Hú, azért nem gyûlölöm én Jancsót - a gyûlölet, amellett, hogy nevetségessé teheti az embert, fárasztó és unalmas dolog is.

Viszont nem szeretem, az biztos, és elsõsorban azért, mert a kétségtelenül létezõ tehetségét olyan módon kamatoztatta, amire alig tudnék példát mondani a filmtörténetben - most hirtelen Leni Riefenstahl jutott eszembe.

Mindamellett soha ne mond, hogy soha: lehet, hogy egyszer még bocsánatkérõleg fogok eléd járulni, Jancsó dicséretét egy 151. zsoltárhoz méltó hálaénekben zengedezve. :)



Egy biztos: hiba volt errõl írnom, mert nem is csoda, hogy ez jött le az általam írtak alapján. Majd, ha tényleg sikerül összehoznom valamit, a tények, a hivatkozások és a tárgyilagos szemlélet (nagyon fogok erre figyelni, mert a tárgyilagosság olyan magatartás, amely létfontosságú egy ilyen mûnél) ékesen fognak vallani a tényekrõl.

Addig pedig függesszük fel az OFF-ot, mert errõl vitatkozni, ilyen körülmények között és fõleg ebben a topikban nincs túl sok értelme...

OFF VÉGE

Hopp. Ellentétben velem. Na majd most.

Nofene
Jöttem ide, olvasgatni kissé a Mechanikus Narancs címû filmrõl, erre itt van József Attila, Jancsó, stb...
Ezek nem offtopikok itt véletlenül?
Hogy is van ez?

Gúnyolódj csak - aztán majd annál nagyobb lesz a döbbenet... ;)

Ha csak a töredékét leírnám annak, amit már eddig hallottam Jancsóról, csak kizárólag mint magánemberrõl... - a nagy részük valószínûleg aligha sok valóságalappal bíró infó, de mégis: ha mást nem, azt mindenképpen bizonyítja, hányan utálják ezt az embert a KÖZVETLEN KÖRNYEZETÉBÕL.


József Attila az egyik legzseniálisabb költõnk, az övé alighanem a huszadik századi Közép-Európa egyik legjelentõsebb költõi életmûve: talán Pilinszky írt ilyen keveset, de ilyen velõsen (egyébként számomra õ az egyetlen költõ, író és publicista, akinek nincs egyetlen sora sem, ami ne lenne tökéletes. Neki nincsenek ifjúkori szárnypróbálgatásai, ahogy el kezdett írni, kész volt a rá bízott feladatra)...

De emberként elviselhetetlen volt, ez tény.
Gyakran van ez így mûvészeknél.

Ezért nem érdemes mítoszt építeni köréjük. József Attila életmûve úgy teljes ahogy van: egyszerûen és leplezetlenül.
De az tény: József Attilának, az embernek nem szívesen lettem volna az ismerõse...

Van ez így: tudod, az a társadalom váltotta ki belõle ezeket ezeket a reakciókat. A nyomornak, a háborúnak, a létbizonytalanságnak köszönheti idegbetegségét, pszichoszomatikus problémáit is (szenvedése egyébként, különösen az utolsó idõkben különösen is tiszteletreméltó - az õrület határán bolyongó utolsó versei hihetetlenül erõsek, bár sokszor abszolút érthetetlenek).


Szabó pedig az egyik legnagyobb alkotónk: Jancsóval ellentétben nem csak terjedelmes, de rendkívül gazdag életmûvet is tudhat magáénak. Olyan filmeket mint az Apa, a Hanussen, a Mephisto, a Riedl ezredes, a Napfény íze, az Édes Emma, drága Böbe, a Szembesítés, vagy a Csodálatos Júlia. Az egyik leggrandiózusabb alkotói életmû a magyar filmtörténetben az övé. Életmûvét lehet árnyalni, sõt szûkséges is, de nagysága és munkásságának eredményei elvitathatatlanok.

Viszont akad még egy-két rendezõ, aki rászorulna, hogy jóval árnyaltabb képet nyújtsunk az életükrõl a hozsanna helyett. Ilyen pl. Kósa Ferenc, Kovács András, Radványi Géza.

