Tegnapelõtt lett volna 80 éves Csurka István (1934-2012) író, dramaturg, politikus.
"Mindenekelõtt drámaíróként ismerjük: a Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma több mint félszáz. Születésnapján – mely véletlenül ugyan, de jelképesnek is tekinthetõen éppen a Színházi Világnapra esik – nagy tisztelettel emlékezünk a kiváló magyar drámaíróra, Csurka Istvánra." (http://ujszinhaz.hu/Index.php)

Újpesten ebbõl az alkalomból egy emlékmûsort is rendeznek holnap, hátha valakit érdekel:

MEGHÍVÓ

Emlékmûsor

Csurka István 80. születésnapja alkalmából

Idõpont: március 30., vasárnap, 17 óra

Helyszín: Újpesti Polgár Centrum – Újpesti Kamaraszínház

(Budapest, IV. kerület, Árpád út 66; megközelíthetõ a 3-as metró Újpest-Központ megállójától).

A rendezvényen bemutatásra kerül Pató Róza Ezüst Gerely fõdíjjal kitüntetett szobrász- és éremmûvész Csurka Istvánt ábrázoló bronzplakettje.

Közremûködnek a Magyar Állami Operaház mûvészei: Bazsinka Zsuzsanna Osváth Júlia-díjas, érdemes mûvész (szoprán), Sánta Jolán (alt), Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, Berczelly István kiváló mûvész (basszbariton), Gárday Gábor Bartók–Pásztory-díjas mûvész (bariton).

Emlékezõ beszédet mondanak: P. Reisz Pál a Pesti Ferences Templom igazgatója és Medveczky Ádám.

Csurka István tisztelõit érdekelheti - és talán nem csak a római katolikusokat -, ezért megosztom a hírt, miszerint:

"Február 1-jén, szombaton, 11 órakor, a Pesti Ferencesek Templomában (Bp. V. kerület, Ferenciek tere) engesztelõ szentmiseáldozatot mutatnak be a két évvel ezelõtt elhunyt Csurka István lelki üdvéért.

A szentmisét P. Reisz Pál templomigazgató celebrálja."

Sajnos az idei év színházi palettája abból a szempontból mindenképp szegényebb a tavalyinál, hogy lekerült Csurka István valamennyi mûve a színházak mûsoráról. Ez azonban nem az intézményvezetõk legjobb belátása alapján vagy éppen a csekély érdeklõdés miatt történt így - az örökös léptek fel olyan igényekkel, amik ide vezettek.
Lásd errõl bõvebben: http://www.hirado.hu/2013/11/18/csurka-istvan-hagyateki-jogait-gyermekei-gyakorolj/
továbbá: http://www.terszinhaz.hu/index.php/hirek/aktualis/40169-koezlemeny
(A fenti írás egyébként nem teljeskörûen tekinti át az örökösök közbelépéséig mûsoron tartott Csurka-mûveket, hiszen kimaradt például az Ivancsics Ilonáék által játszott Az idõ vasfoga, ld.: http://iiszt.hu/?page=2&spage=86 )

Én a magam részérõl nagy sajnálattal és keserûséggel értesültem ezekrõl a fejleményekrõl. A szóban forgó darabok egy részét (Az idõ vasfoga, Döglött aknák, Írószövetségek harca) láttam, de nem mindegyiket (pl. a Deficitet nem) és olyan is van, ami annyira megdöbbentõ volt számomra (Írószövetségek harca), hogy feltétlenül újra szerettem volna nézni - amire jelenleg nincs lehetõségem.
Nagyon bízom benne, hogy idõvel megoldódik ez a helyzet, bár a személyes véleményem az, hogy ki se szabadott volna alakulnia. Úgy vélem, az örökösök akciója súlyos károkat okoz, és ami a legfontosabb: vélhetõen édesapjuk akarata sem ez lenne. Remélhetõleg elõbb-utóbb ez a szempont is érvényre jut...

