Szia kimbin!

Örülünk az üdvözletnek Hollandiából.:-)
Kívánjuk érezd jól magadat, legyél kis családoddal, gondolunk rád.:-)

Megleptél Maryu, Bidam szerepéhez hasonlítani e szerepet...

Szerintem Bidam szerepét,nem múlja fel semmi sem.:-)

Nem véletlenül õ az elsõ szerelem mindenkinek tõle.:-)

Küldök egy ölelést neked.

A Mindo, igen az még egy jó kis film tõle, a témája szintén vihart kavaró, 18 éven felülieknek való...

Bevallom derekasan Shilla után néztem meg, érdekes volt kicsit.


Ha emlékeim nem csalnak nem fejeztük be a Mindot, mert kje megkért minket várjunk meg egy személyt.

Nagy kérés lenne: Ha a Shark után megbeszélnénk?

Persze az elejétõl természetesen.

Szia Mágikus!

Mivel nem láttad a Sharkot, e téma nekem még új kicsit,és megértjük ha nem tudsz hozzá szólni.

Én azt szeretném, ha továbbra is velünk lennél, van bõven filmje,sorozata,képei, lesznek akik veled együtt szívesen beszélgetnek róla.
Örülünk annak, ha velünk vagy.:-)

Szóval te láttad a No regretet. Neked mi tetszett benne a legjobban? Miért érdemes megnéznem?

Szia babika!

Micsoda ismertetõ,köszönöm, elgondolkodtat rendesen...

Köszönöm a többieknek is az ajánlást,kedvcsinálást, jól esik nagyon.:-)

Lehet nektek van igazatok, hogy Kim Nam-gil rajongóként, kötelezõ film ez is.

Még alszom rá egyet,átgondolom, és ha találok linket,feliratot megnézem.

Szép délelõttöt mindenkinek!

Sziasztok!
Azt el kell ismerni, hogy briliáns ebben a szerepben. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy melyik szerepben volt jobb, Bidam vagy ez? Persze a Bidam közelebb áll a szívemhez, de ebben is szenzációs.

Találtam még egy hírt!:-))

http://www.hollywoodreporter.com/news/original-homeland-get-south-korean-681521

YO! I hope it will push through.... KIM NAM GIL to star in the Asian version of Prisoners of War. So excited.

YO! Remélem, hogy vigyenek keresztül... KIM NAM GIL a csillag hadifoglyok ázsiai változata. Olyan izgatott.

ani.net hiányzol!! Füstjelet kérek.:-)))

.

Pirates forgatásán készült!:-))

Szép délutánt kívánok Mindenkinek!:-))
Hoztam még egy filmelemzést!:-))

Portrait of a Beauty (Miin-do) (2008)

A gyönyörûen fényképezett, a szexualitást és a nõi testet a koreai mainstream médiában eddigi legkendõzetlenebb formában megjelenítõ kosztümös film korhatáros besorolása ellenére lett igazi közönségsiker. A helyi viszonyok fényében ez azért meglepõ, mert az ország lakói kifelé meglehetõsen (ál)szemérmesek, mondhatni konzervatívak. És míg a '70-es években a rendõrök még mérõszalaggal ellenõrizték az utcán a miniszoknyák hosszát, és míg a túl szexisnek találtatott videoklipeket mondvacsinált ürüggyel a mai napig cenzúrázzák, addig a Miin-do szinte mindent megmutat, amit egy mozifilm megmutathat.



A Miin-do (magyarul az 'Egy szépség képmása') az egyik leghíresebb koreai festõmûvész, a XVIII. században élt Sin Jun-bok (Shin Yun-bok) talán legismertebb mûve. A szél festõje címû, kitalációkon alapuló novellában álruhába (pontosabban férfiruhába) bújt nõként jelentetik meg, ebbõl a fiktív történetbõl született 2008-ban tévésorozat, és rögtön utána a most tárgyalt moziváltozat.
Éppen ezért támadják mûvészettörténészek és akadémikusok nem csak a készítõket, hanem az egész helyi filmipart, mondván a történelmi tények folyamatos elferdítésével, és azok hitelesként történõ tálalásával felelõtlenül hozzájárulnak ahhoz, hogy a fals információk megragadjanak a nagyközönség fejében.
Érthetõ okokból a világon mindenhol kiszínezik a történelmi filmek cselekményét, azonban jelen koreai esetben mértékét úgy képzeljük el, mintha egy nagyköltségvetésû magyar produkció elõször sorozat, majd egészestés mozifilm formájában bepillantást adna mondjuk Madarász Viktor munkásságába, meglesné a Hunyadi László készítése közben, és mellékesen elhunyt fivére helyét férfiruhában átvevõ nõként mutatná be. Mivel a festõrõl mindenki hallott, a képet mindenki látta, így képzelhetõ, hogy az életérõl közelebbit nem tudó tömegek egy része ez utóbbi helycserét is készpénznek venné, egy másik része pedig legalábbis elképzelhetõnek vélné.


