Valahol a magyar vidéken, valamikor a múlt század végén kóválygunk ebben a többször átkeresztelt utcában, melyet hol Ságvárinak, hol Radnótinak neveztek el, bár lakói csak Görbe utcának hívják. A buszváróban plakátok mutatják a tegnap rendszerének lemeztelenített királyait és a jövő aktuális nyerteseit, de azoknak, akik itt élnek, mindez semmit nem jelent. A panelrengeteg szűk ketreceiből az elhagyott faluba visszakényszerülő lakók, a szocialista nehézipar egykori munkásai a városba már csupán segélyért járnak, ha járnak. De inkább nem járnak. Maguk elől is elbújnak soha be nem fejezett házaikba, messze Istentől, közel saját, összeguberált poklukhoz, munka és méltóság nélkül. Mi maradt nekik? A kocsma, a kannás bor, a mámor, a pultra könyöklő hülyeség, Béres szomszéd lánya. Dorogi lova, amint üvegből issza a sört.És megmaradt az utca is, nyílegyenesen mutat mai korunk felé, ott áll még mindig, bolyongunk benne még mindig, ahogy ezekben az átokverte sorsokban bolyong Köles Feri miként egy eltévedt antik hős a zsákutcában, miközben felmondja a Tar Sándort, a Mi utcánkat, a Mi életünket, a valóság egy nem is annyira távoli olvasatát. Azokról az emberekről mesél, akik még tudják, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában. Nagybőgőn közreműködik: Szabó Kornél Dénes
-Drámai látlelet- Karinthy Frigyes : Utazás a koponyám körül című regénye nyomán. A Divine Comedy Company – Isteni Színjáték Társulat produkciója. Az „Utazás…” Karinthy életre-halálra szóló kalandja saját valósága körül. F: Miért húznak gumiszalagot a nyakamra? X: Az csak a bőr, ami a tarkódon visszaugrott, mint egy gallér. F: Istenem, a reneszánsz kor divatja, élő anyagból… Most meg kopognak a fejemen. X: Igen, az a trepan, egyfajta fúrófej. De nem jó az, ha te mindenről tudsz. Az „Utazás…” Karinthy életre-halálra szóló kalandja saját valósága körül. Egy írói fej valósága, amiben igen furcsa dolgok történnek. (Tumor, vér-göb, szembesülés, betegségtudat, remény,stb.). De semmi baj: a nagy utazás során megszülető önismeret, ami a koponyából indul ki és oda is tér vissza néhány elegáns kör után, képes végteleníteni az amúgy végesnek ítélt életet. Az agytumor által előidézett új érzéki tapasztalatok, szomorúfűzről szállingózó szöszökként hullnak az író már-már kiásott sírjára, hogy aztán – halott híján – a temetés elmaradjon. Nem egyszerű a nagybeteg dolga, ha egyszer csak, valaki elkezdi előtte kikövezni a gyógyulás útját. Miféle remények hizlalják az újjászületés ritka élményét, és vajon a humor, mint testnedv, mennyiben segít a saját kórjával szembesülő szenvedőnek „életre váltania” a fatális belenyugvást? A „karinthyság”, számomra, leginkább egy kedélyállapot. Határtalan, minden hiúságtól mentes, szeretetteli létélmény. (Verebes Ernő) Többször is rákérdezett Ernő, miért szeretnéd ezt a történetet? Nyilván motivációt és kiinduló pontot keresett a drámaíró, hiszen tét nélkül minek. Nagyon sok mindenről beszéltem akkor. Csak a lényegről nem. A valós válasz két évre rá érkezett meg, amikor már túl voltunk pandémián, a főszereplőnk kulcscsonttörésén, az író halál közeli betegség kálváriáján, akkor még nem tudtuk, hogy személyes történetünkké válik. Szélesebb értelemben a pandémia előhírnökei leszünk. Majd jött az átértékelődés időszaka. „Az életet viszont akkor kezdhetjük másodjára élni, ha a test majdnem meghal, de mégsem hal meg, és míg a gyógyulás útjára lép, új értelmet keres magának. Mintha az eddigitől teljesen különböző érzékszerveket kapna ajándékba az ember, minek következtében áthangolódik a világ, és olyan képeket, hangokat és ízeket kínál, mint soha azelőtt. Áthelyeződnek a hangsúlyok, és az addig nélkülözhetetlen dolgokból hirtelen nevetségesen olcsó és kisszerű játékok lesznek – mint például egy porcelán kutya – míg egy ügyetlen kézmozdulat, egy gyerekkori íz, egy eddig észrevétlen zsírfolt a konyhabútoron, lényegi dolgokat fed fel.” (Verebes Ernő) Mindezt azzal a „karinthysággal”, mely nélkül nem lehet túlélni: a humor szikéjével. Számomra önismereti kaland volt ez az időszak. Kínálkozott egy tükör, amibe nem csak reggel néztem bele. Ha valaki mégis úgy gondolná, hogy előadás után haza viszi ezt a tükröt, már megérte. (Kálló Béla) Rendezőasszisztens: Ficsor Eszter
