Nem tudom, mi lesz ez a dolog, de a munka rajta nagyon érdekel. Érdekel, hogy amiket kigondoltam, működik-e. Ennek kulcsa valószínűleg az, hogy van-e más is, aki így gondolja. És ha van, az hány ember. Tézisem szerint sok. Ha tévedek, akkor végképp működésképtelennek nyilváníthatom a szenzort, amivel fel volnék szerelve. De majd akkor beletörődöm.Igyekszünk majd hozzászólni... Jajj, jajj. Vagyis a szereplők igyekeznek majd hozzászólni. Mindenhez. Ahogy az egy kocsmaszerűségben lenni szokott törzsvendégek között. „A beletörődés és a bele nem törődés közti tűnődés volna esetleg a jelenlegi drámánk nekünk, akik a tevékeny vergődést választjuk megoldásul.” – mondja majd talán tudálékosan egy fontos törzsvendég. „A gondolkodás diadala bizonyos kultúrtörténeti korszakokban érvényes áram tudott lenni. Áramütés. Most inkább fölösleges habverés.” – teszi majd hozzá ugyanő. „Mi van? Áramütés?!” – gondolja majd magában egy másik törzsvendég, miközben átismétli a habverés mozdulatait. „Ezt nem értem, magyarázd el!” – teszi majd hozzá a harmadik törzsvendég halált megvető bátorsággal... Szóval ez a fölösleges habverés lesz ez az előadás szerintem. Hacsak nem történik valami szokatlan dolog... „Maradjunk csak szépen nyugodtan élve.” – gondolják majd hőseink. Izgulok. Kocsis Gergely
Párban szép az élet, hát, még ha egy bankigazgató (Egy, kettő, három…) és egy színházigazgató (Az ibolya) édes-sanyarú sorsát vetheti össze a közönség egy este, egy színpadon, két előadás során. De messzire menő következtetéseket nem kell levonni: mindkét hős (és holdudvara) magáért beszél, mindkét történet egy-egy „napi bölcselet”, rácsodálkozás a karrierre, hatalomra, és nem utolsó sorban a szerelemre, azóta sem változó világunkban. Mert ami változott, az „csak” a stílus, kérem szépen, s habár a mai elegancia csupán egy fényes gomb egy száz évvel ezelőtti frakkon vagy zsaketten, az igény megmaradt. S ezzel együtt a problémák megoldásával járó édes-bajos küzdelmek is. „Az elnök úr igazán büszke lehet arra, hogy „így” rendelkezésére áll úgyszólván az egész emberiség.” „Kedves öreg barátom… az, amit maga az egész emberiségnek nevez, az szégyellje magát.” Egy, kettő, három Mi történik, ha Norrison úr, egy bank vezérigazgatója rádöbben, hogy a családjánál immár fél éve vendégeskedő Lydia, aki egy amerikai autóipari konszern tulajdonosának a lánya, szerelembe, majd teherbe esik? Az illető (tettes) egy egyszerű taxisofőr, aki ily módon, hirtelen kilép az ismeretlenség homályából. Ennek nem éppen pozitív hozadéka viszont, hogy küllemét, jellemét, és státuszát azonnal meg kell változtatni, különben dugába dől a bank és az autóipari konszern, már eltervezett, közös jövője. A lány szülei ugyanis, akik már Európában utazgatnak, egy órán belül megérkeznek, látogatóba. A feladat tehát, fából vaskarikát, egy óra alatt… Norrison úr, fontossága teljes tudatában, a percenként múló idővel versenyt futva, munkához lát. Az ibolya Mi sem természetesebb egy színházban, minthogy időnként női kóristákat kell felvenni egy készülő operetthez. Nem is keveset, nyolcat-tízet. A meghallgatás persze nem csak az énektudásra összpontosít, fontos a személyes háttér, a motiváció, és a jellem kifürkészése is. Ez a dolga az Igazgatónak, aki tiszta lelkiismerettel, és kigyúrt erkölcsi magatartással lát munkához. Vagyis, a felkínálkozás, ami történhet en face (pofába, arcátlanul), vagy átgondolt és kikezdhetetlen női ravaszsággal, nem biztos, hogy a jelentkező hölgy malmára hajtja a vizet. Sőt. Az unalomig megélt próbálkozások, horribile dictu, még az igazi tehetséget is sarokba szorítják, azaz kitessékelik a direktori irodából. De azután, talán a terhet megosztandó, megjelenik a szerző, és egy szerepcserével magára vállalva a „kasztingolás” ódiumát, azonnal szerelembe esik Ilonkával, az egyik szerény, de öntudatos jelentkezővel. S ha a kör itt nem is zárul be, a tanulság levonható: légy szerény, mint az ibolya, akit… Függöny?
