Közben az is eszembe jutott, hogy valóban nagyon jó lett volna az Odüsszeiát is megtekinteni, és csakis mágikus erejû célszemélyünk tolmácsolásában, mert bennem eggyévált a két pali, és nem választható szét.

De az Armand Assante féle film régebbi, mint a Trója. Elég magas az indexe, lehet, hogy az is egy jó film, csak hát, ugye nem a megfelelõ személy játssza.. :(
Bár Assantéval nincs semmi bajom, láttam õt a Mambo Kings-ben, és eléggé jól hozta a karaktert. Jut eszembe, abban filmben volt egy nagyon szép, latin dal, a Beautiful Maria, amit Banderas énekelt, és megdöbbentõen jól. Idemásolom a linkjét, tudod, zenebuzi vagyok. :)

http://www.youtube.com/watch?v=qDOUwA_90BI

A latin pasikat nem annyira csípom, de a zenéjüket szeretem nagyon és azt is imádom nézni, amikor flmencót táncolnak.

Na, örülök, hogy tetszett. Igazándiból ez a film így , ahogy van, tetszett nekem, nem hiányoztak az Istenek sem, mert hát asszem volt itt elég ember, aki az ûrt betöltse, nem? Azért is tetszett ez nekem, mert jobban megfelel a mai kor emberének a gondolkodásához, mintha most az archaikus stílusban íródott Iliászt olvastam volna el. Abban sok minden más és távoli.
A két kedvenc hõsöm Hektor és Odüsszeusz. Érdekes, hogy õk egyszer találkoztak a filmben, amikor Hector megölte Patrokloszt, és teljesen értelmes ember módjára beszélgettek egymással, látszott a kölcsönös tisztelet és megbecsülés. Kár, hogy nem egymás oldalán harcoltak, õk ketten együtt a kvalitásaikkal legyõzhették volna az egész világot. Persze ez csak az én álmodozásom, amit szerettem volna. 
Hektór volt itt a pasik között a leghõsiesebb harcos, és a legtiszteletreméltóbb férfi, ezért is nem tudom túltenni magam a halálán. Achilleusnak nem is volt családja, nem kötõdött senkihez és semmihez, nem úgy, mint Hector, akire mindenkinek nagy szüksége volt, bizonyítja ezt az is, hogy a halála után össze is omlott Trója, úgy ahogy volt. Párisz a kis mitugrász prütykölõ sosem válhatott olyan kaliberû vezetõvé, férjjé és fiúvá, mint amilyen Hector volt. És nem tudom megérteni, hogy miért a legjobbat, a leghibátlanabbat kell elérnie a tragédiának mások hülyeségei miatt, amikor a feleségétõl és a kisfiától búcsúzkodott, az nem bírtam ki sírás nélkül. Szegény csodálatos volt, de hülyékkel volt körülvéve.
Azt meg valami hihetetlen csodálattal bámultam, hogy Odüsszusz milyen iszony intelligenciával irányította úgymond az orránál fogva ezt a dúvad Agamemnónt, pl. amikor mondta neki, hogy „Nem lesz sereged, ha nem vonulsz vissza” . Szerettem a bölcs gondolatait, a megvétózhatatlan , alázatos szavait és igazságait hallgatni, amikor a másik ostoba bivalynak, Achilleusnak magyarázta, hogy királyként egyetlen döntésünk sem könnyû, és meg kell elõbb tanulni szolgálni, hogy az ember vezethessen. Hihetetlenül tudta, hogy mikor, kinek, mit kell mondani, és mindig telibe talált, mindig el tudta érni, amit akart. Csodálatos manus volt, úgy összegészében, fejlett humorérzékkel, mert hát az is nagyon kell az élethez. Napokig el tudtam volna üldögélni a lábánál, és a bölcseleteit hallgatni.
Igazából a nõi szereplõk játéka is tetszett. A kedvencem Andromaché volt, a maga nyílt, természetes, okos, kedves és elfogadó, de ugyanakkor lázadó mivoltában, csak hát nem irigylem a sorsát. Teljesen átéreztem, amit õ érezhetett.
Helené végülis nem volt annyira unszimpatikus, és örülök, hogy Dobó Kata helyett Diane Krugert választották, mert azért nem egy fajsúly a kettõ, Kruger hitelesebb volt ebben a szerepben. Én nem tudom, egy ilyen kaliberû nõnek csak két ilyen hitvány pasi jutott? Hát én nem értem ezt.Neki is volt egy két szép mondata, „Amíg nem jöttél, árnyék voltam csupán”, és az, amikor megmondta Párisznak, hogy legyen méltó a bátyjához.
Abban a jelenetben utáltam nagyon Páriszt, amikor megfutamodott, és Hector lábai elõtt csúszott mászott, az meg két pillanat alatt lerendezte a szitut. Ott nagyon éles volt a kontraszt Hector javára.
Elgondolkodtam, hogy egyik nõnek sem volt irigylésre méltó a sorsa, és akkor jutott eszembe Penelopé, Odüsszusz felesége. De hát õ sem járt jól szegény, mert bár Odüsszusz túlélte a tízéves háborút, de nem volt az a hazaérõs típus a Drága. 
Mer t utána még tíz évig bolyongott is, meg hetyegett ilyen Kalüpszó nimfákkal évekig, és igencsak idõsek voltak már, amikor újra megtalálták egymást, ami meg kicseszés szerintem.
Szegény Penelopé jó sokszor lebontotta azt a bizonyos halotti leplet, hogy ne kelljen újra férjhez mennie, és hûségesen várta Odüsszuszt. Ezt egy kicsit nehéz és hálátlan sorsnak érzem. Nem?