-az ellenállás történetei- „Nem hallgatunk tovább! Mi vagyunk a ti rossz lelkiismeretetek. A Fehér Rózsa nem hagy békén benneteket!” A Fehér Rózsa a náci rezsimmel szembeni német ellenállási mozgalom volt a II. világháború alatt. Német diákok alapították, köztük Hans Scholl és húga, Sophie, akiket mélyen megrázott az a brutalitás, ahogy a nácik a zsidókkal és baloldali érzelmű emberekkel bántak. A csoport 1942 júniusa és 1943 februárja között hat náciellenes röplapot készített és terjesztett német egyetemeken. A hetedik röplap már nem jelenhetett meg, mivel a csoport tagjait a Gestapo letartóztatta. A fogság és a kínzások sem tudták megtörni a Scholl testvérpár elszántságát, akik mindvégig kitartottak ügyük mellett. A testvérek, más társaikkal együtt, a Volksgericht elé kerültek, és a bírósági tárgyalás során mindnyájukat nyaktiló általi halálra ítélték. Kivégzése előtt Hans Scholl ezt írta cellája falára: „Dacolva a túlerővel”, majd halála előtt így kiáltott fel: „Éljen a szabadság!”. A k2 csapata a Fehér Rózsa történetét kiindulópontként használva azt kutatja, hogy a ma Magyarországán mi közünk van e nyolcvan évvel ezelőtti eseményekhez. Ezeket saját tapasztalatainkon átszűrve, személyes történeteinken keresztül reflektálunk a minket körülvevő társadalmi és politikai káoszra, a magyar színházi szakma megosztottságára és a pályakezdő, fiatal alkotók szorongató kilátástalanságára. A társulat improvizációi, saját élmények, történetek és Sophie Scholl esetének dokumentációi alapján a szövegkönyvet írta: Bíró Bence és Benkó Bence
Felolvasószínház Gelléri Andor Endre műveiből. A "tündéri realista" novellista a XX.század első felének sikeres, népszerű írója volt. Szeretettel, együttérzéssel és humorral írt a munkásokról, kisemberekről, óbudai társairól, barátairól. 1945-ben halt meg, néhány nappal a koncentrációs tábor felszabadulása után. "Vasvirág" címmel Herskó János készített filmet írásai alapján.
Mefisztóland fővárosának ünnepelt színházában vagyunk, ahonnan – nagyon úgy fest – mennie kell az eddigi igazgatónak. Az Elnök és az Aorta, telibeszarva a Nyolcak tanácsát, új igazgatót akar a társulat élére. Legyen a színjátszás végre egészséges és derűs, ne szolgálja a nemzetközi jakobinus erők luciferi esztétikáját. Mert a kritikai gondolkodás bűn Mefisztólandban. Önök, kedves nézők, végignézhetik, hogy ebben az ördögi helyzetben mit tesz a társulat: ki milyen és mekkora alkut köt, hogy mentse a bőrét. Az emberek Mefisztólandban is emberek, hiába jár közöttük sántítva maga Mefisztó. Lesz, aki lázad, lesz, aki boldogan adja magát oda a Sötétségnek, és lesz, aki észre sem veszi, hogy már elveszett a lelke. 2015/16-ban a berlini Maxim Gorki Theater felkérésére írtuk ezt a darabo. Szeretem úgy látni, mint egy bizarr atlaszt, csodakamrát, szörnygyűjteményt: alaposan feltérképeztük, milyen szintjei és mélységei vannak a megalkuvásnak, milyen változatos formákat öltve tud meghajolni az emberi gerinc. Az Európa-szerte növekvő populizmus és nacionalizmus hatását szerettük volna megvizsgálni a művészetben. Klaus Mann Mefisztójának elemeiből kiindulva egy sötét és szabadszájú komédiát írtunk, amelyben egy – épp a Mefisztót próbáló – társulat tagjainak keserves megpróbáltatásait követjük végig. Akiknek nem sok esélyt adunk sajnos, mert egy ponton maga az Ördög fog megjelenni. A mostani szövegváltozat kifejezetten a Katona József Színház számára készül, új történetszálakkal és karakterekkel alakítjuk a társulat színészeire
Az Art-Színtér és a Művészetek Völgye közös előadása. Egy fogadóban vagyunk, ahol a fogadósné miatt lakik ott egy nagyon gazdag és egy nagyon szegény gróf, egymással vetekednek a nő szerelméért. Mindketten megvetik a fiatalabb nőket, csak az érett asszonyt szeretik. Érkezik egy Lovag, aki viszont megveti a nőket, semmire sem tartja, irtózik mindegyiktől. Mirandolinát felbosszantja ez a nőgyűlölet, és elhatározza, magába bolondítja a férfit. Ehhez segítségül vesz két állástalan színésznőt, hogy megtréfálja a grófokat és a lovagokat is, és elindul az őrület.