Ezek szerint a Szegedi Szabadtérirõl összességében nagyon hasonló - vegyes - tapasztalatokkal rendelkezünk. Talán idekívánkozik, hogy tudtommal ott éppen most van soron vezetõváltás és van rá esély, hogy Kelemen Csaba egri színész nyerje el a Szabadtéri ügyvezetõi posztját. Én ennek nagyon örülnék, szerintem igen jól járnának vele a szegediek és a Szabadtérire járók - az egriek persze talán kevésbé. Bizonyára több jó produkciót is átvinne Egerbõl Szegedre. (Talán már említettem, hogy pár éve járok nyaranta Egerbe is, az Agria Nyári Játékokra. Egy-két felejthetetlen, csodálatos élményt is köszönhetek nekik, ezért kicsit elfogult is vagyok velük.)
Legutóbbi hozzászólásomból kimaradt még pár vidéki társulat, akikrõl szintén igen jó véleménnyel vagyok, mint például a Kecskeméti Katona József Színház, vagy éppen a Veszprémi Petõfi Színház. De persze nem akarom nagyon "erõltetni" ezt a színház-vonalat. Hiszen én magam is sok-sok évig szívesebben jártam inkább moziba, csak az utóbbi idõben lettem ilyen lelkes színházlátogató. És hát most meg a mozi maradt el, pedig talán azt se kellene hanyagolnom. Bevallom, hogy pl. a Jankovics-féle Ember tragédiáját nem is láttam végül (ebben tehát máris jobb vagy nálam! :)). Pedig biztosan érdekes lenne, fõleg a szegedi Vidnyánszky-féle után, azzal összehasonlítva.
És természetesen teljesen megértem az anyagi szempontokat is, én magam sem engedhetek meg minden kultúrafogyasztást magamnak, amit szeretnék. Ilyen szempontból nagy szerencse, hogy az utóbbi években a köztévében is sok színházi közvetítést adnak, illetve, hogy a világhálón is megtekinthetõ egy-egy jó elõadás. Szerintem ilyen az a Csurka darab is (Majális), amit a múltkor meghivatkoztam itt. Egyébként épp holnap lesz egy éve, hogy meghalt Csurka István.

Köszönöm az elismerõ szavakat, bevallom, egészen zavarba jöttem tõlük. És egyébként nem is teljesen érzem megérdemeltnek õket. Valójában ez nem az én közegem. Sokszor érzem, hogy túl sokat (legalábbis az átlagosnál jóval többet) írok egy-egy hozzászólásba. Ez annak lehet a jele, hogy igazából más formát kívánna a mondanivalóm. Ha ennek az egésznek így is van valami értelme, annak örülök. :) Egyszóval: köszönöm a visszajelzést!
Nem tudom, az ország melyik részében élsz. Nekem az a tapasztalatom, hogy egyáltalán nem korlátozódnak Budapestre a színvonalas színházi elõadások. Sõt! Én magam is sokszor utaztam már vidékre egy-egy jó darab/rendezés kedvéért (és természetesen most nem Szentendrére gondolok). Mondjuk a szegedi szabadtérirõl elég vegyesek a benyomásaim, de például a tavalyelõtti Ember tragédiája a Dóm téren Vidnyánszky rendezésében fantasztikus élmény volt (a nagy hideg ellenére is)! Legutóbb pedig már a Szegedi Nemzeti Színház egyik elõadása kedvéért is leutaztam és valószínûleg még fogok is: úgy látom, elég izgalmas a repertoárjuk. De említhetném Egert is, ahova nyaranta az Agria Nyári Játékok miatt érdemes ellátogatni, és év közben is ott van ugye a Gárdonyi Színház. Én egyébként most épp Gyõrbe tervezem, hogy "elugrok" egy elõadásért (ha sikerül megszervezni), és szívem szerint utána Sopron következne, de persze minden nem fog beleférni. Az általam korábban felsorolt társulatok közül a Forrás Színház tudtommal (eredetileg) gyõri illetõségû, de amennyire látom, mostanra a Soproni Petõfi Színházba "tagozódtak be", legalábbis a személyi átfedések közelítik a 100%-ot. Szóval szerencsére nem csak Budapesten vannak jó darabok, másutt is érdemes lehet próbálkozni. És persze így is lehet: http://streamer.carnation.hu/mtvod2/szinhaz/2010/03/28/majalis.wmv Ez szerintem elég jó!