Tetszett ez a kis zenés verses részlet, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet:-) Ostoba, érzéketlen kölykök, milyen látványosan unták a versmondást:-) Korábban láttam már a nõi ruhás képeket, de sokat nem tudok a filmrõl. Gondolom, kihívás meg változatosság egy ilyen szerep megformálása.

A Wordsworth vers hatására beugrott két verssor: "Jártam az erdõt, csak így magam..." Addig gyötörtem az agyam, míg eszembe jutott, hogy Goethe-tõl származik. Talált kincs.

Jártam az erdõt,
csak így magam,
könnyû bolyongás
vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.

Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,
elhervadok.

Erre tövestõl
kivettem õt,
Viruljon kertemben
házam elõtt!

Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!

Úgy rémlik, olvastam, hogy Dobó Kata is pályázott szép Heléna szerepére... Csak aztán Diane Krueger lett a befutó.

Megnéztem a Tróját! Elöljáróban annyit, hogyha Petersen képes volt 198 percben megálmodni az Iliászt, vagyis a Tróját, akkor folytathatta volna, és filmre álmodhatta volna az Odüsszeuszt is, természetesen változatlan szereposztással:-)(Tudom, hogy Armand Assante már végigvezette a lelkes filmrajongókat a történeten, de akkor is.)

Spoileres Tetszett. Ha kategorizálni akarnám, számomra "történelmi film". Eddig azt szoktam meg az eposzokból merítõ történeteknél, hogy tele vannak zsúfolva istenségekkel meg képzeletbeli lényekkel, és közöttük jönnek mennek az emberek. A Trójában meg csak embereket láttam. Hanyagolták a divatos fantasy-feelinget. És ezt kellemesnek találtam. (Na jó, Akhilleusz anyja nimfa, de emberi külsõvel jelent meg, látványosan nem utaltak isteni származására.)