Mindenki akar valamit!Susanne Armand-t.Armand Paulette-et…Jules is Paulette-et…!Paulette ki tudja mit akar?Legrand botrányt!Claudine szintén botrányt és gazdag szeretőt, lehetőleg többet.Leonard pedig… ő csak aludni akar!!! Szerelem, érzékiség, pénz és botrány utáni hajsza Jean de Létraz pazar bohózatában, parádésszereposztással a Veres 1 Színházban.Házasoknak kötelező! Szingliknek még inkább!
Hányszor kívánjuk: bárcsak kedves halottaink újra velünk lehetnének! De vajon mi lenne, ha ez valóban megtörténne? Szabó Dezső írásából ezt az abszurd helyzetet teszi meg története alapjául. Makucskán, húsvét ünnepén a temetőben nyugvó halottak feltámadnak és megindulnak a falu felé. Az élőket azonban nem teszi boldoggá a csodás esemény: vajon milyen jogaik vannak a feltámadó holtaknak? Hatalmas kavarodás veszi kezdetét, melyben törvény és emberség, élet és halál, múlt és jelenhatalma csap össze egymással. A novellából Fazekas István írt színdarabot, melyet Nagy Viktor rendezésében láthat a közönség. A harangozó három kislánya, egy kisfiú: Csíkos Krisztián, Balog Ákos, Dani Heidi, Vágó Léna, Podhorszky Csenge, Jarabik Zorka két gyászhuszár, betlehemesek, farsangozók, három falusi zenész, makucskai férfiak és asszonyok, kocsmatöltelékek, firkászok, országgyűlési képviselők: Krasnyánszky Bianka, Iszak Dorottya, Zuleta Emese, Kelemen Márta, Szél Noémi, Radics Réka, Urbán Viktória, Hajdu Ádám, Szarvas Balázs, Labanc Dániel, Kozma Milos, Vank Richard, Szabó Szása
Jenny biztos benne, hogy új házukban minden éjjel 2 óra 22 perckor kísértet jár, de asztrofizikus férje, Sam hallani sem akar erről. Így csúnya veszekedésbe torkollik a szülés utáni első vendégség, ahol a férfi pszichológus barátnője Lauren és új párja Ben a meghívottak. Vajon tényleg léteznek szellemek? Hiedelmek és tudomány ütközik, de van valami ijesztő a levegőben és egyre furcsább dolgok történnek! Jenny azt követeli, maradjanak ébren 2:22-ig, hogy kiderüljön az igazság... Danny Robins misztikus thrillere a londoni West Endről érkezik hozzánk. A 2:22 csodálatos mese, döbbenetes csattanóval, adrenalinnal teli este, ahol titkokra derül fény és szellemekkel lehet (vagy nem lehet) találkozni. Történet a mindent legyőző szeretetvágyról Martinovics Dorina, Ágoston Kati, Lengyel Tamás és Mészáros András előadásában, Puskás Tamás rendezésében.