És van akirõl sokkal többet kellene beszélnünk:

Fejõs Pálnak, egyik legnagyobb géniuszunknak senki nem ismeri a nevét...
Miért?

Szõts István "Emberek a havason" c. filmje Renoir "Tony" c. opusza mellett bizonyítottan az olasz neorealizmus egyik õsforrása. Más filmjeirõl és a rendezõi életmûrõl még sem esik elég szó. Persze, hiszen kiderülne, hogy 1956 után kik gáncsolták, ahol csak tudták, s hogy filmterveibõl semmi sem lett: vajon miért?

"J. A. elég deviáns volt és a Szabad ötletek tárjegyzékét olvasva talán még romlottnak is neveznéd."

Így van - és nem egyszer jutott közel a gyilkossághoz.

Ráadásul szörnyen idegesítõ figura is volt: talán Tersánszky írja valahol, hogy több alkalommal kért kölcsön tõle. Amikor erre sor került, az érveit azzal is nyomatékosította, hogy többször a falhoz szorította, ököllel és tenyérrel püffölte õt, aminek az lett a következménye, hogy a kitûnõ fizikumnak örvendõ Tersánszky jól leszidta és két hatalmasat lekevert neki.

Na, csakhogy a József Attila mítoszt kicsit erodálgassuk... :)



"Nem lehet, hogy vmi ilyesmire készül Vinogradov is Jancsó kapcsán?"

Négy éve készülök Jancsó leleplezésére, több száz kritikát olvastam (nem egy olyat, ami az én véleményemet bizonyítja, vagy támasztja részben alá), és egy évtizeden belül elkezdem a levéltári kutatást is, amibõl ki fog derülni, hogy a "Negyedik T" (tiltottan támogatott - ha érdekel, kifejthetem, hogy mit értek ez alatt) embere mennyit kapott egy-egy film elkészítésére...

Vagy hogy 200 évre titkosították az ezt bizonyító iratokat, vagy, ami sokkal valószínûbb, egyszerûen "eltûntek", ami megint csak engem fog igazolni... :)



"Egyáltalán nem foglalkozom a Jancsó filmekkel, nem szoktam nézni õket, de nem lehet, hogy a "Szegénylegények - sivárságot és kietlenséget hazudni egy gazdag kultúra világába." esetében azt mondhatjuk, ennek dacára jól ábrázolta?"

??

A Szegénylegények, ha eltekintünk attól, hogy mennyi hazugságtól terhelt valami, akár egy hiteles film is lehetne, ha Jancsó nem helyezné bele az elején egy szolid kis történeti bevezetõvel nagyon is valóságos kontextusba (ebbõl a szempontból egyébként több vonatkozásban is hiteltelen - a börtön ábrázolása, az egyenruhák stb.).

Nem a sivársággal van nékem a bajom, hanem, hogy minek is a metaforája - Jancsó lelki tájainál "lelketlenebbet", merem állítani, nem ismer a filmtörténet.



"Ha már Thomas Mann, akkor felhívnám a figyelmet az üdvözlésére: "a költõ sose lódít: az igazat mondd, ne csak a valódit."
Úgy tûnik a következõ eszmefuttatás kizárólagosan Vinogradov értelmezése, véleménye, koncepciója, "erõltetett magyarázata" vagy nevezzük ahogy akarjuk, arról, hogyan ábrázol, mit mire használ Jancsó."

Most már csak az ilyen véleményekért is nagyon belefogok ásni az életmûbe.

Kezdve pl. azzal a történettel, hogy, miután '44-ben végzett a Kolozsvári egyetemen, Jancsó állítólag Maniu-gárdista lett volna. Mert bizony ilyesmiket is hallottam "pályatársaktól" - s bár lehet, hogy ez csak legenda, korántsem valószínûtlen: a brutalitás, meztelen nõk megalázása és a hatalom tömegek befolyására irányuló eszközei iránti szenvedélyét (csak mellesleg, az elsõ filmjei PROPAGANDAFILMEK voltak az ötvenes években, a gyomorforgató "A harangok Rómába mentek" c. förtelemrõl már nem is beszélve) kitûnõen magyarázná ;)



"Hát nem humanizmus-e megmutatni, hogy az ember csak egy kis pont? És milyen furcsa, õ is azt hozza ki, amit a fent említett elitista, bûntettnek állítja be a filmet."

