Programkereső
Budapest100
Budapest100 - '70-es évek
A Budapest100 közzétette az idén megnyitó és programmal készülő 36 ház listáját. A 14 éves építészeti és kulturális fesztivál 2024-ben új városrészekben járva, új közösségeket megszólítva a ‘70-es évek változatos épített örökségét tárja fel, keresve az ekkor épült házak értékeit és lehetséges jövőjét. Az idei alkalom különlegessége, hogy először nyílik lehetőség megszólítani a házak építészeit, tervezőit, a lakóházak első beköltözőit, az intézmények első dolgozóit.
Most látható!
A velünk élő Pop Art
Marczibányi Téri Művelődési Központ, május 19-ig
Ki ne tudná, hogyan néz ki a Campbell paradicsomleves konzerv, vagy Marilyn Monroe rózsaszín arca és zöld haja? Ezeket Andy Warhol bevéste az emlékezetünkbe. Mélyen. Ahogyan Roy Lichtenstein is a felnagyított képregény-jeleneteit, karakteres fekete-sárga-piros színeivel. Az viszont már kevéssé ismert, hogy a 60-as, 70-es évek pop artos világában hasonlóan tehetséges művészek dolgoztak itthon is, többen közülük alkalmazott reklámgrafikusként - megjelenítve az Orient Mokka csodálatos ízvilágát (Bakos István) vagy a remek Biopont, ami eltünteti még a veszélyes ragadozóként ismert tigris csíkjait is (Kemény György). Aztán ott vannak azok az izgalmas pop art mozi és koncert plakátok, melyeket Görög Lajos, Máté András, Darvas Árpád alkottak abban az időszakban. A művészek listája szerencsére ennél jóval hosszabb, volt miből válogatni. A Marczibányi téri Művelődési Központban április 25-től május 19-éig látható kiállítás ebbe az aranykorszakba nyújt betekintést a hazai pop art legjelesebb képviselőinek munkáin keresztül. A kiállított plakátok két neves alkotójáról: Bakos István Bakos István középiskolai tanulmányait a Török Pál utcai Művészeti Gimnáziumban végezte el, ahol mestere a legendás Viski Balás László volt. Viski hatására - csakúgy mint osztálytársai Birkás Ákos vagy Konkoly Gyula - a festőművészi pálya mellett döntött, ezért tanulmányait ezen a szakon folytatta tovább a Képzőművészeti Főiskolán, kezdetben Bernáth Aurél tanítványaként. A Főiskolán rövid ideig kapcsolatba kerülhetett az élete végén (1965-1970) ismét ott tanító Konecsni Györggyel, aki jelentős hatást gyakorolt rá és művészi érdeklődését végérvényesen a plakát műfaja felé fordította. Bakosnál a hatvanas években már tettenérhető a fotó kitüntetett szerepe, amellyel sokat kísérletezik, plakátjai egyik jól azonosítható védjegyévé válik a reklámfotó integrálása. Összetéveszthetetlenek a pop art szellemében készített művei. Leggyakrabban kereskedelmi és filmplakátjain találkozhatunk a popos atmoszférát felvonultató egyedi, bohém rajzstílusában megalkotott grafikáival vagy Warhol, Roy Lichtenstein egyértelmű hatását tükröző munkáival. A Quintett-csoport tagja. Plakátjai gyakorta részesültek elismerésben az Év Legszebb plakátja versenyeken, 1975-ben különdíjat kapott a Varsói Nemzetközi Plakátbiennálén, ahol kitüntetett munkája a kiállítás hivatalos plakátja lett.Bakos tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Plakát Társaságnak és a Magyar Művészeti Akadémiának. 1995-ben Ferenczy Noémi-díjjal tüntették ki.Kemény György"A tigrisbundán is hatásos Biopon, az új fürdőruháért sóvárgó lányok plakátjának nyughatatlan grafikusa, tervezett ő kutyából hidat, konzervből széket, na meg arculatot az Interpress Magazinnak és a Fészek Művészklubnak is. Karakterének legmeghatározóbb vonása az a világ felé forduló örökös kíváncsiság, aminek alapállásából aztán kísérletezésen érlelt, sokszor személyes élményen alapuló művészeti végtermékben közli felfedezéseit" - írja az alkotóról Szőnyeg-Szegvári Esztert művészettörténész.