2011-ben a zágrábi Kos-család esküvőre készül, miközben új korszak előtt állnak: nemcsakHorvátország EU-csatlakozása nagy fordulat az életükben, hanem az otthonukat jelentő egykoriarisztokrata ház teljes birtokbavétele is, a szomszédok kivásárlását követően. A családtagok közülpáran még őrzik az emlékét annak, amikor több mint hatvan évvel ezelőtt, 1945-ben – a kommunistahatalomátvétel után – a baloldali érzelmű Ruža nagyi beköltözött ide, más szegény sorból származócsaládokkal együtt, és otthonává tette azt a helyet, ahol az anyja egykor cselédként szolgált. Azótagenerációk nőttek fel, az államszocialista rendszer megbukott, és a délszláv háborúk során megingottaz a sokakban táplált eszme, hogy a különböző nemzetiségek együtt élhetnének békében ésközösségben a határok megvonása nélkül. De a múlt árnyai továbbra is jelen vannak, hogyszembesítsenek minket azzal, hogy ugyanazok a traumák és dilemmák képesek generációkon átrabságban tartani egy közösséget.Tena Štivičić kortárs horvát drámaíró 3tél című díjnyertes darabja igazi kelet-közép-európaitörténetet mutat be. Három idősíkon keresztül – 1945-ben, 1990-ben és 2011-ben – tárul fel a Kos-család több generációjának története, hogy e régi ház privát tereit miképpen töltik meg élettel,szeretettel és fájdalommal. A családtagok a széthullt Osztrák-Magyar Monarchia romjain, atörténelem viharaiban, változó idők változó kihívásai közepette próbálnak a felszínen maradni,miközben újra és újra szembesülnek a „menni vagy maradni” kérdésével. Tena Štivičić nőinézőpontból vizsgálja meg a régió történelmét, és Falcsik Mari, kortárs költő által fordított drámaaprólékos karakterábrázolással megannyi izgalmas női sorsot mutat be. Magyarországon először aRadnótiban láthatják a nézők ezt a nagyszabású művet, amelyből egy színészközpontú, sok szereplőtmozgató előadás készül Alföldi Róbert rendezésében. Horvát nyelvi lektor: Lantos László
A háborgó tenger Illíria partjainál morzsol darabokra egy bárkát, fedélzetén a messalinai Don Sebastian megszólalásig hasonlatos ikergyermekeivel. Viola és az ifjabb Sebastian egymás halálhírének biztos tudatában, álruhában gondolnak bujkálni apjuk ősellenségének, Orsino hercegnek a birtokán. Elővigyázatosságuk túlzónak bizonyul: ugyanis a herceg minden gondolatát egy viszonzatlan szerelem béklyózza, Olivia kegyeiért esd teljes melankóliába süppedve, énekeseitől kísérve, mély illír bánattal. Míg itt a forró vágyakozás – Oliviánál a megrekedt közöny, a már ki tudja mióta és kiért viselt folytatólagos gyász, amin hasztalan kísérel meg enyhíteni a háznépét képező vidám sereglet: Malvolio és társai. Ezt a patthelyzetet robbantja fel az ikrek színrelépése, mert mondanunk sem kell, Viola is Sebastiannak öltözik, és felváltva közvetítenek a grófnő és a herceg között. Tucatnyi kalamajka, félreértés, ál- és valós esküvők után köszönt be a Vízkereszt, a Farsang nyitánya, hogy túláradó olasz dallamokkal köszöntsük: Eviva Epifánia! Humorral, sok zenével és balkáni hangulattal tarkított vígjátékot ígérő bemutatónk –Shakespeare egyik legnépszerűbb és így legtöbbet játszott remeke – a Vízkereszt, melyet Nádasdy Ádám Vízkereszt, vagy bánom is én címmel fordított újra, ragaszkodva a shakespeare-i szándékhoz, vagyis, hogy már a címében is egy zűrzavar: a történet nem is vízkeresztkor, hanem nyáron játszódik. Az előadás Shakespeare emberismeretén keresztül szól színház- és életszeretetről, és hirdeti mindezek egymástól elválaszthatatlan voltát.
