90 epizód, 4 évad, megszámlálhatatlan turbo boost és „juhú pajti!”, valamint a karóra rendeltetésszerű használatának teljes bojkottja. És közben senki nem firtatta, miért fordul hátra Michael minden ugratás után, miért egy kamionban dekkol az Igazságért és Jogért Alapítvány, miért nem közösködik Bonnie Aprillel, és egyáltalán honnan szerzik be KITT NASA-technológiát megszégyenítő alkatrészeit, amikor a Moszkvics-féltengely is hiánycikk.
Kár lenne tagadni: nem kevés terápiás jelleggel bírt, hogy korábban két etapban is értekeztünk gyerekkorunk legnyomasztóbb tévéműsorairól. Ugyanakkor olvasóink teljes joggal hiányoltak két alkotást, mely kulcsszerepet játszott benne, hogy olykor háborús élmények híján is vannak vietnami flashbackjeink.
Új, életveszélyes kihívás terjed a Tiktok-felhasználók körében. A "szomszédokolás" lényege, hogy a versenyző belekezd egy Szomszédok-epizódba, és valahányszor a szereplők panaszkodni kezdenek, lehúz egy-egy fél konyakot. A részegség átlagosan öt, az alkoholmérgezés tíz, a klinikai halál húsz percen belül garantált.
Még emlékszünk azokra az időkre, amikor az iskolaköpeny és a körmös nosztalgiájában élő irodalomtanárnők vörös posztóként tekintettek Stephen King klasszikus műveire, lévén tizenévesen inkább olvastuk el harmadszorra a lélekromboló Azt vagy a Cujót, mint akár egyszer is A kőszívű ember fiait.
Egy ütős filmzenealbum már önmagában is időtálló produktum lehet, azonban több neves filmesztéta is váltig állítja: olykor nem árt, ha emellé úgynevezett „jó film” is társul. Lássunk néhány emlékezetes példát arra, amikor ez utóbbi tényező terén hiányosságokat véltünk felfedezni!
A Sex Pistols érdemeit mindenki ismeri, akinek zenei műveltsége túlmutat a Rock Classics-válogatáslemezeken: egyetlen albummal elindították a british punk mozgalmat, és az Egyesült Királyság társadalmi és politikai káoszának szimbólumává váltak. A zenekar privát sztorija azonban kevésnek bizonyult egy komplett minisorozathoz.
Milyen film készült volna Terminátor címen, ha James Cameront gyerekkorában fejen találja egy lengőteke? Milyen grafikával operált volna a Transformers, ha Michael Bay az ököritófülpösi falunapok költségvetéséből forgatja le? Mennyire üresítette volna ki tudatunkat a Bosszúállók, ha az alkotók valamelyike kitalálja, hogy Grimm-mesehősök szélütött verziójával helyettesítsék őket? Az Asylum stúdió tevékenysége nélkül sosem kaptunk volna válaszokat ezen létfontosságú kérdésekre.
Vámpír Ági és Sinter Zoli, Gollam Gabi és a bézbózütős Jóska gyerek, Aranka és a mágnesp#@& francik*rva – csak néhány azon halhatatlan karakterek közül, akikkel a Mónika Show médiatörténelmet írt. A fogászati kezelések és a modern divatirányzatok bojkottjára felesküdött vendégkollektíva most visszatér, az RTL Gold ugyanis újra műsorra tűzte a legendás kibeszélőshowt. Mi pedig ezúttal egy klasszikus epizód erejéig újra elmerültünk feneketlen mélységeiben.
Folytatjuk azon gyerekműsorok bemutatását, melyek nélkül a 30-40-es korosztály körében ma ismeretlen jelenség lenne a kényszeres tikkelés, és illetve titkon jóval kevesebben szoronganának attól, hogy búvártappancsos cirkuszi törpék akarják őket betűlevesbe fojtani. Következzék újabb három produkció, mely jobban traumatizált minket kisiskolásként, mint a ránk erőltetett kantáros nadrág.
A változás szele jó három évtizede a magyar szinkronon is érzékelhető volt: míg korábban még a fahangú VHS-narrátorok is „a kutyafáját”-ként interpretálták a „fuck you”-t, a magyar szövegek hirtelen a Ganxsta Zolee-szerzemények előfutárává váltak. Ezt pedig részben Schéry András műfordítónak köszönhetjük, akinek néhány szófordulata már jóval a Ponyvaregény előtt is klasszikussá érett.
„Mi lesz a következő, amit elvesznek tőlünk? Az ivóvíz?!” – fakadhattak ki a Barátok közt-rajongók, mikor az RTL Klub közel egy éve bejelentette, hogy nem készül több epizód az 1998 tartó sorozatból. A csatorna azóta belátta: ezen elvonási tünetekre nem létezik metadonkúra, így az RTL Gold újra képernyőre tűzte a Berényi klán kalandjait. Mi pedig újra szemügyre vettük a legenda születését.
Az este nyolc előtti műsorsávban a Magyar Televízió csőstül ontotta az olyan műsorokat, amelyek alkalmasak voltak rá, hogy hatásukra a kisiskolás korosztály megálljon a fejlődésben.
A Három kívánság a mai napig sztenderd beszédtéma a 30-as, 40-es korosztály körében, jóllehet ezen dialógusokat nem annyira a nosztalgia, mint inkább a válogatott traumák kibeszélése iránti vágy generálja. Ami nem csoda, hiszen ez a műsor az volt anno a gyermeki pszichének, mint ami a Dunakavics nagyanyánk műfogsorának.
Bár a 80-as évek kvízműsorai többnyire fel tudtak mutatni valamiféle kulturális értéket, hatásukra a korabeli tinédzsereket is gyakran gyötörték reumás panaszok és vizelettartási problémák. Joggal reménykedtünk hát abban, hogy a rendszerváltással érkező nyugati áramlatok fiatalos lendületet adnak a műfajnak, ám sok esetben az agyhalált hozták el.
A hokimaszkos dumafranciról, Jason Voorheesről egy dolog biztosan elmondható: hobbiján kívül az égvilágon semmi nem érdekli, egy féléves Ezermester-előfizetés legalább annyira haszontalan szülinapi ajándék számára, mint egy lakkozott kesztyűsbáb-kollekció.
Robert De Niro minden, csak nem egykaptafás színész, talán ennek is köszönhető, hogy évtizedekig cserélődtek magyar hangjai.
Mint tudjuk, az Asylum stúdió egy (nem) komplett életművet épített fel arra a koncepcióra, hogy legyártotta élvonalbeli hollywoodi filmek szélütött döbbenetremake-jét. Törökországban mindez már a 70-es években is bevett gyakorlat volt.
Észak-Korea nem véletlenül nem indít versenyzőket nemzetközi filmes kvízeken, hiszen még olyan idézetek forrását sem tudnák megnevezni, mint a „puska kellett volna ehhez a melóhoz.” Hogyan történhetett meg mégis, hogy a rohadt imperialista Godzilla átívelt a felaknázott határokon, és legyárttatta saját klónját?
Vajon melyik 90-es évekbeli sorozat terhelte le jobban a magyar lakosság pszichéjét? Döntsön az olvasó!
Ha létezik vitathatatlan dogma, az a „régen minden jobb volt.” A hétfői adásszünet ifjúságát pl. fényévekkel nívósabb életvitel jellemezte, mint a Z-generációt.