Reiner Riedler: Fake Holidays
Osztrák Kulturális Fórum kiállítóterme, auguszus 28-ig
Ha a vágyaink elérhetetlenek, gyakran a szimuláció veszi át szabadidőnk és nyaralásunk helyét. Képzeletbeli teremtett világok jönnek létre, hogy az élményt, reprodukálható árucikként kínálják nekünk. Bár ezeknek az igény szerinti kalandoknak a minősége néha meglehetősen kétesnek bizonyul, egy dologra mégis rávilágít: az emberek mindennapi életének alapjául szolgáló vágyakra és álmokra. Reiner Riedler, osztrák fotográfus küldetésének tekinti, hogy feltárja a vidámparkok és az őket látogató emberek új világát. “Fake Holidays” című dokumentarista projektje mint egy tanulmány rávilágít a mai fogyasztói kultúra vívmányaira, tele ironikus ellentmondásokkal. Szövegadaptáció Bill Kowenhoven és Jens Linworsky írása alapján
Gulyás Miklós: Casting
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, június 4-ig
Kint az utcán hömpölyög a tömeg, szűk ösvények nyílnak és csukódnak a karok, lábak, hátak és mellkasok között. Szikrázó fényben fürdik minden, robbannak a színek, harsog a piros, vibrál a zöld, a kék nagyratörően vetekszik az éggel, pink nyomul a látómezőbe. Ruhák a testeken: feszül a lyocell, nyúlik a viszkóz, terpeszkedik a puffos ujjú puplin. A sminkek elfolynak vagy csomókban állnak a ráncokban, tág pórusú petyhüdt bőr, lebiggyedő ajkak, vagy olyan sima, árkok nélküli arcok, mintha hűvös márványból faragták volna őket. A hajak csatakosak, ritkák, gondosan lesimítottak, kontyba csavartak, gesztenye barnák vagy hidrogén szőkén lebbenek a szélben. Tikkasztó meleg van vagy éppen metsző hideg, de a nap ragyog. Kint az utcán casting van, jönnek-mennek a szereplők, ki lassan botorkál és cipeli terhét, ki könnyen lejtve lépeget. Dolguk van, sietnek, nincs dolguk, megállnak. Tüntetnek vagy szemetelnek, őrt állnak vagy babakocsit tolnak, padon alszanak vagy éppen megváltják a világot. Vagyonuk van, Airbnb-s lakásuk három, vagy se házuk, se teendőjük, vesztenivalójuk meg aztán végképp nincs, csak az utcán tengetett végtelen, nem múló percek. Az egyik tekintet tűpontos, feszültség rezeg benne, a másik elfolyó, tétova, álmodozó. Van, aki előre tudja a megírt szerepét, másnak sejtése sincs, mi vár rá. Kivágott képkockák, megrajzolt valóság – Gulyás Miklós fotográfiái. A fotográfus a nyolcvanas évektől kezdve járja Budapest utcáit, érzi a ritmusát, biztos kézzel tapintja ki az ütőerét, látja, ahogy változik, szeme előtt házak és vakolatok omlanak alá, fákat ültetnek és vágnak ki, forró aszfaltot simítanak az úttestre, majd ütvefúróval feltörik azt. Korszakok, érák, idősíkok váltják egymást, de ő érzékeny szemmel rögzíti saját, szubjektív valóságát. Az elsők között volt, aki fotósként kikerült a Magyar Iparművészeti Főiskoláról, tágas térbe érkezett, útkeresésbe kezdett. Tett egy rövid kitérőt az MTI felé, ahol sportfotóst akartak faragni belőle, de ellenállt, nem az ő világa volt. Hírképeket is szállíthatott volna, de a szocializmus utolsó óráiban az állami hírügynökség elvárása nem esett egybe az ő érdeklődésével. Végül elkötelezte magát a tanári pálya mellett, s fotográfusok generációit indította útjára. A fotózásban a kezdetektől fogva autonóm utakat keresett, a riportfotó túl szűkös keretrendszer volt számára, ő arra törekedett, hogy megtalálja a saját érzéseit kivetítő képi konstellációkat. Nem hisz a realisztikus ábrázolásban, a képeit nem azonosítja a valósággal, bár kétségtelenül abból merít. Különös figyelemmel választja ki a helyszíneket, tereket, építészeti elemeket, de ezek csak