A megjegyzésed, gondolom, azokra vonatkozik, akik bár folyamatosan toleranciát hirdetnek, a legkevésbé sem gyakorolják ezt az erényt azokkal szemben, akik máshogyan gondolkodnak mint õk - vagy akár csak fõszerepet vállalnak egy nekik kevéssé szimpatikus szerzõ mûvében.
Bõ egy hét múlva lesz egy esztendeje, hogy nincs köztünk Csurka István, magyar író. Már csak ezért is idekívánkozik, hogy utolsó színházi szerepvállalását (az Új Színház intendánsi pozícióját) is ugyanezek a körök lehetetlenítették el, igen méltatlan módon. Vannak, akik szerint végül egyértelmûen ez vezetett életkedvének megfogyatkozásához, és ezen keresztül gyors halálához. (Pozsgai Zsolt is tett erre vonatkozó utalást.)
Ilyenkor az ember hajlamos bosszússá válni, de a harag sosem jó tanácsadó.
Emlékszem, hét vagy nyolc fõvárosi színház hevesen tiltakozott annak idején Dörner kinevezése ellen. Nyilván õk a körön belüliek (Radnóti, Víg-, Örkény, Katona, stb.). Én akkor megfogadtam, hogy be nem teszem a lábam többet ezekbe az intézményekbe és ezidáig meg is tartanom ezt a fogadalmam. Biztosan lehetne amellett érvelni, hogy ezáltal lemaradok néhány izgalmas elõadásról, valójában éppen így fedeztem fel magamnak számos egyébként kevéssé ismert, de nagyon érdekes és értékes társulatot, játszóhelyet, produkciót (Forrás Színház, Száguldó Orfeum, Újpest Színház, Klebelsberg Kultúrkúria, Térszínház, a RaM Colosseum vagy a Karinthy Színház egyes elõadásai stb.). S persze továbbra is sokat és egyre többet fogok járni a József Attila Színházba és az Újszínházba is. Mindenki másnak is ezt ajánlom. Támogassuk a valóban értékes elõadásokat, színtársulatokat! Ez a(z önmagunkhoz) méltó "válasz"!

Azóta megnéztem a szóban forgó darabot (Az idõ vasfoga), és jó szívvel tudom ajánlani! Most hétvégén, január 26-án is látható lesz, ezúttal Szentendrén, a PMK-ban. Örülök, hogy végül csak felkerült ez az információ ide, a port.hu-ra is (egy-két napja, külön kérésem után).

A szereposztás érdekessége, hogy a fõszerepet az az R. Kárpáti Péter játssza, akit teljesen váratlanul és szokatlan módon írtak ki az õt országosan ismertté tevõ sorozatból. Éppen akkor, amikor fõszerepet vállalt egy Csurka-mûben... A következtetések levonását mindenkire magára rábízom.

Nagyjából egy évvel korábban láttam utoljára Csurka-drámát, akkor az Eredeti helyszínt a Karinthy Színházban. Ilyenkor az ember óhatatlanul összehasonlít, pedig a mûfaji különbözõség miatt ez csak igen korlátozottan lehetséges. Mindenesetre számomra az Eredeti helyszín, ha nem is sokkal, de valamivel erõsebb mûnek tûnik; sajnálom is, hogy már nincs mûsoron.