Bocsáss meg - zsenge korom ellenére foglalkozom egy ideje "szent tehenünkkel" - mert ha valaki, õ aztán tipikusan ez a kategória - és, bár nem egészen értem mit jelent nálad az "elitista bûntett" kifejezés, de ha a "mester" olyan státuszba helyezése, amilyennel sokáig dicsekedhetett, sõt, dicsekedhet napjainkig, bûntett, ám legyen, vállalom: igen, ez egy elitista bûntett, amit az országért valamennyire is felelõsséget érzõ embernek minimum korrigálni kell.

Bár nem titkolom, valóban nem kedvelem Jancsót, emberi értelemben hányingert kapok tõle, és az elmúlt tizenötéves produkciójától végképp ki tudnám dobni a taccsot, de mégis pártatlan monográfiát akarok írni.

Nem az "Igazság Jancsóról" vagy "Jancsó, a nemzet árulója" (egyes körök gondolom szívesen írnának ilyen munkát róla), hanem egy portrét, méghozzá kizárólag szemiotikai elemzések, egyes filmek egyes jeleneteinek a mélyére ásó esztétikai elemzések alapján, minden szót megrostálva, objektíven, pártatlanul, mert ez a jelenség csak így mutathatja meg teljes egészében magát, csak így érthetõ meg, hogy ki is ez az ember valójában, és mit is mûvelt az elmúlt ötven esztendõben.

Mert tehetséges volt, a filmnyelvet fel tudta használni saját céljaira, és bizony néhány kiemelkedõ filmmel is büszkélkedhet - de nála betegebb elméjû "mûvész" kevés él e Kárpáti tájékon, az is biztos.



"Elmondtátok mit utáltok. Én meg azt ki nem állhatom, amikor erkölcsi alapon tiltakoznak valamely film és annak ábrázolása ellen, csak mert meg vannak gyõzõdve, hogy az erkölcsileg elítélhetõ cselekmény negatív hatással van a nézõre."

Ácsi, felõlem hardcore szadomazo is mehet egy filmben, ha az olyan - van is olyan - pl. Hanecke szolid kis munkái (és még jópár német és osztrák rendezõ tudja meglepni korunk egyébként nem kevéssé élénk szexuális fantáziával bíró társadalmát). De bocs, lehessen már erkölcsileg elítélhetõ egy olyan ember, aki olyan szemetet képes volt kiadni a keze közül, mint a "Fényes szelek" c. (kemény huszonvalahány) beállításból álló izé.

Egy kedves történet a korszakból, a szereplõk két valódi és hiteles figura: Aczél és Dixi, a közismert pacák, aki mindenhol, ott volt.

Aczél egyszer elment a Fiatal Mûvészek Klubjába eligazítást tartani és tapasztalni, hogyan gondolkodnak a fiatal mûvészek. Dixi is efféle volt.
Dixi iszonyú intenzitással kér szót már egy ideje, amikor Aczél végre megszakítja mondandóját, és megadja neki:
- Aczél elvtárs, szabad beszélni?
- Tessék.. - mondja Aczél.
- Köszönöm!- válaszolta Dixi, és leült.

Ilyen faszi volt Dixi, az underground életmûvész és ilyen volt az a kor.