a háttérben, díszletként jelennek meg egy-egy kiragadott figura, gesztus, mimika mögött. A képek szereplői „színészek”, ő pedig a „rendező”, aki eldönti, kinek mi a karaktere. Nem kreál narratívát a képek mögé, mégis mélyen megmerítkezhetünk a fotókat nézve egy-egy hely atmoszférájában. Jellemző helyszínei az Örs vezér tere, a lóversenypálya, a Széchenyi fürdő, a Keleti pályaudvar, a Belváros és a peremvidék egyaránt. Fotói társadalomkritikai szemléletűek, mégsem ítélkezőek, inkább egyfajta önterápiaként futtatja át önmaga előtt a valóság átvilágított képkockáit. Érdeklődő, érzékeny személyisége és a világ árnyalt sokrétűsége között a fényképezőgép a közvetítő:általa lát és láttat. Kopin Katalinművészettörténész
ef Zámbó István a Vinczemillben
Szentendre, Vinczemill, június 20-ig
"A Szentendrén élő ef Zámbó István nonkonformista, formabontó művész. Ösztönösen, műfaji megkötöttségek nélkül dolgozik: rajzol, képeket fest, szobrokat formál, szövegeket ír, filmeket forgat, zenél, performanszokat, happeningeket hoz létre. A művészet számára életforma, felfogásában a leghétköznapibb cselekvés is lehet művészi aktus. Filozófiai eszmefuttatások, kiáltványok, manifesztumok kísérik életművét, alkotásaival és írásaival sajátos magán mitológiát teremt. Legendás események résztvevője és szervezője, nevéhez fűződnek a szentendrei Szabadtéri Tárlatok, a Fő téri Nalaja Happening, a Vajda Lajos Stúdió és az A.E. Bizottság megalapítása." (Kopin Katalin művészettörténész)
Kele Juci • LoveNow
Erzsébetligeti Színház - Corvin Művelődési Ház, június 16-ig
"Felfedeztük, meghódítottuk, megszelídítettük, levadásztuk, megfejtettük, feltaláltuk, megoldottuk, megismertük, azt hittük kiismertük és megállás nélkül fejlesztjük. El ne felejtsük egy kicsit szeretni is…" Legyél a mostban, szeress jobban!"Felfedeztük, meghódítottuk, megszelídítettük, levadásztuk, megfejtettük, feltaláltuk, megoldottuk, megismertük, azt hittük kiismertük és megállás nélkül fejlesztjük. El ne felejtsük egy kicsit szeretni is…"Kele Juci köztéri installációja a 2021-es Gárdonyi téri kiállítása után 2024. április 20-tól az Erzsébet ligetbe költözik.Az mű tulajdonképpen egy trilógia utolsó része, mellyel az alkotó ismét a mindennapjaink átértékelésére, az alapvető rutinszerű működésünk vizsgálatára ösztönöz minket. A városi élet sebességét megkérdőjelező ‘meditÁLLJ’, a természeti környezettel való kapcsolatunkat segítő ‘hiánypótLÁSS’ után Juci egy újabb pozitív üzenete ölt alakot: LOVE NOW…Az óriás betűkből elsőre csak az egyik felirat rajzolódik ki, majd egy nézőpontváltás után felbukkan Juci másik üzenete is. Az ‘o’ betű mint bolygónk szimbóluma pedig még sok plusz tartalommal látja el az alkotást, hisz nagyon aktuális, hogy Földanya felé forduljunk.
Marta Syrko: Katonaszobrok
Blinken OSA Archívum, május 26-ig
Marta Syrko ukrán fotóművész Katonaszobrok című sorozata Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójának művészi lenyomata. A sérülékeny testek érzékeny ábrázolásával és a sérülések mögötti emberi történetek bemutatásával rávilágít a katonák alkalmazkodóképességére és erejére, miközben arra ösztönzi a nézőket, hogy gondolkodjanak el a veszteséggel kapcsolatos saját felfogásukon és azon, hogy az hogyan alakítja a világról alkotott képüket. A fotósorozat a Budapesti Fotófesztivál keretében a Három Hét Galériában volt rövid ideig látható. Ukrajna Magyarországi Nagykövetsége és a Blinken OSA Archivum szervezésében az anyag most újra megtekinthető a Centrális Galériában április 18. és május 26. között.