Az is tetszett, ahogy bemutatták a fõszereplõk jellemzõ tulajdonságait egy-egy jelenetben. Például egybõl láthattuk, milyen naaagyszerû harcos Akhilleusz; pillanat alatt lenyomta nagydarab ellenfelét. Hektort rögtön megkedveltem, mikor - elsõ megnyilvánulásként - közölte, hogy nem kell néki ajándéknõ, otthon várja az asszony, jelenleg megelégszik a remek borral, szórakozásképp. Micsoda hûséges, szeretnivaló ember!! Bana-nak tényleg jól állt Hektor szerepe; a nemeslelkû hõs, családcentrikus ember. Ellenben Meneláosz egy bunkó volt, ahogy eljátszotta a "minden szép nõt un valaki"- stílust, meg sem érdemelte gyönyörûséges Helenkét. Viszont a kardélre tûzést igen. Parisz... Heléna a szerelmes nõ eufemizmusával fogalmazott, mikor nagyon ifjúnak titulálta. Egyetlen ép gondolata volt a hercegfinek, mikor el akarta égetni a falovacskát. De még ezt is megvétózta az a megszállott pap. Én hiányoltam Laokoont. Ezt a pótpapot nem bírtam, mindig lesöpörte az asztalról Hektor építõ jellegû ötleteit, ráadásul megzavarta az öreg király fejét is. Viszont Akhilleuszt sajnáltam picit. El volt telve magától, a hírnév volt a mániája, (ráadásul kedvelte a gruppent:-))de ebbe azért belejátszott isteni édesanyukája is. Mikor tanácsot kért tõle a fia, és azzal jött, hogy a feleség, gyerekek, unokák az smafu, ha azt akarja, hogy évezredek múltán is emlegessék, ne merüljön feledésbe a neve, akkor vonuljon csatába... Nahát, gondoltam, nem csoda, hogy ilyen lett Akhilleusz. Mama picit félrenevelte:-)

Egy dolgot hiányoltam. Parisz lenyilazta Akhilleuszt. És kész. Azért beleszõhették volna valahogy a történetbe, hogy Apollón jelent meg Parisz képében, vagy Apollón mérgezett nyilat adott Parisznak...ízlés szerint. Mert ez így olyan méltatlan halál volt: "Gyáva nyuszi" Parisz kontra Akhilleusz... (Vagy valami elkerülte a figyelmemet?)

Odüsszeusz királyt öröm volt nézni:-), úgy általában, meg akkor is, amikor - újabb és újabb érvekkel elõhozakodva - rábeszélte Akhilleuszt, hogy induljon csatába a görögök oldalán. "Ki karddal harcol, ki fortéllyal!" Ahogy az elején írtam, örömmel vennék egy folytatást, amelyben a huncutul nézõ, álruhát kedvelõ királyt fõszereplõként láthatnánk:-)

Ja, megkocogtattam az magasan fekvõ, 190 cm-es vállait. :D

Bean-nek nemcsak a nézése, az egész arca. :) Alapvetõen szép összetevõkbõl áll össze az emberke, érzékeny, intellektuális kéz, kellemes és kifejezõ hang, hibátlan fogsor, és nem szokványos személyiség.

Ezeket a képeket ismerem, némileg sokkolóak… :)
A transzvesztitás film az egyik legjobb alakítása, amit valaha is csinált.
Ebben a videóban pedig benne foglaltatik ez a szép vers, angolul, az õ hangján, markáns zenei aláfestéssel:

http://www.youtube.com/watch?v=SiTt1aCooJQ

„Sétáltam, mint felhõ, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tûnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.”

/William Wordsworth: Táncoló tûzliliomok/

hátrafordult..megkocogtattad a vállát? :))

nagy hatással van rád Sean Bean nézése :)

http://bestof.provocateuse.com/images/photos/sean_bean_95.jpg
https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTYGfmw2V8sFD-7meDGG8izBglo5jATwcEckl_OQoprih0DObdJ
https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRvDhqznXom_zAvGRjwRk5d8d-Hg-ZS_xU9OAnaOYkoBjYrQiGcBw

De szép szó ez a delejes. Borzongató. Tudtam mit jelent, de most meg is néztem. Azt jelenti, mágnes, és titokzatosan vonzó. Hát akkor helyben vagyunk. :)

