A Réka és az Oltatlanok című előadásukban lesznek majd olyan szereplők, akik nem akarják beoltatni magukat, de nem róluk szól majd elsősorban a darab. Sokkal inkább arról, hogy a „gyűlöletbomba” mindenkit elpusztít, ha felrobban egyszer. Azokat is, akik jelenleg „gyűlöletbombával” a kezükben manipulálják, félemlítik meg, rabolják ki és butítják le az embertársaikat. Lesz majd min nevetni, az biztos! A történet úgy kezdődik, hogy a címben szereplő Rékát kirúgják a munkahelyéről, és egy budai villában fejeződik be, bizarr körülmények között. Ha kíváncsi rá, hogy mi történik közben, jöjjön el, nézze meg, aztán menjen haza és soha senkinek ne beszéljen arról, amit látott! Soha senkinek. Technikai munkatárs: Berecz Csaba, Bokor LászlóFodrász: Bari Boglárka
„Én magának zsidó vagyok?” Budapesten vagyunk, a 2000-es évek elején. Kárpótlási ügynök csönget be egy nőhöz. A nő közli vele, hogy a családjától semmit nem vettek el, nincs miért kárpótolni őket. „Én a zsidó kárpótlás miatt jöttem” – válaszolja erre a Férfi, mert a cégének van egy listája azokról, akiket veszteség ért a Holokauszt alatt. Nem anyagi, hanem emberi veszteség. „Én magyar állampolgárnak születtem, nekem vallásom nem volt soha, a lánykori nevem magyar, a volt férjem neve magyar, a gyerekeim magyarok, az unokáim is magyarok lesznek feltehetőleg… (…) Ha nem is maga, de a lista készítői mégis úgy gondolják, én zsidó vagyok… Milyen alapon? És erről gondolnak is valamit, nem? Mi az, hogy zsidó?” – kérdezi a Nő. Habár remekmű, nem véletlen, hogy eddig csupán kétszer mutatták be. Zavarba hozza a nézőt, mert olyan tabukat tör meg, melyekről még baráti társaságban is csak óvatosan merünk beszélni. Ha egyáltalán merünk.Mert a mű valós és vélt érzékenységeket sérthet: szókimondó, de nem didaktikus.Mert senki nem tud mit kezdeni, ezzel az 1998-ban megjelent színdarabbal. Mi az, hogy zsidó? Mi az, hogy zsidó Magyarországon? Auschwitzot meg lehet pénzben váltani? A darab olyan kérdésekkel szembesít minket, melyeket eddig még senki nem tett fel ilyen nyíltan és pontosan ebben az országban. Pedig a megbeszéletlen tragédia nemzedékek életérzését határozta meg a múltban, és határozza meg a jelenben. Akár zsidó valaki, akár nem. Mondhatjuk transzgenerációs traumának, de nevezhetjük mély, szülőről-gyerekre öröklődő fájdalomnak és félelemnek is. Egy férfi és egy nő beszélget egy előszobában, szereplők jönnek-mennek, zajlik az élet, s közben a szemünk előtt elvonul Magyarország XX. százada. Idén van a magyarországi Holokauszt 80. évfordulója. A Szappanopera olyan kérdéseket tesz fel nekünk, melyekkel ideje szembenéznünk.
Morcsányi Géza fordítása alapján A Cseresznyéskert egy tizenkét szólamú, kegyetlen szimfónia. Szimfónia az elmúlt idők traumáiról; a jelen nehézségeiről és tehetetlenségéről; a jövő kérdéseiről, egy korszak végéről. "Itt a változás, már jön, egyre közelebb jön. És ha mi nem látjuk meg, ha nem lesz részünk benne, az miért lenne baj? Majd meglátják mások!"