Ezzel együtt természetesen Az idõ vasfoga is igen komoly - és érvényes - üzenetet tolmácsol számunkra, ahogyan arról a darab fórumában tettem is említést.

Elõzõ (februári!) itteni hozzászólásomban említettem, hogy a Száguldó Orfeum Csurka darab - Az idõ vasfoga c. komédia - színrevitelét tervezi. Azóta (jó ideje) megvan a premier pontos dátuma is: november 17., helyszín: Klebelsberg Kultúrkúria. (Mindez jól látszik az általam már korábban is beillesztett Száguldó Orfeumos oldalon is: http://www.szaguldoorfeum.hu/?page=2&spage=86 ) Ennek ellenére ebbõl itt, Csurka István adatlapján sajnos semmi sem látszik, mivel - a korábbi gyakorlatnak megfelelõen - gondosan lehagyták a szerzõ nevét az elõadás port.hu-s adatlapjáról. Korábban ugyanezt a módszert alkalmazta a port.hu Csurka Eredeti helyszínével kapcsolatban is (amit tavaly õsszel a Karinthy Színház vett mûsorára), valamint a Majális c. dráma tévéfelvételével is. Ezekben az esetekben sokáig hiába reklamáltam. Végül az segített, hogy Bucz Hunor fórumában (a moderátori intésnek köszönhetõ) nagyobb nyilvánosság elõtt is fel tudtam panaszolni a dolgot. Úgy tûnik, akkor már annyira kellemetlenné vált a helyzet a port.hu számára, hogy az adatok pontos feltüntetése minõsült a kisebbik rossznak...
Egyelõre ebben az esetben is kicsi esély mutatkozik a probléma orvoslására (ne legyen igazam!). Hiába írtam e-mailt ez ügyben már a múlt héten a megadott címre, egyelõre semmi változás.
Sõt, lehet, hogy a helyzet még rosszabb. Ivancsics Ilonát, a Száguldó Orfeum vezetõjét - minden reklamálásom ellenére - lassan hónapok óta következetesen diszkriminálja a port.hu. (Az ottani fórumban mindezt a lehetõségekhez mérten dokumentáltam is.) Az összes rendelkezésemre álló tapasztalat és információ alapján kénytelen vagyok arra gondolni, hogy Ivancsics Ilona fõbûne éppen a Csurka darab színrevitele lehet. XXI. század, Magyarország, port.hu...

Csurka István néhány napja lett volna 78 éves.
Nyugodtan élhetett volna még vagy tíz évet. Írhatott volna még néhány drámát, most végre talán színházak is lennének, amelyek játszanák õket. (Idén õsszel például a Száguldó Orfeum is Csurka darab mûsorra tûzésére készül, Pozsgai Zsolt rendezésében: http://www.szaguldoorfeum.hu/?page=2&spage=86 )
Tudom, hogy beteg volt, mégis úgy érzem, hogy valójában az Új Színház körüli méltatlan hercehurca okozta életkedvének végül tragikusnak bizonyuló megfogyatkozását. Erre utal utolsó nyilatkozata is, amit tavaly decemberben adott ki. Így kezdõdik: "Tarlós István fõpolgármester 2011. december 14-én felszólította Dörner György barátomat, az Új Színház általa korábban kinevezett igazgatóját, hogy elhatárolódva tõlem vonja vissza intendánsi kinevezésem a február elsejétõl az igazgatása alá kerülõ színházban. Ellenkezõ esetre nézve kilátásba helyezte még az igazgatói kinevezés visszavonását is. Körülbelül egyidejûleg tett nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy minderre azért kerül sor, mert én saját hetilapomban az európai értékrendtõl eltérõ írásokat teszek közzé."
Nem idézem az egészet, mert ahhoz túl hosszú lenne, de érdemes elolvasni. Többek között arról is ír benne Csurka István, hogy érdekes módon akkor nem volt semmi kifogása Tarlós úrnak a Magyar Fórumban megjelentekkel kapcsolatban, amikor az országgyûlési választási kampányban kétharmados gyõzelemhez segítette õket, sem pedig akkor, amikor a fõpolgármesteri kampányában személy szerint õt támogatta. Azt vélelmezi, hogy Tarlóst megzsarolhatták. Valószínûleg sosem tudjuk meg a teljes igazságot, de könnyen elképzelhetõ.