Igen, bizony. Most talán a delejest használnám a huncut jelzõ helyett:-)

Vermer színvilága annyira hasonlít Rembrandt-éhoz, hogy össze is lehetne keverni. Bár az õ színei mintha kicsit élénkebbek lennének. A Lány gyöngyfülbevalókkal eredetije szerintem egy olyan bájos arcú hölgyet ábrázol, amit Johansson nem teljesen tudott életre kelteni. Az õ arca valahogy nekem túl durva és nem ilyen kedves és kifejezõ.Emlékszem, Colin Firth aranyosan játszotta ezt a szerepet, illett hozzá, õ elég széles skálán képes mozogni, és a ronda felesége milyen féltékenységi patáliát rendezett emiatt a szép kép miatt.
Hihetetlen, hogy nem vette észre, hogy õ már egy malackává dagat, és természetes, hogy a férje nem találta vonzónak ahhoz, hogy lefesse.

Azt hiszem, Eric Banát nem egyhamar fogom más filmben megnézni, mert Hector szerepében volt varázslatos, és most valahogy nincs kedvem ezt lerombolni egy Hulkkal, vagy egy VIII. Henrikkel, hát el is hiszem, hogy az ellenszenves lehetett. VIII. Henrik számomra egy nagyon ellenszenves figura, de valahogy mindig rokkantabb, öregebb színészek tolmácsolásában láttam, nem egy ilyen fiataléban. Érdekes, hogy õt rakták be egy ilyen kéjenc szerepébe.

Találtam egy nagyon szép képet, ami mindent visz :)

No igen, Bana valóban markánsabb jelenség, mint Bloom. Bár a Másik Boleyn lány-ban irritált a király szerepében. Ráadásul, ha meglátom az arcát, mindig az a szerepe ugrik be. De majd igyekszem befogadóbb lenni:-)

Szerintem az a festõi zöldségek dolog szándékos, ezzel is utalni akarnak Vermeer stílusára, mármint, hogy nagy híve volt a részletezésnek, meg a fény játéka bemutatásának. Ha Vermeer képet látok, mindig feltûnik, mennyire transzba ejtették a különbözõ anyagok, kelmék, csipkék. A film vége, ahogy megjelenik az eredeti festmény, átvált a kép, nagyon látványos, mintha így mondanák azt, hogy "true story" alapján készült. Mivel tetszett a film, elolvastam a regényt is. Aztán annyira belelendültem, hogy elolvastam Tracy Chevalier még két könyvét, az Ártatlanok-at, ami tele van William Blake versekkel, meg versrészletekkel, úgyhogy imádtam, a másikat, az egyszarvút aki egy hölgy társaságában múlatja az idõt, azt nem annyira. Az kicsit közönséges, meg kicsit távoli.

Ja, persze, így hátulról nem lehet tudni kit ábrázol a kép, bocsi. Akkor berakom elölrõl is, Hector herceget Eric Bana játszotta, õ van a képen. Szerintem ez nagyobb durranás, mint Bloom. :)
Orlando Bloomot eddig sem szíveltem, Õ Parisz herceget játssza, de a Trója után most meg már Achilleussal egyetemben utálom is, ezt majd talán te is megérted, hogy miért, amikor már láttad a nagy mûvet. Vagy majd elmondom.

A Hölgy gyöngyfülbevalókkal tök jó film, azt én is láttam. Annyira emlékezetesen szép színeket használtak a filmben, a festékek kikeverésénél porokból, meg az elején emlékszem Johansson vágta a zöldségeket, és ott tûnt fel nekem, hogy annyira mûvészien rendezték el a zöldségeket a konyhában, hogy még meg sem figyeltem, hogy egy egyszerû káposzta is milyen szép tud lenni, ha ketté van hasítva, vagy egy a paradicsom, ha az ember belegondol.

