Lehet, hogy nem kellett volna Dyga Zsombornak azt nyilatkoznia, hogy idei filmje, az Utolér tulajdonképpen az a film, amit mindig is szeretett volna megcsinálni, és aminek elkészültére tíz évet várt. Kár volt ennyit várni, hiszen eddigi pályájának mindegyik filmje jobb ennél.
Sokan felszisszennek manapság, amikor különböző magyar filmek költségvetéseiről, s a bennük foglalt, nagyszámú adófizetői forintokról hallanak. Nos, ez ügyben Vécsei Márton bemutatkozó nagyjátékfilmje irányadó modell lehet, hiszen mindössze egy kicsiny pesti garzonlakás árából készült el.
Ötödik felvonásához ért a Halálos iramban-széria. Bár karcsú a sztori és veretes verdapárbaj is alig akad, látványban és adrenalinban azért nincs hiány. A kétórás benzingőzös akciózást az válassza, aki zsigeri szórakozásra áhítozik és ezért minden hibát és nem ideillő sallangot elnéz.
Nem a dán filmtől vártuk Szendrő József szellemének feltámasztását, de ha már így esett, meg kell becsülni a kísérletet.
Két éve, a Tokiói hajsza című, zsákutcának bizonyuló epizód után a Halálos iramban-franchise új erőre kapott a nyitófilm
Mi tagadás, volt egy kis megingás a pályáján, egy átmeneti lazító időszak, amikor maga Sidney Lumet igyekezett megszólítani
Van néhány baj, kisebb és nagyobb is Török Ferenc filmjével, Az apacsokkal, de legnagyobb baj a helyszín. Nem moziban van
Nos, a részben méltán híressé vált Millenium-trilógia egy újabb csapot nyitott ki az eddig is szépen csordogáló svéd film "medencéjén": Az Instant dohány szintén irodalmi (OK, ponyva-) alapokon nyugvó, hosszúkás, olykor igen kemény, máskor pedig igen furcsa mellékutakon kalandozó krimi-szerűség. Hollywoodi remake hamarosan.
Mostanáig kellett várnunk, hogy nálunk is megjelenjen a 25 éve elhunyt Andrej Tarkovszkij utolsó előtti filmje. Minden idők
Aki az elmúlt éveket mély hibernációban töltötte volna, annak elmondanám, hogy a Thor című film nem a skandináv-germán mitológia
"Egy gumiabroncs sorra mészárolja az embereket" – mekkora embertelen badarság ez filmötletnek! Megvalósíthatatlan! Veszélyes!
Ha valaki szándékosan akarna elkúrni egy mesét, valahogy úgy kezdene hozzá, mint Catherine Harris, az első Alkonyat-film
zene: John Barryvezényel: John Barrykiadás éve: 1985kiadó: MCA Recordsjátékidő: 33:29A pár éve elhunyt legendás rendező,
Két középkorú brit képregényrajongó útnak indul, hogy bejárja Amerika leghíresebb, a popkultúra által földönkívülit látott
Amikor az ember egy szuperhősös képregényfilmre ül be a moziba, nem árt, ha kikapcsolja az agyát, vagy legalábbis előveszi
Amikor az ember a Piroska és a farkas című gyerekkori rémmese adaptációjának plakátjára lesz figyelmes (akkor is, ha a magyar
Piroska vágyik az ő farkasára, bármilyen megátalkodott fenevad. A mai máslényes divathóbort nyelvére adaptált Grimm-klasszikus azon tizenéves lányoknak való, akik jól tűrik a gótikus hangulatot, szeretik a szerelmeset, a szépet, még ha egy kicsit szőrös is.
Atom Egoyan művészi remake-be vágja a fejszéjét, mellyel öngólt ugyan nem rúg, cserébe túl nagyot sem alkot. A francia Natalie-ből
Egy csoport, melynek tagjai a hatvanas évek elején időről időre kivonulnak a természetbe, hogy a betondzsungel kádári tolvajnyelve
Godard és Truffaut neve valószínűleg semmit sem mond ma már a moziba járó közönség túlnyomó részének. Esetleg annyit, hogy szemüveges-zakós öreg fazonok szoktak ezekkel a nevekkel dobálózni, vagy hogy, ja, azok olyan művészfilmek. Így a Ketten a hullámban című francia dokumentumfilm valószínűleg csak szemüveges-zakós öreg fazonok és feleségeik érdeklődésére tarthat számot, hiszen témája Godard és Truffaut, valamint gyermekük, a francia filmes új hullám.