Hát ezt a Jancsó-dolgot te nagyon benézted..:D Alapvetõen tévedsz, de errõl igazán nem tehetsz, hiszen 22 éves korod miatt fogalmad sem lehet, milyen lehetett alkotni, beszélni olyan kérdésekrõl, mint a hatalom és annak elnyomó gépezetének viszonya a társadalom különféle szegmenseire abban az idõben. A filmkészítés pedig drága mûfaj volt akkoriban is, s mivel a pénzt a hatalom adta, egyetlen filmkészítõ sem engedhette meg magának, hogy nyíltan szembeálljon a hatalommal. Aczéllal, konkrétan. Még a közismerten jobboldali humanista Fábri Zoltán se. Jancsó tõle nyilván mindig is balra állt (kiváló ellenpólusa volt ebben alkotótársa, Hernádi), ám ennek ellenére azt mondani róla, hogy fasiszta, meg a hatalom talpnyalója? Tévedés. Egyetlen filmmûvész sem beszélt olyan nyíltan, világosan és leleplezõen a hatalom elnyomó természetrajzáról, mint Jancsó. Ez viszont a fent említett "viszonyok" miatt csak így volt lehetséges. Minden ellenkezõ esetben minimum a Tilt kategória járt volna, azonban egy mûvész azért mûvész, hogy alkosson. Egy filmmûvész nem tud alkotni, ha nem kap rá pénzt. Lásd ellenpéldaként a zseniális Tóth Jánost, aki saját pénzbõl csak formalista szemfényvesztést tudott csinálni, Herskónak el kellett mennie, és Svédországban már nem is csinált semmi jelentõset, Hajas és a többi Balázs Bélás vagy megõrült, vagy öngyilkos lett, vagy disszidált. Jancsó maradt, és egy iszonyatosan szûk karámban lavírozva beszélt: legyél biztos abban, hogy az akkori értelmiség, nemcsak a kritikusok, esztéták, hanem a gondolkodó értelmiség tudta mirõl beszél. Még Aczél is tudta, de Jancsó olyan ügyesen fogalmazott, hogy engedte. Ez nem volt veszélyes a dolgozó tömegek osztálytudatára, hiszen csupán 11 snittben mutatta a semmit.

Az tény viszont, hogy a hetvenes évektõl kezdõdõen Jancsó belefutott egy csomó zsákutcába, erotikus filmek, bulvár áltörténelmi ökörségek, üres l'art pour l'art blöffök, de ami a hatvanas, hetvenes években, mondjuk az Allegro Barbaroig mûvelt, az nagy részben az egyetemes filmmûvészet egyik fontos fejezetét jelenti.

Csak mellékesen jegyzem meg, ha mindaz a mocskolódás, amit Jancsóról állítasz, legalább részben igaz lenne, akkor az elmúlt majd' ötven évben már régen leleplezte volna egy független és okos ember a szabad világból. Ettõl persze, te még feltalálhatod a spanyolviaszt is, de ez most nem az. Tuti. :)

Most függetlenül a József Attilára vonatkozóktól, amelyekbõl nem engedek - elbeszélünk egymás mellett, s már csak ezért sem fogunk közös nevezõre jutni.

Így sztem is hagyjuk ezt a témát...

Neked nem való Kubrick, ennyi...

Nem probléma, mert nekem meg Jancsóhoz nincs gyomrom, tudod?



"Egyébként nem értem ezt a mániádat, hogy Jancsó az elnyomásnak zengedezett hozsannát,ez konkrétan egy baromság:), ilyen konkrétan még nem is hallottam. Ennyire az ellenkezõjét kiolvasni belõle, hát nem semmi."

Ez nem mánia, ez az igazság...

Te is tisztában vagy vele, hogy Jancsó eléggé realisztikusan ábrázolja filmjeiben a társadalmi elnyomó gépezet mûködését. Azt pedig számomra érthetetlen módon csak a vak nem láthatná, milyen kajánsággal és nem titkolt örömmel, a humánum látszatát sem érzékeltetve bánik el filmjeiben áldozataival.

Abszolutizálja az elnyomógépezet hatalmát, élet és halál urának mutatja be, s az ilyesmi, ha ráadásul még az egyén megtörésére irányuló taktikák leplezetlen csodálatával is párosul (ezért érdemes szakember módjára nézni a filmjeit - újításai kivétel nélkül mind a hatalom omnipontens erejét demonstrálják, s a kamera is rendszerint az õ pátjukra áll a megtört szerencsétlenekkel szemben, hosszúsnittjei meg végképp kivágják nálam a biztosítékot: régebben nem értettem, miért kell a SEMMIT fél óráig mutatni (a másfél órás "Téli sirokkó" mindössze TIZENNÉGY SNITTET TARTALMAZ!!!), de ma már órákig tudnék errõl beszélni stb.) olyan undorító és gyomorforgató, hogy az kimeríti a FASIZMUS fogalmát...