Na itt van elölrõl a rejtélyes.

Köszönöm a részletes tájékoztatást, így már nem fogok eltévedni a Sharpe részek között:-) A tény pedig, hogy Bean nem hal meg a végén, igazán szívvidító:-) A Ronin-ban hogy megjárta szegény:-( Rosszfiú volt, de én akkor is sajnáltam.

Igen, nekem is nagyon tetszik, ha egy férfi hosszú hajat visel. Már megvan a Trója, 198 percben, csak most egyéb - mozizásnál kevésbé kellemes - teendõim akadtak. Így jelenleg csak tippelni tudok, hogy a képen látható sokkolóan zseniális frizura Orlando Bloom-é lehet. De neki a Gyûrûk urá-ban is jól állt az a szöszke hosszú haj. Sõt azóta nézek gyakrabban Colin Firth filmeket, mióta láttam az Utolsó légió-t, A lány gyöngy fülbevalóval-t meg a Valmont-t. Csak sajnáltam Valmontkát a film befejezése miatt. A Veszedelmes viszonyok-at még nem láttam, mert - figyelembe véve, hogy ugyanannak a témának a variációja - félek, esetleg abban is csúf véget ér a jóember. Pedig Malkovich is elég belevaló Valmont lehet. Egészen felindultam, mikor láttam Hyde-nak, hosszú, sötét fürtökkel. Na jó, persze Jekyll-t is jól alakította, csak abban a szerepben nem volt olyan észvesztõ:-)

A BBC-s Értelem és érzelem-ben az a színész alakítja Willougby-t, aki "jóvámpír" az Abraham Lincoln-ban, meg szerelmes ifjú võlegény a Mamma mia-ban. Nekem, õ se az a hú, de szimpatikus fickó, bár szerintem a szerep is teszi, hogy nem az.(Jó, most lebuktam, bevallom, elég szerteágazó az ízlésem filmek terén. Mindent megnézek, csak a zombikat hanyagolom. Azok megkergetnek álmomban. Csak semmi Kaptár, meg Holtak hajnala, jujj! Bár az Eleven testek felkeltette az érdeklõdésemet, élõhalottas romantikust még nem láttam. Aztán, mikor megláttam, arra jutottam, hogy nem vagyok én semmi rossznak elrontója, de 1x elég volt.)

A képre ha rákattintasz, nagy lesz belõle, nem tudom, használod e ezt a funkciót, de a gyûrûk futását így lehet jól tanulmányozni. :D

A képre ha rákkattintasz, nagy lesz belõle, nem tudom, használod e ezt a funkciót, de a gyûrûk futását így lehet jól tanulmányozni. :D

A Sharpe sorozatot gyakorlatilag egyáltalán nem fontos sorrendben nézni. A magánéleti szálakat persze így lehet jobban követni, hogy érteni lehessen, hogy az állandó szereplõk kicsodák, és mi a kapcsolat velük.
Végülis az öt harcostárs állandó, Harper, Harris, Sweat William, és a többiek. A felettes tiszt is állandó, és szuper fordulat, hogy õt Hastings kapitány játssza a Poirot sorozatból, és nagyon jó fej.
Az elsõ feleség Theresa Moreno, a második Jane, a harmadik nõ nevére nem emlékszem, talán Loucille.
Egyébként viszont szabadon nézhetõ bármely rész, mert mindegyik egy önálló harci esetet dolgoz fel, és azt meg lehet érteni külön-külön is.
Az IMDB szerint ez a sorrend:
Sharpe lövészei, Sharpe trófeája, Sharpe százada, Sharpe ellensége, Sharpe becsülete, Sharpe aranya, Sharpe csatája, Sharpe kardja, Sharpe serege, Sharpe ostroma, Sharpe küldetése, Sharpe bosszúja, Sharpe igazsága, Sharpe végsõ ütközete
Ezek az elsõ széria elemei, aztán késõbb még csináltak két utolsó részt, csaknem 10 év kihagyással, és azok már kicsit más jellegûek:
Sharpe - Indiai küldetés
Sharpe életveszélyben
Az Indiai küldetés az egy kicsit kilóg a megszokott sorból, szerintem az elsõ szériának sodróbb a lendülete, mint ennek az utolsó két résznek.