Vígopera két felvonásban, francia nyelven, magyar és angol felirattal.A 21. tüzérezred mindeneslánya, Marie, kisgyerekként elveszett és a francia hadseregben nőtt fel. Nem tud arisztokrata származásáról, beleszeret egy tiroli parasztfiúba. Amikor megjelenik Berkenfield márkiné, hogy Marie-t magával vigye, a lánynak választania kell a két világ között. A napóleoni háborúk alatt játszódó Az ezred lánya a maga korában az egyik legsikeresebb Donizetti-opera volt, és aztán az egész 19. században ez volt minden koloratúrszoprán énekes álma. 1838-ban a zeneszerző megunta az itáliai cenzúrával való örök küzdelmet, és Párizsba költözött, ahol tehát megírta első francia nyelvű, prózai jelenetekkel dúsított, vígoperáját, melyben sokkal inkább a francia opéra comique sajátosságait és komponistáit követte. Operája elfogulatlan szerelmes levél Franciaországnak – és az ország viszonozta ezt a szerelmet: Az ezred lányát minden évben előadták július 14-én, Bastille-napon. A szövegkönyvet írta: Jules-Henri Venroy de Saint-Georges, Jean-François Alfred BayardA prózai szöveget átdolgozta: Kovács András Péter A magyar nyelvű feliratokat Nobel Noémi nyersfordítása alapján készítette: Szabó-Székely ÁrminAngol nyelvű feliratok: Keszthelyi Kinga
A játék egy idősödő férfi, George és egy fiatal nő, Louise lassan kibontakozó szerelméről szól, amelynek nyitóképeként a férfi magányos mindennapjaiba pillantunk bele. A fölötte lévő lakásba azonban egy fiatalokból álló, zajos társaság költözik, s egy este veszekedés hangjai szűrődnek le hozzá, majd nem sokkal később megjelenik a férfinél egy lány. A hívatlan vendég ráadásul egy várandós kismama. Ebben a szituációban veszi kezdetét a két különböző generációhoz tartozó ember konfliktusokkal terhes ismerkedése: előbb mindketten szabadulni igyekeznek a másiktól, majd elindul egy eredetileg szinte kizártnak tartott közeledési folyamat kettejük között. A darab fordulópontján aztán a baba is világra jön… Ray Cooney, A miniszter félrelép és a Páratlan páros szerzője ezúttal is garancia a nevetés és az elgondolkodás egymást nem kizáró élvezetére.
Első királyunk, István életének utolsó napjaira maradt még egy sorsdöntő, utolsó feladata. El kell döntenie, hogy kire hagyja a koronát - az Árpád-vérből való pogány, de magyar Vazulra vagy pedig a keresztény, de idegen népből származó Orseolo Péterre? A nemrég alapított magyar állam tele van feszültségekkel, a régi és az új hit harcban áll egymással. A régi és az új rend kibékíthetetlen ellentéte miatt István király joggal érzi, hogy nem csak egész életének munkája, de a teljes magyarság jövője forog kockán. Olyan döntés előtt áll, amely meghatározza majd népének sorsát mindaddig, amíg magyarság lesz a világon. Az ország és a nép történetének ez a pillanata eldöntetett. Ám a konfliktusok, melyeket Sík Sándor megmutat e megrázó történelmi drámában, ezer éve itt vannak velünk. Lehetséges-e harmóniát teremteni az Ázsiából érkezett magyarság ősi, pogány hite, szokásai, magatartásformái és a keresztény hit, az „európai” életrend között? Élhet-e az ősi magyar hagyomány és a keresztény tradíció békében együtt? Élhet-e egyáltalán a magyarság bármelyik nélkül? Az István király döbbenetesen aktuális volt már 1934-ben is, abban a korszakban, mikor annyi tragédia történt Magyarországgal és Magyarországon. De nem kevésbé húsbavágó ma sem, mikor végletekig polarizált, széteső világunkban őszintén és tisztán szembe kell nézni önmagunkkal, hogy megtalálhassuk azokat a közös értékeket, melyek mégis összekötnek, amelyek erőt adnak, amelyekre közös jövőnket tudjuk építeni. Közreműködnek a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának színészhallgatói: Buvári Lilla, Földi Csenge, Gyimesi Ádám, Gyöngyössy Csenge, Gyulai Marcell, Kalivoda Imre, Kelemen Márk, Kovács Boglárka, Ladács Fanni, Maczky-Kő Bálint, Rajnai Lázár, Szentiványi Nikolett.