Ez a helyzet most Koreában. Az 1758-ban született Sin Jun-bok-ot, mûvésznevén Hyewon-t, a Csoszon-dinasztia (Joseon-dinasztia) három legnagyobb festõmûvésze között tartják számon. Apja és nagyapja is udvari festõ volt, a nemesi családban ez a cím apáról fiúra szállt. Hyewon munkásságát a realisztikus ábrázolásmód jellemezte, és korának hétköznapjait megörökítõ festményeirõl ismert.
Valamint erotikus töltetû képeirõl. Udvari festõként megengedett (sõt, talán elvárt is) volt az erotika finom ábrázolása, ám õ minden korábbinál direktebben ragadta meg a témát, ami - talán csak ürügyként - indokot szolgáltatott a Királyi Festészeti Akadémiáról, a Dohwaseo-ból történõ eltávolítására. Kegyvesztetté vált, és végül kiutasították az udvarból, további sorsa bizonytalan.


Portrait of a Beauty (Miin-do) (2008)

Egyik ilyen, a maga korában vitatott képe Koreában ma nemzeti kincs, ahol az ország egy 307 tételbõl álló listán jegyzi a nemzet legfontosabb kulturális örökségeit. (Elsõ helyén a 2008-ban leégett Nam De Mun áll, Szöul városfalának egykori déli kapuja.)

Hyewon személye és története önmagában is elegendõ forrásanyagul szolgálna egy látványos kosztümös filmhez, és könnyû belátni, hogy a szerepcserét elhagyva is kivitelezhetõ lett volna a cél, egy korhatáros közönségsiker készítése. A lányregényekbe illõ fordulat természetesen megállná a helyét bármilyen fiktív történetben, kár, hogy jelen esetben a stáb hatásvadász módon, a tények ilyen durva manipulálásával érezte biztosnak a bevételt. Hyewon ugyanis minden kétséget kizáróan férfi volt, ezért joggal kifogásolható a festõ 'meséjének' és a valóságban is létezõ, múzeumokban õrzött, a mai napig látható remekmûveknek olcsó összemosása.



Annyira azért nem is olcsó. Tisztességes méretû költségvetés szükséges egy történelmi film hiteles, korhû világának megteremtéséhez, amit itt a legnagyobb koreai szórakoztatóipari cég, a CJ Entertainment biztosított. A végeredményre pedig nem lehet panasz. Amíg a hasonló koreai produkciók (például a 2007-es Hwang Jin-yi) esetében sokszor egy steril, skanzen-szerû díszletváros adja a cselekmény hátterét, addig a Miin-do helyszínei ennél jóval reálisabb, élettel teli, lüktetõ képet mutatnak.
Ráadásul a kamera szeret elidõzni egy-egy utcaképen, befogni minél több részletét, számtalan foglalkozást és hétköznapi tevékenységet megmutatni, néha már-már dokumentarista stílusban. (A pikáns részek kivágásával ideális országimázs videó lehetne belõle.)
Ehhez még jönnek a színpompás kosztümök, valamint az elengedhetetlen, jó értelemben giccses képsorok kalligráfiával, piros pipacsokkal teli réttel, gyönyörû kiszengekkel (a gésákhoz hasonló szórakoztató hölgyek), és a királyi udvar hivatalnok- és szolgaseregével; ráadásként szentimentális aláfestõ zene, kajagummal (gayageum) bõven kísérve.
Együtt akár egy megelevenedett képeskönyv - a hardcore Korea-rajongók biztosan, az országgal szimpatizálók pedig nagy valószínûséggel szerelmesek lesznek ebbe a filmbe.



Ami kétségtelenül túl van lihegve, minden értelemben. Koreai blockbustertõl egy ideje nem várható túl sok, a kevés kivételtõl eltekintve mindegyik "csupán" tisztes iparosmunka sablonos sztorival, és kiemelkedõnek nem nevezhetõ színészi alakításokkal. Jelen esetben a helyzet többszörösen is pikáns. Sikeres sorozatból nem mûvészet a pénztáraknál is jól teljesítõ filmet összegyúrni, így a CJ Entertainment bátran kockáztatott: a producerek kiadták parancsba, hogy készüljön el az eddigi legerotikusabb koreai mozifilm. Ehhez befutott színészek adták arcukat (és testüket), ami korábban azért elképzelhetetlen lett volna. A nõi fõszereplõ Kim Min-seon népszerû tévésorozat-színész, míg a férfi fõhõs Kim Nam-gil a Modern Boy, vagy a No Regret címû filmekbõl lehet ismerõs.
Az ízlésesen tálalt erotika azonban a játékidõ indokolatlanul hosszú részét teszi ki, koreai filmeket nézve nincs erre felkészülve az ember, ráadásul néhol elég öncélúnak is tûnik.