Vannak történetek, amiket mindenképpen el kell mondani. Vannak történetek, amikről lehetetlen beszélni. Ezek néha ugyanazok a történetek. Most egy nő beszél a névtelenek közül, életről, halálról, szerelemről. A férfiak beszédes némaságáról. Egy felívelő és egy lefelé csúszó életpályáról. A gyerekek kiszolgáltatottságáról. Arról a gyilkos labirintusról, amit közösen építettünk, pár ezer évig, fiúk és lányok. Dennis Kelly jellemző írói eszköze a késleltetés, a feszültség fokozása, a kiszámíthatatlan fordulatokra építő hatáskeltés - aki egy Kelly-darab cselekményét előre elmeséli, az egyéb aljasságokra is képes. A Lányok, fiúk egyetlen ária, bravúros hangnemváltásokkal, egy stand-up tragedy: hiszik-e vagy sem, időnként nagyokat fognak nevetni és a sírás sincs kizárva. Ezért járunk színházba, nem?Dennis Kelly-vel az Árvák után már másodszor találkozik a csapat. A Girls&Boys című darabot 2018-ban mutatták be Londonban, majd bejárta az egész világot. A díjnyertes angol drámaíró erős, háromdimenziós női karakterre írt történetét most az ország egyik legismertebb és legsokoldalúbb színésznője, Lovas Rozi előadásában láthatják a magyar nézők.
Word musical. Az ezeregy éjszaka az egyik legismertebb és legcsodálatosabb mese az egész világirodalomban. Páratlanul gazdag és színes történet szerelemről, hűségről, örök emberi értékekről, de ravaszságról, cselvetésekről, gyarlóságról is. Az izgalmas worldmusical kezdetén Sahriár király szerelmi bánatban szenved, de elé vezetik Seherezádét, a rabnőt, aki – hogy életét mentse és a királyt felvidítsa – mesélni kezd. Meséiben megelevenedik a varázslatos kelet világa, különleges hőseivel, vicces vagy épp félelmetes figuráival; királyfival, hercegnővel, tolvajjal és gonosz varázslóval, no és persze mindannyiunk kedvencével, a nagydumás Dzsinnel. Ebben az egzotikus és szórakoztató kalandtörténetben egymást követik a váratlan fordulatok, miközben olyan dalok csendülnek fel, amelyek valószínűleg a következő évek nagy slágerei lesznek Magyarországon. A Pesti Magyar Színház közönsége pedig abban a szerencsés helyzetben van, hogy Budapesten elsőként találkozhat ezzel a pompás előadással, a legelső magyar worldmusicallel! Tánckar: Anderson Viktória, Bereczki Karina Anna, Csongor Nóra Erika, Domány Réka, Kuti Petra Gabriella,Máté Zsófia, Sasvári Kissy, Balogh Martin Bence, Besenyi Nándor, Fülöp Balázs, Málits András,Mezei Ábel, Mocsár Patrik, Patonai Norbert valamint, a Pesti Magyar Színház Ensemble Együttesének tagjai: Bartus Botond, Elek Kíra, Fazekas Orsolya, Gréczy Balázs Gábor, Kovács Vivien, Nagy Noémi, Oláh Dóra Rozália, Tóth Norbert Márk, Z. Kovács Gábor
Mindenkiben vannak kétségek, félelmek. Vajon miket cipelhetünk magunkkal, amiket nem hogy le kéne raknunk, fel sem kellett volna vennünk , vajon minden para, para? A Bermuda háromszög tényleg létezik? Na, erre pont nem, de a többire talán tudom a választ.
