Narratíva - Füge Produkció előadása. A szövegkönyv Euripidész, Franz Grillparzer, Jean Anouilh művei nyomán készült. Medea és Iászon, két fiukkal Korinthosz falai előtt várnak. A fal előtt, ami mögött talán egy nap számukra is lehet otthon. Ha nincs, akkor tovább kell menni, és folytatódik az a több éves menekülés, amely valahogy sehogy sem akar véget érni. Amelynek valami távoli, homályos kezdőpontján Iászont Kolkhiszba küldte nagybátyja, hogy megszerezze az Aranygyapjút, azt remélve, hogy a barbár földön, a vad Kaukázusban, vagy akár útközben, de meghal. Kolkhiszban azonban találkozott Medeával, akivel egymásba szerettek, és az Aranygyapjúval együtt őt is megszöktette a barbár földről. Ez az út tele van titkokkal, cinkos hallgatással, halállal, hazugságokkal, amelyek által egyre messzebbre kerül egymástól a két ember. Iászon ismeretsége révén oltalmat remél Kreontól, Kreon fél Medeától, akit gyilkosnak tart, Medea nem akar semmit, csak Iászont, ahogy annak idején. Esik az eső, a fal mögött ünnepelnek, a sátor ázik, és a határon lézengő kóbor kutyák lassan megszokják a jelenlétüket. A Narratíva Kollektíva Medea gyermekei projektjének kiindulópontja nem egy Medea dráma, hanem Medea mitológiai alakja maga. Euripidész Médeia című drámája, Franz Grillparzer Médea trilógiája, Jean Anouilh Médeia című drámája alkotják az előadás szövegének magját. A különböző századokban született szövegek eltérő stílusban, világban fogalmazódtak úgy, hogy a három felsorolt szerző mindegyike más-más fókuszt, dramaturgiát keresett a Medea mitológiában. Euripidész drámájában a történet tiszta, világos. Az osztrák író és költő, Franz Grillparzer trilógiájában, melynek alapvető szervező eleme az Aranygyapjú, és a körülötte kibontakozó egyre nagyobb zűrzavar, a motivációk, viszonyok bonyolultak és fedettek. Jean Anouilh művében az idegenség, esendőség és a magárahagyatottság motívumai kerülnek a fókuszba. Az idegenség érzete és a kívülállóság mind olyan motívumok, amelyek a hétköznapokban ugyanúgy jelenlévő kérdések, ahogy egy pár éves független társulat életében.
Carpe diem két részben. A múlt század közepén egy hagyománytisztelő amerikai iskola tanári karában felbukkan egy különc, sajátos módszerekkel oktató pedagógus, John Keating. A rigorózus szabályok szerint tanuló diákok életét felkavarja a jövevény, aki azt szeretné, vegyék észre, hogy gondolataik szabadon szárnyalhatnak, hogy életük maga a művészet.A diákok lassan elkezdik felfedezni saját személyiségüket, az iskolában pedig visszafordíthatatlanul elindul a lázadás...Az 1989-es világsikerű Oscar-díjas filmklasszikus írója, Tom Schulman maga készítette el forgatókönyvének színpadi változatát, ezt mutatja be az Átrium a számtalan szakmai és kritikai díjjal elismert Vidovszky György, az ifjúsági drámák avatott szakembere rendezésében.
Ismerős a helyzet: valami végleg elveszett, és mielőtt végleges döntést hozna, egy utolsó kísérletképpen szakemberhez fordul a férfi és a nő.
Allan Felix, a Játszd újra Sam! főszereplője ugyanaz a gátlásos, esetlen, szemüveges, neorotikus, New York-i művész-értelmiségi, aki Woody Allen filmjeiben újra és újra feltűnik. Allan Felix zsákutcába került az életével; felesége otthagyta, egyedül ül feldúlt manhattani lakásában, és kudarcainak okairól töpreng... Fantáziaképeiben mindegyre feltűnik a nagy színész, a kemény, férfias hősöket alakító Humprey Bogart, s Felix mindegyre tőle akarja megtudni a sikeres férfiélet titkát...