Jancsó filmalkotásai minden pillanatukban árasztják magukból azt, hogy a mindenkori elnyomó hatalom megkérdõjelezhetetlen és abszolút, ez pedig a HATALOM FETISIZÁLÁSA, ami minden, csak nem MÛVÉSZET!

Az Oldás és kötésrõl nekem egyfolytában Az éjszaka jutott eszembe, ha azt nem ismerném,ez valószínûleg jobban tetszene.
Nem értem, mi bajod van a Szegénylegényekkel, amit írtál, az mind igaz, de épp ez benne a jó (többek között). Igen, "mindenki fogja be a száját" - csakhogy amikor ezt a filmet bemutatták, a hatalom számára még - amennyire én emlékszem - inkább lázadó gesztusnak számított.

Hát az tény, hogy a Kapa-Pepe korszak cuccai nem egy száz százalékos öntudattal bíró elme termékei... :)


De hidd el nekem: Jancsó kb. 1995 elõtti filmjeiben több van, mint azt az ismert vicc sugallja:

- Mi történik akkor, ha megérkezel egy faluba, de nincs ott senki, viszont, amikor kiérsz a mezõre azt látod, hogy meztelen nõk ugrándoznak a placcon?
- Mi?
- Hát Jancsó filmet forgatnak!

(A másik verzió ugye:

- Mi történik, ha egy falu teljesen elnéptelenedik, mert mindenki a kocsmában van, ahonnan egyébként furcsa fények szûrõdnek ki?
- Mi?
- Hát Tarr filmet forgatnak!)


Sz'al Jancsó, az elmúlt tizenöt év filmjeit leszámítva, van ám olyan tudatos alkotó, amennyire én azt fel merem tételezni õkelmérõl...

Fú, a Szegénylegények!

Én az Így jöttem-re, esetleg az Oldás és kötésre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a pálya elején volt három-négy jó filmje.

A "Szegénylegények" filmnyelvi szempontból ugyan úttörõ, de egyben gyomorforgató is. Hányszor, de hányszor idéztem már fel csak az utolsó jelenetet ennek bizonyítására.

Hogy önmagamat idézzem egy régebbi hozzászólásomból:

"a film végén a szerencsétlenek afeletti örömükben, hogy amnesztiát kapnak, eléneklik a "Kossuth Lajos azt üzente..." kezdetû opuszt, ám ezt követõen bizony mindent megsemmisítõen zendülnek fel orgonán a Gotterhalte omnipotens (orgona = mindenek felett álló, megfellebbezhetetlen hatalom) dallamai, miközben a foglyok fejére a pribékek zsákot húznak (zsák = kollektivizálás, elszemélytelenedés - értsd mindenkori (itt elsõsorban a kommunista) diktatúra...
És nekem itt akkor azt kellene éreznem, hogy legjobb ha befogod a pofád, mert a mindenkori elnyomó hatalom láncait te a büdös életben nem fogod tudni lerázni..."


Nem én találtam ki: Jancsó egész lénye árasztja ezt az érzést. A filmjei pedig ebbõl következõen nyilván hatványozottan: bár tudnám, hogy ki írta egyszer valahol, hogy Jancsó filmjei nem mások, mint a kollektivizáló avagy totalitárius, vagyis, mondjuk ki, bármilyen gyerekesen is hangzik, a mindenkori GONOSZ HATALOM fetisizálásai.

Errõl szól az életmû nagy része az übergyenge "Fényes szelek"-tõl, a gyomorforgató "Csend és kiáltás"-on át egészen a legújabb Kapa-Pepe korszak visszataszító-visszatetszõ, szánalmas, bomlott elméjû idiotizmussal áthatott home video szintjén mozgó felvételeiig.