Mucsy Szilvia: Palm Sea Land
B32 Galéria és Kultúrtér (Trezor Galéria), május 10.ig
A Palm, Sea, Land egy fekete-fehér lírai gondolatsor a mediterrán térség partvidékéről, ahol a víz találkozik a földdel, ahol a város összeér a természettel és mindent átölel a csend. A lélek elmélyül a szépségben. Minden változó és megfoghatatlan, ahogy a hullámok újraírják a tájképet, és a légkörben felhők születnek. A partot óriás pálmafák őrzik, mint erős tornyok, a fák és kövek alakját a szél formálja a szárazföld és a nyílt tenger közötti vizuális narratívaként.
drMáriás pop-up kiállítása - A majmok kikérik maguknak, hogy emberszabásúak volnának
Szerkesztőség, május 4-től
Vajon mi vezethet ki és hogyan ebből a globális szennyvízörvényből, amely mindnyájunkat egyre mélyebbre húz testileg és lelkileg egyaránt? Csakis a megtisztulás és a felemelkedés irányába mutató és az afelé vezető úton elindító szellemiség és művészet, amelyet drMáriás hoz el nekünk, hogy azzal, ahogy újra és újra, így most is meggyógyítson és jó útra térítsen!Jelen kiállításán gazdag válogatást kapunk legújabb, még ki nem állított műveiből és már ismert alkotásaiból, amelyek egyrészt egy negyven papírnyomatból álló, hatalmas tacepaóként sorakoznak a galéria falán, valamint ízelítőt új festményeiből és vászonnyomataiból.Látható lesz Jézus legújabb csodatevésétől Csajkovszkij Dúró Dórával való találkozásán és Örkény István kaktuszához fűződő szerelmi viszonyán át Palotai Zsolt mennyei dj-zéséig és a művész festménye miatti megkövezéséig megannyi szép és tanulságos történet.Mindez a Szerkesztőségben, Budapest egyik legújabb és legizgalmasabb művészközpontjában, ahol a kiállított művek és a művész albumai a kiállítás idején megvásárolhatók lesznek.A kiállítás május 4-11 között tekinthető meg, nyitvatartási időben (Hétfő-kedd-péntek 10-17, szerda-csütörtök 10-19 óra között) illetve az esti programjaink alkalmával.
Határtalan design
Kiscelli Múzeum, május 10.től
A dizájn szerelmeseinek felcsillan a szeme a számos nemzetközileg is elismert alkotó művei láttán, és nem fognak csalódni az idei kiállítás középpontjába állított olasz, osztrák, szlovák dizájn alkotások sokszínűségében sem.Radnóti Tamás belsőépítész és Szigeti Szilvia textiltervező alapító kurátorok a korábbi évekhez hasonlóan törekednek arra, hogy összekapcsolják a képzőművészetet, a tárgy- és formatervezést, a vizuális művészeteket és az előadóművészetet, és a kreatív szemléletet, az innovációt helyezzék a középpontba.A kiállítás május 10. és június 23. között látogatható.A kiállítás a Határtalan Design 20. jubileumi rendezvénysorozat része, az NKA, a Budapesti Történeti Múzeum – Kiscelli Múzeum fő támogatásával és a Budapest Brand támogatásával és együttműködésével valósul meg, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Múzeumok Éjszakája programsorozat része.
Képzőművészeti
Tárlatvezetés: Fotóművészek közelről
Szépművészeti Múzeum, május 10., 16:00, 17:30, 18:30
A kiállítást a múzeum képzett tárlatvezetőinek kalauzolásában ismerheti meg. A Szépművészeti Múzeum és a Virginia Museum of Fine Arts közös tárlata olyan amerikai-magyar fotográfusokat mutat be mint például Martin Munkácsi, Robert Capa, André Kertész és Moholy-Nagy László. Ez a kiállítás az Egyesült Államokba kivándorolt magyar fotográfusok munkásságát ünnepli, bemutatva a gazdag és változatos művészeti örökségüket. A tárlatvezetés során a leghíresebb fotótörténeti alkotások mellett, a kevésbé ismert, ám hasonlóan tehetséges fotósok munkáival is megismerkedhetnek.
