Megvan még, hogy amikor 2020-ban kitört a világjárvány, és mindenki karanténba vonult, milyen nagy lelkesedéssel bizonygattuk, hogy öröm az ürömben, most végre megtanulunk rajzolni, zongorázni és istenbizony elolvassuk a teljes Eltűnt idő nyomában-t?
Lehet cifrázni, de az ember (legalábbis én) alapvetően két okból olvas: 1) kicsit azért, mert élvezetet keres benne, a képzeletét tornáztatja és a szépérzékét eteti, és 2) nagyrészt azért, mert nem akar hülye maradni.
Nem sci-fi paródiának, hanem vicces sci-finek tartja új könyvét Kőhalmi Zoltán, aki Az utolsó 450 évben a Földünk pusztulásáig tartó időszakot meséli el – különös szerephez juttatva egy mézesmaci-palackot. Aminek a lebomlási ideje 450 év, tehát itt lesz akkor is, amikor mi már régen nem. És amikor az általunk megismert világ már a feje tetejére állt.
Az ezerkilencszáznyolcvannégyezés létező népsport. Lényege, hogy bármit, ami nem tetszik, orwelli disztópiának kell nevezni. Buddy Endre jegyzete.
Igen, pont erre van szükségünk! Íme egy könyv, ami nem húz éles határvonalat tudomány és mítoszok között. Guido Tonelli részecskefizikus hét napban meséli el az univerzum születését az ősrobbanás előtti vákuumtól az ember megjelenéséig.
Egyetlen újságíró sem szerepel Kovács Bálint huszonkét novellát tartalmazó kötetében, de az minduntalan átjön, hogy a szerző azt csinálja, amit az írónak és újságírónak elsősorban csinálnia kell (az íráson túl, persze): itt él közöttünk.
Megesett, hogy úgy néztem fel a könyvből Puskás Panni egy-egy története után, hogy: hát ez meg mi a jó élet volt? De tetszett mindegyik. Ezen a héten A rezervátum visszafoglalása című kötetet ajánlom.
„Csak kitalálunk valami jobbat” – mondja a barátom, akivel a Bartók Bélán ülünk, és a derékig érő utcazajban arról beszélgetünk, hogy vajon most majd kihalunk-e.
Azt hittük, az internet a szabad világ lesz. Most, húsz-harminc évvel később a virtuális teret nagy hatalmú gyarmattartók osztották fel egymás között. És nem tudjuk, meddig tudnak még terjeszkedni.
Széljegyzet egy amerikai klasszikushoz: John Steinbeck regénye olyan világosan mutat rá, mi a baj a kapitalizmussal, hogy receptre kellene felírni a mai embernek.
Bödőcs Tibor sokak számára lett most messiás. Várják tőle, hogy helyrepakolja, amit helyre kell. Korábban azt mondta, nem ír, mert ők hárman, Szókratész, Jézus és ő nem írnak, de aztán csak megjött a kedve. Kritika a Mulat a Manézs című könyvről.
Olvasom a híreket. Miért is? Azt hiszem, állampolgári kötelességem. Vagy hát: polgári. Az államot ebbe ne keverjük bele. Tehát olvasom, valószínűleg túl sokat.
Ha csak az elmúlt évek magyar híradásai alapján akarjuk megtudni, kicsoda Patti Smith, könnyen azt hihetnénk a punk keresztanyjáról, hogy hivatásos olvasó. Vagy valami ilyesmi.
Füst Milán regényhőse konyhafilozófus, aki konyhába küldené a nőket. De valamiért mégis érdekes annyira, hogy elvigyen a hátán egy négyszáz oldalas regényt. Most, hogy megjelent Enyedi Ildikó belőle készült filmje, újraolvastuk A feleségem történetét.
Tíz éve jelent meg magyarul a japán író ezeroldalas regénye, az 1Q84. Akkor éjfélkor a világ néhány könyvesboltja előtt tömött sorok álltak, mintha a legújabb iPhone jelenne meg. Már az első héten több millió példányt adtak el a kötetből. De mi van, ha a grafomán sztáríró csak blöffölt?
A címben persze az Anna Karenina első mondatát ferdítem. Tolsztoj fordítva írta: szerinte minden boldog család egyforma, a boldogtalan családok viszont más és más módon boldogtalanok. Halász Rita tavaly megjelent regénye egy nő története, aki kilép egy bántalmazó kapcsolatból. Kiderül, hogy a boldogtalanságnak is vannak hasonló mintázatai, a boldogságra sokkal nehezebb rájönni.
Ismét egy angol nyelvű non-fiction könyvet olvastam. Az afganisztáni invázió vége különösen aktuálissá teszi Samuel Moyn új kötetét, amelyben a szerző provokatív kijelentése szerint nem visz minket közelebb a békéhez, hogy a háborúk egyre „emberségesebbek”.
Szomjasak vagyunk, mi magyarok, nyeljük a misebort és a kancavért. Krisztus viszont ne akarja megmondani, hogyan imádjuk őt.
Kiterítik a portékát úgyis! Miért ne mennék ki? Kiterítik a portékát úgyis. Buddy Endre ezeket a köteteket ajánlja megvételre a színes forgatagból.
Tarantino személyesen választotta ki Tóth Gergely borítótervét a Volt egyszer egy Hollywood regényváltozatához. A grafikussal kedvenc munkáiról beszélgettem, illetve hoztunk egy gyűjtést a boltokban elérhető legjobb borítókból.