Székely pajzán történetek. A nemes egyszerűséggel csak “Medve” névvel illetett, becsületes nevén A medve nem játék c. előadás országos sikerén felbuzdulva a csíki színjátszó társulat úgy érzi, fel kéne dolgoznia a maradék, erotikumban és egyéb csiklandósságokban ugyancsak bővelkedő székely népi irodalmat. Nem sokáig tétlenkednek. A régi vicceket, tréfás meséket és pajzánságokat esmét új köntösbe bújtatja a szerző, a padláson porosodó pendelyeket megint kifehérítik s magukra öltik a leányok, menyecskék és asszonyok, a férfiak pedig fényesre kefélik csizmáik szárát, és országjáró útjára indul a “Medve kettő”, hogy az első Medvét oly féktelen szeretettel üdvözlő kicsi és nagy településeken újra megdolgoztassa a rekeszizmokat. Ne habozzanak, jöjjenek velünk, lássuk az új medvét! Rendezőasszisztens: Szeitl Zelma Díszletkivitelező: Miskolczi László
Egy pincérnő és egy szakács. Frankie és Johnny. És bár nem lehet csak azért járni valakivel, mert van egy ilyen dal, ők kölcsönösen kinézik egymást maguknak az étteremben. A félszeg, mégis kitartó munkahelyi flörtből idővel mozi és vacsora, végül egy szenvedélyes éjszaka lesz, ezzel pedig kezdetét veszi egy hajnalig tartó, sziporkázóan mulatságos és kíméletlenül őszinte huzavona. Ezen az éjszakán az óvatos távolságtartás találkozik a szeretetteljes rohamtempóval, a higgadt érvek a sors esztelen kergetésével, hegek a sebezhetőséggel. Nyitni, bezárni? Tele ezernyi kétséggel. Dőlni, nem dőlni? Vajon elkap-e a másik? Vagy csak újabb sebet ejt? Hol körülbástyázzák magukat, hol pedig pimaszul ledöntik egymás falait. De mire feljön a nap, a múlt súlyait a lehetőségek mérlegére pakolja Frankie és Johnny. Van egy ilyen dal
Egy férfi. És még egy. Meg két nő. Egy ideális narrátori bariton, valamint egy rakás leszokófélben lévő ápolt egy drog-és alkohol rehabilitációs intézetben. Egynéhány viszonzatlan szerelem. Aztán mégis. Aztán mégsem. Némi EU-s támogatosítás, színház a záhníszben. Görbetükörerdő, disznógömb, telefonfül. Pár művészi vénával megáldott vendégmunkás, plusz egy talicska aprómajom. Vagyis lidérc. Lúdvérc. Osszátok be. Egy szamár, egy szonár és egy szamovár. Na de kire? Biztosan Puckra, a dílörre... Oh, no! Pont a klinikán? Épp ma? Gyarországon? Vagy az egész csak egy álom? Szentivány Néni álma? Hmm. Utye-utye? Na de komolyra fordítva a szót: tósz. Zenei- és sounddesign: Keresztes GáborIntim koordinátor: Egyed Bea m.v.Trükkmester: Ujvári Bors e.h.