Éjszakázz a múzeumban!
Néprajzi Múzeum, május 10., 18:00
A program családok számára (7-10 éves gyermekkel) ajánlott.Éjszaka a múzeum is elcsendesedik, sötétbe borulnak a kiállítótermek, csak a hold világítja meg a summás lány tükrét, amelynek visszaverődő fényében megjelenik a Máriás-ágy körvonala. De vajon biztosak lehetünk benne, hogy élettelen az épület, ha még sohasem láttuk, milyen egy éjszaka a bezárt múzeumban, mi történik lámpaoltás után a tárgyakkal? Most itt a lehetőség, hogy a saját szemeddel győződj meg róla. Gyere és tölts velünk egy izgalmas éjszakát a Néprajzi Múzeumban! Barangoljunk a terekben, folyosókon, raktárban, elemlámpával a kézben. Ismerjünk meg együtt egy kész kiállítást és fejezzünk be egy félkészet! Próbáld ki a subán alvást, szerelj össze egy priccset, pihenj meg pásztorbotnak dőlve, húzd ki az asztalágyat, hunyj egy rövidet buszülésen, bóbiskolj el függőágyban, vess fekhelyet tábori ágyon és építs kuckót a többiekkel. Közben elmerülhetsz az alvás és az éjszaka világában, mesélhetsz a szokásaidról, elmondhatod, hogyan ringatod magad álomba, és másnap együtt ébredhetsz a liget csicsergő madaraival.
Tulipán Zsuzsanna és Dekovics Dóra záró tárlatvezetése
Műcsarnok, május 9., 18:00
A BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL és a MŰCSARNOK 2024-ben nyolcadik alkalommal rendezte meg a fesztivál nyitókiállítását a Műcsarnokban, ezúttal Női fókusz címmel. A Magnum Photos válogatásának öt női fényképésze, az ügynökség szellemiségéhez híven, a humanista fotográfia emblematikus képviselői. A három, már lezárult életműben –Eve Arnold, Inge Morath, Marilyn Silverstone –, valamint két másik generációhoz tartozó két alkotó – Susan Meiselas, Nanna Heitmann – munkásságában egyaránt kiemelt jelentőséget kapnak a hírnév, a hatalom, a vallás, a hagyomány, a kisebbségi lét és a jogfosztottság problémakörei. Elkötelezett alkotókként – a portré műfajában éppúgy, mint a társadalomábrázoló dokumentarista sorozatokban – női érzékenységgel, empátiával és helyzetértelmező tudatossággal közelítenek témáihoz.Belépés: aznapi kiállítási jeggyelA vendégeket regisztrációhoz kötötten, korlátozott számban tudnak részt venni a programon. Regisztráció: eri.ildiko@mucsarnok.hu
Budapest FotóFesztivál 2024
Budapest, május 12-ig
A fotográfia egy csodálatos játék, amely kép által kapcsolja össze az alkotót és a befogadó, minden stíluságában más és más kérdéseket, érzelmeket és gondolatokat indít. A Budapest FotóFesztivál immáron 8. éve ennek az izgalmas játéknak nyújt teret. Ajtókat nyit vizuális élményekre párbeszédet indít a generációk között, közösséget teremt és 6 héten keresztül fotográfiával tölti meg Budapestet.A BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL a Műcsarnokkal együttműködésben 2024-ben is egy nagyszerű kiállítással indíja programsorozatát, amely a 8. évhez hűen ismét az egyetemes fotográfia meghatározó alakjait mutatja be. A Fesztivál a Magnum ügynökséggel folytatott együttműködésének köszönhetően a „Női fókusz” című kiállítás öt fotográfusnő, Eve Arnold, Inge Morath, Nanna Heitmann, Susan Meiselas és Marilyn Silverstone csodálatos munkáiból válogat. A Fesztivál programja a hazai és nemzetközi fotográfia legjavából ad ízelítőt.
Banksy
Budapestre érkezik a világhírű Banksy kiállítás!