Zenés válóok két részben – magyar slágerekkel a ’60-as évektől napjainkig. Jolán, Éva és Zsuzsa három különböző generáció tagja, akik mindhárman válni készülnek. A kalamajka akkor kezdődik, mikor az asszonyok gyönyörű és okos – bár a jogi ügyekben még tapasztalatlan – ügyvédje, Vera felkeresi a mit sem sejtő férjeket. Keleti Mártonfilmjéből készült színpadi adaptáció magyar slágerekkel fűszerezve. Valamint a ’60-as évek hétköznapi figurái. Zenei konzultáns: Várkonyi Attila (DJ Dominique) Hangfelvételek: Kazár Pál és Pásztor Atanáz (EMU Stúdió)
Etűdök színházi világunk állapotjáról. „A színész művészetének nyersanyagát környezetétől szívja el. Vámpír. A szíved vérével táplálkozik.” „Könnyeid és elcsukló hangod, arcod rángása, kinyújtott kezed, ami simogatni szeretne, ordítozó veszekedéseid, az intim mozdulataid – nyersanyag, anyag (…), ott ragyog játékában a színpadon.” „Mi az a helyzet, ami neki megfelel? Mit szeretne? Hol érzi jól magát? Neki mi kell?” „Déryné írja naplójában, hogy a színészek számára külön rezervátumot kellene létrehozni, talán egy szép házat, egy nagy park közepén.” „Szabad-e mindezt ennyire kihegyezni a színészre? Csak a színészről van-e szó…?” Tényleg csak a színészről? Popper Péter: A pokol színei
Bankrobbantás a Tháliában: a betörő sikerrel játszott Komédia egy bankrablásról 2022. október 1-jén a londoni West Endről, a Mischief Productions közreműködésével, a Thália Színházba érkezik. 1958, nyara – Éktelen drága gyémántot hoznak a Minneapolis City Bankba. Egy notórius fegyenc megszökteti magát, hogy lecsapjon a kőre, közben beszáll mellé a kretén haverja, a szélhámos csaja, meg egy… karbantartó. Elcserélt személyazonosságok, titkolt tervek, szerelmi háromszögek, és egy város, ahol lassan a díszpolgár is gengszter. Ludwig herceg gyémántja pedig csak arra vár, hogy valaki, végre, lopja már el. Bűn kihagyni.
"Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni."
Fellépnek a Magyar Táncművészeti Egyetem Táncművészképző Intézetének növendékei-hallgatói. Az est első felvonásában a néptáncművész szakirány hallgatóinak első önálló műsorára kerül sor az öt éves képzésük derekán. Az előadóművész életút eleje. Mestereik és elismert alkotók által színpadra állított eredeti és feldolgozott néptáncok bemutatásával adnak képet tánc tudásukról és előadókészségükről. Szünet után Túri Lajos Péter koreográfiája olyan egyetemes emberi értékekről üzen a tánc nyelvén, amelyek fontos sarokkövei bármilyen kisebb vagy nagyobb közösség normarendszerének. A formanyelvi gazdagsággal megkomponált előadás a néző számára is átélhető módon ad lehetőséget a színpadon látottak befogadására. Rektor: Fodorné Molnár Márta Táncművészképző Intézet igazgató: Macher Szilárd Művészképző Intézet tanszékvezetők: Brieber Éva - klasszikus balett Ónodi Béla - néptánc Kalmár Attila - moderntánc és színházi tánc