A Portrait of a Beauty a romantikus kosztümös filmek, és fõleg Korea szerelmeseinek bátran ajánlható, kötelezõ darab. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez egy sorozatból készült egészestés változat, azaz cselekményét tekintve egy szerelmi négyszög dominál, könnyekkel, drámával, összetört szívekkel alaposan fûszerezve. Ezen a téren pedig már nem lehet sok újat mondani (fõleg Koreában), de a készítõk szemmel láthatóan nem is próbálkoztak - néhol ijesztõ a párhuzam a Hwang Jin-yi egyes jeleneteivel, éppen csak a szereplõk és a díszletek mások.



Eredeti cím: 미인도 (Mi-in-do)

igen
itt végre önmagát adhatta
http://www.youtube.com/watch?v=AILVyd310-w

Sziasztok!

No Regret:

Ez egy nagyon jó filmelemzés, felkeltette a figyelmemet, ha sikerül letölteni, biztosan megfogom nézni.

http://www.hanmoto.com/jpokinkan/bd/9784764883529.html Ezt a hírt találtam még. További szép estét kívánok!

Kedves Szilvi, egy kis ismertetõt hoztam Neked!:-)) Ezt olvasd el szépen, és mérlegelj! Te már egy felnõtt nõ vagy, megtudod nézni a filmet, ebben biztos vagyok. Nekem egyik legkedvesebb filmem KNG-tõl! Elõször a Bidamot alakító karakter, második helyen pedig a No Regret áll!

No Regret (Huhwihaji anha) (2006)

A nézettségi rekordokat döntögetõ The King and the Clown sikere után egy független filmes rendezõ, Lee Song Hee Il elérkezettnek látta az idõt, hogy szembesítse Dél-Koreát legnagyobb tabujával. A Távol-Keleten mind a társadalom, mind az állam részérõl itt a legnagyobb a melegek elutasítottsága és kiszolgáltatottsága (leszámítva persze a Koreai NDK-t). Az ugyan kétséges, hogy az ott mérföldkõnek számító, a testüket pénzért áruba bocsátó férfiak világát nagyfokú realizmussal vázoló No Regret bármit is megváltoztatott volna.
Trágár, szókimondó szövegek, szex és prostitúció. Szigorúan 18 éven felülieknek.

Koreában a homoszexualitás nem is létezik. Papíron. Sem az alkotmány, sem a Ptk nem említi, nem rendelkezik felõle. Egyedül a katonai büntetõ törvénykönyv jegyzi a "szexuális bûncselekmények" kategóriájában az azonos nemûek közötti testi kapcsolatot, egy évig terjedõ szabadságvesztéssel szankcionálva azt. Érdekes módon ez akkor is egy év, ha mindkét fél beleegyezésével zajlott a nagy esemény, és akkor is, ha durva erõszak történt. A kétéves, kötelezõ sorkatonai szolgálat elején külön pszichológiai tesztet kell írni a szexuális szokásokat felmérendõ, ahol az érintett újoncoknak nagyon észnél kell lenniük. Lebukás esetén természetesen az értékelésnél még véletlenül sem az igazság kerül a kérdõívre, hanem az, hogy a személyiségzavarral, mentális problémákkal küzdõ fiatal alkalmatlan a sorkatonai szolgálatra. És egy olyan országban, ahol a munkaadó szóba sem áll azokkal, akik még nem töltötték le ezt a 24 hónapot, így képtelenség munkát találni. Ezzel ez a rendszer gyakorlatilag élete végéig megbélyegzi azt, aki nem fojtja el bûnösnek vélt ösztöneit. A Kínai Nagy Tûzfalhoz hasonlóan a kormányzat cenzúrázza, szûri, blokkolja, adott esetben akár törli is a meleg témájú honlapokat, mit sem törõdve azzal, hogy a parlamentben ott ül a harmadik legnépesebb párt, a Democratic Labour Party, amely az azonos nemûek házasságáért (is) kampányol. A médiában ugyan fel-feltûnnek újabban cikkek, riportok és reklámspotok, sõt már az elsõ magazint is kiadták. De amíg az átoperált énekes-színésznõ Harisu még tud is érvényesülni, addig a férfi színészek közül az elsõ - és idáig egyetlen - coming out elkövetõjét, Hong Seok-cheon-ot páros lábbal rúgta ki stúdiója.