Még mindig hatása alatt vagyok a Trójának. Nézd meg ezt a hajviseletet, annyira szépnek találom. Ez egyébként Hector herceg haja, Odüsszeusz mellett õt kedvelem a filmben a legjobban, és nagyon sajnálom, sõt, mondhatni nem tudok beletörõdni abba, ami vele történik.
Kár, hogy manapság már nem hordanak a hímnemûek ilyen hajat, milyen szép lenne ez, ezekkel a szép, gyûrûszerû gyöngyökkel diszkréten hátrafogva. Nagyon tetszik.
Csak hát sok babrálás lehet vele, értem én, ezért is részesítik elõnyben a mi férfiaink az úgynevezett csuri hajat, ami kb 1 centis egyen haj, és már nagyon uncsi. De hát az õ szempontjaikat is meg lehet érteni. Idõzavar, lótás, futás a pénz után, és az öltöztetõ személyzet teljes hiánya. :D

No igen, ez a merész húzás az én Heathcliff-rõl alkotott elképzeléseimet is összezilálja. De a valósághoz hozzátartozik, hogy nem láttam még ezt a verziót, akár az is elõfordulhat, hogy felülmúlja az összes többit:-) Csak az a problémám, hogy ahogy pl. Mammy szerepére sem bírok elképzelni fehér nõt az Elfújta a szélben, ugyanúgy Heathcliff is furcsa fekete színész tolmácsolásában.

Én eddig a Sharpe-ból csak egy részt láttam, amiben szerepel Toby Stephens is. Azon gondolkodtam, összefüggenek a részek, és egymás után kell-e megtekinteni õket, vagy ha véletlenül felcserélem némelyiket, az sem baj? Ugyanis nem vagyok tisztában a részek sorrendjével. Ami itt a port-on szerepel, az jó?

Egy kicsit most a hatása alatt vagyok a Trójának, egész jól végig lehetett nézni.
Ezt a szép prológot õ mondja a film elején:

Az embert megigézi az örökkévalóság.
Azt kérdezzük hát:
Visszhangot vernek e tetteink a századok során át…
Hallják e nevünket idegenek, ha már rég nem leszünk…
Kérdezik e majd, kik voltunk…
Milyen bátran küzdöttünk….
Milyen lángolón szerettünk….

Azt is megtudtam végre, hogy mit beszélget a katonákkal abban a kis videóban Odüsszeusz.

Hát szóval az a szitu, hogy Agamemnón katonái pásztornak nézték, és nem ismerték fel ebben a gúnyában, õ meg szivatta õket:

Katonák: -Üdvözöllek testvér. Úgy tudjuk, Odüsszeusz király bújkál a hegyekben.
Odüsszeusz: - Odüsszeusz? Az az öreg semmirekellõ a borom issza, és sosem fizet.
K- Tisztelned kéne a királyodat barátom.
O-Tisztelnem õt? Képen szeretném törölni. Mindig a feleségem tapogatja, próbálja letépni a ruháját.
A katonák el akarnak menni, de õ utánuk szól:
O-Remélem Agamemnón tábornokai okosabbak, mint a küldöttei.
K-Mit mondtál?
O-Azt akarja, hogy segítsek a trójaiak ellen harcolni.
Na ekkor van az, hogy végre felismerik:
K-Te vagy az? Bocsáss meg Odüsszeusz király.
O-Nos, hiányozni fog a kutyám.