Shakespeare Lear király című műve nyomán. Shakespeare egyik legismertebb, ugyanakkor talán legfájdalmasabb és legszívbemarkolóbb színpadi műve a Lear király, melyről G. B. Shaw így ír: „Soha senki nem fog a Learnél jobb tragédiát írni”. A valaha erős, ám öregségében egyre inkább az őrület felé sodródó uralkodó története szinte népmesei motívummal indul - a cselekmény szerint birodalmát lányai közt megosztani kívánó Lear hálára számít, ám mélységesen csalódnia kell a hízelgő, de valódi szeretetre képtelen és számító idősebb lányai részéről. Legkisebb gyermekét, az őszinte Cordéliát viszont száműzi, mert nem az ő szája íze szerint beszél - és végül saját érzelmi vakságának áldozatává válik, országát pedig halál és pusztulás nyeli el. A több szálon futó, jól ismert példázat ugyanakkor több, mint tragikus családtörténet – egy kizökkent világot, a káoszba zuhanó emberi lét előérzetét sugallja: „A szeretet meghűl, a barátság meghasonlik, a városokban zendülés, viszály a falukon, palotákban árulás s a viszony felbomlik apa s fiú között.” – mondja Gloster, a történet másik tragikus hőse. Zaklatott korunkban katasztrofális események és változások söpörnek végig az egész világon és joggal kérdezhetjük - van remény? Vagy a sötétség teljesen elnyeli a fényt? Shakespeare tragédiájának egyetemes léptékű kérdései Valerij Fokin rendező megfogalmazásában civilizációnk mai állapotára mutatnak rá. „Nehéz idő sújt: itt engedni kell, És mondanunk, mi fáj, nem ami illik.” Szerző: Kirill Fokin
Tompa Miklós mesél: feltartóztathatatlanul, színesen, élményszerűen beszél életének meghatározó történeteiről, a megélt történelemről, emberekről, akik fontosak voltak, és akiket megőrzött emlékezetében, és persze a színházról – legfőbb céljáról: az elmarasztalt Székelyföldön állandó színházi kultúrát teremteni. Ezeket a történeteket pedig azért jó nézni, hallgatni, mert személyesen szólítanak meg, hiszen a mi életünknek is részei: a térségé, a városé, ahol élünk, a családunké, a miénk. Tompa Miklós a kilencvenes évek elején mesélt Bérczes Lászlónak, így született meg a Székely körvasút című életinterjú-kötet, az előadás szövegkönyvét ennek alapján készítette Barabás Olga, aki egyben az előadás rendezője is. A beszélgetőkönyv, illetve így a belőle inspirálódó előadás is kortörténeti dokumentum, hiszen az 1945-1946. évi színházalapítás történetét, valamint a marosvásárhelyi és székelyföldi színházkultúra nagyrealista vonulatát is meghatározó alkotó életútjának fontos állomásait dolgozza fel dramatikus, interjúszínházi formában. A Székely Színház alapító-rendezőjét az UNITER-díjas László Csaba alakítja. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a 2024/2025-ös szezonban ünnepli 80. évadát, melynek keretében, jelen előadással, saját alapítója és egyben nagyformátumú alkotója előtt tiszteleg. A 2023. decemberében bemutatásra kerülő produkciót a jubileumi évadra tervezett ünnepi rendezvénysorozat előfutárának, nyitányának szánja a Tompa Miklós Társulat. Zeneszerző: KOVÁCS KárolyMozgásművészeti tanácsadó: BENŐ KingaDíszlettervező: GANEA AdrianJelmeztervező: NAGY Fanny Szereplők: Tompa Miklós, Kovács károly, Benő Kinga, P. Béres Ildikó, Fodor Piroska, Kádár Noémi
„Most meg még majd maguk akarják nekem elmagyarázni, hogy mi a szerelem, nézzenek oda. Én azt itt mindenkinél jobban tudom. Amikor az a mogorva uszályos megjelent a rakparton azzal a kicsike feleségével, azonnal mondtam is a kikötő népének, rakodóknak, orgazdáknak, gyilkosoknak, veteránoknak, képzőművészeknek, hogy ez a nyomorult kis gerlepár a védelmem alatt áll, én az ő boldogságukat nem hagyom, mert itt magas színvonalú szerelemről van szó, és én azonnal felismerem az ilyet, mert jegyszedő voltam az operában, és ki vagyok képezve. Sajnálom, hogy végül vérontás lett belőle, ráadásul itt ez a világkiállítás is, nyakunkon a XX. század, és azt sem kéne félvállról venni, meg nekem még fel is kéne mosnom, húslevesem is oda van téve, szóval végeztünk itt, vitéz urak?” (Pötyi néni rendőrségi vallomásának részlete, Párizs, 1900. április)
Két ember időben találkozik, aztán időben válik el… vagy mégsem?Egy másik pár pedig alig érezheti magát biztonságban, mert valami vagy valaki érkezik a hűvős északi széllel... vagy mégsem…Egy időtlen darab, ami humorban s költészetben gazdag, s ahol egy ötvenötéves kislány kénytelen kibogozni az összekuszált életeket.