A Patáliától a Szeretetkertig - improvizációs játék önmagunkról.Ízelítő kapcsolataink hétköznapjaiból. A társas-játékban a közönség is aktív részesévé válhat párkapcsolatainkról szóló forgatókönyvek alakulásának. Szokásos zsákutcák kelnek életre, és az improvizációs jelenetek segítségével, görbetükrön keresztül sírva-nevetve láthatunk rá önmagunkra. "Célunk: közösen alkotva, játszva, nevetve, szórakozva tanulni magunkat, egymást. Játékos „Pár-tan” elevenedik meg, az iskolapad helyett az élet tanítómesterétől. Hogyan űzzük ki magunkat a szerelem paradicsomi állapotából?Miért nem tudjuk megőrizni a közelséget, az inspirációt, az intimitást?Miért végződik a házasságok csaknem fele válással?Hogyan, miért veszítjük el egymást?Mi történik velünk, és bennünk ezen az úton?Mit rontunk el, miközben mindannyian a feltétel nélküli szeretet, elfogadás megtapasztalására vágyunk? Hogyan építünk torlaszt, falakat játszmáinkból?Mit kellene megtanulnunk, hogy esélyt adjunk önmagunknak és a kapcsolatunknak? A kapcsolat maga is olyan mint egy kis élőlény. A szerelemben megszülető első gyermek maga a kapcsolat. Ahelyett, hogy gondoznánk, ápolnánk, hogy virágzó „szeretetkertben” éljünk, mit is teszünk vele? Hogyan változzunk, változtassunk, hogy a szerelmet, annak energiáját, s az abban kialakuló szeretetet tartósan megőrizzük? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az est folyamán, amikoris mindannyiunk számára ismert, hétköznapi élethelyzetek elevenednek meg. Szerző és rendező: az életünk, mi magunk." Játékmester: dr. Piczkó Katalin
Julia Lambert remek humorú, csodálatos színésznő, mindene a színpad, a játék, más nem is létezikszámára. Megteheti, hisz ott van mellette színházigazgató férje, aki két lábbal áll a földön, és bölcsenveszi tudomásul felesége mulatságos szeszélyeit. Még azt is, amikor Júlia beleszeret a jóképű, ám üresfejű könyvelőjükbe. Vígjátékba illő, ahogy Júliának ezúttal nem sikerül úrrá lennie az érzelmein... Az előadásban elhangzik Bleyer Pál-Darvas Szilárd: Színésznő vagyok című dala. Közreműködnek a Magyar Táncművészeti Egyetem Nádasi Ferenc Gimnázium hallgatói: Bank Lili Anna, Bárány Ágoston, Boboi Félix, Knausz Patrik, Mészáros Hanna, Precup Júlia.
Bár a Fekete Péter műfaját tekintve mese, az antivilágbéli operett alapszituációja igencsak aktuális ma is. A gazdasági világválság idején a jóképű világfi, — aki nem mellesleg veszedelmes tőzsdecápa — véletlenül rábukkan a világ legnagyobb balekjára. A balek személye maga a katasztrófa. Bármihez ér, az összeomlik — mi lehetne hát jövedelmezőbb befektetés, mint részvénytársaságot alapítani a balek pechjére? Az üzlet be is indul, csak hogy közbeszól a szerelem: a dörzsölt úriember és a lúzer mindketten találkoznak egy-egy saját világukon kívüli nővel. A megejtő szerelmi kergetőzést legendás örökzöldek tarkítják, miközben a fináléban már a legmeglepőbb párok szorongatják egymás kezét. További dalszövegek: Békeffy István, Dalos László, Füredi Imre, Harmath Imre, Kellér Dezső, Szilágyi László. Zenei supervisor: Puskás DávidVideótervező: Gothár Márton
Én vagyok én, te vagy te. Ki a hülyébb, én vagy te? Gyerekkorunk jókedvű, becsapós kérdésére nehéz volna jókedvűen felelni ma már. Erről is szól a Jóccakát. Boldoggá tesz, hogy a Katonában kerül közönség elé, hajdani főiskolás évfolyamtársam, Ascher Tamás rendezésében.