Errõl a néger Nancy-rõl jut eszembe, hogy van az Üvöltõ szeleknek egy 2011-es változata is, ahol annyira szabadon értelmezték, hogy Heathcliff kreol bõrû, hogy simán beraktak egy néger színészt a szerepre. Namost ez nekem egy kicsit merész lépés. Egy kicsit illúzió romboló, pedig nem vagyok fajgyûlölõ, de valahogy mégis. Nem?

Akkor majd a 2008-as változatot preferálom:-)

Én Chatterley-ügyben kerestem a megvilágosodást, mert leragadtam a kulturált beszéd, tájszólás témánál. Emiatt újra átlapoztam a regényt. A filmekben valamiképp a rendezõ meg a színész elgondolásától (is) függ, hogy Mellors melyik arcát látjuk, a kultúremberét vagy a másikat. A regénybõl az jött le nekem, hogy Mellors megcsömörlött a pénzhajhász világtól, a maguk örömét kergetõ nõktõl, a felsõbb réteg kivagyiságától, ezért szerepjátszásra adta a fejét. Eljátssza az egyszerû embert, aki tájszólással beszél, így fejezve ki gúnyt, megvetést. Hogy teljes legyen a kép, elolvastam az utószót is. Eszerint a trágár beszéd az intim hangulat megteremtésének egyik eszköze, a "négybetûs szavak"-ról le kell hántani a közönséges jelentéstartalmat, így már kedveskedésre, vagy pusztán a dolgok népies néven nevezésére szolgálnak... Hát nem is tudom. Ez is egy magyarázat, de nekem nem tetszik. Nem értem, hogyha Mellors meggyûlölte a durva, közönséges nõket, mint amilyen például Bertha a felesége, õ maga miért akarna közönségesen viselkedni? Én itt ellentmondást érzek.
De a lényeg, ahogy írtad, hogy Bean ragaszkodott a finomabb stílushoz:-)

Lehet, hogy Tom Hardy megsértõdne?:-) A film elején, mikor csapzott hajjal, rémképek által gyötörve fekszik az ágyán Heathcliff, ráadásul még az ablakot is betöri egy kéz... Az operatõr meg olyan furcsa szögben fényképezkedett... Akkor határozottan láttam hasonlóságot. De a késõbbiekben megembereli magát, és csak saját magára hasonlít:-) Tom Hardy-ról az is eszembe jutott, hogy jól játszotta Bill Sikes-t a Twist Oliver-ben. Az már a készítõk sajátos felfogását tükrözi, hogy leküldték Sikes-t a csatornába, hogy ott gyilkolja meg magát. Tán kettõt lapoztak, és már a Nyomorultak-nál jártak. A feeling-et tekintve mindenképp. Nancy-bõl néger nõt csináltak. Ráadásul összekuszálták a családfát is, Monks Bronlow úr fia. Nem rossz a film, de a változtatások merészek. Bár még mindig nem annyira, mint a Hölgyek öröme esetében. Ott csak pislogni bírtam, a harmadik, negyedik rész után, aztán feladtam. Olvastam a Zola regényt, amihez képest a film rengeteg újdonsággal szolgál. Ami nem biztos, hogy elõny. Szerintem.

Most megvilágosodtam. Atekintetben, hogy mit jelent a dirctor's cut verzió, másnéven rendezõi változat.
Nem a rendezõ a hunyó, exkuzálom is magam, hanem a producerek az agresszív kismalacok, akik bizonyos jeleneteket kivágatnak, tehát itt is ez történt. Megjelent 2004-ben a rövidített változat, és én is azt láttam elõször, de aztán 2008-ban kiadták a rendezõi, bõvített változatot is, amiben már benne foglaltatnak a kivágott jelenetek is.

Így hát abban már igenis ott ül a huncutszemû Odüsszeusz király az olajfa alatt, a hegyoldalban a kutyusával, és a tengeröbölbe befutó hajókat szemléli...hát igen, ez az életérzés....ezt én is el tudnám viselni. :-D

És mostmár, hogy láttam a bõvített változatot, értem végre, hogy mit mondanak neki a katonák. :)