Örülök, hogy te jó dolognak találtad, hogy leírtam az észrevételeimet. :)
Ha olvastad Bucz Hunor fórumát, láthattad, hogy a moderátor már kevésbé lelkesedett ezért (finoman fogalmazva). Mi több, azóta meg is fenyegettek egy levélben, hogy el leszek távolítva a port.hu fórumából, ha nem hagyom abba ezt a tevékenységemet. Ugyanakkor még ezt az árat is vállalnám, mivel valami látszatja azért csak van eme szélmalomharcomnak: éppen a Bucz Hunor fórumában lezajlott rövid üzenetváltás után (és nyilván annak eredményeként) voltak végre hajlandók feltüntetni a Karinthy Színházban játszott Eredeti helyszín szerzõjeként Csurka Istvánt. Így most már legalább itt, az adatlapján is megjelenik, hogy legközelebb március 25-én láthatja a nagyérdemû ezt a remek darabot. Nem tudom, egyszer majd visszateszik-e a korábban innen eltávolított mûveit is.
Mint ahogyan az is jó lenne, ha a róla készült portréfilm, az Elillanó évek adatlapjára is hajlandók lennének felvenni, mint szereplõt. Akkor az is megjelenhetne itt, a saját adatlapján is. És akkor látszana, ha vetítik valahol. (Mostanában többször is mûsorra tûzte az Uránia mozi, ami így itt sajnos egyáltalán nem látszott.)

Természetesen a 89 utánira gondoltam. Rosszul fejeztem ki magam.

Egy apró megjegyzés jutott eszembe "Õ indította el a nemzeti radikális mozgalmakat Magyarországon" megállapításoddal kapcsolatban. Valószínûleg helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy a "modern nemzeti radikalizmust" indította útjára Csurka Istvánt, hiszen már a XX. század elsõ felében is éltek és dolgoztak olyan nagy formátumú gondolkodók Magyarországon, akik ehhez az eszmei áramlathoz sorolhatók - talán elég csak Bajcsy-Zsilinszky Endrét említenem.

Az elmúlt napokban szerencsére több csatornán is láthatók voltak Csurka Istvánra emlékezõ mûsorok. A hírTV-ben például egyik este Dörner Györggyel és Pozsgai Zsolttal beszélgettek róla. Utóbbi említette, hogy mekkora kedvvel, lelkesedéssel készült az újrakezdõdõ színházi életére Csurka István, s hogy mennyire letörte Tarlós úr visszakozó döntése, ezután az életkedve is megfogyatkozott... Nem csodálkoznék, ha lenne most egy kis lelkifurdalása a fõpolgármesternek. Tegnap temették el Csurka Istvánt. Úgy hallottam, Tarlós István is küldött egy koszorút. Azt hiszem, ez volt a legkevesebb.

Bayer Zsolt igen tehetséges ember, de komoly problémák vannak a jellemével. Alábbi írásában ezt be is ismeri és méltón búcsúztatja el Csurka Pista bácsit.
Sajnos többnyire mind ilyenek vagyunk, próbálunk küzdeni saját gyengeségünkkel és idõnként alulmaradunk.

Magyar lélek
Álláspont


Sokat bántottam Csurka Istvánt.

Mert jó volt együtt üvölteni a sakálokkal.