A világ leghíresebb láthatatlan graffiti művésze, a festőzseni Banksy ikonikus utcai képei új színt hoztak a kortárs művészetbe, alkotásai rekordösszegekért kelnek el. Barcelona, Párizs, Milánó, Prága, Brüsszel, Lisszabon és Dubaji után a kiállítás most Budapestre érkezik! The World of Banksy - ”Az utca a festővásznam” nagy sikerű kiállítás a Király utcai Komplex Kiállítóteremben lesz látható május 3-tól, majd folytatja az útját Velencébe, Nápolyba és New Yorkba.
Műcsarnok
Női fókusz | Eve Arnold, Nanna Heitmann, Susan Meiselas, Inge Morath, Marilyn Silverstone
Műcsarnok, május 12-ig
A BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL és a MŰCSARNOK 2024-ben nyolcadik alkalommal rendezi meg a fesztivál nyitókiállítását a Műcsarnokban, ezúttal Női fókusz címmel. A Magnum Photos válogatásának öt női fényképésze, az ügynökség szellemiségéhez híven, a humanista fotográfia emblematikus képviselői. A három, már lezárult életműben – Eve Arnold, Inge Morath, Marilyn Silverstone –, valamint két másik generációhoz tartozó két alkotó – Susan Meiselas, Nanna Heitmann – munkásságában egyaránt kiemelt jelentőséget kapnak a hírnév, a hatalom, a vallás, a hagyomány, a kisebbségi lét és a jogfosztottság problémakörei. Elkötelezett alkotókként – a portré műfajában éppúgy, mint a társadalomábrázoló dokumentarista sorozatokban – női érzékenységgel, empátiával és helyzetértelmező tudatossággal közelítenek témáikhoz.Inge Morath és Eve Arnold a Magnum Photos első női tagjai, pályafutásuk legelején, az 1950-es években nevet és elismerést szereztek maguknak a férfi többségű kollektívában. Robert Capa és Ingrid Bergman szerelme megnyitotta Hollywood kapuit a Magnum fotográfusai előtt: 1960-ban a John Huston Kallódó emberek című filmjének forgatásán dolgozó kilenc Magnum fényképész közé mindketten bekerültek.Eve Arnold színfalak mögé tekintő, riportfotós képei egyéni látásmódot tükröznek, természetes beállításai különböznek a megszokott színészábrázolásoktól. Marilyn Monroe-ról készített különleges portréi pedig vallanak a két asszony szinte baráti viszonyáról is. A kiállításon fesztelen, bensőséges képek szerepelnek többek között Sophia Lorenről, Charles Chaplinről, Richard Burtonről és Elizabeth Taylorról.Inge Morath egyszerre személyes és univerzális témaválasztásaiban jól kitapintható a művészetek iránti érdeklődés, valamint a szokatlan helyzetek és az eltérő kultúrák szeretete. A Life magazin számára készült híres felvételét, a kocsiablakból kukucskáló láma fotóját akkor, 1957-ben az alábbi képaláírással látta el: „Linda, a láma a New York-i A.B.C. stúdióból tart hazafelé a Broadwayen. Hosszú nyakával lazán szemléli a világ leghíresebb utcájának fényeit.” A kiállításon számos egyéb nevezetes fotográfiája is látható, többek között a Saul Steinberggel közös maszkos portrék.Susan Meiselas a hetvenes évek elejétől több nyarat töltött New Englandben, ahol sztriptíztáncosnők életét dokumentálta a színpadon és azon kívül. A Magnum azután hívta meg tagjai közé, hogy 1976-ban e fotókat Carnival Strippers címmel egy albumban is megjelentette. Fotográfiái messze túlmutatnak a szenzációs médiaképeken. Témaválasztásait mély etnográfiai, történelmi és politikai érdeklődés vezérli. 1978-ban a nicaraguai polgárháborút fényképezte, felvételei a véres leszámolásokról bejárták a világsajtót. A jelenlegi válogatásba a Sztriptíztáncosnők sorozat hét fényképe került be.Nanna Heitmann hosszú távú fotóesszéi főként az ember és környezete kapcsolatát vizsgálják: „Vonzanak azok az emberek, akiket a környezetük formál, akik úgy döntenek, hogy szélsőséges körülmények között élnek vagy dolgoznak.” 