Egyszer II. Károly angol királynak várakoznia kellett, hogy a színházban, elkezdődjön az előadás. Mi tart ilyen sokáig?! – türelmetlenkedett a király. A királyné borotválkozik. – hangzott a válasz. Akkor mostantól játssza nő! – rendelkezett a király. És ettől a naptól kezdve törvénybe került, hogy női karaktereket, csak nők játszhatnak az angol színpadon. Ez a színházi anekdota őrzi a restauráció korában lejátszódó nagy színházi forradalom kezdetét és okát. April De Angelis, kortárs angol írónő Playhouse Creatures című művében az első hivatásos színésznők portréját rajzolja meg. A pionírok élete nem volt könnyű. A közönség tehetséges prostituáltaknak tekintette őket, és ha nem kívántak ennek megfelelően viselkedni, vagy bizonyos szolgáltatásokat nyújtani, kitették magukat otromba tréfáiknak esetleg kegyetlen bosszújának. Többségük tragikus véget ért, de egyvalakinek sikerült felemelkednie, feljutni a legmagasabb körökig, egészen a király ágyáig… Közreműködnek a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium diákjai: Csengey Márton, Fehérvizi Lajos, Paillot Ábel, Pintér Gergő, Rataj Brúnó, Tok Imre, Urbán Kristóf Fodrász – Smink: Holluby EszterÖltöztető: Kéziné Siket MónikaKellék – Ügyelő: Kónya Mercédesz
A Látókép Ensemble előadása. Az Egy százalék indián a nagy sikereket elért Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap című előadásokfolytatása. Az egymással csak a formanyelv és témameghatározás szintjén rokonítható sorozat következő darabja újabb továbblépés a jelenkori középosztály aktuális problémáit feldolgozó univerzumban. A történetek nem kapcsolódnak szorosan össze, de a karakterek és a témák szintjén nagyon sok áthallás van, tulajdonképpen az előadások egymásra mutatnak, egymást egészítik ki. A történetek főhősei középkorú párok, akik a lehető leghétköznapibb, de az adott életszakaszban mégis megoldhatatlannak tűnő problémákkal küzdenek. Ez a tehetetlenség ingerültséget, kétségbeesést szül, és a színdarabok során rendszerint párkapcsolati válságot idéz elő.Az Ernelláék Farkasénkál esetében a gyerekneveléssel kapcsolatos viták, a Kálmán-napban az intimitás, a szexualitás hiányából fakadó feszültségek és az ezzel kapcsolatos morális kérdések okozzák a párkapcsolati válságot. Az Egy százalék indián az identitás, az örökölt magatartási modellek, hímsovinizmus, feminizmus és a modern kori nemi szerepek kérdéskörére fókuszál.“Tudod, milyen kurva nehéz egyáltalán felismerni, hogy ez nem természetes. Mire felismered, mireösszerakod, eltelik tíz év. És akkor még csak ezután jön, hogy lebontsd magadban a beidegződéseket és kitalálj a helyükre valami mást. És nincs senki, aki megmutassa. Tudod milyen kibaszott nehéz? Nincs modell! Magadnak kell megtalálnod valamit! Mire helyrebillensz, kész. Eltelt az élet. És már nem lehet semmit helyrehozni... Elbasztál egy csomó mindent. Egy tyúklépést lehet tenni, erre elég az egész.”Valóságos és finomra rajzolt karakterekből indulunk ki, amelyek valóságos helyzeteket generálnak maguk körül, és a finomrajzolatú helyzetek organikus egymásba kapcsolódásából lesz a történet. Jellemző módon megpróbáljuk kizárni az extrém fordulatokat, és szándékosan a hétköznapi mikro szituációkat keressük, mert meggyőződésünk, hogy ezekben a helyzetekben kiaknázhatatlan tartalmi gazdagság és dialektika van, egyetemes jelentésrétegek.
Úszás egy részben. „A váltás a világ legegyszerűbb dolga: addig nem ugrasz el, amíg a másik meg nem érinti az ujjával a falat. Egyetlen folyamatos mozdulat vagytok.” Ezt a folyamatos mozdulatot mutatja be Totth Benedek műve, amelynek fiatal szereplői egy nagy lendülettel vetik bele magukat azokba a mélységekbe, ahonnét kievickélni már csak egymást lenyomva lehet.Milyen sorsok és történetek vannak egy érem mögött?Kik azok, akiket eltakarnak a dobogón feszítve? Kik a gyerekeink?Ellenállhatatlanul sodródunk ezekkel a fiatalokkal a történetben. Süllyedünk velük a csendben, a közönyben, miközben ők a Stayin’ Alive-ot dúdolják a Madagaszkárból.
