"A képen az 1932-es Los Angeles-i olimpia aranyérmes magyar vízilabda csapatát látjuk: Ivády, Bródy, Vértesy, Németh, Homonnai, Keserû és Halassy. Csak a második pillantásra vesszük észre, hogy a sor végén álló 23 éves Halassy Olivér bal lába térd alatt hiányzik. Kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros Európa-bajnok vízilabdázó, Európa-bajnok gyorsúszó, mindkét sportágban többszörös magyar bajnok. N
em volt még paralimpia, mégis õ a világ elsõ mozgássérült olimpikonja. Amerikában már filmet csináltak volna róla.

103 éve, 1909. július 31-én született Újpesten. Mint sok helyi kisfiú õ is az UTE gyerekcsapatában kezdett focizni, igazi reménységnek tartották. Nyolc éves volt, amikor megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, és lecsúszott a lépcsõrõl. Bal lábát amputálni kellett. Egy évvel késõbb már úszó- és pólóedzésekre járt az UTE uszodájába. Kezdetben nehezen ment neki, de 17 évesen mindenki meglepetésére megnyerte a folyamúszó bajnokságot. Az úszók a szentendrei sziget csúcsától a Margitszigeti Atlétikai Centrumig úsztak. Olivér 1 óra 4 perc alatt tette meg a 9 kilométeres távot. Úgy gyõzött, hogy a korábbi bajnok a táv feléig jelentõsen vezetett elõtte, majd lemaradt az óriásit sprintelõ Halassy mögött. Innentõl kezdve mindenki komolyan vette a féllábú sportolót.

19 éves volt, amikor 1928-ban Komjádi Béla beválogatta az amszterdami olimpiai keretbe. Ezüst éremmel tértek haza. Tíz év alatt tíz alkalommal nyert országos pólóbajnokságot az UTE színeiben, úszásban pedig 23 magyar bajnoki aranyat gyûjtött össze, és 12-szer javított hazai csúcsot. Az aranyérmes pólócsapat tagja volt a Los Angeles-i és a berlini olimpián. Legnagyobb sikerét mégsem az olimpiákon aratta, hanem az 1931-es párizsi Európa Bajnokságon.

Az EB-n a magyar csapat a belgák ellen játszott, Halassy mindent beleadva küzdötte végig a meccset. Új volt a válogatottban, de neki is köszönhetõ, hogy a magyarok megvédték európa-bajnoki címüket. A többiek a gyõzelmet ünnepelték, amikor Olivér szólt, hogy neki mennie kell, még van egy kis dolga. Kezdõdött az 1500 méteres gyorsúszás döntõje. Ebben a számban a francia Jean Taris és az olasz Paolo Costolli számított favoritnak, mindenki arra számított, hogy a verseny köztük dõl el. Végül semmi sem papírforma szerint történt. Nemcsak azért, mert a verseny alatt jégesõ zúdult az uszodára, és a bírók alig tudták követni, ki hol tart, hanem azért is, mert a magyar mozgássérült úszó csodát mûvelt. Halassy minden hossz végén rávert a társaira, de a fordulókat fél lába miatt rosszul vette, így mindig újra behozták. Végül mégis maga mögé utasította a két esélyest, és egy másik olasszal Giuseppe Perentin-nel küzdött az elsõ helyért. Egy métert vert rá, és elhozta az aranyérmet.

A teljesen kimerült Halassyt Bárány István úszóbajnok húzta ki a vízbõl. Járni már mankóval sem tudott, úgy kellett az öltözõbe vinni. Ott cukrozott teát kanalaztak a szájába, amíg magához nem tért. Megköszönte a segítséget, felállt és visszatért a medencéhez, ahol a vízipóló bronzmérkõzés zajlott. A meccset félbe kellett szakítani, ugyanis a közönség csak a fiatal magyar versenyzõre figyelt. Az egész nézõtér zúgott: Halasszi! Halasszi! Végül a zsûri és a bíró is neki tapsoltak.

Még hat évig úszott és nyolc évig vízilabdázott, végül 30 évesen visszavonult. Elõbb az újpesti Egyesült Izzónál dolgozott, késõbb pedig számtiszt, azaz kontroller lett a városi számvevõségen. Családot alapított, három lánya született. A háború után õ volt egyike azoknak, akik részt vettek az úszósport újjászervezésében. 1946 szeptember 10-én taxival ment az Úszószövetségbe. Egy szovjet járõr leintette õket és kiszállította a taxiból. Fegyvert fogtak rájuk és az autót követelték. Nem tudjuk pontosan mi történt, de a két férfi valószínûleg ellenállt. Tény, hogy a taxit elvitték, néhány nap múlva kerekek nélkül találták meg egy távoli utcában. A taxisofõrt és Halassy Olivért a helyszínen agyonlõtték. 37 éves volt, legkisebb lánya még újszülött.

Bár tanúk is voltak, az esetet hivatalosan eltussolták, a sajtó bestiális rablógyilkosságról írt, szovjet katonákról szó sem esett. A sportoló családját megfenyegették, hogy hallgassanak a valódi történetrõl. Mégis mindenki tudta, mi történt. Halassy Olivért, minden idõk legeredményesebb mozgássérült sportolóját, ezrek gyászolták, temetésén Hajós Alfréd mondta a gyászbeszédet."

Én is halottam,majd meglátjuk vagy nem... :)

Azt mondják hogy 82 re is képes.

Fasza,szarrá ázik mindenki az atlétikai stadionban !! :(

Vajon ezen miért spóroltak,vagy miért ezen ??! :-(

Ott,kérdés bejut-e a döntõbe ??

78 méter a szint,remélem azt minimum megdobja... :)

Kalapácsvetés van, ott lesz Krisztián. (ha jól hallottam)

Adjunk... :D

Atlétika , súlylökés : Nincs magyar a döntõben... :(

Oké. Adjunk neki még 1 esélyt.

Az egy másik meccs lesz,majd meglátjuk !! :)

Ha ott se csinál semmit,akkor lehet majd szapulni...

Jól van,a 4 x 100 vegyes váltónk döntõs (fiuk) !! :)

Ez a bronz így nem lesz meg. Bor Barna aludt ezen a mérkõzésen.

Hát majd a vigaszágon összehozz egy bronzot... :)

De most nézzük a fiukat !! :-)

Az egyik alibiakciókkal, a mások meg azoktól is mentesen állt ki a küzdõtérre. Én vitatnám ezt az alibi akciót,mert erõs spekulációnak tûnik, de emberünknél még annyi sem volt. Szóval ezt most megérdemelten buktuk. A Tegnapi kézilabdánál is ugyanezt éreztem(utcsó két negyed).

Alibi akciók voltak azok,ennyivel volt jobb,ezért csak 1 intést kapott... :(

A lényegen az sem változtatott volna ha végigússzák.

Tök mindegy,kizárták õket !! :(

Nesze neked nõi váltó. Ki is zártak minket. A 8. helyen voltunk szabálytalanok. Messze lemaradva a mezõnytõl. Ez azért már nagyon nagy szégyen.

A Németnek voltak indításai, még ha kicsit erõtlenek is, de ott azért volt olyan akció amibõl emberünknek ki kellett gyorsan fordulnia mert máskülönben buktuk volna azonnal.