2019-ben két személyes projektjével nyert felvételt a Magnum fotóügynökségbe, mindkettő a fizikai és lelki elszigeteltséget járja körül. A Női fókusz című kiállításon látható képein a világ egyik leghosszabb folyóját követhetjük, bepillantva a Jenyiszej mentén élők hétköznapjaiba.Marilyn Silverstone 1955-től volt hivatásos tudósító. Egy New York-i fotóügynökség megbízásából szabadúszó fotóriporterként Európában, Ázsiában, Közép-Amerikában, Afrikában és a Szovjetunióban is fényképezett. 1959-ben három hónapot töltött Indiában, ez a megbízatás fordulópontot jelentett alkotói pályáján. A rákövetkező évtizedekben teljes elköteleződéssel dokumentálta a buddhista vallás és világkép sokrétű szellemiségét és közegét. Fotográfiái négy albumban láttak napvilágot, valamint Kashmir in Winter címmel képeiből díjnyertes film is készült. 1964-ben csatlakozott a Magnum Photos-hoz. 1977-ben felszentelt buddhista szerzetesnő lett, a rádzsasztáni és himalájai történelem eltűnőben lévő kultúráját kutatta. A kiállításon szereplő fotográfiák hiteles portrékon ábrázolják a vallási vezetőket és tanítókat, éppúgy, mint a nepáli, vagy indiai hétköznapi embereket.kurátor: Tulipán Zsuzsakurátorasszisztens: Dekovics Dóra
Sulyok Gabriella: Legenda-változatok
Műcsarnok, május 26-ig
Sulyok Gabriella zenével és költészettel átkarolt művei kivétel nélkül segítenek az élet-pillanatunk felfogásában. „Dús-gyönyörű” rajzaiban mindannyiunk közös emlékeit jegyzi, és öröknek ható idő-terekbe helyezve vándorlásunkat, a jövővel együtt a jelenben elérhető életélménybe sűríti azokat.Volt alkalma egy mára elfelejtett kultúrába is bepillantást nyerni – szellemi-művészi alkatán túl ez teszi lehetővé, hogy a dolgokat mindig több szemszögből lássa, értelmezze, megfelelően érezze és értékelje. Józan látomásokkal erősített világlátása a lehető legtisztább, közvetítőszerepre is alkalmas attitűddel jelenik meg műveiben.Számára alapvetően fontos a fehér és a fekete, „mert a fény a fehéret és a feketét ugyanúgy eltakarja” – vagy éppen mert ugyanúgy megmutatja. E két szín találkozásának ritmusa, egymás szépségének veszteség nélküli kiemelése fontos momentum a grafikáiban, ezáltal teljesedhetett ki a fekete-fehér tartományban létrejövő egyedi atmoszféra.A mozgóképpel (és zenével) történő kifejezés képességének birtokában film- és akár életélményt is képes két dimenzióba transzponálni, sokszor egy egész történetet láttatni, elképzelhetővé tenni.Ceruzával, tussal és olykor krétával megjeleníteni azt, ami egyszerre rejtélyes és lényegi. A filmkészítés folyamatának ismerete ugyanakkor lehetővé tette számára azt is, hogy a rajzaiban megnyilvánuló mozgás mozdulatlansága magával ragadó legyen, hogy a vonalak olyan állóképet vetítsenek elénk, amely bármelyik pillanatban újra mozgásba lendülhet.Képei Mezopotámiába, Orfeusz és Euridiké világába, a zsidó-keresztény kultúra alapvetéseinek a Bibliában megőrzött, megunhatatlan útvesztőjébe, egyúttal a saját, mindennel közös világunkba, a jelen és a múlt-jövő dimenzióinak origójába repítenek.A tárlaton egészen korai és a legutóbbi pár hónapban készült munkák is láthatók. A három terem az ókori keleti és a görög mitológia által ihletett, fehér papíron fekete tussal készült rajzokat, foltmaratott rézkarcokat, valamint a zsidó-keresztény világ Bibliája, különösen a Zsoltárok Könyve tanulmányozása során életre kelt, személyes érintettségéből született grafikákat mutatja be. Az Irakban töltött évek alatt, a leletek és a tudósok által egyengetett feltételezések alapján megrajzolta a sumer, babiloni-akkád és asszír öltözékeket, és a múzeumi közegben, a mezopotámiai kultúra vizuális művészetének és a tőle elválaszthatatlan költészetnek hatására