Kísérlet egy esküvőre, amit ki tudja, ki akar egyáltalán.Transzgenerációs nászajándék egy részben. Az előadásban azt kutatják, milyen egy mai viszony anya és felnőtt gyermeke között. Mik a határok, mik számítanak határátlépésnek? Milyen élmény a gyermeked házasságára készülni? Miért sejlenek fel óhatatlanul a nagyszülők - s rajtuk keresztül transzgenerációs örökségeink - mikor utódainkról gondolkodunk? Hogyan alakul ki élő kapcsolat a véletlenszerűen közös családba csöppenő személyek között, úgymint anyós-meny, anyós-vej, anyós-anyós?Az előadásban mindenki jóindulatú, jót akar, szeretetre méltó és támogató, mégis sok a sérülés. Miért? Ki a hibás? Hangfelvételen megszólal: Lestyán Attila
A Nemzeti Lovas Színház történetében először folytatást kap egy családi musical! A legsikeresebb darab, a Szilaj visszatér! A Zabolátlanban újra láthatják Kenait, a lovaival szabadon szárnyaló indián fiút, a jó útra tért kapitányt, aki a világ első Suttogója lesz. De megtudhatjátok, hogy mi lesz Jenna valamint Töltőtoll és Golyóstoll sorsa és még egy kiscsikó is születik.
A tehetség hatalmas érték, amit fel kell ismerni és kaput kell nyitni előtte. Mert a tehetség egy komplex tulajdonságcsoport. Része az a fajta attitűd, ami miatt nyitottan és érzékenyen lehet viszonyulni helyzetekhez, és ami talán az egyik legfontosabb: része a különleges idegrendszer is.Alapvető kérdés, hogy Nero tehetséges költő, tehetséges uralkodó-e. Vannak helyzetek, mikor környezete azt állítja róla, hogy az, s van olyan is, mikor ennek a szöges ellentétét. De akkor mi az igazság? Nincs igazság. Azaz, annyi igazság van, ahány ember van. Mindegyiknek igazsága van. Ebből a sok igazságból meg lehet alkotni egy csillogó, hideg, okos, márványszerű hazugságot, melyet az emberek igazságnak neveznek…
Vajon ártatlan vagy bűnös Leonard Vole, a jóképű fiatalember, akit egy idős hölgy meggyilkolásával vádolnak? Ráadásul a felesége a vád tanúja! Az ő kezében van a sorsa. Agatha Christie ezúttal is mesterien szövi a szálakat a fordulatokban, meglepetésekben gazdag krimijében, melynek a legfőbb helyszíne a tárgyalóterem, ahol a néző szinte esküdtszéki ülnökként vehet részt az izgalmas nyomozásban.
Ady Endre írásai ma is érvényesek. Amit a publikációiban megfogalmaz az kortalan vagy mondjuk úgy, hogy ma is érvényes. Az előadásban felelevenednek Ady korának kérdései, problémái, és a néző döbbenten konstatálja, hogy ez ugyan úgy aktuális ma is! Természetesen az estben helyet kapnak versek és humorból sem lesz hiány! Különös izgalmat ad az a dramaturgiai fogás, hogy Jordán Tamás levelezni mer Ady Endrével és így bontakozik ki kettejük korlátokat nem ismerő, sajátos kapcsolata. Előadás után az Európa Könyvkiadó könyvbemutatóját tartjuk. Ady Endre: Vízió a lápon (Jordán Tamással Ferencz Győző, a kötet szerkesztője beszélget). Munkatársak:hangbejátszás: Csankó Zoltánszakmai konzultáns: Ferencz Győzőtechnikai munkatárs: Fazekas Zsuzsa
(szomorú kortárs komédia) Amikor egy ötvenes, értelmiségi baráti társaság estétől hajnalig iszik, az őszinteség szárnyal, mint a legüdébb pálinka lehelete. Hogy éppen most van az a pillanat, amikor kiderül minden az istenített mesterről, az még tűzforróbbá teszi a hangulatot. Az egykori fiatalok, akik szeretett tanáruk lábai előtt térdeltek, ma végre felállnak, és egyenes derékkal folytatják eddig földbe döngölt életüket. Vagy nem. Erről szól ez a szomorú komédia. Lehet sírni és nevetni!16 éven felülieknek ajánlott!