Mindez azonban a jéghegy csúcsa, a legnagyobb kihívást a témáról következetesen hallgató és hallani sem akaró társadalom jelenti. Ezért is kapták fel a fejüket sokan, amikor a mindössze 9 moziban vetített No Regret-re 40,000-en váltottak jegyet, ami ezzel mindmáig a legsikeresebb független produkciónak számít, és amely a kritikusok szerint egyben az egyik legjobb is a koreai indie filmek között. A saját beállítottságát nyíltan felvállaló (és a fentiek fényében dolgozni értelemszerûen csak függetlenként tudó) rendezõ partnerként kezeli a nézõt, pontosabban a koreai nézõt. Néhány olyan poént és szituációt szõtt bele a történetbe, amit egyedül a helyiek érthetnek, ehhez jön még a játék a koreai nyelvvel - képtelenség mindezt egy második (angol) nyelv alapján egy harmadikra (magyar) átültetni és visszaadni. Sok vidám percet azért ne várjunk, ez egy kõkemény dráma, helyenként a konvencionális közízlés határait messze átlépõ, már-már gyomorforgató naturalista megközelítéssel. Ami egyrészt nem öncélú, mert nem a megbotránkoztatás a cél, másrészt szükséges a hitelességhez, elvégre a történet a pénzen vásárolt szexrõl szól. Koreában nyílt titok, hogy az intézetekbõl 18 évesen kikerülõ állami gondozottak egyik részébõl gyári betanított munkás lesz, másik részébõl pedig (legyenek azok lányok vagy fiúk) prostituált. Egy ilyen, az intézetbõl frissen kikerülõ fiú áll a középpontban és útja egy karaoke bárnak álcázott call-boy hálózatig. A legõsibb mesterséget ûzõk kerüljenek is ki bármelyik kultúrkörbõl, ugyanazon szabályok szerint tanácsos tevékenykedniük. Tilos beleszeretni a kuncsaftba, fõleg akkor, ha az épp házasodni készül. Tilos beleszeretni egy prostiba, fõleg akkor, ha érte hatalmas társadalmi szakadékokat kellene leküzdeni. Ott, ahol mindezen szabályokat áthágják, és ahol ráadásként ez a szerelem két férfi között szövõdik, nem sokáig várat magára a komor végkifejlet. A hétköznapok rideg valóságán a legnagyobb szerelem sem lehet úrrá.

Pedig ahogyan a térségben (és korábban Koreában is) mint az élet minden részét, a szexualitást is nagyfokú pragmatizmussal kezelték mindig, több ezer éve íratlan szabályok biztosítják a vágyak megélésének lehetõségét. Egy férfinak kötelességei vannak: hozzon vagyoni helyzetéhez illõ feleséget a házhoz, gondoskodjon utódról, ezzel adózva elõdeinek, így folytatva õsei vérvonalát. Amint eleget tett mindennek, családja szemet huny kicsapongásai és kalandozásai felett. Ezt a gondolkodásmódot még Mao sem tudta kiírtani a szomszédban, a névleg kommunista Kínában is jobb helyzetben vannak az érintettek, lévén már a parlament is foglalkozott az azonos nemûek házasságának lehetõségével. Azt ugyan elvetették, és továbbra is a "nem reklámozni, nem beszélni róla, békén hagyni" elve érvényesül. Koreában viszont a II. világháborút követõ polgárháború után a katonai diktatúrának sikerült a kötelezettségekkel megváltható, több ezer éves bejáratott folyamatot felszámolnia. Sajnálatos mellékszál ugyanakkor, hogy éppen a családközpontú hagyományok miatt a rokonokkal nem bíró árvák még annyira sem számítanak senkinek, mint Nyugaton, így gyakorlatilag a koreai társadalom két kézzel löki az amúgy heteroszexuális fiatalokat a bordélyokba.