kezdte el a Sumer agyagtáblákhoz című tusrajz-sorozatát, amelynek minden darabja egy-egy sumer vers részletét kapta címül.Az Orfeusz sorozat a kétezres évek elején született, Gaál István 1986-os Orfeusz és Euridiké című filmjének hatására. Itt szintén nem jelennek meg figurák: sem Orfeusz, sem Euridiké nem ölt testet, de érezhető a jelenlétük – azt látjuk, amit ők láttak, vagy amit ők is láthattak volna. Velük együtt vándorolhatunk és küzdhetünk meg a kiállító által gyönyörűnek nevezett problémákkal.A grafikák térszerkezetének, a mélységbe és magasba irányultságnak, ezen belül a gyakran felbukkanó „ürességnek” köszönhető az az atmoszféra, amely a döbbenet és az ujjongás határán lévő állapotot idéz elő a szemlélőben. Ugyanez vonatkozik a bibliai történetek feldolgozását célzó és a történetek helyszínét feltérképezni-elképzelni segítő gesztussal készült rajzokra is. Az élményeket, benyomásokat rögzítő képek sokszor költők és írók megfogalmazásai, például Thomas Mann vagy Rainer Maria Rilke interpretációi ihlették.Sulyok Gabriella művei imaként is értelmezhetők: már-már bizonyító erejű látomás-képek, amelyek kaput nyitnak az időtlenségbe.(Reischl Szilvia, a kiállítás kurátora)
Helyiérték | III. Építészeti nemzeti Szalon
Műcsarnok, május 5-től
A Műcsarnokban jelentős szakmai- és közönségérdeklődés mellett, ötesztendős ciklusokban mutatkozhatnak be az egyes művészeti ágak. 2024-ben újra az építészet kerül reflektorfénybe. A HelyiÉrték címet viselő III. Építészeti Nemzeti Szalon együttgondolkodásra hív. Az elmúlt öt év hazai és határon túli építészetét összegző, a szigma jelölést logójául választó kiállításon a látogató korunk legfontosabb kihívásaihoz kapcsolódó, megkerülhetetlen kérdéskörök szerint csoportosítva ismerhet meg különböző építészeti gondolatokat. A jelen körvonalaiban az urbanisztikai léptékű jel-épületek mellett több aspektusból is megvilágításba kerül az építészet és a közösségi-kulturális identitás viszonya, nem feledkezve meg a kis léptékű, de annál fontosabb, katalizáló erejű beavatkozásokról. Önálló egységet képvisel a jövő zálogaként és a korszellem indikátoraként szemlélhető két, kiemelt témakör: az oktatási-nevelési intézmények és a lakóházak építészete. Az épített örökség helyzetét feltáró szekció a múlttal való együttélés lehetőségeit járja körül az identitás és a továbbörökíthető közösségi emlékezet szemszögéből. A kiállítási tér végpontján kap helyet az építészeti gondolkodás mint alkotói folyamat szimbolikus leképezése: válogatás skiccekből, rajzokból, látványtervekből, melyek művészi illusztrációkként a legjelentősebb hazai és nemzetközi pályázatokra készült építészeti víziókat is bemutatják. Az apszisban kialakított közösségi tér a párbeszéd, a szakmai közélet helye, hátterét a vizsgált fél évtized hazai építészeti könyvtermése adja. A művészi épületfotók az egyedi történetmesélés eszközeivel az épületek új arcát tárják elénk, betekintést adva az anyag mögött meghúzódó emberi történetekbe, az építészet humán dimenzióiba, rávilágítva arra, hogy egy épület „helyiértékét” a használó közösség igazolja vissza napról napra. Nem más, mint e közösség iránti felelősség az építész legfőbb feladata, különösen az elmúlt időszakot meghatározó járvány, a háború és a klímaváltozás metszetében.A kiállítás főkurátora Dénes Eszter építész, építészeti szakíró, felkért társkurátorai Gutowski Robert, Perényi Tamás és Ferencz Marcel Ybl-díjas építészek. Az építészeti minőség sokoldalú bemutatására törekvő kiállítást rendezvények, szakmai konferenciák, könyvbemutatók és különleges tárlatvezetések kísérik. A III. Építészeti Nemzeti Szalon 2024. május 5-től szeptember 15-ig látogatható.