Sajnos neked is igazad van.:( Irtózom a hetvenkedõ magyarkodástól.

Látom, mûködtek a moderátorok...:) Akkor úgy írom, hogy nekik is tessék.

Nyugodtan puffogj csak, amíg tetszik, engem nem érdekel. Ez az utolsó, hogy reagáltam a kötekedéseidre. Nevetséges, hogy mennyi energiát pazarolsz erre.

Aha, hát ezért kéne Jurisich levele. Mert anélkül fogalmad sincs, hogy mit jelent az, hogy Kõszg megállította a szultáni haderõt. Voltál már Kõszegen? Láttad a "várat"? Jurisich maga is leírta, hogy a vár semmivel sem védhetõbb, mint a város. A vár egyszerûen nulla.
A város teli volt zsindelyes és szalmatetõs házzal, épp behordták a friss szénát - és a török állandóan dobálta befelé a tüzes ágyúgolyókat. Az ebben a szövegben is benne volt, hogy össz. 10 nehézfegyverzetû lovasa volt, tehát hadereje nulla; Kõszeg katonailag semmit se számított. Leginkább a városba, várba összegyûlt parasztokra kellett támaszkodnia. Jurisich eleinte nem is gondolta, hogy ottmarad, Bécsbe akart menni, hogy annak ostrománál segítsen; csak azért maradt, mert látta, hogy a török valamilyen ok miatt nem kerüli ki õket. Meghalni bárhol lehet.... biztos volt benne, hogy meghal.
Ha elolvashatnád a levelet, nagyon megdöbbennél. Nem véletlen, hogy errõl kussolnak, mert egyszerûen nincs SEMMILYEN racionális magyarázat arra, hogy a török miért nem bírt Kõszeggel.

Azért itt egy rövidke részlet, ennyi a gimis tankönyvbe is belekerült:

"…Néhány ezer asszony és leány, ifjú és gyermek és velük együtt sok öreg is jött össze e városba, hogy elkerüljék a törökök szörnyû zsarnokságát és a halált, én pedig megkíséreltem, hogy ezt a gyenge várost megvédjem az olyan kegyetlen és hatalmas ellenségtõl, a törökök császárától és az õ erejétõl, amellyel a várost személyesen körülzárta. Nem azért tettem, mert úgy gondoltam, hogy hatalmával szemben tartani tudom magam, hanem hogy õt itt egy darabig késleltessem, amíg Felséged a rómaiak legkeresztényibb császárával … együtt a törökökkel szembetalálkozhatik és annak a legjobb és legnagyobb Isten segítségével ellenállhat.

Ha felséged tudni akarja, hogyan vagyok ellátva és milyen katonáim vannak a városban, Felségednek elmondhatom, hogy itt szerény állásomhoz mérten, ahogyan a házigazdához illik, szegényes életet éltem, 10 nehéz fegyverzetû lovasom és 28 huszárom volt. Úgy határoztam, hogy ezekkel a következõ napon, amint a törökök császára várakozásom szerint valamennyi seregével a város mellett elhalad, Felségedhez megyek, hogy mint hûséges híve Felségednek a harcmezõn szolgálhassak, a várat pedig, amely az én szegénységemhez mérten eléggé el volt látva, egy jó és becsületes nemesnek akartam átadni megõrzésre.

…nincsenek más katonáim és senki egyebem, mint nyomorult és szegény parasztok, akik a városhoz menekültek. Közülük eleinte nem több, mint 700-nak volt fegyvere, de már ezeknek fele elpusztult. Velük együtt elestek az összes kevéssé alkalmas servitoraim, akik gazdatisztek voltak. Azonkívül egy mázsánál nincsen több puskaporom, pedig a saját pénzemen szereztem 300 forinton puskaport és ezt a városban kellett szétosztanom, ha a várost meg akartam tartani. A vár ugyanis a városban fekszik, és csak addig tartható, amíg ez, a vár ugyanis semmivel sem biztonságosabb.

