Jöhetne már valaki, egy magyar filmrendező, egy neves magyar esztéta vagy egy sikeres bolgár rockénekes, és mondhatná, hogy
Jöhetne már valaki, egy magyar filmrendező, egy neves magyar esztéta vagy egy sikeres bolgár rockénekes, és mondhatná, hogy
Eleve gyanús, ha egy franchise új részei évente, szinte gépies rendszerességgel követik egymást a mozivásznon. Ez afféle
A Hazafi című filmnek annyi pozitív vonása van, hogy baromi korhű házak égnek benne porig. Sztorija ennyi sincs: a cselekménykét
Woody Harrelson szabályosan ölni tudna egy Twinkie-sütiért, csak hát amúgy is naphosszat gyilkolásznia kell az élőhalottakat az elsőfilmes Ruben Fleischer üdítően szórakoztató...
Jarmusch nem először épít népszerű műfajra, annak giccseiből összetéveszthetetlenül szerzői, személyes mozit formázva: az
Amikor egy film tanulsága számomra az, hogy hogyan kell almát szedni, akkor örülök. Mindig szárral együtt, hogy meg ne rohadjon,
Ha sosem láthatod a napfelkeltét, ha egy szem sült krumplitól sugárban hánysz vért és látod megöregedni, majd meghalni a barátaidat, akkor tudod, hogy szívás vámpírnak lenni....
Köztudomású, hogy a nyúl egy kedves kis állat. Vassurányról és Verpelétről ez nem mondható el.
Ridley Scott hamisítatlan hollywoodi szuperfilmmel lepi meg az érte a Szárnyas fejvadász meg a Thelma és Louise óta kitartóan