Opera két részben, olasz nyelven, magyar és angol felirattal. Monteverdi utolsó színpadi műve 1642-ben született, tehát az operaműfaj hajnalán. Szokás az első igazi operaként említeni a hetvenöt éves mester zenéjét, melyet akkor és azóta sokan méltattak eredetisége, dallamossága, valamint a karakterek emberi vonásának sokrétű ábrázolása okán. Mindebből kitűnik, hogy a Poppea korszerűsége mit sem változott az évszázadok során. A darab rendhagyó formában szólal meg az Eiffel Műhelyházban: Bella Máténak az Opera felkérésére készült, újrahangszerelt, kortárs zenei elemekkel dúsított átiratában lesz látható Almási-Tóth András rendezésében. Az operavizsga a Magyar Állami Operaház és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem közös produkciója. Felkészítő tanárok: Prof. emer. Ks. Marton Éva, Meláth Andrea, Fried Péter, Iván IldikóKorrepetitorok: Alter Katalin, Gyökér Gabriella, Holló Mariann, Harazdy Miklós, Rózsa GáborOperaének szakirány zenei vezető: Sándor SzabolcsTanszékvezető: Meláth Andrea A szövegkönyvet írta: Giovanni Francesco BusenelloAz átdolgozás dramaturgja: Orbán Eszter A magyar nyelvű feliratokat Kovács Mária Anna nyersfordítása alapján készítette: Almási-Tóth AndrásAngol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane Szereplők: Poppea (Nerone szerelme): Baján Zsuzsanna e.h., Kovács Júlia Mária e.h., Híves Boglárka e.h.Nerone (Néró, római császár): Papp Balázs e.h.Ottavia (Nerone felesége): Csejtei-Varga Júlia e.h.Ottone (Poppea jegyese): Halász Gergely e.h.Drusilla (szerelmes Ottonéba): Fujita Júlia e.h.Amore: Fujita Júlia e.h.Arnalta (Poppea bizalmasa): Ortan Vivienne e.h.Nutrice (Ottavia dajkája): Ortan Vivienne e.h.Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara
Az Új Modern Akrobatika előadása. Program: 19:00 – 20:00 között Új Modern Akrobatika élő performance,valamint az ÜRES SZOBA című videó esszé ősbemutatójaperformer, narrátor: feLugossy Lászlóíró, rendező: Tasnádi József 20:00 – 20:30 szünet és beszélgetés a jelenlévő alkotókkal (büfé – kerthelység) 20:30 – 21:30 között vetítésre kerül a TISZTA LAP című nagyjátékfilm író, rendező: feLugossy László és Szirtes János „Az Új Modern Akrobatika egy olyan akciócsapat, amely nem műtárgyak létrehozására törekedett, hanem radikális zenei, hangi, hangköltészeti és vizuális eszközökkel élve, egy az időben zajló egyszeri és megismételhetetlen eseményeket hozzon létre, a kudarc kockázatát, a sikertelenséget, illetve a feledés homályába való eltűnést is felvállalva. És mint akciózenekar spontán bukkanjon fel jelentős vagy teljesen jelentéktelen helyzetekben, és próbák vagy gyakorlások nélküli improvizációkkal reagáljon, alkalmi közönségét is motiválva az élet kisebb és nagyobb dolgaira, ezzel is kompenzálva a világban felhalmozódott őszintétlenségeket, hazugságokat, mesterkéltségeket és a megsokasodott ostobaságok abszurditásait.Hölgyeim és uraim,múlt időben mondom e rövid ismereteket, mert az Új Modern Akrobatika már nem létezik a létezés direkt értelmében, mert van is meg nincs is, esetleg a többszörös véletlenek pozitív egybeesése folytán létrejöhet az „Újraélesztési fellángolás” az A verzió B variációja, mivel itt tervekről nem beszélhetünk, mert az antiterv csak leírva néz jól ki, és hát kinek kell egy feltámadás nélküli középszerű világ? ezt csak költői kérdésként aposztrofáltam…”/feLugossy László/ Közreműködik: efZámbó IstvánfeLugossy LászlóSzirtes JánosSzemző TiborVendégművész: Tasnádi József.
Kormos Anett legújabb estjében mesél mindarról, ami az elmúlt időszakban történt vele.Stand up előadásában szó lesz házasságról, válásról, gyerekről, kamaszgyerekről, világvégéről, és mindenről, ami miatt sírni kéne, de csak röhögve lehet túlélni.Az est célja, hogy a néző hazafelé tartva úgy érezze: az ő élete...végülis egészen tűrhető.