Ezen az estén a Dumaszínház tehetséggondozói és a közönség azokat a feltörekvő humoristákat hallgatják meg, akik azért versengenek majd, hogy bekerülhessenek a meghívásos Fiatal Félőrültek Szupergálára! Fellépőnek a fellepo@dumaszinhaz.hu címen jelentkezhetnek - várunk minden magát megmérettetni vágyó Félőrültet és a közönséget, akik részesei lehetnek a humortörténeti pillanatnak! Műsorvezető:Litkai Gergely
Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel: Nem vagyok bolond, csak szkizofrén című műve alapján. Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel története egy tehetséges fiú és egy érzékeny lány igaz története. Izgalmas, mint egy krimi, megható, mint egy romantikus film, s át meg átszövi a humor. A nagy kaland a szkizofréniával való találkozás és küzdelem. Nem csak azok számára érdekes azonban, akiknek az életében közvetlenül vagy közvetve megjelent már a szkizofrénia. Mindnyájunknak fel kell tennünk a kérdést: kik vagyunk mi, vajon mennyire szilárdan állunk a lábunkon, vajon mit jelentenek a meggyőződéseink, a hangulataink. És ha ez nem lenne elég, megmutatja azt is, mit jelent a szerelem, mit jelent valaki mellett állni igazán, jóban-rosszban. Az ember nagyon gyakran rávetíti a képzeletét a valóságra. Elképzeli, hogy mi van, és akkor bajban van. Főleg ha egyedül van, és nem beszélget senkivel. Akkor honnan tudná, hogy mit képzel csak és mi a valóság? És ha valaki azt mondja, hogy ez a valóság, és valaki meg azt, hogy ez a képzelet, akkor kinek higgyen? Skizofrénia. Ha senki sem beszél róla, hogyan fognak az emberek tisztába kerülni a skizofrén betegek problémáival? Hogyan várhatnánk el tőlük, hogy értsék ezeket a betegségeket, ha semmi információjuk nincs róluk? Valakinek el kell kezdeni! Az előadásban részletek hangzanak el Szép Ernő és Feldmár András írásaiból.
Tantermi előadás. Kertész Imre tizenöt éves budapesti gyerekként koncentrációs táborba kerül, s különböző csodák folytán, vagy talán azért, hogy a magyar holokauszttúlélők egyik legfontosabb filozófusa legyen - visszatér onnan. Saját magyarázata szerint a világba vetett hite, a gyereklét rendíthetetlen bizalma segítette. Önéletrajzi regényében főhőse a ráismerés stációin keresztül meséli el egy sötét, gyűlölködő rendszer végső eszkalálódását, s az őt körülvevő világot. Ma, mikor a populizmus ismét virágzik, s egyre kevesebb túlélővel találkozhatunk, kiemelten fontos művészeti és edukációs kihívásnak találtuk a Sorstalanság színrevitelét.
A közönség egy olyan egyszemélyes színházi estet láthat, ami tudatosan egymás mellett megidézi Molnár Ferencet a "színházi írót" és a "kávéházit", nem színpadra szánt szövegein keresztül. Az estet 3 fős zenekar kíséri, az elhangzó zenék Fesztbaum Béla szerzeményei.
Bödőcs Tibor a következőket mondta legújabb stand up estjéről: "Barbárglamour című, új estemben a gyermekkori élményeimről készült vázafestményektől a hazafias és bordalokig sok minden felbukkanhat. Várhatóan a világ eseményeit is érintem majd, meg sok mindent, amiket nem tudok nem érinteni. Forr az anyag, cikáznak a motívumok. Jöjjenek, ha van kedvük!" "Előzenekar": Hajdú Balázs
„A fordulat bekövetkezik. Tudom előre. És érzem, hogy közeledik. Valaki egyszer csak elém áll, és azt mondja: Állj félre az utamból! Add át a helyedet! És a nyomában ott csörtetnek a többiek, és mind azt ordítja: Helyet!... Helyet!... Helyet! Egy szép napon bezörgetnek hozzám a fiatalok..." Kúnos László fordítása „Örökké aktuális” mondogattuk nevetve, mikor otthon Ibsenről beszéltünk. Azaz csak mi, fiatalabbak nevettünk, mert a szüleink és a nagyszüleink generációja egyáltalán nem tette idézőjelbe mindezt. Számukra Ibsen valóban örökké aktuális volt, fontos problémákat feszegető, provokatív és sokat vitatott író, közel egy évszázad távlatából is, a szobrok, a kanonizáció, a modernizmus, a számtalan iskolai dolgozat és az állandó színházi előadások dacára is. De vajon mennyire provokál bennünket az az író, akiről az irodalomtanárunk állítja, hogy provokatív? Vajon mennyire fontos, vitatott és hiperaktuális az az írói munkásság, amelyet a nagyapánk szemlél csodálattal? Pernille Rygg: Örökké aktuális, ha ha haMolnár Ferenc, Pesti Napló 1909-12-07 / 289. szám
Két tolvaj nekiáll, hogy a temetkezési vállalkozó melletti bankot kirámolják, a pénzt pedig egyikük nemrég meghalt anyjának koporsójában helyezik el megőrzésre, amíg a váratlanul beállító nyomozót nem sikerül lerázniuk. Szatirikus bohózat gyilkos humorral.
A Karamazov család botrányos, gyilkosságba és bírósági drámába torkolló krónikáján keresztül Dosztojevszkij korának legkínzóbb kérdéseivel, küzdelmeivel és vívódásaival vet számot. A testvérek kiszámíthatatlan, tragikus jellemek, akik hol keresik, hol kísértik az Istent – tökéletes megtestesítői egy válaszút elé érkezett, a szélsőséges világnézeti különbségektől kikezdett társadalomnak. A Karamazovság nem családi vonás, nem orosz specifikum, hanem egyetemes emberi dilemma: szabadság vagy rend? Dosztojevszkij regényéből számos színpadi feldolgozás született, a József Attila Színház történetében most először kerül színre.