Így van ez mindig. Az ember fiatalon és ostobán a falkához csapódik, különösen, ha úgy látszik, a falkán kívül nincsen élet, nincsen igazság. A kilencvenes évek elején úgy látszott. S ahonnét mi érkeztünk, a fõváros egyetemeirõl, fõiskoláiról és szakkollégiumi mozgalmaiból, onnan csak a falka szava hallatszott. S ha elég nagyot rúgott az ember Csurkába, akkor tehetségesnek és haladónak és európainak lett nyilvánítva. Olyankor sorra jöttek az ajánlatok, külföldi ösztöndíjakra, szerkesztõségi állásokra, könyvekre – mindenre. És ez a langymeleg összetartás a megfellebbezhetetlen igazság vaníliaillatát árasztotta. Utóbb kellett kiválni, és megérezni a vaníliaillat mögött az árulások bûzét. Húsz év távolából az a legnagyobb tapasztalat, hogy a nemzeti gondolat köpködése és kiröhögése jól jövedelmezõ és lélekölõ foglalatosság. No és persze az, hogy ki kell válni. S ha az ember kiválik, elõbb-utóbb beleütközik Csurka Istvánba.

Úgy áll Õ a nehezebbik út közepén, mint Szabó Dezsõ állt ott egykoron. Konokul, rendíthetetlenül, senkik céltáblájaként. Így álltak õk mindig. Szabó Dezsõ, Sinka István, Nyírõ József, Féja Géza, Cs. Szabó, Tamási Áron, Wass Albert – utóbb Páskándi, Szilágyi Domokos, Makovecz, Szervátiusz Tibor, Farkas Árpád és Õ. Csurka István. És mindenekfelett persze Németh László.

Akit az urbánusok „különítményesnek” bélyegeztek már majd egy évszázada. S persze ez is olyan megnyugtató, ismerõs, langyos fedõnév, ez a „népies-urbánus” s az e köré szervezett ellentét. Mélyebb, könyörtelenebb harc ez, amelynek során örök és iszonytató szimbólummá vált az Elsodort falu. Ha lenne szándék, akarat, képesség és tehetség, akkor az Elsodort faluból filmnek kellene készülni. Olyannak legalább, mint az Emberek a havason volt. Amelyben önmagunkra ismerhetnénk, és látnánk, hol kell tapogassuk a ránk leselkedõ veszélyt.

Nem lett film az Elsodort faluból. A lengyelek Wajdája pedig a Katynnal fejezte be életmûvét. A vele együtt induló és legalább akkora tehetségû Jancsónak meg a Pepe-Kapa siralmas és megalázó ürességére futotta vénségére.

Így arattak fényes gyõzelmet idehaza az urbánusok.

Csurka darabjait pedig két évtizede nem játszották színházak idehaza. Túl jó volt Õ ennek a közegnek. A Pepe-Kapa ürességének. S mire akadt végre egy színház, amelyik mûsorra tûzte volna õt, addigra meghalt. Mert bár soha nem mutatta, de szívére vette a gyalázkodást, a bántást, az igazságtalanságot.

Az urbánusok egyik legtehetségesebbike, Tamás Gáspár Miklós most helyenként emberien írt a halott íróról, de sok mindenben tévedett. A legnagyobbat abban, hogy Csurka szíve gonosz volt. Nagyon nem volt az. Gyermekien, zavarba ejtõen jó szíve volt. Amikor végre volt lehetõségem és bátorságom nyilvánosan bocsánatot kérni tõle, a szemén láttam a jó szívét. És megbocsátott. És az Õ megbocsátása által voltam képes megbocsátani önmagamnak…

TGM emberien búcsúzott tõle. A legocsmányabbul meg a Kurucinfo. És ez legalább annyira érthetõ és természetes, mint amennyire érthetetlen. Így kerülnek helyükre a dolgok. Így válik riasztó valósággá az elmúlt húsz év másik nagy tapasztalata: Hogy Csurka Istvánnak majd mindenben igaza volt. Ha olykor „rosszul” mondta is – de igaza volt…