Egy férfi. És még egy. Meg két nő. Egy ideális narrátori bariton, valamint egy rakás leszokófélben lévő ápolt egy drog-és alkohol rehabilitációs intézetben. Egynéhány viszonzatlan szerelem. Aztán mégis. Aztán mégsem. Némi EU-s támogatosítás, színház a záhníszben. Görbetükörerdő, disznógömb, telefonfül. Pár művészi vénával megáldott vendégmunkás, plusz egy talicska aprómajom. Vagyis lidérc. Lúdvérc. Osszátok be. Egy szamár, egy szonár és egy szamovár. Na de kire? Biztosan Puckra, a dílörre... Oh, no! Pont a klinikán? Épp ma? Gyarországon? Vagy az egész csak egy álom? Szentivány Néni álma? Hmm. Utye-utye? Na de komolyra fordítva a szót: tósz. Zenei- és sounddesign: Keresztes GáborIntim koordinátor: Egyed Bea m.v.Trükkmester: Ujvári Bors e.h.
„Mozartért érdemes volt az evolúciónak megtörténnie.” - Peter Shaffer Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást.
A két test és egy lélek egyesüléséről szóló Non Solus, majd a föld és az emberiség kapcsolatát ábrázoló My Land után a világhírű magyar újcirkusz-társulat új produkcióval jelentkezik. A Solus Amor a megelőző kettő szerves folytatása, a trilógia záróköve.A Vági Bence művészeti vezető rendezte Solus Amor a társulattal való többéves közös munka során megteremtett „cirque danse” nyelvén megszólaló monumentális légi táncelőadás, amelyben az új cirkusz, valamint a klasszikus és modern tánc egyesül. Az egyetlen és ősi, időn és téren átívelő, mindannyiunkat összekötő energiát megidéző produkció korunk természet és csoda iránti vágyódásából meríti erejét. Vági Bence koncepciója szerint „a színpadi tér és a szereplők természeti esszenciaként ölelik körül a közönséget, hogy egy ősi imához hasonlóan lehetővé tegyék a néző számára a teljes elmélyülést”. Bábok: Janni Younge Hang: Terjék Gábor Levegőakrobatika-koreográfus: Illés RenátóReptetéstechnikai tervező, technikai vezető: Vladár TamásPróbavezető: Horváth ZitaA rendező kreatív munkatársa: Zsíros Gábor
Önök azt kérdezik: „Vajon hogyan fogok én szórakozni azon, hogy öt fickó – egy alvilági gengszter, egy elegáns méltóságos úr, egy intellektuel, egy befolyásolható kispolgár és egy álnépi figura – egymást fenyegeti egy, mindig a másik kezébe kerülő stukkerrel, egy ablak nélküli, zárt szobában?” A válasz rá nagyon egyszerű: önfeledten! Van–e kitörés a bezártságból? Eldördül–e a fegyver? Görgey Gábor igazán mesteri a hatalom hatásmechanizmusának bemutatásában, a feszültség fenntartásában és a jellegzetes karakterek megszólaltatásában, rendkívül ötletesen, sok humorral és sok szeretettel.
Vannak strapás anyák. Sziporkázóak, szórakoztatóak, de a legrosszabbkor szólnak, tapintatlanok és mindig hibátlanul szúrják be a legbrutálisabb megjegyzést. Ha nem a mi bőrünkre menne, boldogan élveznénk imádnivaló humorukat. Na, Aurora ilyen. Pedig mindig a legjobbat akarja, az egész életét parkoló pályára állítja, hogy végre gatyába rázza a lányáét – aki mellesleg férjes asszony, és gyerekei vannak. Mert ő megmondta előre.Az emlékezetes regény és film után, az Esőember adaptálójának jóvoltából – színpadon is bemutatkozik a komikus helyzetekben bővelkedő történet. Ami mindenekfelett arról szól, hogy sohasem késő az őszinteség...
Benne a magyar falu jellemző figurái elevenednek meg, jellemző helyzeteikben, nagyobbrészt egy kocsma hűvösében mondják el mindazt, amit az életükről elmondhatnak. A Portugál helyzetkép, az elvágyódás története.