– Na és maga hova valósi?– Budapest.– De mikor tanult meg ilyen szépen magyarul?– Magyar vagyok. Emese álma egy fiatal nő történetét meséli el, aki egy hírcsatornánál dolgozik, majd egy nem kívánt terhesség következtében elveszíti a kapcsolatot a valósággal. Végül az ősmagyar hitvilág mondájához kapcsolódva megépíti a saját valóságát, otthont teremt magának egy otthontalan világban. Mi történhet a társadalom egy olyan tagjával, akinek minden nap felhívják a figyelmét arra, hogy nem tartozik bele a közösségbe? Mit tehet egy alapvetően sebzett ember, amikor komoly megrázkódtatás éri, és nincs kihez fordulnia? A monodráma a mai magyar közérzet megragadása mellett betekintést nyújt egy fiatal, színes bőrű lány identitáskereső útjába ma, Magyarországon. Az ötfős alkotócsoportnak ez az első közös munkája: Kárász Emese és Farkas Dorottya a Freeszfe Egyesület Színházcsináló osztályában végzett, Fazekas Ella ugyanitt közösségi színházat tanul, Vass Szandi pedig az SZFE-n végzett színházi dramaturg szakon. Az előadás különleges hangulatú zenéjét Erményi Gábor, a Zeneakadémia elektronikus és alkalmazott zeneszerző szakos hallgatója jegyzi. Emese története se nem mese, se nem álom, hanem kortárs valóság. Portré egy nőről, egy társadalomról. #emesefeketevolt Farkas Dorottya ötlete alapján írta Farkas Dorottya és Vass Szandi zeneszerző: Erményi Gabólátvány asszisztens: Kamuthy Majarendező- és produkciós asszisztens: Fazekas Ellaa projekt mentora: Keresztes Tamás Az előadásban szexuális erőszak van ábrázolva, illetve vaksötétet és erős hanghatásokat tartalmaz.
Mozgásfoglalkozással egybekötött mesés-táncos előadás a legkisebbeknek. Hogyan indul egy átlagos nap? Kiugrunk az ágyból, gyorsan felkapjuk a ruhánkat, megfésüljük a hajunkat, összepakoljuk a táskánkat és már indulhatunk is az óvodába a kedvenc rollerünkkel. De mi történik akkor, ha nagyon álmosak vagyunk és hiába szeretnénk felkelni, a testünk visszahúz az ágyba? Mit tegyünk, ha a nadrág két szára sehogyan sem akar a két különböző lábunkra csúszni és a pulóverünk mindig leugrik a hátunkról? A cipőink önálló életet kezdenek élni, a zoknik a lábunk helyett a kezünkre másznak, a fésű beleakad a hajunkba és a szoknya sem akar a helyén maradni. Az idő pedig úgy szorít, mint egy szűk pizsama. Indulni kellene a óvodába… Ez nem egy átlagos reggel. Ez egy Hacukaland!
Ezen a Padláson "Ég és Föld között" minden megtörténhet, akárcsak a mesékben. Egy fiatal tudós megszállottan dolgozik szuperintelligens számítógépén, és különféle titokzatos számításokat végez, de nyugalmát és munkáját állandóan megzavarják különféle halandó és halhatatlan lények...
A Stereo Akt dokumentarista előadása. Mi készteti a fiatal kezdő pedagógust vagy az évtizedeket a pályán töltött szakembert, hogy búcsút intsen a tanári pályának?És milyen lenne az ideális iskola, álmaink oktatási rendszere? A nézők egy budapesti középiskola termeiben, rendhagyó szülői értekezleten találkozhatnak pályaelhagyó tanárokkal és történeteikkel.Városi és falusi életmeséket hallhatunk óvodától az érettségiig, melyek mindegyike személyes és átélhető mozaikja egy rendszerszintű problémának.
Mit adtál a világnak? Ha ebben a pillanatban meghalnál, mi maradna utánad? Laci maga után hagyna ezer darab nehezen lebomló oreós zacskót. Krisz mérnöki munkájának köszönhetően az emberiség átlagosan 40 perccel kevesebb időt tölthet liftekben rekedve. Lehel után egy 5 éves, magányos kisfiú maradna. Ugye te is pánikba esel, amikor ilyesmiken gondolkodsz? A finn színházi élet egyik legfontosabb alkotójának darabja érzékeny és szórakoztató helyzetekben mutatja meg, miként próbál alámerülni három igaz barát a férfilélek különös mocsarába. Falk Nóra fordítása alapján Videó: Non Lieu Film Productions