta megosztásáról, ha a másik közben megeszi a süteményt? Nem az a gond, hogy a palesztinok egyszerûen nem akarják a párbeszédet, hanem az, hogy már kimerültek az izraeli vezetõkkel vívott két évtizednyi huzavonában. Keresztényi kötelességünk, hogy tisztában legyünk a politikai körök ügyleteivel, és a helyszíni tényekkel, s ezek ismeretében foglaljunk állást az igazság mellett. A keresztények nem erkölcsi passzivitásra és politikai érdektelenségre lettek elhívva, hanem arra, hogy aktívan terjesszék azon megoldásokat, melyek kiegyezéshez és mind az izraeliek, mind a palesztinok szenvedéseinek végéhez vezetnek.

Egyes keresztények vonakodnak attól, hogy a palesztin államisági kezdeményezést támogassák, mert attól tartanak, hogy az egy militarista, iszlamista országot szülne. Szerencsére a jelenlegi folyamatot a PSZF leginkább szekuláris, progresszív, erõszakmentes szárnya irányítja. Emiatt a Hamász, Palesztina iszlamista mozgalma, nem ért egyet a kezdeményezéssel. A dolog veszélye is ebben rejlik: amennyiben a Palesztin Hatóság, köszönhetõen az USA és Izrael politikai manõvereinek következtében, kudarcot vall az államiság elérésében, a közeljövõben a világias palesztin kormány el fog bukni, s csak a Hamász marad, mely átveheti a palesztin függetlenséghez vezetõ küzdelem vezetését. Egy ilyen forgatókönyv semmi jóval nem kecsegtet sem az Izraelnek, sem a palesztinoknak, sem a jövõbeni béketárgyalásoknak, sem a Közel-Kelet keresztény közösségeinek.

Az Egyház el fogja veszteni a világban érvényesülõ hatását, ha elhagyja a küldetését, hogy "a föld sója", s a "népek világossága" legyen. A bennünk élõ Krisztus világossága segítse a palesztinokat az államiságukhoz vezetõ kockázatos úton.”


A Szentföld történelmi egyházai az államiságért

A napokban Palesztina és Izrael történelmi keresztény egyházai találkozón vitatták meg az ENSZ kérvény kérdését, melynek záró akkordjaként a katolikus, az ortodox, az evangélikus és az anglikán közösségek jelenlegi és egykori vezetõi és képviselõi, köztük Michel Sabbah, Jeruzsálem elõzõ Latin Pátriárkája közös nyilatkozatban álltak ki az 1967-es határok alapján létrejövõ, független Palesztina teljes jogú ENSZ tagsága mellett.

„A palesztinoknak és az izraelieknek önuralmat kell gyakorolniuk, bármi is legyen az ENSZ-szavazás eredménye" - nyilatkozták a térség püspökei. A döntéshozókat és a jó lelkiismeretû embereket arra szólították fel, hogy "minden tõlük telhetõt tegyenek meg annak érdekében, hogy az oly régóta várt igazságosság, békesség és kiegyezés végre megvalósuljon izraeliek és palesztinok között".

http://www.mindennapi.hu/cikk/vilaghir/egy-palesztin-kereszteny-uzenete-a-vilagnak/2011-09-24/7774

Ahogy a kommentjeid színvonalát elnézem ("ez szar", "ez jó film", "ez nem jó film", "egyetértek" stb....) - a 700-as klub és Németh prédikálása épp neked való. Te vagy az az ideálisan PASszív, hiszékeny emberfajta, akivel bármilyen moslékot meg lehet etetni.

- Bárki jegyzi is majd a formációt, ha ön lesz az arca, azt mondja mindenki: ez a Hit Gyüli pártja.
- És? A KDNP-re meg azt mondják, hogy a katolikus egyház pártja. Ha nekik lehet pártjuk, a Hit Gyülekezetének miért ne lehetne?
http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-375439

Azért telik meg, mert a hitgyüli gyakorlatilag egy neokatolikus szervezet. Németh életrajza szerint: http://www.nemethsandor.hu/biography.html
katolikus családból származik, elvégezte a katolikus teológiát, elindította a karizmatikus katolikus mozgalmat, majd ezután lett "teljes evangéliumi karizmatikus". Szóval Németh nagyon komolyan és erõsen katolikus volt, ezzel tulajdonképpen sohasem szakított gyökeresen, illetve jó néhány eleme ennek megmaradt a katolikusságának.
A katolikus egyházban - szemben a protestánssal - az Istennel való találkozás, Isten "vétele" teljes mértékben a miséhez kötõdik; aki az Istennel találkozni akar, annak el kell mennie a misére és lenyelnie a szent ostyát, azaz magához vennie Krisztus testét. A katolikus vallásnak ez a lényege, a pap kiszolgáltatja a híveknek Krisztust, akik azt az ostyában veszik magukhoz. Emiatt a katolikusoknak el KELL járniuk a misére, ha Istennel kapcsolatban akarnak lenni.

Ennek mintájára a hitgyülekezet sem bízza a hívõkre az Istennel való kapcsolatot; a hitgyüli fenntartja azt a katolikus tanítást, hogy ha Istennel akarsz találkozni, ha belõle akarsz részesülni, akkor el kell menned a "misére", és majd ott a "pap kiszolgáltatja neked Istent" - csak itt nem Krisztus testét kapod meg az ostyában, hanem a Szent lelket, a "kenetet", az "áldást" stb veheted. Ezt a "szellemi ajándék" szolgáltatja neked, õ a "felkent", õ a letéteményese, edénye az "isteni kenetnek", ezért a hívek elsõsorban a gyülekezethez és a "szellemi ajándékhoz" kötõdnek, õt szolgálják, õt imádják, neki hoznak áldozatokat (pénzt) - és rajta keresztül kapcsolódnak Istenhez. Ez tulajdonképpen bálványimádás, csak itt a bálvány nem egy szobor, hanem egy élõ személy.

Ja, újraalapították a Szent Fityma kultuszát. http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Fityma
Pár mondat: "Agnes Blannbekin beszámolt egy látomásról, amelyben kis darabokban lenyelte a Szent Fitymát; ennek köszönhetõen mûvei az egyház tilalmi listájára kerültek. Leo Allatius 17. századi katolikus teológus De Praeputio Domini Nostri Jesu Christi Diatriba (Értekezés Jézus Krisztus Urunk fitymájáról) címû mûvében úgy vélte, hogy Jézus mennybemenetelekor a levágott fityma is az égbe emelkedett, és most a Szaturnusz gyûrûit alkotja.
Az ereklyét minden újévkor körmentben ünnepelték még a 20. században is, annak ellenére, hogy a Vatikán egyre keményebben lépett fel a legenda ellen, amely mind kínosabbá vált számára. 1900-ban a Szent Elõbõrrõl való beszédet és írást kiátkozás terhe mellett megtiltották...A kultusznak végül az ereklye 1983-as eltûnése vetett véget." (akkor került Németh Sándor birtokába)

Pedig a legigazibb hittestvéreik inkább ezek a texasiak: http://www.youtube.com/watch?v=bY1TT4I2ohI&translated=1

Kifelé ebbõl ennyi látszik (és a kép meglehetõsen pontos):
http://www.youtube.com/watch?v=Q_zBS8eI-38
http://www.youtube.com/watch?v=qoLBKXZqcEQ&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=QFKPbXk82go&feature=related