Az Ady-könyvem elé ezt írta: „Mint a világirodalom minden végzetesen nagy költeményét, ezt is le lehet írni kigúnyolással, Így írtok ti-sen, de ez csak nagyságukat és a végsõ bevehetetlenségüket bizonyítja. Ady Endrének több ilyen roppant bruttó regisztertonnás verse úszik a világóceánon. Igaz, legtöbbjüket csak a magyar lélek kikötõi­ben fogadják – fogadták – díszlövéssel. Közülük a legméltóságosabb Az õs Kaján. Mert ez csatahajó. Két kapitánya van, ami képtelenség, de mégis így van, s most felszállt rá egy fiatal tengerésztiszt, s mindjárt magas beosztást is kapott. Azonnal elsõ tiszt lett. Bayer Zsolt.”

Nagy nevetség és gúny tárgya ez odaát, a túloldalon. Nekem pedig a legnagyobb tisztesség és roppant, szinte elviselhetetlen felelõsség. És azon leszek most már, hogy Õ újra és újra megbocsáthassa „ifjúságom vétkét”. Õérte. Önmagamért. Minden elsodort faluért. Minden elsodort magyar lélekért. Jó utat, István bátyám. Hajózz ki a világóceánra.

Díszlövés fogad majd a magyar lélek kikötõiben…
Bayer Zsolt

Mélyen egyetértek szavaiddal. Fájón méltatlan volt hozzá az Új Színház körüli hercehurca. Ezzel kapcsolatban (még tavaly év végén) egy másik oldalon az alábbi hozzászólást olvastam, szerintem elég pontos helyzetértékelés (volt):
"A legújabb hírre reagálok, mely szerint Tarlós István megtiltotta Dörner Györgynek Csurka István alkalmazását:
1. Maga a tény, minden további érvelés nélkül, önmagában igazolja Csurka István összes korábbi megállapításának valóságát;
2. Az az ország, ahol ez megtörténhet, sem nem demokratikus, sem nem szuverén.
2.1 Nem demokratikus: A magyar jogalkotó megvonta azt a határt, ahol a "zsidózás" beleütközik a magyar jogrendbe. Ezt nevezetesen a büntetõjog területén vonta meg, és mindaddig, amíg egy vélemény azt a magatartási küszöböt, ahonnan már jogi korlátozás alá esik, el nem éri, az Alkotmányban lefektetett és garantált lelkiismereti és szólásszabadság területén belül marad és mint ilyen, kinyilvánítása jogszerûen nem korlátozható. Ebbõl következõleg az e jogával élõvel szemben semmilyen szankció, sem jogi, sem jogon kívüli, nem alkalmazható. Ha ilyen szankciót mégis alkalmaznak, az az Alkotmányban lefektetett demokratikus alapjogot sért.
2.2 Nem szuverén: Ennek a megállapításnak az alátámasztására tényszerû érv csak az lehetne, ha tudomásom volna arról a telefonbeszélgetésrõl, amelyben nyilván a Miniszterelnökön keresztül megérkezett az utasítás a globális központból Csurka István "megállítására". Ilyen tényszerû tudomásom nyilvánvalóan nincsen, azonban a folyamatok logikájából nézetem szerint ez nyilvánvaló."

Jó, hogy ezeket leírtad ide. :)

Szerintem Csurka tudta, hogy még nem jött el teljesen az õ ideje, viszont kiradírozhatatlan személyisége olyan nyomot hagyott, amelyrõl a történelem nem fog elfeledkezni.
A Horger Antalok pedig örüljenek csak,sekély e kéj.

Õ indította el a nemzeti radikális mozgalmakat Magyarországon. Elõször mondott ki nyilvánosan dolgokat, tényeket, amiket mindenki sejtet, de gondolni sem mert rájuk. Minden hibája ellenére sokat köszönhetünk neki.
Méltatlan volt a személye körüli hercehurca az Új Színház ügyében.

Nyugodjék békében!