Aki csak ezt a várost és a benne levõ gyenge népet ismeri, világosan látja, hogy legkegyesebb megõrzõnk, Krisztus a maga könyörületével tartott minket eddig meg. Legkegyelmesebb Királyom! Felséged egyes bécsi tanácsosainak jeleztem, hogy meggyõzõdésem szerint a törökök császára nem fog Bécsbe menni, és úgy vélem, hogy most sem fog valamit is elfoglalni, hanem az ország határa mentén egészen Szlavóniáig egyes mezõvárosokat és megerõsített helyeket portyázóival megtámad, így egy ideig itt állomásozik és a földeket köröskörül dúlja, és azzal kérkedik, hogy Felséged ellenében dicsõséget aratott, amennyiben hangoztatni fogja, hogy közben senki sem mert vele megütközni.
(Jurisics Miklós levele I. Ferdinándhoz 1532.augusztus 28.)

Nem találom, valószínûleg nem elérhetõ a levél online. Sajnálom, mert megdöbbentõ. Úgyhogy csak egy kis szöveget másolok be, ami röviden összefoglalja a csatát, és a végén említi azt a "kölcsey-s" okot is, ami miatt a török feladta a városka ostromát. Jurisich maga is pontosan tudta, hogy nem a saját erejük védte meg a várat, hiszen az képtelenség lett volna. (Gáz, de a dátumra nem emlékeztem pontosan - nem 1531-ben, hanem 1532-ben történt):

JURISICH MIKLÓS (Nikola Juri¹iæ)
Tíz nappal azt megelõzõen, hogy a királyi székbe ült volna, I. Ferdinánd kinevezte a zenggi Jurisich Miklóst fõkapitánynak és tanácsadójának. A horvát származású Jurisich megfelelõ tudással és bölcsességgel teljesítette a katonai és diplomáciai feladatokat az 1545-ben bekövetkezett haláláig.
A hadszíntéren a hírnevét 1532-ben szerezte Kõszeg sikeres megvédésével. 700 horvát katonájával megállította Szulejmán szultán 140 ezer fõs seregét, amely Bécset tûzte ki célul meghódítani. Jurisich a 28 könnyû és 10 nehéz fegyverrel fölszerelt lovasával Bécsbe kellett hogy utazzon és csatlakozzon a császár seregéhez. Mivel a város falai mögé jöttek az idõsek, nõk és a gyermekek védelmet kérni, Jurisich úgy döntött, öszszeállít egy 700 fõs alakulatot, amellyel szembeszáll a törökkel. Errõl értesítette a császárt. Az I. Ferdinándhoz írt levelében Jurisich Miklós közölte: „Bátorkodom védeni ezt a kis és gyenge várost a török erõ elõtt, nem ezért mert reménykednék, hogy meg tudom védeni, hanem azért hogy rövid idõre megállítsam az ellenséget és ezzel a keresztény uralkodóknak idõt nyerjek arra, hogy kellõen fölkészüljenek a védelemre. Csakis ezért tettem ki az életem a legnagyobb veszélynek.”
Az elsõ három napon ágyúkkal lõttek a törökök Kõszegre, majd augusztus 13-án minden oldalról megtámadták a várat. Azonban a védõk sikeresen visszaverték a támadásokat. A 12. támadás visszaverése után – augusztus 28-án – Jurisich fõkapitány Ferdinándhoz újabb levelet küldött, amelyben közölte: „A 700 fölfegyverzett honfitársam közül fele már elesett, a puskaporból amelyet 300 forintért vásároltam, már csak nagyon kevés maradt. Csak az Isten kegyelme õriz bennünket, és remélem kegyes lesz a lelkemhez.”
A török többször is küldötteket küldött a hõshöz, és követelte a város békés átadását, de Jurisich válasza elutasító volt. A 13. támadásban még 60 védõ esett el, maga Jurisich pedig megsérült, és ezek után már a döntõ csatára készült. Az újabb török támadás idején a nõk, gyermekek és idõsek hangosan fohászkodtak, sírtak, mire a török ahelyett, hogy bevonult volna a városba, fejetlenül elmenekült, „mert egy lovas katona tüzes karddal a kezében a város falairól elüldözte õket”. A megmaradt katonák szent Mártonnak köszönték meg az életben maradást. 1532. augusztus 30-án Szulejmán szultán a seregével elhagyta a város környékét.
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/02-10/heka.pdf