No Regret (Huhwihaji anha) (2006)No Regret (Huhwihaji anha) (2006)

Hogy kívülállóként mennyire nehéz is megérteni a film mélységét? Amikor ketten, fõnök és beosztott (mint dúsgazdag és koldusszegény) találkoznak, beszélgetés közben a fõnök, kezében névjeggyel, tétova mozdulatot tesz partnere felé. Ekkor már sejthetõ, hogy az tetszik neki és akar tõle valamit, de rögtön vérig sérti alkalmazottját és félreérthetõ helyzetet teremt. A fõnök talán csak rutinból megejtené a szokásos szertartásos, névjegycserével járó bemutatkozó procedúrát, egyenrangú partnernek tartva a másik felet. Ugyanakkor a beosztott (árvaházból jött, gyári betanított munkás lévén) nagy valószínûséggel nem is rendelkezik névjegykártyával, ezzel rögtön hangsúlyt kap a köztük lévõ hatalmas társadalmi szakadék. A szakadék meglétének kihangsúlyozása adott szituációban egyrészt sértés, másrészt félreértve megalázó utalás is lehet arra, hogy kettejük késõbbi testi-lelki kapcsolatában alárendelt, kiszolgáltatott szerep várna rá, akit bármikor el lehet dobni.
Ismételten felhívnám a figyelmet, hogy ez a tétova mozdulat egy párbeszéd közben, mellékesen, alig észrevehetõen zajlik. Elképzelni sem tudom, hogy mennyi hasonló plusz információról maradtam le másfél óra alatt, ami segített volna jobban megérteni a szereplõk mozgatórugóit (pl. mi a fene lehetett az a bizonyos színes játékpuska?). A történet a többszörösen is sajátos koreai viszonyok között játszódik, és a koreai közönséghez szól.

No Regret (Huhwihaji anha) (2006)No Regret (Huhwihaji anha) (2006)

A filmes berkekben aprópénznek számító, mindössze 100,000 dollárból kihozott mozifilm erõssége a realista megközelítés és ábrázolásmód.
Ez a valós fényviszonyokban is megjelenik, a félhomályban sokszor csak sejteni lehet a szereplõk arckifejezését, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az alacsony költségvetés meglátszana a minõségen.
Sajnálatos módon ugyanakkor a rendezõ fontos momentumoknak mindössze egy-egy vágásnyi idõt szentel, éppen csak felvillantva a történéseket. Így mutatja meg például, hogy a fõszereplõ a gyári munka és másodállása mellett esténként mûszaki iskolába is jár, de mivel nem hangsúlyozza ki, nem érezzük át, hogy milyen teher lehet ez együtt. Amikor elveszti munkáját, nem érezzük a kétségbeejtõ helyzetet, hogy miért is sodródik a Madame karjaiba. Pedig tudunk minden információt, csak olyan kis adagokban kapjuk, ami az átéléshez kevés. Mivel legtöbbünk a késõbbiekben már végképp nem tudja beleélni magát a szereplõk bõrébe, ezért a jó drámával járó érzelmi töltet hiánya törhet ránk. Az kevés, hogy az ágyjeleneteknél kínosan feszeng a nézõ. Mégsem mondható, hogy ez hiba, hiszen valószínûleg ez az a körítés és csomagolás, amit az érzékeny koreai közönség még elvisel.

No Regret (Huhwihaji anha) (2006)

A soundtrack a költségvetéshez képest roppant igényes, érdekes módon magában hallgatva sokkal jobb, mint aláfestõ zeneként. Kellemes, nyugis relaxálós dallamok, nyoma sincs a melodrámák érfelvágós hangulatának.
A kényesnek számító témaválasztás miatt elképzelhetetlen lett volna befutott, vagy csak már kipróbált színészeket felkérni. A kényszerûségbõl kezdõket alkalmazó rendezõ profin választott, az önmagukban bizonytalan figurák megformálásánál a soha nem látott arcokkal sokkal hihetõbb a sztori. A rizikós munka következménye extrém esetben akár az is lehetett volna, hogy többé nem kapnak lehetõséget sehol, de ez nem történt meg. Az itt selyemfiúként debütáló Young-hoon Lee a bordélyban az örökzöld "Millió, millió rózsaszál" koreai karaoke verziójára esik át a "tûzkeresztségen", de következõ fõszerepében már testnedvet vált és vértõl tocsogó atlétában jön a G.P.506 kiskatonájaként.

Ha még sikerült is megemészteni az addig látottakat, a film lezárása csalódást okozva kiverte a biztosítékot nálam. Csak annak ajánlom megnézésére, aki képes a másfél óra mögé látni, akit érdekel, hogyan dolgozták fel elsõként egy zárt társadalom legnagyobb tabutémáját.
Eredeti cím: 후회하지않아
Ezt a jegyzeteimnél találtam, régebben már valaki itt föltette, én akkor mentettem! Jó olvasást.:-)))

http://youtu.be/6jcGgACdDoY No Regret 不后悔 full cast OST concert

Sziasztok, szép estét kívánok!
Üdv Mágikus, itt a Kim Nam Gil fórumon!! /Maradjunk akkor a Bidamos képeknél.