Újvári Milán: Show Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem az, amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.” MarkTwainKÉRDÉS: Mit látunk? A. Azt látjuk, ami van. B. Azt látjuk, amit látni akarunk. C. Azt látjuk, amit adolgok magukból láttatni akarnak. D. A fentiek mindegyike.Újvári Milán egész estés szóló előadásában hétköznapi gesztusokból kiindulva (azokat groteszk fénytörésbe helyezve) a klasszikus burleszk stílusjegyeinek fölhasználásával beszél olyan, akorunk társadalmára nagy mértékben jellemző fogalmakról, mint az elidegenedés, a manipulációés az átlátszatlanság.Az előadás humorral, játékosan kérdez rá helyünkre abban a társadalomban, amiben annak ellenére érezzük magunkat gyakorta teljesen elveszve, hogy elméletileg mi magunk alkotjuk. Belőlünk áll. Mégis hogyan vagyunk képesek működtetni valamit, aminek a működésével nem vagyunk tisztában? Rendszerint még azzal a ténnyel sem, hogy egyáltalán működtetünk bármit is.Magyarán: funkcionálhat-e jól egy test, amelynek bal keze egy csöppet sem tudja, mit csinál ajobb?Átlátható-e az egész, aminek a része vagyunk? Egyáltalán: tényleg része vagyunk valami egésznek? (És mi egyébként részek egésze vagyunk?) Összeáll-e egyáltalán részekből bármilyen egész?Újvári Milán az előadás során nem húz szigorú határvonalat a mozgáskarakter-ábrázolás, a tánc,a pantomim vagy akár a hagyományos prózai színészi szerepformálás közé, ellenben zacskót igenis húz a fejére, amint ez a képen is világosan látható. A kérdés csak az, hogy mit is látunk tulajdonképpen? Előadó: Újvári MilánDramaturg: Laboda KornélZene: Fancsikai PéterFény: Vida ZoltánDíszlet és Jelmez: Kiss JulcsiFotó és videó: Várnagy KristófKoreográfus: Újvári Milán Guzmics Petra: Fekete négyzet A Fekete négyzet összművészeti előadás szellemisége Kazimir Malevics művészi törekvéséből merítkezik, miszerint a művészettel egy olyan valóság létrehozása a cél, ahol a tárgyiasságon a tiszta érzet uralkodik. Azonban, a tiszta érzetig sok mindentől meg kell szabadulnunk, sok mindent le kell redukálnunk, és el kell veszítenünk. A veszteséggel pedig eljuthatunk a dolgok és jelenségek abszolútumáig, egy biztos, állandó értékig. Ez lenne a fekete négyzet.A húsz perces táncelőadásban a négyzet, ami egyszerre végpont lesz és valami újnak a kezdete, abból a tapasztalatból kezd el formálódni, amikor egy hiányérzettel teli idegen, értelmezhetetlen, a megszokottól eltérő, magára maradt állapotba kerül az egyén. A darabban a feszültséget teremtő egyedüllét formálandó anyaggá válik, egy egyszerűsödő, geometrizált mozgássorrá, amely tisztulás által az egyén értelmezni és azonosulni próbál az idegenségérzettel. Kiss Rebeka Petra – táncosGuzmics Petra – táncos, koreográfusSeres Donát – vendégművészTamer Wajda – zeneszerzőLabus Lili – zenei közreműködő, élő zenei előadóCsánki Zsófia – animáció készítőRovó Virág – fénytechnikusPataky Klára – mentor Az előadásban meztelenség látható.
Tudták, hogy az Újszínház art–deco stílusú épülete 115 éve mulatónak készült? Parisiana néven működött. Ez volt az első kabarénak helyet adó épület Budapesten, ahol színművészek is felléptek. Az Újszínház társulata tisztelegve a nagy elődök előtt klasszikus kabaréműsorral készül: humoros jelenetekkel, viccekkel, kuplékkal, sanzonokkal. A kabaré az a műfaj, mely a közönség örömére, szórakoztatására jött létre, hiszen nincs jobb gyógyír, mint a nevetés.Idén 150 éves szeretett fővárosunk, Budapest, melynek nemcsak sajátos pesti viccei, hanem dalai és kupléi is emblematikusak. A kor legnépszerűbb zeneszerzőit is megihlették Buda, Óbuda és Pest kis utcái, sőt, versengtek, hogy az ő dalaik hangozzanak el a kabarék műsorában. Eisemann Mihály, Zerkovitz Béla, Márkus Alfréd, Horváth Jenő, Fényes Szabolcs olyan slágereket írt, melyeket ma is valamennyien ismerünk, szeretünk és dúdolunk.