– szférikus tragédia – A lengyelek, legalább is a lengyel drámaírók (Mickiewicz, Slowacki, Wyspiański, Witkiewicz,Gombrowicz…), nagyon lengyelek (a lengyel történelemben, életben gyökerezettek) és közben egyetemesek, vagyis a világra nyitottak. És egymással gömbszerkezetet alkotnak, ahogy a Vízityúk műfaja szférikus tragédia, vagyis gömbszerű, önmagába zárt, és tökéletes, megfoghatatlan, sima éslecsúszol róla, és az egész világot jelenti: földgömb, égbolt… A Vízityúk expresszív, szürreális, későbbi fogalommal abszurd, miközben teljesen hétköznapi. Könnyed és szellemes, a mélyértelműnek hitt gondolatokat lerántja a földre. Nagyon kis csodálkozással elfogadják a realizmus felől nézve legképtelenebb dolgokat. Csúfondáros és szomorú. Nemzedéki konfliktus, család, élet értelme, szerelem, halál, magány, pénz, forradalom – benne van az egész világ, mint a gömbben. De nem komolykodva, és ettől az élet közhelyei, közhelyszerű mondatai más megvilágításba kerülnek, más fénytörésbe. Rémes, de nincs értelme komolyan venni. Mármint az életet. Színes az egész, hiszen festő, és fotográfus is. A semmiből előtűnőgyerek, aki álmodik és fest, és néha felébred. De egy hétköznapi gyerek, aki apára, anyára, nagyapára vágyik, és nem érdekli, hogy vérszerinti-e, már csak azért sem, mert azt se tudjuk, hogy ő van-e.
Fadinard esküvőre készül, de a lova megeszi egy katona szeretőjének szalmakalapját. Hogy a tomboló katona ne verje szét a lakását és a lagziját, Fadinard kénytelen beszerezni egy ugyanolyan kalapot, miközben menyasszonyt, apóst, násznépet kell percenként leszerelnie. Kortalan francia csúcsbohózat. Dalok: Varró Dániel
Ha a világ zagyvasággal van tele, akkor a színház is legyen zagyva. Post-truth világhoz post-truth színház dukál. Nem érteni, érezni (gyomorból). Nincs történet, nincs íve az elbeszélésnek? Miért nem tetszenek olyan életet élni, aminek íve van. Politikusok, politikusok, politikusok! Wolfram Lotz az egyik legjelentősebb kortárs német színházi szerző. A politikusok című posztdramatikus szövege egy asszociációk mentén épülő gondolatfutam: szavak, mondattöredékek ritmikus ismételgetésével néhol hipnotikus, néhol humoros hatású, máskor hirtelen egészen tragikus fordulatokat megképző szódarálás.Elképesztő zagyvaság? Zaj? A drámai és szórakoztató szövegszörnyeteg a nyelv inflációjáról, jelentésvesztéséről, a hömpölygő szótengerben elvesző igazságrólszól. Irodalmi munkatárs: Nemes Z. Márió
Jászberényi Sándor írásai alapján. „Több mint negyvenöt fok, a levegő tele van finom szemű homokkal. Tizenkét órája megyek asivatagban dombra fel és dombra le, hogy elérjem a várost, amit mindig megpillantok a dombtetőről.Egyre kevésbé hiszem, hogy eljutok odáig. Hiába gyalogolok lassan már fél napja, nem jutokközelebb. Persze lehet, hogy sokkal régebb óta gyalogolok. Az időt még Alexandriában veszítettem el.Nem tudom biztosan, hol. Talán a Tugaréja kávéházban a kornison, reggeli után, amikor a lapokatolvastam és még csípte a nyelvemet a kardamom. Nem néztem hátra, hogy mit hagyok az asztalon,amikor felálltam. Aztán lehet, hogy az ipari kikötőben történt a dokkoknál, amikor halat vettem. Agázolajszagú halásznál hagyhattam, miközben tegnapi lapokba csomagolta a tintahalat. Elhagyhattam az Omilos görög klub homokos te ngerpartján is, az örökbérletemmel együtt, miközben könnyű söröket ittam a kék-fehér csíkos napernyők alatt. Az sem kizárható, hogy ő vitte el a gyerekkel együtt.Bekerült a bőröndbe a csomagolás során, két pelenka és a dobozos bébiételek közé. A lényeg, hogyelveszítettem az időt és hiába kerestem, a becsületes megtaláló nem jelentkezett. Azóta mindig csakmost van.”„- Mióta is vagy a khilafában?- Már két éve. Bár imádkoztam érte, hogy szólítson magához, eddig megtartott az Isten. Te miótavagy velünk, testvér?- Allah kegyelméből négy hónapja. Én is mártír szeretnék lenni, ha Allah engedi.- Mashallah. Hogy tetszik az élet a kalifátusban?- Csodálatos. Végre igazi testvérek között lehetek.”Jászberényi Sándor író, haditudósító. Dolgozott Irakban, Csádban, Jemenben, Líbiában, Nigériában, a Gázai övezetben, évekig élt Egyiptomban. Interjút készített többek között a palesztin Iszlám D Dzsihád és a Muzulmán Testvériség tagjaival. 2016-ban megjelent novelláskötete, A lélek legszebb éjszakája elnyerte a Libri Irodalmi Díjat. Média design: Juhász András. Rendezőasszisztens-gyakornok: Dávid Áron e.h.