Péterfy-Novák Éva majd minden orvostól azt a diagnózist kapta, hogy kislánya a születés során vált súlyosan mentálisan sérültté. A kislány hét évvel élte túl a diagnózist, édesanyja pedig harminc évvel a történtek után döntött úgy, hogy blogbejegyzésekben megírja együtt töltött éveiket.
Ezt a pár sort Neked írom? Mintha le tudnám írni azt a sok mindent, amit akkor nem mondtam el Neked, amit nem mondhattam el Neked. Te pedig szépen odabiggyesztenéd a történetünkhöz, mint egy utolsó tételt, mint egy Kódát a zeneműhöz?
Az Anconai szerelmesek kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, szellemes, zenés összekacsintás a hetvenes évek olasz slágereivel. Szerelem, slágerek, tánc, gegek, csipetnyi erotika, poénok, kacagás, happy end. Helyszín: egy dél-olasz városka Ancona terecskéje, a 70-es években. Szereplők: Don Tomao, lányát egyedül nevelő, korosodó amoroso; könnyűvérű szobalánya; szomszédja a magányos panziósnő; a pocsék kávét felszolgáló kávéház tulajdonos; az álruhába bújt római lány; a szerelmét reménytelenül kereső egyetemista fiú; az idevetődő hátrányos helyzetű utcazenész és egy tűzről pattant magyar lány. Az Anconai szerelmesek kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, szellemes, zenés összekacsintás a hetvenes évek olasz slágereivel. Szerelem, slágerek, tánc, gegek, csipetnyi erotika, poénok, kacagás, happy end.
A szellemes és romantikus vígjáték egyik megfejtése bizonyosan az: racionális világunkban iselég lehet másfél óra ahhoz, hogy egy kiszámíthatóan és szokásosan unalmasnak indulóutazás kiszámíthatatlanul és szokatlanul érzelmessé és szenvedélyessé váljon.Janet nincs jó kedvében, amikor szombat hajnalban felszáll a San Franciscó-i repülőtérrőlinduló helyközi gyorsvonatra. Janet pszichoterapeuta. Mániás keresztrejtvényfejtő. Most isnála van a New York Times szombati melléklete a rejtvényekkel. Mindig tollal írja be az üresmezőkbe a szavakat, biztos a megfejtéseiben. Profi rejtvényes. Pillanattal az ajtók záródásaelőtt felugrik egy férfi a szerelvényre. Ő Josh. Volt színész, dolgozott a családi gombüzletben,tizennyolc hónapja nincs állása, alkalmi feladatokból él, például a keresztény ünnepeken őtbízzák meg repülőtéri munkával. Josh zsidó. Janet katolikus. Mindketten házasok. Mindkettenmagányosak. Egymás számára teljesen idegenek. Aztán Josh is kinyitja a New York Timesszombati mellékletét, ő is belekezd a keresztrejtvényfejtésbe. Ceruzával töltögeti a vízszintesés függőleges sorokat. Amatőr rejtvényes. Janet, aki azt gondolja, hogy a keresztrejtvény azélet metaforája, segítséget kínál Joshnak. Szóról szóra, keresztül-kasul haladnak arejtvényben, közben egyre több mindent ismernek meg a másikból, igyekeznek kitölteni azüres lelki rubrikákat. Író: Jerry Mayer
Retrófuturista kémdráma - a Budapesti Anarchista Színház előadása. "A darab 2177-ben játszódik, miután az emberiség kihalt és csak a magyarok élték túl akatasztrófát. A maroknyi túlélő egyetlen esélye, ha képesek leszámolni utolsó ellenségükkel: aszerelemmel." Fénytechnika: Majoros Cserne Látvány/jelmez: Zalai Ágnes, Pintér Vivien Dramaturg: Kalmár Lalita Webdesign: Sas Orsolya