Virtuóz vígjáték a Woody Allen ősatyjaként is számon tartott Groucho Marx életéről. Zseniális humorú monológok és rövid szkeccsjelenetek váltják egymást, amikből kiderül, hogy lett egy New York-i csóró kiskölyökből a humoripar és showbiznisz fenoménja. Stand up, varieté, kabaré és egy út a világsikerig – nőkkel, aranyköpésekkel, Hollywood és a csillogás sötét oldalával. Dalok: Hamvai Kornél
Forgács Gábor már majdnem önálló szerzői műsora. A „Forgács Gábor” egy még létező személy, aki fennállásának 76 évének jelentős részében úgy képzelte, illetve képzeli, hogy képes embereket derűre, sőt hangos nevetésre késztetni - legalábbis az alkotó szerint. A „Humorforgácsok” jelentése – az alkotó szerint - hogy a humoros, vicces, szórakoztató jelenetek, magánszámok – lásd: stand-up - és bohózatok úgy követik egymást a műsorban, mint jól tartott tengerimalac alomjában a forgácsok. A „Forgács Gábor” egy még létező személy, aki fennállásának 76 évének jelentős részében úgy képzelte, illetve képzeli, hogy képes embereket derűre, sőt hangos nevetésre késztetni - legalábbis az alkotó szerint. A „már majdnem önálló” azt jelenti, hogy a műsorban két neves közreműködő is van. Nevezetesen Csifó Dorina, aki kiváló színésznő, szinkronhang, és végig a NŐ szerepét fogja alakítani kedvesen, aranyosan és kiváló humorral. Továbbá Kárpáti Levente (nem ez a teljes neve, hogy Továbbá Kárpáti Levente, csak Kárpáti Levente. Az alkotó megj.) aki - szintén kiváló színész, rendező és szinkronhang - közreműködik, szerkeszt, rendez, idegesít és vitatkozik. Legtöbbször neki van igaza, de ez csak és kizárólag az alkotó szerint van így. Végül a „szerzői est” jelentése, hogy a fent nevezett működése során írt, illetve szerzett rengeteg vicces, szórakoztató kabaré jellegű művet, amiből ebben a formában előadhatónak ítélt kb. 80 percet, és ezzel tökéletesen egyetért az alkotó is!
Mi történik, ha a tehetséges ügyvédnő — aki nemi erőszak ügyekben sikeresen védi vádlottjait — maga válik áldozattá? A férfiakra szabott jogrendben megáll-e a szava az elkövetővel szemben? Elég-e a tehetsége bebizonyítani az igazságot, ha ő a szenvedő fél, a vádlott pedig szintén sikeres ügyvéd? Suzie Miller elsöprő erejű darabja korszerű és kínzó kérdésekre válaszol.
Valami arra ösztönöz, hogy egy állapotot kibontsak, életérzésem egyik összetevőjét: a közösség utáni abszurd és csillapíthatatlan vágyakozást, az ügyefogyott próbálkozásokat a távolság és elszigeteltség leküzdésére. Bármennyit tűnődöm is e tervemen, sosem tudom lezárt egésznek tekinteni. Leginkább valami sötét, áradó vízsodrás képzetét kelti bennem: arcok, mozdulatok, hangok, kiáltások, fény és árny, hangulatok, álmok, semmi sem szilárd és teljesen megfogható. Álom, vágy, esetleg csupán reménykedés vagy félelem, melyben épp az iszonyatost nem mondja ki senki.Három nő várja, hogy a negyedik meghaljon. Ingmar Bergman(Csatlós János fordítása) Testkoordinátor: Mezei Bence