A francia szerző darabja „intim csúcstalálkozó” a 20. század két nagy alakja között. Erős,hatalmas személyiségek – egészen emberi közelségben: Winston Churchill és Greta Garbo.Két legenda véletlen találkozása és közös hajóútja a Skorpió szigete felé, miután a világóriásszínpadairól távoztak.A történet kiindulása valós. Monte-Carlo, 1959 júliusa. Egy Christina nevű luxusjachthorgonyoz a kikötőben. Szalonjában francia impresszionisták képei. Bizonyos értelemben egybirodalom központja a hajó közvetlen telefonvonallal a legnagyobb nemzetközitőzsdeközponthoz, repülőgéppel a hátsó fedélzetén. Tulajdonosa Aristoteles Onassis görögmilliárdos. Onnan irányítja az üzleteit, ott látja vendégül a világ vezető politikusait,mágnásait, művészeit. A jacht Onassis privát szigetére tart, a Scorpiosra. Az egyik idős utaskülönösen imádja a tengert. Valamikor a brit Admiralitás Első Lordja volt. Majd háromszor isminiszterelnök. Egyik híres beszédében „vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” ígért. ŐSir Winston Churchill. Miután segített megmenteni a világot, 1955-ben visszavonult. Kissédepressziós. Whiskyzik és szivarozik. És fest. Magányába sétál be Greta Garbo, a filmtörténetlegtitokzatosabb színésznője, aki egyenesen Rómából érkezik a jachtra, ahol ismétvisszautasította Visconti filmrendező ajánlatát. 1941 óta nem forgat Garbo. „Krisztinakirálynő” – fogadja őt Churchill utalva a svéd sztár zseniális szerepére. „A szabad világmegmentője” – szól a viszontüdvözlés. A hajó pedig elindul a távoli görög Skorpios szigetfelé, s ezzel megkezdődik a két bálvány közös útja, amelynek során a kölcsönös csodálatfelszínét feltépve mélyen emberi vallomásokig jutnak el saját magukról. Szenvedélyes ésszeretetteljes beszélgetések két nehéz ember között, akik az életük egy adott közös pontján alegközelebb kerülnek egymáshoz. Életük, választásaik ellentétesek – például Churchill mindigvágyott a dicsőségre, Garbo könnyen lemondott róla –, de azért mindkettejük számára kérdés:mit csináljanak a fennmaradó idővel? Churchill harciasan próbálja meggyőzni Greta Garbót,akinek abszolút rajongója, az összes filmjét látta, hogy nem vonulhat vissza élete közepén, aművészeknek erkölcsi kötelességük, hogy ne hagyják el a közönséget. Párbeszédükbe olykorbekapcsolódik Churchill titkára, rajta keresztül pedig eljut hozzánk a jacht legendás „édesélete”, pontosan követhetjük, mi történik a hajón, mondjuk, Maria Callas operadívával.
A darab a kulisszák mögé, egy amerikai filmforgatás kellôs közepébe kalauzolja a nézôt. A két fôszereplô, két statiszta úgy mesélik el a történetet, hogy a forgatáson megforduló összes karaktert maguk keltik életre.
Vass György előadása. Petrovics Alexander, Borosttyán, Örömfi Vidor, Pönögei Kiss Pál, avagy Petőfi a kimeríthetetlenbordalos és szerelmes, depresszív és világfölgyújtó, dermedt és lángoló, földönfutó, hazátlan,otthontalan senki, ki olykor hitelbe lakott és jó emberek adományából tengődött, betegen, éhesenkutyagolva be majd egész Magyarországot. Tentanyaló baka, házitanító, deberák vándorszínész,kosztos diák, színházi szolga, súgó, kellékes, színlap másoló, szakács, könyvtáros, balkezes, férj ésszerelmes, színész és segédszerkesztő, őrnagy és költő és még mi minden lehetett volna… és lett, amilett nemzeti hős.Nohát, akkor uzsgyi, lássuk csak!!
Vidám életértelme egy felvonásban - A PopUp Produkció előadása. Jegyek csak elővételben! Javasolt érkezés, kapunyitás: 19.30 "Kedves barátaim! Elnézéseteket kérem, hogy sok mindent nem mondtam el a mai estével kapcsolatban. O. Egy pillanat. Megnézem a kaját. Addig csevegjetek kötetlenül." "Patika (Döbrösi Laura) sok mindent nem mondott el, például azt sem, hogy ma este többen leszünk. A nappalijában ülünk, érkeznek a vendégek: azt hiszik, egyedül. Nyolc év után négy egyetemi kolesztárs hirtelen újra egy szobában. Mindenkiből Valaki lett. Üzletember, Anya, Művész, home officer. De az vagy, amit meg(t)eszel? És miért pont itt? Na erre iszunk. Fogy a bor és a levegő. Ismered a világmegváltó hajnali beszélgetéseket a konyhában, amikor egy pillanatra úgy érzed, megértettél mindent? És azt, hogy másnapra újra elfelejted? Erre a félig üres félig teli estére, légy a vendégünk."
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy. – Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol pokoli események tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok. Interjúk, vallomások és beszámolók alapján íródott a regény, amelyben három nő sorsán keresztül kirajzolódik Európa egyik legsötétebb maffiatörténete. A rendes lányok csendben sírnak nemcsak felkavaró, hanem felszabadító és felemelő is. Erőt és bátorságot ad azoknak a nőknek, akik némán tűrték az erőszakot, akik nem merték felemelni a hangjukat, akik eddig szégyenbe burkolózva éltek.
Egyszerre kapott legjobb előadásért járó Lábán és Halász Péter-díjat, pedig az egyiket táncelőadásokért adják, a másikat meg színháziakért. Nem biztos, hogy lesz még, most gyertek! „Sorry. Próbáltuk, de nem sikerült. Próbáltunk visszatérni a normalitásba, a sötét színházterembe, létrehozni egy táncelőadást, és azzal foglalkozni, amihez a legjobban értünk – de nem sikerült. Próbáltuk az ellenkezőjét: valami mást csinálni, valahogy máshogy csinálni, megválaszolni a kérdést: mit tehet három alkotó gyökeres változásért az utolsó órában? Két irány közé szorultunk. Egy résbe, a mindent felforgató változás és az állandóság között. Egy sötét terembe, ahol kihúzzuk a talajt a lábaink és a lábaitok alól, hogy aztán megtegyük az első lépést.”Vadas Zsófia Tamara, Molnár Csaba, Vass ImreHármójuk legújabb kollektív munkájában a köztes terek után kutatnak, a változás lehetőségeit és lehetetlenségeit vizsgálják. Reflektálnak egymásra, az alkotói szerepfelfogásukra, közönségükhöz való viszonyukra, az őket körülvevő társadalmi és intézményi keretekre. Elmossák a határokat produkció és alkotófolyamat között, megosztják egymással és a közönségükkel felismeréseiket, kérdéseiket és kihívásaikat. Platformot hoznak létre néző és előadó között, ahol a nézők képzelőereje központi szerepbe kerül. A táncból indulnak el, de végül mégis színházi helyzetekben találják magukat. És a nézőket is. Mást adnak és mást várnak el tőlük. Kreatív munkatársak: Juhász András, Janky Máté Előd, Dézsi Kata, Thury Gábor, Vass CsengeProdukciós vezető: Kárpáti Lili Melánia